Search Results

You are looking at 1 - 6 of 6 items for :

  • Author or Editor: Miklós Tanyi x
  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Hereditaer Nonpolyposis Colorectalis Carcinoma előfordulásával szerzett tapasztalataink

Our experience with the incidence of Hereditary Non-Polyposis Colorectal Cancer

Magyar Sebészet
Author:
Miklós Tanyi

Absztrakt

Bevezetés: A Hereditaer Nonpolyposis Colorectalis Carcinoma (HNPCC) a leggyakrabban előforduló, vastagbéldaganatok kialakulására hajlamosító öröklődő megbetegedés. Az összes vastagbéldaganat mintegy 3–5%-áért felelős. Előfordulásával kapcsolatos magyarországi adatok még nem állnak rendelkezésre. Betegek és módszer: 1997–2006 között 809 vastag-béldaganatban szenvedő beteg családi anamnaesisét mértük fel. Első vizsgálati szakban retrospektív, a második szakban prospektív adatszerzést alkalmaztunk. Ezt követően immunhisztokémiai és mikroszatellita-instabilitási vizsgálatokat végeztünk, majd DNS-szekvenálás és multiplex ligatio dependens próba amplifikációs módszer segítségével kerestük a betegség hátterében álló MMR gének mutációit és a nagy deletiókat. Eredmények: Vizsgálataink során 10 patogén mutációt és számos polimorfizmust találtunk. Hét mutációt az Amszterdam Kritériumokat egyértelműen teljesítő családok között, hármat pedig a Bethesda Kritériumokat teljesítő családok esetén sikerült igazolnunk. A valós populációs adatokat reprezentáló második vizsgálati szakban a betegeink 6%-a egyértelműen teljesítette az Amszterdam Kritériumokat, és a betegek 1,7%-ában tudtuk igazolni valamelyik MMR gén patogén mutációját. Összefoglalás: Tíz igazolt patogén mutáció közül nyolcat munkacsoportunk közölt elsőként. Nem tudtunk igazolni ismétlődően előforduló mutációkat. A mutációk elszórtan helyezkednek el a különböző MMR gének különböző exonjain. A teljes vizsgálati soron átesett Amszterdam-pozitív családjaink 77%-ában tudtunk mutációt igazolni, mely megelőzi a nemzetközi adatokat. A patogén mutációt hordozó családok 30%-a nem került volna felismerésre az Amszterdam Kritériumok egyedüli alkalmazásával. Az Amszterdam és Bethesda Kritériumok egyidejű alkalmazása szükséges ahhoz, hogy lehetőleg minden mutációhordozó családot felismerjünk.

Restricted access
Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Tamás Bubán
,
László Tóth
,
Miklós Tanyi
,
János Kappelmayer
, and
Péter Antal-Szalmás

Huszonöt évvel ezelőtt izolálták először a Ki-67 fehérjét, ami napjainkra az osztódó sejtek első számú hisztológiai markere lett. Ez a kivételes szerkezetű molekula olyan alapvető biológiai funkciókkal bír, amelyek nélkülözhetetlenek a normális sejtciklushoz. Miután a Ki-67 fehérje minden osztódó sejtben (G1, S, G2/M fázis) jelen van, de a nyugvó sejtekből (G0 fázis) hiányzik, kiválóan alkalmazható az osztódó sejtfrakció kimutatására, ezáltal klinikai jelentőséggel is bír különböző tumoros folyamatok malignitásának megállapításában, a terápiára adott válasz megítélésében. A sejtproliferációban betöltött nélkülözhetetlen funkciói alapján felvetődik a tumorgenezisben is lehetséges szerepe. A szerzők munkájukban áttekintik a fehérje történetét, tulajdonságait, lehetséges szerepeit a sejtciklus szabályozásában és prognosztikai jelentőségét különböző tumoros betegségekben.

Restricted access

A preoperatív 18-FDG PET/CT-vizsgálat szerepe primer operábilis emlőrák esetén

The role of preoperative 18-FDG-PET/CT investigation in primary operable breast cancer

Magyar Sebészet
Authors:
Zoltán Garami
,
Zsolt Hascsi
,
Ildikó Garai
,
Miklós Tanyi
,
Géza Lukács
, and
László Damjanovich

Absztrakt

Bevezetés: A PET/CT-vizsgálat széles körű elterjedése alapjaiban változtathatja meg az onkológiai diagnosztikát. Vizsgálatunkban arra a kérdésre kerestük a választ, hogy emlőrák tervezett műtétje előtt elvégzett PET/CT-vizsgálat mennyiben képes az axillaris nyirokcsomók állapotát megítélni, és milyen mértékben változtatja meg a hagyományos vizsgálóeljárások ismeretében felállított előzetes kezelési tervet. Beteganyag és módszer: A DEOEC Sebészeti Intézetben 2008. február és 2009. február között 52 primer operábilis emlőrákos betegnél végeztettünk 18-FDG-PET/CT-vizsgálatot a tervezett műtét előtt. Minden esetben egésztest-leképezés történt, a képeket két szakember értékelte elsődlegesen vizuálisan, majd szemikvantitatíve testtömegre korrigált laesio-SUV-max értékekre alapozva. A leletet összevetetettük az axilla UH-vizsgálatának és a végleges szövettani vizsgálatnak az eredményével. Eredmények: Két beteg további kezelésre nem jelentkezett, így őket kizártuk a vizsgálatból. Az 50 beteg eredményeinek értékelése alapján az axillaris nyirokcsomóáttétek megítélésében a PET/CT szenzitivitása 80%-os, specificitása 100%-os, a pozitív prediktív érték 100%, a negatív prediktív érték 84,6% volt. Az axilla UH-vizsgálatával ugyanezen értékek ugyanebben a sorrendben 30%, 81,8%, 60% és 56,2% voltak. A PET/CT-lelet birtokában 9 betegnél (18%) változtattunk a hagyományos vizsgálómódszerek ismeretében felállított előzetes kezelési terven. Következtetések: Pozitív axillaris PET/CTlelet birtokában felesleges SNB-t végezni, azonnali axillaris blockdissectio javasolt. A PET/CT-lelet birtokában könnyebben kijelölhető a neoadjuváns kezelésre javasolandó betegek köre. A preoperatív PET/CT-vizsgálat mintegy 15–20%-ban módosíthatja az eredeti terápiás tervet. Az axilla sebészi kezelésének biztonságos elhagyása negatív PET/CTlelet birtokában további vizsgálatokat igényel.

Restricted access

Előrehaladott végbéldaganatok neoadjuváns (preoperatív) kemoradioterápiája

Neoadjuvant (preoperative) chemoradiotherapy of advanced rectal tumors

Orvosi Hetilap
Authors:
Gergely Kóder
,
Judit Olasz
,
László Tóth
,
Csilla András
,
Tamás Bubán
,
Károly Palatka
,
Zsolt Karányi
,
Dezső Tóth
,
László Damjanovich
, and
Miklós Tanyi

Bevezetés: A végbéldaganatok kezelési protokolljában az elmúlt évtizedekben jelentős változások történtek, melyek nagymértékben csökkentették a helyi kiújulások és a távoli áttétek számát, ezzel növelve a teljes túlélést. Az egyik jelentős előrelépést a kombinált neoadjuváns kezelés bevezetése jelentette. Módszer: A Debreceni Egyetem Sebészeti Klinikáján 2010. január 1. és 2017. december 31. között lokális neoadjuváns kemoradioterápiában részesített, majd műtéten átesett 362, rectumtumoros beteg adatainak retrospektív feldolgozását végeztük statisztikai elemzéssel. A lokális neoadjuváns kezelésre adott válasz mértékét és késői túlélési eredményeinket összehasonlítottuk az időközben megjelent nagy nemzetközi tanulmányokban közölt teljes neoadjuváns kezeléssel elért eredményekkel. Eredmények: Betegeink között 8,6%-ban tapasztaltunk teljes patológiai regressziót. A műtét időpontjára, valamint az azt követő 3 hónapon belül betegeink 10,7%-ában tapasztaltuk távoli áttét kialakulását. Vizsgálataink során a neoadjuváns kezelésre adott válasz mértéke a felismerési stádiumtól független prognosztikai faktornak bizonyult. A jobb választ adó csoportok szignifikánsan jobb túlélési eredményeket produkáltak. Következtetés: A legújabb nemzetközi tanulmányokban teljes neoadjuváns kezelés hatására a teljes patológiai választ adó betegek száma megduplázódott, a távoli áttét pedig 7%-kal kevesebb volt a lokális neoadjuváns csoporthoz képest. Betegeink 85%-a a felismerés pillanatában T3–4N+ stádiumú volt. Tekintettel a műtét pillanatában vagy 3 hónapon belül felismert távoli áttétek 10,7%-os arányára megállapítható, hogy betegeink mintegy felében eredményesebb lett volna a teljes neoadjuváns kezelés alkalmazása. Ennek megfelelően a jövőben intézetünkben is a teljes neoadjuváns protokoll szerint kívánunk eljárni. Orv Hetil. 2022; 163(30): 1196–1205.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Gergely Kóder
,
Judit Olasz
,
László Tóth
,
Hilda Urbancsek
,
Csilla András
,
Tamás Bubán
,
Károly Palatka
,
László Damjanovich
, and
Miklós Tanyi

Absztrakt:

Bevezetés: A hereditaer nonpolyposus colorectalis carcinomára jellemző mutációk (HNPCC) autoszomális domináns öröklődésmenetet mutatnak. Leginkább vastagbéldaganatok kialakulásáért felelősek. Célkitűzés: A HNPCC-szindrómás betegek szűrésének és követésének fontosságát szeretnénk hangsúlyozni egy igazolt MMR-gén-mutációt hordozó betegünk jelenlegi és 10 évvel korábbi családfájának összehasonlításával. Betegek és módszer: Hazánkban előforduló, HNPCC-re gyanús családok kiszűrése érdekében alapos családi anamnézist veszünk fel. Amennyiben az immunhisztokémiai és mikroszatellitainstabilitás-vizsgálatok HNPCC-szindrómára utalnak, elvégezzük az MMR-gének szekvenálását. Eredmények: Betegünknél egy, a hMSH2-gén 6. exon két bázispárt érintő deletiója (c.969–970delTC) igazolódott. Tízéves utánkövetés során betegünknél és rokonainál újabb, a HNPCC-re jellemző tumorok jelentek meg. Következtetés: A veszélyeztetett családtagok követése során a szekunder prevenció a jól együttműködő betegeknél hatékony volt. Orv Hetil. 2017; 158(30): 1182–1187.

Restricted access