Search Results
You are looking at 1 - 2 of 2 items for :
- Author or Editor: Noel Ánosi x
- Medical and Health Sciences x
- Refine by Access: All Content x
Abstract
The acronym ESKAPE stands for six antibiotic-resistant bacterial pathogens namely, Enterococcus faecium, Staphylococcus aureus, Klebsiella pneumoniae, Acinetobacter baumannii, Pseudomonas aeruginosa, and Enterobacter spp. Monitoring their resistance is an important task for clinical microbiology laboratories.
Our aim was to analyze the resistance patterns of these bacteria over ten years in clinical samples of our department. We examined the sample types from which these pathogens were most frequently isolated. The incidence of tests with resistant results for each pathogen in aggregate and the most important subgroups of each was also analyzed. We have also intended to predict the local priorities amongst these pathogens.
The results of 1,268,126 antibiotic susceptibility tests performed on a total of 70,099 isolates over this period were examined. Most strains were derived from urine, blood culture, trachea, vagina, wounds, and abscesses. Prevalence of ESKAPE bacteria increased between 2011 and 2020 however, the steepest intensifications were seen in the cases of K. pneumoniae and P. aeruginosa. The number of antibiotic susceptibility tests with resistant results has also increased over the decade but the most notable increase was detected in E. faecium and A. baumannii. Based on the calculation of antimicrobial resistance index for each pathogen, the most serious challenges for us at present are A. baumannii, P. aeruginosa, and E. faecium and their multi-resistant forms.
The theoretical prediction of proportion of resistant tests between 2020 and 2030 in our care area draws attention to a worrying trend in the cases of vancomycin-resistant E. faecium and carbapenem-resistant A. baumannii strains.
Absztrakt:
A kanyaró az egyik legsúlyosabb megelőzhető fertőző megbetegedés, mely hazánkban az elmúlt 10–20 évben a ritkábban előforduló kórképek közé tartozott. Ennek egyik oka, hogy az 1969 után született magyar lakosság átoltottsága közel 99%-os. A másik ok pedig az, hogy az oltási érát megelőző időszakban a gyakran előforduló országos kanyarójárványok az érintettekben életre szóló immunitást hagytak maguk után. A természetes és a mesterséges immunizáció így összességében tehát kiterjedt nyájimmunitást biztosított a populációnak. Az Európában jelenleg is zajló kanyarójárványok azonban rávilágítottak arra, hogy a megbetegedéssel kapcsolatos tünettani és differenciáldiagnosztikai ismeretek az utóbbi 20 évben háttérbe szorultak. Az európai kanyarójárványok hazánkra vonatkozó konzekvenciájának áttekintése mellett a jelen közlemény célja a kanyaró járványügyi kontrolljához szükséges klinikai és labordiagnosztikai ismeretek felelevenítése és összefoglalása. Orv Hetil. 2019; 160(20): 767–773.
