Search Results
You are looking at 1 - 10 of 41 items for
- Author or Editor: Pál Szabó x
- Refine by Access: All Content x
Bár a testdiszmorfiás zavar jelentős szenvedéssel, a pszichoszociális funkciók súlyos romlásával és veszélyes kockázatokkal járó betegség, a hazai szakirodalomban szinte alig említik. Így a szerző célkitűzése, hogy részletes áttekintést adjon erről a kevéssé ismert, de nem ritka betegségről. A tünettan középpontjában a saját test észlelésének súlyos zavara áll, ami szociális izolációhoz, szorongáshoz, depresszióhoz és kényszeres megnyilvánulásokhoz vezet. A betegségbelátás hiánya miatt a betegséget gyakran nem ismerik fel. Igen magas a komorbiditás az affektív zavarokkal, szorongásos zavarokkal, személyiségzavarokkal, evészavarokkal, az alkohol- és kémiai szerfüggőséggel. A betegek életminősége igen rossz, az öngyilkosság veszélye nagy, emellett a heteroagresszivitás sem ritka. A betegség kialakulásában mind biológiai, mind pszichológiai és szociokulturális tényezők is szerepet játszanak. Képalkotó vizsgálatokkal és neuropszichológiai módszerekkel jellegzetes eltéréseket mutattak ki. A betegség kialakulásában szerepet tulajdonítanak a gyermekkori visszaélésnek, illetve elhanyagolásnak, a külső megjelenéssel kapcsolatos megjegyzéseknek, a stresszoroknak és a média hatásának. A zavar pontprevalenciája az általános népességben 0,7–2,5%, a felsőoktatásban tanulók, pszichiátriai, bőrgyógyászati és plasztikai sebészeti betegek között ennél lényegesen magasabb a gyakoriság. A betegség jellemzően a serdülőkor elején kezdődik, és kezelés nélkül tartósan fennmarad, krónikus lefolyást mutat. Gyógyszeres kezeléssel és/vagy pszichoterápiával viszonylag rövid idő alatt tartós javulás, illetve gyógyulás érhető el. Orv. Hetil., 2010, 44, 1805–1815.
Az evészavarok és a személyiség kapcsolata a középiskolás korosztályban
The relationship between eating disorders and personality in a population of secondary school students
Absztrakt
Elméleti háttér: Az evészavarok kialakulásában, fennmaradásában és gyógyulásában számos biológiai, pszichológiai és szociokulturális tényező játszik szerepet. Ezek egyike a személyiség, melynek szerepét több korábbi tanulmány is megerősítette. Cél: Az evészavartüneteknek és az evési attitűdöknek a személyiségjegyekkel való kapcsolatának vizsgálata középiskolások körében. Módszerek: Az evési attitűdök és az evészavartünetek vizsgálatára az Evési Attitűdök Tesztje (EAT), az Evészavartünetek Súlyossági Skálája (EBSS), a Testi Elégedettség Kérdőív (BSQ) módosított változata és az Emberalakrajzok Tesztjének junior változata szolgált, míg a személyiség vizsgálatára a Cloninger-féle Temperamentum és Karakter Kérdőív Junior (JTCI) változata került felhasználásra. Eredmények: A kérdőíveket 7—12. osztályos (12—19 éves) tanulók (az életkor átlaga: 15,7 ± 1,6) töltötték ki, önként és név nélkül (n = 741, 311 fiú, 430 lány). A lányoknál az újdonságkeresés és az ártalomkerülés dimenziója pozitív korrelációt mutat az EAT két alskálájával (újdonságkeresés és diétázás: r = 0,13, p = 0,012; ártalomkerülés és diétázás: r = 0,11, p = 0,036; újdonságkeresés és bulimia: r = 0,14, p = 0,004; ártalomkerülés és bulimia: r = 0,14, p = 0,006) és az EAT összpontszámával (újdonságkeresés és EAT-összpontszám: r = 0,13, p = 0,011; ártalomkerülés és EAT-összpontszám: r = 0,13, p = 0,008). A falásrohamok is pozitívan korreláltak a JTCI újdonságkeresést és ártalomkerülést mérő faktorával. Az önirányítottság és együttműködés alskála értéke viszont negatív korrelációban van az EAT fenti alskáláival és az összpontszámmal (önirányítottság és diétázás: r = —0,21, p < 0,001; önirányítottság és bulimia: r = —0,26, p < 0,001; önirányítottság és EAT-összpontszám: r = —0,18, p < 0,001, illetve együttműködés és diétázás: r = —0,11, p = 0,035; együttműködés és bulimia: r = —0,12, p = 0,022; együttműködés és EAT-összpontszám: r = —0,10, p = 0,06), továbbá a falásrohamokkal (önirányítottság és falásroham-gyakoriság: r = —0,24, p < 0,001; együttműködés és falásroham-gyakoriság: r = —0,09, p = 0,07). Az evészavarral és az evészavartünetekkel rendelkező csoport szignifikánsan különbözött a tünetmentesek csoportjától a JTCI faktoraiban mindkét nemnél. Következtetések: A kóros evési attitűdök magasabb újdonságkereséssel és ártalomkerüléssel, alacsonyabb önirányítottsággal és együttműködéssel járnak együtt. A magas újdonságkeresés kapcsolatban áll a falásrohamokkal és a diétázással, a magas ártalomkerüléssel rendelkezők elégedetlenebbek a testükkel. A magas önirányítottságot mutatóknál nincsenek patológiás evési attitűdök, és ők elégedettebbek a testükkel. Az eredmények hasznosak lehetnek abban, hogy hatékonyabb prevenciós és kezelési módszereket alkalmazzunk az evészavarokkal kapcsolatban.
szakmai beszámoló a vii. magyar evészavar kongresszusról
Budapest, 2018. szeptember 14–15.
Beszámoló a 26. Nemzetközi evészavar konferenciáról
Alpbach (Ausztria), 2018. október 18–20.
Absztrakt
Az önéletrajzi memória olyan emlékezeti rendszer, amely saját életünk eseményeinek felidézésében segít. Ezek az emlékek lehetnek általánosak vagy specifikusak. A jelen kutatás célja az önéletrajzi emlékezet vizsgálata olyan anorexiás betegek körében, akiknél nem jelenik meg a depresszió mint komorbid zavar, illetve akiknél az anorexia depresszióval társul.
Harmincnyolc anorexiás lány vett részt a vizsgálatban. A kontrollcsoportot 47 lány alkotta. A vizsgálati személyekkel felvettük az Önéletrajzi Emlékezet Tesztet, a Gyermek Depresszió Kérdőívet, valamint az Evészavar Kérdőívet.
Az anorexiás lányok szignifikánsan kevesebb egyedi emléket hívtak elő a kontrollcsoporthoz képest. Mivel az önéletrajzi emlékezet területén kapott eredmények szerint a depresszió prediktora lehet az önéletrajzi emlékek általános voltának, szükségesnek találtuk a depresszió mértékét kontrollálni. Az eredmények azt mutatják, hogy az anorexia önmagában is hozzájárul az önéletrajzi emlékezet általános voltához és független a depresszió jelenlététől.
A kapott eredmények megerősítik, hogy az anorexiában szenvedő betegek kevésbé rendelkeznek specifikus önéletrajzi emlékekkel, és ha a kórkép depresszióval társul, akkor az önéletrajzi emlékezetük még általánosabb. Az eredmények összhangban vannak azokkal a vizsgálati eredményekkel, amelyek szerint az általános önéletrajzi emlékek túlsúlya lassítja a javulás folyamatát és gyakrabban jár együtt visszaesésekkel. A kapott eredményeknek terápiás konzekvenciájuk van. Fontos lenne az anorexiás betegek önéletrajzi emlékezetének javítása ahhoz, hogy sikeresebb legyen a kognitív terápia. A naplóírás, a konkrét emlékek keresése fontos lenne az anorexiások érzelemszabályozásának javításában.
Az abszolút hallás: áldás vagy átok?
Absolute pitch: Blessing or curse
Az abszolút hallás (AH) interdiszciplináris jelenség, amely genetikai, idegtudományi, muzikológiai és pszichológiai kutatások tárgya. Az AH-val rendelkező személyek viszonyítási pont nélkül képesek egy izolált zenei hang magasságát azonosítani (passzív AH) vagy azt megszólaltatni (aktív AH). A szerzők célkitűzése áttekinteni az AH-val kapcsolatos szakirodalmat, különös tekintettel a pszichológiai és a magyar vonatkozásokra. Az AH jelenségét már a 18. században ismerték, azonban csak a 19. század utolsó évtizedeiben kezdték vizsgálni. Viszonylag kevés epidemiológiai vizsgálatot végeztek az AH-val kapcsolatban. Az eredmények alapján az AH igen ritka, prevalenciáját tág határok között, az általános népességben 0,01 és 1% között, képzett zenészeknél 3,4 és 20% között adják meg. Ennél gyakoribb előfordulás figyelhető meg vakok, ázsiai zenészek és autizmus spektrumzavarban szenvedők körében. Az AH több formáját különböztetik meg, elemzik az AH és a relatív hallás (RH) kapcsolatát. Figyelemre méltó jelenség az implicit AH. Az AH oka és kialakulásának folyamata még nincs feltárva, azonban feltételezhető, hogy genetikai, környezeti és idegrendszeri tényezők kölcsönhatása áll a háttérben. A genetikai tényezők és a korán megkezdett zenetanulás szerepére erős bizonyítékok vannak. Feltárták az AH idegrendszeri korrelátumait, az AH-val rendelkező és az AH-val nem rendelkező személyek idegrendszerében strukturális és funkcionális különbségeket sikerült kimutatni, a két csoport zenei feladatokban nyújtott teljesítményei is különböznek.
The prevalence of body dysmorphic disorder and the acceptance of cosmetic surgery in a nonclinical sample of Hungarian adults
A testdiszmorfiás zavar prevalenciája és a kozmetikai sebészet elfogadottsága magyar felnőttek vizsgálati mintáján
Background: Body dysmorphic disorder (BDD) is a common, often undiagnosed, serious condition. The relationship between body dysmorphic disorder and cosmetic surgery is rather complex, as many patients with body dysmorphic disorder search for cosmetic solutions for the imagined defect in appearance. Aims: To assess the prevalence of body dysmorphic disorder and its relationship to the acceptance and use of cosmetic services and body-related variables among Hungarian adults. Methods: Body weight and height, body satisfaction, health state, aesthetic intervention-related experiences, and plans were assessed by a self-report online questionnaire that included the Body Dysmorphic Disorder Questionnaire and the Acceptance of Cosmetic Surgery Scale. Six hundred three subjects (94% women, n = 567, 6% men, n = 36, age M = 40.16 years, SD = 13.32 years) joined the research on a social media platform. Results: The prevalence of BDD is 8.1% (n = 49), 8.1% (n = 46) in women, and 8.3% (n = 3) in men. The BDD-positive group had higher BMI (U = 9641.5, p = 0.028), more plastic surgeries (χ2(1) = 19.682 , p = 0.012), and more acceptance of cosmetic surgery (U = 6664, p < 0.001). The risk of BDD is significantly higher in those who have a lower education (OR = 0.424, p = 0.031), accept cosmetic surgery (OR = 1.031, p = 0.025), plan plastic surgery (OR = 0.351, p = 0.027) and are more dissatisfied with their body (OR = 0.397, p < 0.001). Consideration of cosmetic surgery (U = 7433, p = 0.006) and planning for future plastic surgeries χ 2(1) = 7.943, p = 0.019) are more frequent in females. Sixty-six women (11.6%) have already had some intervention, 26.4% plan, and 10.4% probably plan cosmetic surgery, while these data are 11.1%, 8.3% and 5.6% in males. These symptoms occur more frequently among women according to Body Dysmorphic Disorder Questionnaire: avoidance behavior (33.9% vs. 16.7%, χ 2(1) = 4.539, p = 0.033), significant mental suffering caused by the perceived flaw(s) (29.8% vs. 13.9%, χ 2(1) = 4.178, p = 0.041). The Acceptance of Cosmetic Surgery Scale total score has a significant positive relationship with BDD caseness (β = 0.100, p = 0.011) and the number of blepharoplasties (β = 0.111, p = 0.005) and significant negative relationship with the planning of cosmetic surgery (β = –0.491, p < 0.001). Conclusions: The prevalence of body dysmorphic disorder is high in this non-clinical, unselected Hungarian sample. The risk for body dysmorphic disorder is higher in those interested in cosmetic services; screening for this body image disorder is necessary.
