Search Results

You are looking at 1 - 6 of 6 items for :

  • Author or Editor: Péter Banga x
  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Objectives

Treatment of paravisceral aortic infections poses several challenges because standard therapy with excision of all infected tissues and extraanatomic reconstruction is frequently not possible without jeopardizing visceral perfusion. In situ reconstruction with rifampin-soaked prosthetic graft or endovascular repair with stent grafts runs the risk of reinfection. We present a case of a paravisceral aortic infection, where cryopreserved allograft was used for the reconstruction of the aorta.

Methods

Medical documentation and CT angiography studies were retrospectively reviewed for a patient in a tertiary care center.

Results

A 62-year-old male patient presented with an infected pseudoaneurysm of the paravisceral aorta at the level of the celiac artery. He had previously undergone multiple orthopedic surgical interventions and developed methicillin-resistant Staphylococcus aureus infections. We successfully repaired the paravisceral pseudoaneurysm with excision of all infected tissues and in situ aortic replacement with a cryopreserved allograft.

Conclusion

In case of infected aortic pseudoaneurysm, the use of cryopreserved aortic allograft is a reliable choice for reconstruction of the aorta.

Open access

Végtagi sérülések ellátása egy regionális centrumban

Vascular injuries in a regional center

Magyar Sebészet
Authors:
Barnabás Galambos
,
Péter Banga
,
Zsolt Kövesi
,
József Németh
,
Lajos Jakab
, and
Tamás Czigány

Absztrakt

Bevezetés: A szerzők elemzik retrospektív vizsgálatukban 1986-tól 2006-ig egy regionális érsebészeti centrum érsérüléseit a kialakulás mechanizmusa, típusa, lokalizációja a sebészeti kezelés és a terápiás eredmények alapján.

Anyag és módszer: Ezen periódus alatt 128 érsérülés közül 90 direkt 30 indirekt behatás miatt alakult ki ill. a trauma által okozott krónikus károsodás (álaneurizma, trombózis, AV fisztula) következtében 8 esetben történt beavatkozás. Izolált érsérülés 97 betegnél fordult elő, míg 31 esetben ideg, csont és lágyrészsérüléssel kombinálódott az érsérülés. Leggyakrabban az artéria femoralis superficialis (22,6%) és a popliteo-cruralis (22,6%) artériák sérültek, ezeket követték a radio-ulnaris erek (13,2%).

Eredmények: Százharminckét esetben volt szükség műtéti megoldásra, többek között direkt varrat 26, artériás sérülésnél interpozíció 50, vénasérülésnél interpozíció 5, end to end anasztomózis 12, vénafoltplasztika 7 esetben volt a választott műtét. Huszonnyolc esetben végeztünk nem-rekonstruktív, 4 esetben pedig endovaszkuláris beavatkozást. Öt szekunder amputációt végeztünk és 5 beteget veszítettünk el. A végtagmentési arány 95%-os volt.

Megbeszélés: A végtagi érsérülések sikeres rekonstrukcióinak a limitáló tényezői az egyidejű, kombinált, súlyos csont, lágyrész és idegsérülések.

Restricted access

Krónikus aortadissectio talaján kialakult tartott ruptura endovascularis műtéte elágazó grafttal

Branched endovascular aortic repair of a contained rupture in chronic aortic dissection

Orvosi Hetilap
Authors:
Csaba Csobay-Novák
,
Ákos Pataki
,
Daniele Mariastefano Fontanini
,
Sarolta Borzsák
,
Péter Banga
, and
Péter Sótonyi

Az aortadissectio késői szövődménye a meggyengült érfal tágulata. Ennek megoldására sürgető helyzetben a nagy kockázatú nyitott műtét endovascularis alternatívájaként csak elágazó graft implantációja (branched endovascular aortic repair – BEVAR) jön szóba, melynek beültetését azonban extrém mértékben megnehezíti az aorta lumenében elhelyezkedő intimamembrán, illetve a valódi lumen jellemzően nagyfokú kompressziója. Közleményünkben a BEVAR aortadissectio esetén történő első hazai alkalmazását mutatjuk be. 76 éves férfi betegünk 13 évvel korábban szenvedett el B-típusú aortadissectiót, mely miatt supraaorticus debranching műtétet követően thoracalis sztentgraft-implantációt végeztek. Jelen felvételére heveny mellkasi fájdalom miatt került sor, melynek hátterében a thoracoabdominalis aorta tíz centiméteres tágulatának „tartott” (a haematomát a retroperitoneum tartja) rupturája állt. A bal a. subclavia proximalis szakaszának szelektív embolisatióját követően komplex aortaintervenciót végeztünk. Az in situ thoracalis graftból indított újabb thoracalis sztentgraftot, majd elágazó thoracoabdominalis graftot ültettünk be, melynek négy ágát a truncus coeliacusra, az a. mesenterica superiorra, valamint a két veseartériára vezettük. Az elágazó graft alá bifurkációs graftot, a bal a. iliaca rendszer komplex dissectiója miatt bal oldalra iliacabifurkációs graftot is implantáltunk. Szövődménymentes beavatkozást követően a beteget a 4. posztoperatív napon otthonába bocsátottuk. Orv Hetil. 2022; 163(22): 886–890.

Open access
Magyar Sebészet
Authors:
László Entz
,
Balázs Nemes
,
Zoltán Szeberin
,
Gábor Viktor Szabó
,
Péter Sótonyi
,
Péter Banga
,
Csaba Csobay-Novák
,
Katalin Széphelyi
, and
Kálmán Hüttl

Absztrakt

Esetismertetések: Első beteg: A 77 éves férfi, multimorbid anamnézissel, egy 5,6 cm legnagyobb átmérőjű juxtarenalis aneurysma megoldására jelentkezett. A jobb vese korábban elpusztult, a mesenterica superior már nem volt érintve. Az egyedüli működő bal arteria renalis megmentése érdekében fenesztrált stent-graft beültetést határoztunk el. A gyártó céggel történt egyeztetés után megtörtént a szövődménymentes beültetés. Az egy hónapos kontroll-CT-vizsgálat korrekt keringési viszonyokat mutatott endoleak nélkül. Négy hónap múlva a bal arteria renalis elzáródott akut uraemiát okozva. Újabb stentbehelyezéssel a vese keringése helyreállt. Második beteg: A 71 éves multimorbid anamnézisű férfi 80 mm-es maximális átmérőjű juxtarenalis aneurysmával került felvételre. Kardiális ok miatt a nyitott műtét nem jött szóba, ezért fenesztrált stent-graft beültetés (FEVAR) mellett döntöttünk. A mesenterica superior és mindkét arteria renalis stentelésére is szükség volt. A 2014. december 4-én történt beavatkozás szövődménymentes volt, az egy hónapos kontroll-CT-vizsgálat kielégítő keringési viszonyokat ábrázolt endoleak nélkül. Megbeszélés: A fenesztrált stent-graft beültetés az aorta oldalágakkal rendelkező szakaszainak aneurysmaticus elváltozása esetén alkalmazható eljárás. Magyarországon az első fenesztrált stent-graft beültetés 2013. szeptember 24-én történt a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán. A mintegy 15 évre visszatekintő módszer rövid és középtávú eredményei biztatóak, a hosszú távú eredmények azonban az eltelt idő rövidsége miatt még váratnak magukra.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors:
Zsuzsanna Mihály
,
Péter Banga
,
Lilla Szatai
,
Árpád Simonffy
,
Daniele Mariastefano Fontanini
,
Judit Bélteki
,
Bianka Forgó
, and
Zoltán Szeberin

Absztrakt

Bevezetés: A tompa trauma okozta mellkasi aortasérülések ellátásában az utóbbi néhány évtizedben az érsebészetben megjelent endovascularis megoldási lehetőségek új fejezetet nyitottak. Közleményünkben a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika több mint tízéves anyagát foglaltuk össze a traumás aortasérülések endovascularis ellátására vonatkozóan. Módszerek: A tompa mellkasi trauma kapcsán kialakult mellkasi aortasérülések miatt 1998 és 2014 között endovascularis ellátásban részesített betegeink adatait elemeztük. A statisztikai analízist Excel programmal készítettük. Eredmények: 41 beteget kezeltünk stentgrafttal traumás eredetű mellkasi aortabetegség miatt. A betegek közül 34 volt férfi, az átlagéletkor 47 év (±17 év). A 41 beteg közül 15-nél akut (12 esetben ruptura) és 26 esetben halasztott ellátásra került sor (négy esetben növekvő aortaátmérő miatt). Egy korai posztoperatív haláleset fordult elő. A késői halálozás 22,5% volt, ebből az általunk vizsgált alapbetegséghez igazolhatóan kapcsolódó halálozás 7,5% volt. Következtetés: A nemzetközi adatokhoz hasonlóan az alacsony késői mortalitási és szövődményráta megerősíti az irodalmi tapasztalatokat. Amennyiben halasztott ellátásra került sor, lehetőség nyílt a beteg stabilizálására, a CT-angiográfiás képek kiértékelésére és a stentgraft pontos megtervezésére. A tompa mellkasi aortasérültek ellátása endovascularis műtétek végzésére is alkalmas centrumban kívánatos.

Restricted access

Krónikus aortadissectio talaján kialakult thoracoabdominalis aneurysma endovascularis kezelése fenesztrált sztentgrafttal

Fenestrated endovascular repair of a thoracoabdominal aortic aneurysm in chronic dissection

Orvosi Hetilap
Authors:
Csaba Csobay-Novák
,
László Entz
,
Péter Banga
,
Miklós Pólos
,
Zoltán Szabolcs
,
Gergely Csikós
,
Daniele Mariastefano Fontanini
,
Milán Vecsey-Nagy
, and
Zoltán Szeberin

Összefoglaló. Az aortadissectio krónikus stádiumában kialakuló thoracoabdominalis tágulatok megoldása multidiszciplináris megközelítést, nagy felkészültséget és fejlett technológiát igényel. A jellemzően többlépcsős műtétsorozat mortalitása és morbiditása az endovascularis technológia fejlődésével csökkent, de még mindig jelentős. A fenesztrált endovascularis aortaműtét a thoracoabdominalis nyitott műtét alternatívája, mely kisebb mortalitással és morbiditással, rövidebb kórházi tartózkodással jár. Aortadissectio esetén történő alkalmazása az aorta lumenében lévő membrán miatt kihívást jelent. Esetbemutatásunkban egy 56 éves nőbeteget demonstrálunk, aki tíz évvel korábban A-típusú dissectio miatt aorta ascendens rekonstrukción esett át. A követés során csaknem a teljes aorta tágulata alakult ki, melynek megoldása három lépésben történt. Az első lépésben a disszekált aortaív nyitott műtétjét végeztük ’frozen elephant trunk’ technikával, majd az aorta descendens tágulatának endovascularis kezelése történt sztentgraft-implantációval. A műtétsorozat záró lépése egy fenesztrált endovascularis aortaműtét volt, mely egyben ezen technikának az aortadissectio esetében történt első hazai alkalmazását jelenti. Orv Hetil. 2021; 162(31): 1260–1264.

Summary. Thoracoabdominal aortic aneurysms developing in the chronic phase of an aortic dissection require multidisciplinary approach, experienced operators and advanced technology. The mortality and morbidity rate of these multistage operations were reduced with the latest technical achievements in endovascular repair, but they are still significant. Fenestrated endovascular aortic repair, an alternative of thoracoabdominal open repair, is associated with less mortality and morbidity, shorter hospital stay. Using fenestrated devices in aortic dissection is usually technically demanding due to the dissection membrane. We report the case of a 56-year-old woman, who underwent ascending aortic repair due to type A aortic dissection. During the follow-up, a large thoracoabdominal aneurysm developed involving also the arch. We performed a three-stage operation starting with the open repair of the aortic arch using a ‘frozen elephant trunk’ device followed by a thoracic endovascular aortic repair of the descending aorta. The final stage was a fenestrated endovascular aortic repair, which is the first use of this technique in aortic dissection in Hungary. Orv Hetil. 2021; 162(31): 1260–1264.

Open access