Search Results

You are looking at 1 - 5 of 5 items for :

  • Author or Editor: Péter Máthé x
  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Acta Veterinaria Hungarica
Authors:
Judit Csöndes
,
Ibolya Fábián
,
Bernadett Szabó
,
Ákos Máthé
, and
Péter Vajdovich

Inflammatory markers and adrenocorticotropic hormone (ACTH) stimulation test results may help us recognise critically ill dogs with poor disease outcome. Systemic inflammatory response syndrome (SIRS) criteria, the fast version of the Acute Patient Physiologic and Laboratory Evaluation Score (APPLEfast), complete blood count, albumin and C-reactive protein (CRP) levels, baseline and stimulated cortisol levels and Δcortisol value were recorded in 50 client-owned dogs admitted to the Small Animal Hospital of the University of Veterinary Medicine Budapest with various inflammatory or neoplastic conditions. Increasing APPLEfast score was associated with a decreasing chance of survival (P = 0.0420). The Δcortisol value was significantly higher in SIRS dogs than in non-SIRS dogs (mean ± SD ΔcortisolSIRS: 342.5 ± 273.96; mean ± SD Δcortisolnon-SIRS: 175.3 ± 150.35; P = 0.0443). Elevated baseline or stimulated cortisol levels were associated with a higher chance of non-survival (P = 0.0135 and P = 0.0311, respectively). These data indicate that pathologically higher baseline and stimulated cortisol levels represent an exaggerated stress response in critically ill dogs, which is negatively associated with survival.

Open access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors:
Judit Csöndes
,
Gábor Majoros
,
Zoltán Lajos
,
Roland Psáder
,
Péter Vajdovich
,
Ferenc Manczur
, and
Ákos Máthé

Pulmonary angiostrongylosis was diagnosed by the Baermann method and larval identification from faecal and bronchoalveolar lavage samples in a five-month- old male mongrel dog with dyspnoea and cough. Arterial blood gas analysis indicated arterial hypoxaemia and restrictive pneumopathy. In addition to the palliative treatment, fenbendazole was administered (50 mg/kg/24 h per os) for 14 days. The respiratory signs subsided within a short time clinically, but serial arterial blood gas analysis demonstrated an ongoing ventilation disorder. Repeated haematology, thoracic radiography, bronchoscopy and blood gas analysis were performed to follow the course of the disease. The most severe eosinophilia was detected after the beginning of the anthelmintic therapy, and the arterial pO2 level was permanently low. Arterial blood gas analysis provided the most adequate information about the course of the pneumopathy and it greatly facilitated the patient’s medical management.

Restricted access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors:
Kinga Pápa
,
Ákos Máthé
,
Zsolt Abonyi-Tóth
,
Ágnes Sterczer
,
Roland Psáder
,
Csaba Hetyey
,
Péter Vajdovich
, and
Károly Vörös

Medical records of 80 dogs diagnosed with acute pancreatitis during a 4-year period were evaluated regarding history, breed predilection, clinical signs and additional examination findings. Cases were selected if compatible clinical symptoms, increased serum activity of amylase or lipase and morphologic evidence of pancreatitis by ultrasonography, laparotomy or necropsy were all present. Like in other studies, neutered dogs had an increased risk of developing acute pancreatitis. Although breed predilection was consistent with earlier reports, some notable differences were also observed. Apart from Dachshunds, Poodles, Cocker Spaniels and Fox Terriers, the sled dogs (Laikas, Alaskan Malamutes) also demonstrated a higher risk for pancreatitis according to our results. Concurrent diseases occurred in 56 dogs (70%), diabetes mellitus (n = 29, 36%) being the most common. Clinical signs of acute pancreatitis were similar to those observed in other studies. The study group represented a dog population with severe acute pancreatitis, having a relatively high mortality rate (40%) compared to data of the literature. Breed, age, gender, neutering and body condition had no significant association with the outcome. Hypothermia (p = 0.0413) and metabolic acidosis (p = 0.0063) correlated significantly with poor prognosis and may serve as valuable markers for severity assessment in canine acute pancreatitis.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Tímea Rengeiné Kiss
,
Anikó Smudla
,
Elek Dinya
,
László Kóbori
,
László Piros
,
József Szabó
,
Zoltán Máthé
,
Sándor Illés
,
Tamás Mándli
,
Tamás Szabó
,
Mónika Szabó
,
Szabolcs Tóth
,
Gellért Tőzsér
,
Csaba Túri
,
Balázs Füle
,
Péter Kanizsai
, and
János Fazakas

Absztrakt:

Bevezetés: A májtranszplantáció során a haemostasis a hagyományos alvadásifaktor-szintekkel és a viszkoelasztikus tesztekkel monitorizálható, nem szokványos megközelítése a coagulatiósfaktor-specifikus vérveszteség dinamikus követése. Célkitűzés: Kutatásunk célja az alvadásifaktor-specifikus vérveszteség alapján kiszámolt térfogati tartalékok vizsgálata, a vér- és faktorkészítmény-mentes májtranszplantáció első 48 órájában a Child–Pugh-score tükrében is. Módszer: 59, vér- és faktorkészítményt nem igénylő, májtranszplantált beteg hagyományos alvadásifaktor-szintjeit, viszkoelasztikus paramétereit és faktorspecifikus vérveszteségeit elemeztük Gross-metódus segítségével, kiindulási és „coagulopathiás” triggerszintek alapján. A haemostasistartalékokat Child–Pugh-osztályozás szerint is összehasonlítottuk. A hagyományos laboratóriumi vizsgálatok és a faktorspecifikus térfogati tartalékok kiszámítása a májtranszplantáció előtt (T1), végén (T2) és 12–24–48 órával utána (T3–T4–T5) történt. A viszkoelasztikus tesztek eredményeit a májtranszplantáció előtt (T1) és végén (T2) rögzítettük. Eredmények: A műtét végére az alapszintről a fibrinogén 1,2 g/l-rel, míg a protrombin és az V-ös, a VII-es és a X-es faktor 26–40%-kal csökkent. A posztoperatív időszakban a fibrinogénszint 0,9 g/l-rel (T2–T4, p<0,001), míg a II-es, az V-ös, a VII-es és a X-es faktor szintje 12–30%-kal emelkedett (T3–T5, p<0,001). A viszkoelasztikus tesztek paraméterei a normáltartományban maradtak a műtét végén is (T1–T2). A haemostasis-össztartalék 61%-os csökkenést mutatott az operáció végére (p<0,001), azonban a posztoperatív második napra elérte a kiindulási érték 88%-át. A kiindulási tartalékok a Child–Pugh A csoporthoz viszonyítva a dekompenzált Child–Pugh B és C csoportnál 36–41%-kal alacsonyabbak voltak, a 48. órára azonban a különbség már nem volt szignifikáns. Következtetés: A haemostasis térfogatalapú megközelítése kiegészíti a hagyományos laboratóriumi vizsgálatokat és a viszkoelasztikus teszteket, mivel dinamikusan jelzi a haemostasis aktuális tartalékát faktoronként, és a „leggyengébb láncszemet” mutatja meg a rendszerben. Orv Hetil. 2020; 161(7): 252–262.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Balázs Nemes
,
Enikő Sárváry
,
Zsuzsa Gerlei
,
János Fazakas
,
Attila Doros
,
Andrea Németh
,
Dénes Görög
,
Imre Fehérvári
,
Zoltán Máthé
,
Zsuzsa Gálffy
,
Alajos Pár
,
János Schuller
,
László Telegdy
,
János Fehér
,
Gábor Lotz
,
Zsuzsa Schaff
,
Péter Nagy
,
Jenő Járay
, and
Gabriella Lengyel

A hazai májátültetési programban magas a hepatitis C-vírus (HCV) okozta végstádiumú májbetegség miatt végzett májátültetések aránya. Célkitűzés: A szerzők dolgozatukban elemzik a C-hepatitis miatt májátültetésen átesett betegek adatait. Módszer: Az 1995 óta végzett 295 primer májátültetés adatainak retrospektív elemzése: donor- és recipiens-, valamint perioperatív és túlélési adatok, szérumvírus-RNS-titer, percutan májbiopsziák szövettani eredményei. Eredmények: A műtét 111 betegnél történt HCV-fertőzés miatt, ez az elvégzett májátültetések 37,6%-a. A vizsgált 111 beteg közül 22 beteg (20%) a posztoperatív időszakban, a vírus kiújulásának észlelése előtt, egyéb okból meghalt. A 89 beteg közül 16 esetben (18%) a vírus visszatérését még nem észlelték, 73 betegnél (82%) azonban a vírus kiújulása szövettanilag igazolható volt. Negyven betegnél (56%) a C-vírus okozta hepatitis kiújulását egy éven belül észlelték, közülük 28 esetben (39%) 6 hónapon belül, 12 esetben hat hónapon túl, de 1 éven belül (17%), és 32 betegnél (44%) egy éven túl. A végstádiumú C-cirrhosis miatt májátültetett betegek kumulatív 1, 3, 5 és 10 éves túlélése 73%, 67%, 56% és 49% volt. A HCV-negatív, májátültetett betegeknél ezek az értékek 80%, 74%, 70% és 70%, a különbség szignifikáns. A májgraft kumulatív túlélése HCV-pozitív betegeknél 72%, 66%, 56% és 49% volt, míg HCV-negatív betegeknél 76%, 72%, 68% és 68%, itt nem szignifikáns a különbség. Korai kiújulás esetén szignifikánsan magasabb szérumvírus-RNS-titert mértek az első 6 hónapban májátültetés után. A májátültetés után 6 hónappal vett protokollbiopszia korai kiújulás esetén magasabb Knodell-pontszámot eredményezett, mint késői kiújuláskor. A fibrosisindex esetében ez fordítva volt. A májátültetéstől az első antivirális kezelésig eltelt idő 1995–2002 között átlagosan 20 hónap volt, 2003 óta 8 hónap. Következtetések: Az idősebb donorokból származó, marginális májgraftok magasabb vértranszfúzió-igény mellett történő beültetése előrevetíti a hamarabb bekövetkező vírusrekurrenciát. Ezt a tendenciát erősíti a posztoperatív akut rejectio és az emiatt adott szteroid boluskezelés. A kombinált antivirális kezelés protokollja különbözik az általánosan alkalmazottól: az ún. „stopszabály” nem érvényes. Vírusnegatívvá a betegek csak kevesebb mint 10%-a válik, melynek a fenntartott immunszuppresszió az oka. A májátültetés után korán, akár fél éven belül elkezdett antivirális kezelés a beteg- és grafttúlélést pozitívan befolyásolja, és feltehetően csökkenti a HCV-reinfekció miatti retranszplantációk számát. A második májátültetésnél akkor várhatók jó eredmények, ha időben történik, a recipiens még megfelelő fizikai állapota mellett. Ennek megítélésében a MELD-score segít.

Restricted access