Search Results

You are looking at 1 - 2 of 2 items for :

  • Author or Editor: Péter Mayer x
  • Biology and Life Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

We investigate secreted virulence factors of F. graminearum , namely trichothecenes and lipases. The first gene of the trichothecene pathway, the trichodiene synthase ( Tri5 ), was disrupted in different F. graminearum wild-type strains, producing high or medium amounts of deoxynivalenol (DON) or nivalenol. All disruption mutants ceased to produce trichothecenes and showed a similar reduced virulence on wheat but unchanged virulence to barley. Nivalenol proved to be a weak virulence factor to maize, whereas DON production displayed no influence on maize infection. Therefore, trichothecenes are host specific virulence factors. Mutants lacking DON colonized only the inoculated wheat spikelets. These spikelets showed heavy cell-wall thickening that seemed to prevent the mutant from growing through the rachis node into the rachis. No such symptoms were found in spikelets inoculated with the wild type. Disruption mutants of FGL1 , a secreted lipase, showed similar symptoms on wheat spikelets as the Δ tri5 mutants. In contrast to the trichothecene mutants, the lipase mutants were unable to colonize barley and maize, defining the fungal lipase a general virulence factor. In wheat, Δ fgl1 mutants were able to colonize the inoculated spikelet but could not protrude into the rachis and the rest of the spike. The lipase-mutants produced a higher amount of DON compared to the wild type during initial infection of wheat spikelets, despite its inability to further colonize the spike. It seems that both virulence factors, lipases and trichothecenes, have to be present for an effective colonization of wheat.To gain further knowledge of the circumstances that lead to mycotoxin production we created a mutant that expresses eGFP under control of the endogenous tri5 promoter as well as a fully functional tri5 gene. To help tracing the fungus on the plant dsRed under constitutive control of the gpd promoter was additionally transformed into the mutant. Now, we are able to monitor trichothecene biosynthesis induction on the plant with cellular resolution.

Restricted access

A vas- és mangán-oxidok fontos szerepet töltenek be a kémiai elemek talajbeli migrációjában, és amennyiben nem reliktum sajátságok, jellemezőik jól tükrözik a befogadó talaj képződésének körülményeit. Jelen tanulmányban egy Ipoly-menti rétitalaj-szelvényben található vaskiválásokat jellemeztük mikroszkópos szöveti, szelektív kémiai kioldásos, valamint röntgen-pordiffrakciós ásványtani vizsgálatokkal. A 20 és 180 cm-es mélységközben megjelenő különféle vaskiválások a legfelső rétegekben elsősorban vörösbarna bevonatokat és laza aggregátumokat alkotnak. 60 és 90 cm között azonban már a geodaszerű borsók és a konkréciók uralkodnak, továbbá itt jelennek meg az amfibol utáni pszeudomorfózák is. A kiválások mérete és gyakorisága is itt a legnagyobb, jelezve a hidromorf hatás maximumát. A különféle vaskiválások 120 cm alatt zömmel gravitációs mozgással vagy bemosódással vannak jelen. Mind a ditionitos, mind pedig az oxalátos kioldással a legfelső rétegből mobilizálódott a legtöbb vas (1,56% Fed és 1,70% Feo) és ezek mennyisége a mélységgel csökken. Az oxalátos és ditionitos Fe- és Mn-tartalom aránya 1 körül van minden vizsgált mintában. Ez az amorf vasfázisok (és mangánfázisok) uralkodó arányára és a jelentős hidromorf hatásra utal a vaskiválásokban. A szelektív kioldásokkal kinyerhető Fe- és Mn-tartalom nem követi a teljes Fe- és Mn-tartalom változásait. A legfelső vizsgált rétegben a teljes vastartalom kb. 30%-a, míg a mangán 90%-a oldható ki minkét módszerrel, és ez az arány a mélységgel csökken. A nedves szitálással szeparált vaskiválások röntgendiffrakciós vizsgálata szerint kristályos vas- és mangánfázisokra jellemző csúcs nem jelenik meg a felvételeken. A felvételek mintázata vas és amorf anyag jelenlétére utal. A vizsgált vasborsókban megjelenő további ásványok megegyeznek a talajt alkotó fázisokkal. Szembetűnő azonban, hogy a jobban fejlett vaskiválások kevesebb és rendezetlenebb szerkezetű agyagásványt tartalmaznak, mint a laza aggregátumok. A vasborsókkal ellentétben az amfibol utáni pszeudomorfózákban egyértelműen kimutatható a goethit, mint vasfázis. Jellemző azonban, hogy ez a fázis is rendezetlen szerkezetű, amely utalhat arra, hogy ferrihidritből képződött. Vizsgálataink alapján a vasas kiválásokat felépítő fázisok röntgenamorf szerkezetűek, rövid távon rendezett ferrihidrit (valamint vernadit) ásványok lehetnek. A kiválások legfejlettebb formája az izometrikus alakú, koncentrikus szerkezetű konkréció. Ennek képződése együtt jár a benne található agyagásványok degradálódásával (és esetleg a kalcit eltűnésével is) szoros összefüggésben a nedvesedési–kiszáradási ciklusokkal. A vaskiválások anyagát szolgáltató fázis a teljesen átalakult amfibol lehetett, amely a legjobban fejlett kiválásokkal egyazon mélységben jelenik meg. A vasforrás közelsége is hozzájárulhatott a kiválások szöveti-morfológiai fejlettségéhez.

Restricted access