Search Results
You are looking at 1 - 10 of 54 items for :
- Author or Editor: Péter Róbert x
- Medical and Health Sciences x
- Refine by Access: All Content x
Absztrakt
A myoma a leggyakoribb nőgyógyászati jóindulatú daganat. Előfordulása rasszonként változó, általánosságban a reproduktív korú nők negyedét érinti. Rosszindulatú elfajulása az esetek kis részében észlelhető. Elhelyezkedésüktől, méretüktől függően diverz panaszokat okoznak, a meddőségtől az életminőséget komolyan befolyásoló vérzészavarokig. A myoma felismerése, diagnosztikája a képalkotó módszerek és az endoszkópos beavatkozások egyre szélesebb körben való elterjedésének köszönhetően korai stádiumban lehetséges és igen nagy pontosságú. Kezelésük az általuk okozott panaszok súlyosságától függően szükséges. A terápiában gyógyszeres, radiológiai és sebészi módszerek is szerepet kapnak. A kezeléssel kapcsolatos kérdések az elmúlt évben igen nagy publicitást kaptak, az egyesült államokbeli „myomabotrány” miatt az eddiginél is szélesebb érdeklődés középpontjába kerültek. Orv. Hetil., 2016, 157(21), 813–819.
A Tellegen Abszorpció Skála (TAS) egy sajátos információfeldolgozási módra való hajlandóságot mér, melynek meghatározó eleme az élményben való teljes elmerülés oly módon, hogy a figyelem fókuszában tartott külső vagy belső inger teljes mértékben „kitölti” a reprezentációs rendszert. Míg a TAS-t eredetileg a szuggesztibilitás és hipnábilitás mérésére fejlesztették ki, több évtizedes pályafutása során számos személyiségjeggyel, pszichopatológiai és pszichoszomatikus jellemzővel hozták összefüggésbe. A jelen tanulmányban elsősorban amellett érvelünk, hogy az abszorpciós képesség csak közvetetten kötődhet pozitív vagy negatív mentális jelenségekhez. Míg az abszorpciós képesség az inger feldolgozási módját határozza meg, az élmény minősége (pozitív vagy negatív jellege) elsősorban magától az ingertől, azaz a reprezentációs tartalomtól függ. Az abszorpciós képesség így pozitív és negatív élmények intenzitását egyaránt fokozhatja. A jelen kérdőíves vizsgálatban 567 egyetemista adata alapján bemutatjuk a TAS magyar nyelvű változatának pszichometriai jellemzőit, összefüggését egyes személyiségjellemzőkkel, pszichopatológiai és pszichoszomatikus érzékenységet vizsgáló mutatókkal, továbbá megvizsgáljuk az abszorpció tünetképzésben játszott szerepét. Eredményeink arra utalnak, hogy a 34-tételes TAS magyar változata megfelelő belső konzisztenciával bír, ugyanakkor a gyakorlatban az egyes alskálák használatától az alacsony belső konzisztencia miatt érdemesebb eltekinteni. A skála konvergens validitásának vizsgálata során az abszorpció a szakirodalomban dokumentált összefüggéseket mutatta a vizsgált személyiségjellemzőkkel, mint például a fantáziálásra való hajlandósággal és az érzelmi nyitottsággal, illetve ugyancsak pozitívan korrelált a disszociatív tünetekkel, a személyes éntudatossággal, a szomatoszenzoros amplifikációval, a szubjektív testi tünetekkel, a pozitív és negatív affektivitással, továbbá kapcsolatban állt az álomfelidézéssel és az álmok ébrenlétre gyakorolt hatásával. További eredményeink szerint az abszorpció szorosan összefügg a tünetképzésre való hajlammal. Mivel nézetünk szerint az abszorpció az inger feldolgozási módját jellemzi, feltételezzük, hogy amennyiben a magas abszorpciós hajlammal jellemezhető személyek figyelmének középpontjába a szomatikus ingerek (különböző testérzetek) kerülnek, az abszorpciós tendenciák jelentősen fokozhatják egyes szomatikus tünetek kialakulását.
A szervtranszplantáció ötvenéves történetében az immunszuppresszív terápia fejlődésének köszönhetően egyre jobb szerv- és betegtúlélési eredményekről számoltak be világszerte, azonban a bázisgyógyszereknek minősülő kalcineurin inhibitorok káros mellékhatásait, elsősorban a nephrotoxicitast mellőző vegyületek kifejlesztése csak az elmúlt két évtizedben zajlott. A gazdaszervezet számára idegennek minősülő implantált szerv a recipiensből komplex immunválaszt vált ki. A dolgozatban az immunválasz vázlatos áttekintését követően a szerzők bemutatják az új, eltérő támadáspontokon ható gyógyszereket. Ezek vagy már gyakorlati alkalmazásban lévő, vagy rövid időn belül esetlegesen forgalomba kerülő vegyületek, amelyek távlati lehetőségeket nyújtanak a kalcineurin inhibitorok leváltására. Kiemelt hangsúlyt kap a kostimulációs blokádon keresztül ható belatacept és az elmúlt években egyre nagyobb kutatási teret nyerő toleranciaindukció, mint jövőbeli lehetőség. Orv. Hetil., 2012, 153, 1294–1301.
Bevezetés: Az invazív pneumococcusbetegség előfordulása 50 éves kortól emelkedik. Vakcináció ajánlott, az átoltottság mégis igen alacsony. Célkitűzés: A szerzők az influenza ellen oltottak tájékoztatásának, a tájékoztatást nyújtó kilétének hatását vizsgálták az oltás felvételére. Módszer: Húsz praxisban, a 2012/2013-as influenzaoltási kampányban megjelenő 50 év feletti személyek kérdőívet töltöttek ki és tájékoztatást kaptak a pneumoccusvakcináció fontosságáról. Eredmények: 4000 személy közül 576 kért receptet, a nők 16,5%-a, a férfiak 11,6%-a (OR 1,67; CI 95% 1,37–2,04; p<0,001), átlagéletkoruk 70,95 év, illetve 69,8 év volt (OR 1,01; CI 95% 1,00–1,02; p<0,05). Családorvosi tájékoztatás esetén a védőoltást kérők aránya 33,6%, asszisztensnő általi tájékoztatás esetén 8% volt (OR 6,33; CI 95% 5,23–7,67; p<0,001), a védőoltást felvevőknél ez az arány 17,7%, illetve 4,4% volt. A családorvosok 6,3-szer több vakcinát adtak be, mint az azt megelőző évben (p<0,001). Következtetések: A családorvosok a pneumococcusvakcinációval kapcsolatban hatékonyabb tájékoztatást nyújtanak, mint az asszisztensek. Az intenzív tájékoztatás jelentősen növeli a pneumococcusvakcináció felvételi arányát. Orv. Hetil., 2015, 156(5), 186–191.
Absztrakt
Szerzők felhívják rá a figyelmet, hogy a pancreascarcinoma miatt végzett műtétek késői eredményei javíthatók az R0 resectiók arányának növelésével. Ennek eléréséhez adhat segítséget egy a pancreasfej eltávolítása során alkalmazható új módszer, amikor a processus uncinatusnál kezdve, caudocranialis irányba (retrograd) történik a dissectio. Ezáltal már az elején látótérbe kerül az arteria mesenterica superior, ami mentén haladva tökéletesebben lehet eltávolítani a peripancreaticus szöveteket, emellett kisebb a vérzés és a nagyérsérülés veszélye is. Szerzők 6 esetük kapcsán is megtapasztalták az említett technikai előnyöket, és valamennyi resectio R0-nak bizonyult a szövettani feldolgozáskor. Irodalmi és saját eredmények alapján ajánlják kipróbálásra a hagyományostól eltérő, retrograd dissectiót carcinoma miatt végzett pancreatoduodenectomia során.
Jelen tanulmányban bemutatjuk a Groningen Alvásminőség Skála (Groningen Sleep Quality Scale) magyar verziójának 201 személy adatain nyugvó pszichometriai jellemzőit. A skálát két független mintán — 123 egyetemista és 78 pszichiátriai beteg által kitöltött kérdőív alapján — vizsgáltuk meg. A Groningen Alvásminőség Skála belső reliabilitása mindkét minta esetében kifejezetten jónak bizonyult, a Cronbach alfa értéke mindkét esetben meghaladta a 0,85-ös értéket. A skála validitás vizsgálatát 4 különböző kérdőív — a WHO jóllét kérdőív rövidített változata (WBI-5), a Beck Depresszió Kérdőív rövidített változata (BDI-R), a Szubjektív Testi Tünet Skála (PHQ-15) és a Vonásszorongás kérdőív (STAI-T) segítségével végeztük el. A négy kérdőív adatai és az egyes kérdőívek alvásminőségre vonatkozó tételei mindkét mintán szignifikáns és közepesen erős korrelációt mutattak a Groningen Alvásminőség Skálán nyert eredményekkel. A skála bináris logisztikus regresszió analízise alapján a WHO-5, a PHQ-15 és (tendenciaszinten) a BDI-R szignifikáns hatása a teljes variancia egynegyedét magyarázta meg. Az eredmények alapján a Groningen Alvásminőség Skála magyar verziója kifejezetten jó pszichometriai jellemzőkkel bír, ezért úgy véljük, hogy a skála értékesen bővítheti a szubjektív alvásminőséget vizsgáló mérőeszközök sorát.
Absztrakt:
A szegedi cardiomyopathiás és ioncsatorna-betegek regiszterének létrehozásával az volt a cél, hogy a Szegedi Tudományegyetem Kardiológiai Központjában gondozott, cardiomyopathiában és ioncsatorna-betegségben szenvedő magyarországi betegpopuláció adatait sokrétűen elemezhessük. A regiszter a legfőbb primer cardiomyopathiák (hypertrophiás, dilatatív, restriktív, arrhythmogen jobb kamrai, bal kamrai non-compact, tako-tsubo cardiomyopathia) és ioncsatorna-betegség (hosszú és rövid QT-szindróma, Brugada-szindróma, katecholaminerg polimorf kamrai tachycardia) adatait gyűjti. Az adatbázisban szereplő betegségek közül a legtöbb beteg a hypertrophiás cardiomyopathiás betegcsoportba tartozik, amelyben 388 beteg szerepel. Hasonlóan népes a dilatatív cardiomyopathiás (310 beteg) és a hosszú QT-szindrómában szenvedő betegcsoport (111 beteg). A szegedi regiszter adatai a részletesebben elemzett HCM vonatkozásában lényegi mutatóit tekintve megegyeznek hasonló regiszterek adataival, mind morbiditási és mortalitási mutatói, mind főbb klinikai paraméterei szempontjából. Orv. Hetil., 2017, 158(3), 101–105.
Az enyhe akut pancreatitis kezelése alapvetően konzervatív, míg súlyos esetekben a sebészi kezelésnek jelentős szerepe van. Módszer: A szerzők az utóbbi 10 évben megjelent, a műtét kérdéseit taglaló közlemények alapján elemzik a sebészi kezelés indikációit, időzítését és a műtét technikai kérdéseit. Eredmények/következtetések: A steril pancreasnecrosis csak ritkán, a szeptikus necrosis azonban műtéti indikációt képez, ha a konzervatív kezelés eredménytelen. A terápiarezisztens sokszervi elégtelenség, a súlyos hasi kompartmentszindróma és egyéb sebészi szövődmény, mint a vérzés, perforáció is műtéti beavatkozást tesz szükségessé. Pancreatitist okozó epekövesség talaján kialakult cholestasis esetén sürgős endoszkópos sphincterotomia és később cholecystectomia javasolt. Pancreasnecrosis esetén a műtét ideális időpontja a betegség kezdetétől számított 21. nap utánra tehető, mivel a „korai” műtétek szövődmény- és halálozási aránya magas. Fontos a gondos necrectomia, amelynek a retrocolicus és retroduodenalis terekre is ki kell terjednie. A nyitott has kezelésének több a szövődménye, ezért csak válogatott esetekben javasolják. A műtétet posztoperatív bursa omentalis lavage-zsal érdemes kiegészíteni. Orv. Hetil., 2010, 41, 1697–1701.
Absztrakt:
Bevezetés: A serdülőkori dohányzói életutak jellemzőinek ismerete elengedhetetlen a hatékony dohányzásprevenciós programok tervezéséhez. Célkitűzés: Longitudinális vizsgálattal azonosítani a serdülők cigarettahasználatának változásait, valamint a dohányzói életutak alakulásában szerepet játszó kockázati tényezőket. Módszer: Hároméves, évenkénti adatgyűjtéssel folytatott kutatásunkat nagyvárosi serdülők (n = 1092) két életkori kohorszában (6. és 9. iskolai évfolyam) végeztük, önkitöltős kérdőíves módszerrel. A cigarettahasználati adatok alapján öt dohányzói életútcsoportot határoztunk meg. Eredmények: A minta 67,5%-a megőrizte nem dohányzó magatartását, 11,3%-a mindvégig dohányzott, 14,3%-a rászokott, 3,3%-a leszokott, 3,7%-a kísérletező maradt. Az egyes dohányzói életútcsoportba tartozók jelentősen különböztek egymástól a cigarettázó barátok száma, szülői dohányzás, családszerkezet, tanulmányi eredmény és heti zsebpénz kiindulási vizsgálatban tapasztalt jellemzői alapján. Következtetések: A serdülők nem kezelhetők homogén populációként a dohányzást megelőző programokban, mert különböző dohányzó magatartású csoportjaikban eltérő kockázati tényezők kerülnek előtérbe. Orv. Hetil., 2017, 158(2), 67–76.
A veseelégtelenséggel szövődött 1-es típusú diabetes mellitus esetében a betegek életkilátása rosszabb, mint néhány rosszindulatú betegségben szenvedő betegé. A vesepótló kezelések minden formája közül a szimultán hasnyálmirigy-vese transzplantáció biztosítja a legjobb betegtúlélési eredményeket. A műtéti technika és az immunszuppressziós kezelés az elmúlt évtized során egyre inkább egységesült. Bár a transzplantálható szervek száma messze elmarad az igény mögött, a szimultán hasnyálmirigy-vese átültetés a legeredményesebb kezelési alternatívaként ajánlható az arra alkalmas betegeknek. A hazai két hasnyálmirigy-transzplantációs programban elvégzett több mint 100 szimultán hasnyálmirigy-vese transzplantáció eredményei összhangban vannak a nemzetközi eredményekkel. Orv. Hetil., 2013, 154, 850–856.
