Search Results
You are looking at 1 - 5 of 5 items for
- Author or Editor: Péter Rabb x
- Refine by Access: All Content x
Many marvellous wall paintings are on view in the medieval church of Zsegra. Several layers of later paintings have preserved these very important paintings. This is not a simple cross, but an alive tree with budding branches. It means not the appliance of execution; it is the Tree of Life, the sign of life itself. The Tree of Life is one of the most frequent motifs in human culture whenever and wherever we see it. The Tree of Life, like the axle of the world, symbolically represents the whole world. Different trees personify the Tree of Life in different cultures: palm tree, oak tree, pine and fig tree. The most important two in the Christian culture are the palm tree and the vine stock. Plants and trees were very important in every day life, they served shelter, food, medicine. This is why it is a very popular symbol used in paintings. Plants and trees represent many different symbols of human life. This essay was writen to bring attention to these symbols and help people to understand the importance of the Tree of Life.
Szerep község a Tiszántúlon, Hajdú-Bihar megye délnyugati szögletében található. A Sárrét, melyhez Szerep is tartozik, már a korai Árpádoktól kezdve folyamatosan lakott terület volt, s mint erősen vízjárta terület egyedi életteret biztosított lakói számára. Minthogy a föld művelése gyakorlatilag lehetetlen volt, az itt élők állattenyésztéssel és a „rétből éléssel”, tehát a gazdálkodás sokkal ősibb változataival foglalkoztak, ezáltal kultúrájuk, művészetük is sok archaikus jegyet őrzött meg. Ez a gazdag vízivilág a folyók szabályozása következtében elpusztult, de emléke még évtizedekkel később is élénken élt a hagyományokban, melyet a két világháború között több kutató is lejegyzett. Ennek a gazdag kultúrájú területnek és falunak helytörténetét kísérli meg e tanulmány feltárni.
Fejezetek az esztergomi Várhegy középkori épületeinek utóéletéből
(Pusztulás- és kutatástörténet)
Esztergom a középkori Magyarország egyik legfontosabb központja volt. A szárazföldi és vízi kereskedelmi útvonalak metszéspontjában megtelepült város királyi és érseki székhelyként több évszázadon át meghatározó szerepet töltött be az ország politikai, gazdasági és kulturális életében egyaránt. Ha szétnézünk a mai Esztergomban, nem sok jelét látjuk e korábbi fényes időszaknak. Sem a városban, sem a Várhegyen nem találkozhatunk jelentős kiterjedésű középkori emlékekkel, azokat a törökellenes háborúk nagyobbrészt elpusztították. A 18. század elején újjáéledő város a korábbi település elegyengetett romjain alakult ki, ezen a területen tehát régészeti kutatással számos középkori emlék hozható felszínre. Ezzel szemben a Várhegyen az ostromokat átvészelő maradványok áldozatul estek az érseki központ építésének, ezért itt a feltárásnak csak korlátozott lehetőségei vannak. A Várhegy forrásokból, illetve a 18-19. századi építkezéseket kisérő felmérésekből ismert középkori képét elsősorban a történészek és a régészek rajzolták meg. Ezen tanulmány a középkori emlékek pusztulásának és feltárásának történetéből kíván néhány említésre érdemes epizódot az Olvasó elé tárni azzal a nem titkolt céllal, hogy felhívja a figyelmet a Várhegy épületmaradványainak méltatlan utóéletére.
Revisiting the Geometry of the Transition Zone Using Filposh Squinches in Ardeshir Palace
A kupola és a kupoladob geometriájának vizsgálata az Ardesir palotában
Iranians invented squinches to cover a square-plan space with a dome. Filposh, a type of squinch first found in Sasanian architecture, is a conical vault constructed in the transition zone’s corners to transmit the dome’s forces and weight. This technique can be seen in three halls of the Sasanian palace of Ardeshir. In this paper, the geometry of the transition zone using filposh squinches between a spherical dome and the square supporting walls in Ardeshir Palace was re-examined. A historical descriptive method was employed to analyse the main drawings of the halls from the nineteenth century to the present, and two hypotheses concerning the geometry of the transition zone were modelled and evaluated. As a result, the hypothesis that the dome’s cross-section intersects the chamber’s square plan is rejected. Furthermore, the claim that the transition zone’s square plan circumscribes the dome’s cross-section was discussed and proven.
Finding Groundwater in East and West
Comparing Methods of Finding Groundwater in Al-Karaji’s Treatise on The Extraction of Hidden Waters and Vitruvius’s Treatise on The Ten Books on Architecture
Földalatti vízvezetékek Keleten és Nyugaton
Al-Karaji A rejtőző vizek kitermelése és Vitruvius Tíz könyv az építészetről című traktátusának összehasonlító elemzése a földalatti vízvezetékek tekintetében
Hydraulic systems were built by ancient civilizations, notably the Persians and Romans, to deliver water to their residences where the water supply was scarce. Qanats were invented by the Persians to transfer water from aquifers to the surface, and aqueducts were built by the Romans to transport surface or underground water from its sources to distribution points in cities. Finding groundwater is a similarity between these two historical systems. This research compares ancient methods used by Persians and Romans to locate areas with abundant subsurface water. The oldest existing historical documents that recorded ancient ways of tracking groundwater, Al-Karaji’s treatise on qanats and Vitruvius’ treatise, were investigated with the qualitative content analysis method. As a result, historical means are divided into two categories in these two treatises including natural indications and practical tests. Natural indications consist of mountains and rocks, features of steppes, plants, vapours and dew, the whistles of the wind, and alluvial fans. An inverted container, a fleece of wool, an oil lamp, and a fire are instances of practical tests. Although these two treatises were authored over a ten-thousand-year interval and the structures of water systems differ, there are commonalities between ancient methods of tracing underground water.
