Search Results

You are looking at 1 - 10 of 23 items for :

  • Author or Editor: Péter Török x
  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Bevezetés: Az office hiszteroszkópia a méhűri vizsgálatot gyorsabbá teszi, alacsonyabb költségigényű, a betegek számára pedig kevesebb megterheléssel jár. Célkitűzés: A szerző célja volt a vizsgálatok közben tapasztalt fájdalomérzetek elemzése, új eljárás kidolgozása a petevezető-átjárhatóság ambuláns vizsgálatára. Módszer: A vizsgálatok a Debreceni Egyetem, Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján történtek, ambuláns körülmények között, anesztézia nélkül. A 400 vizsgálat eredményének elemzése a hagyományos módszernél ismert javallatok alapján készült. A szerző a vizsgálatokhoz 2,7 mm átmérőjű optikát használt diagnosztikus, illetve operatív hüvellyel, és a fájdalomérzet objektivizálására 70 betegnél VAS-t alkalmazott. A petevezető-átjárhatósági vizsgálat során 70 esetben hasonlította az új módszert a laparoszkópos változathoz. Eredmények: Az office hiszteroszkópia alkalmazható ambuláns körülmények között, anesztézia nélkül. A tapasztalt fájdalomértékek az alcsoportokban (nem szült, szült, posztmenopauza, diagnosztikus/operatív alcsoport) szignifikánsan nem különböztek, átlagértékük 3,5±1,01 volt (p=0,34). A szelektív pertubáció a laparoszkópos kromohidrotubációhoz viszonyítva 92,06% pontosságúnak bizonyult. Következtetések: Az office hiszteroszkópia gyorsasága, fájdalommentessége az új eljárás széles körű alkalmazását támasztja alá. Meddőségi kivizsgálásban kiválthatja a műtői körülményeket igénylő beavatkozásokat. Orv. Hetil., 2014, 155(40), 1589–1597.

Restricted access

Absztrakt

A myoma a leggyakoribb nőgyógyászati jóindulatú daganat. Előfordulása rasszonként változó, általánosságban a reproduktív korú nők negyedét érinti. Rosszindulatú elfajulása az esetek kis részében észlelhető. Elhelyezkedésüktől, méretüktől függően diverz panaszokat okoznak, a meddőségtől az életminőséget komolyan befolyásoló vérzészavarokig. A myoma felismerése, diagnosztikája a képalkotó módszerek és az endoszkópos beavatkozások egyre szélesebb körben való elterjedésének köszönhetően korai stádiumban lehetséges és igen nagy pontosságú. Kezelésük az általuk okozott panaszok súlyosságától függően szükséges. A terápiában gyógyszeres, radiológiai és sebészi módszerek is szerepet kapnak. A kezeléssel kapcsolatos kérdések az elmúlt évben igen nagy publicitást kaptak, az egyesült államokbeli „myomabotrány” miatt az eddiginél is szélesebb érdeklődés középpontjába kerültek. Orv. Hetil., 2016, 157(21), 813–819.

Restricted access

A meddőség előfordulási gyakorisága az utóbbi években folyamatosan emelkedett, jelenleg a párok körülbelül 15%-át érinti. A sikertelenség mögött 40%-ban a pár nő tagja, 40%-ban a férfi, 20%-ban pedig mindketten állnak. A női okokat vizsgálva a meddőség hátterében funkcionális és organikus okok találhatóak. A fejlett laboratóriumi módszerek lehetővé teszik a funkcionális okok ambuláns körülmények közötti kivizsgálását. A szervi okok – méhűri eltérések, illetve petevezető-átjárhatóság – vizsgálatára eddig használatos beavatkozások hagyományosan fekvőbeteg-ellátás keretein belül történtek. Az ambuláns keretek között alkalmazható ambuláns méhtükrözés (office hiszteroszkópia) segítségével a méhűri eltérések vizsgálhatóak a nagy költségigényű műtői körülmények, illetve hospitalizáció mellőzésével. Az ambuláns méhtükrözés közben elvégezhető szelektív tubaátjárhatósági vizsgálattal kiváltható a szintén magas költségigényű laparoszkópos kromohidrotubáció is. Az új vizsgálati módszerek az eddigi tapasztalatok alapján jól illeszthetők az ambuláns meddőségi kivizsgálásba. Orv. Hetil., 2013, 154, 1287–1290.

Restricted access

A méheltávolítás az egyik leggyakrabban végzett nőgyógyászati műtéti beavatkozás. A szakembereket és a laikusokat egyaránt foglalkoztatja az a kérdés, hogy a hysterectomiának milyen késői pszichoszexuális következményei vannak. Az elmúlt években több olyan közlemény is megjelent, amely a korábbiakkal szemben más megvilágításba helyezi a méh eltávolításának a nemi életre kifejtett hatását. Ezeknek a prospektív, randomizált tanulmányoknak az eredményei azt mutatják, hogy a késői pszichoszexuális változások nem elsősorban a műtét módjától (vaginalis, abdominalis totalis vagy subtotalis hysterectomia) függenek. A legjelentősebb prediktív tényező a műtétet megelőző nemi kapcsolat minősége. Az utóbbi évek kutatási evidenciáira építve, a nőket meg lehet nyugtatni arról, hogy a jóindulatú elváltozás miatt végzett hysterectomia általában javítja a kismedencei szervek működését, azaz a nemi élet pozitív irányú változása várható. A megfigyelések alapján ez az állítás a műtétet követő 2 éves időtartamra tekinthető érvényesnek. Az ezt követő hatások elemzéséhez további, hosszú távú tanulmányokra van szükség. A közlemény irodalmi áttekintés. A szerzők a közelmúltban megjelent, jelentősebb kutatási eredményeket mutatják be.

Restricted access

A hiszteroszkópia (HSC) a nőgyógyászati diagnosztikában és terápiában széles körben elterjedt endoszkópos módszer, amely a méhüregi elváltozások vizsgálatának „gold standard”-ja. A közelmúltban megjelent office hiszteroszkópia a hagyományos módszerrel szemben lehetővé teszi a beavatkozás ambulanter elvégzését. Szükségtelenné válik az anesztézia, a bevezetésre kerülő eszköz átmérőjéből adódóan nincs szükség a cervix tágítására, illetve legtöbb esetben a cervix kifogására sem. A vizsgálat javallatai igen széles körűek. A vérzészavarok mellett a meddőségi kivizsgálás és a nemritkán szintén meddőségi panaszokat okozó, más képalkotó eljárások által felvetett méhűri elváltozások (polip, submucosus myoma, adhézió) gyanúja, illetve a méh fejlődési rendellenességei képezik a legfontosabb indikációt. Áttekintésünkkel hozzá kívánunk járulni az ambulánsan, előkészületek nélkül elvégezhető igen kis invazivitással járó módszer még szélesebb körben történő alkalmazásához. A hosszabb előkészületet, obszervációt, anesztéziát és műtőt igénylő hagyományos méhtükrözést csak a felismert elváltozások korrekciójára, nagyobb képletek eltávolítására javasoljuk. Orv. Hetil., 2011, 152, 51–54.

Restricted access

Absztrakt:

Az infertilitás leggyakoribb és egyértelmű organikus oka a petevezetékek lezártsága. Az átjárhatóság vizsgálatára már számos módszer áll rendelkezésünkre. A hiszteroszalpingográfia kontrasztanyagos röntgeneljárás, amely a méhüreg alaki rendellenességeit és a petevezetékek lefutását mutatja, azonban sugárterheléssel jár, és nem ad információt egyéb kismedencei eltérésekről. A szono-hiszteroszalpingográfiával hasonló érzékenységgel és fajlagossággal vizsgálhatjuk a méh üregét és a petevezetékek átjárhatóságát ultrahang segítségével, egyúttal a kismedencei képletek vizsgálatára is lehetőségünk van. A transvaginalis hidrolaparoszkópia egy új, minimálisan invazív vizsgálómódszer, amely során a hüvely hátsó boltozatán keresztül bevezetett endoszkóp segítségével a petevezetékek és petefészkek direkt vizsgálatára van mód. A laparoszkópos kromopertubáció a meddőségi kivizsgálás „gold standard”-ja, amely invazivitással és altatással jár, valamint az ellátó intézményt is jobban terheli. Biztonságos és költséghatékony átjárhatósági vizsgálat az office hiszteroszkópia során végzett szelektív pertubáció. Az ambulanter elvégezhető átjárhatósági vizsgálatok negatív prediktív értéke magas, így ezek a meddőségi kivizsgálás első vonalában választásra javasolt módszerek. Orv. Hetil., 2017, 158(9), 324–330.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Dezső Tóth, Adrienn Bíró, Zsolt Kincses, Péter Árkosy, and Miklós Török

Absztrakt

Bevezetés: A gyomortumoros betegek 40%-ánál történik szükségtelenül kiterjesztett nyirokcsomó-dissectio, ami magasabb morbiditással és mortalitással jár. A Maruyama-komputerprogram (MCP) képes megbecsülni a nyirokcsomó-érintettséget még a műtét előtt, illetve a Maruyama-index (MI) jó prognosztikai tényező lehet a teljes és a betegségmentes túlélés megítélésében. Betegek és módszerek: Az MCP eredményességének számításához különböző „cut-off” szinteket határoztunk meg a receiver operating characteristics (ROC) analízis használatával. A hosszú távú onkológiai eredményeket – mint a teljes túlélést (OS) és a betegségmentes túlélést (DFS) – számítottuk a „hagyományos” nyirokcsomódissectio-kiterjesztés (D1 vs. D2) és a Maruyama-index szerinti operáció (MI < 5 vs. MI ≥ 5) alapján. Eredmények: 74 beteget vizsgáltunk az MCP segítségével műtét előtt a rövid távú eredmények felmérésére, és 101 beteg adatai voltak alkalmasak a hosszú távú onkológiai kimenetel értékelésére. Az MCP szenzitivitása 90,2%, specificitása 63,3% és a megbízhatósága 78,4% volt. A pozitív prediktív érték 75,5%-nak, a negatív prediktív érték pedig 84%-nak adódott. A D1 dissectiós csoportban a betegségmentes túlélés 93,6 hónap, a D2 csoportban 68,7 hónap (p = 0,41, HR = 1,34) volt. A teljes túlélés pedig 74,6 hónapnak, illetve 72,2 hónapnak (p = 0,66, HR = 0,87) adódott. Azoknál a betegeknél, akiknél MI < 5, a betegségmentes túlélés 92 hónap lett, míg azoknál a betegeknél, akiknél az MI ≥ 5, ez 62,5 hónap volt (p = 0,31, HR = 1,4). Teljes túlélés tekintetében az eredmény 86 hónap és 60,4 hónap (p = 0,17, HR = 1,52) lett. Következtetések: Eredményeink bebizonyították, hogy a nyirokcsomóáttétek számítógépes becslése hatékony eljárás, és amennyiben az MI < 5, az jelentősebb prediktív értéke a túlélésnek, mint a D1 versus D2 szinteken alapuló lymphadenectomia.

Restricted access

Elméleti háttér: Az 1984-ben Sabatelli által kifejlesztett, egydimenziósnak gondolt Házassági Összehasonlítási Szint Index (Marital Comparison Level Index, MCLI) a sokat kritizált párkapcsolati elégedettségre vonatkozó korábbi mérőeszközök alternatívájaként jelent meg. Az MCLI használatával nyert eredmények áttekintése felveti annak többdimenziós lehetőségét, illetve magyarországi adaptálhatóságának kérdését. Cél: Tanulmányunkban bemutatjuk az MCLI magyar változatának (MCLI-H) belső struktúráját, valamint javaslatot teszünk a mérőeszköz rövidített változatára. Módszer: Egy diádikus kutatás adatain (N = 175 pár) első lépésként faktorelemzést végeztünk az MCLI-H tételeinek bevonásával, majd az alskálák megbízhatóságát Cronbach-féle alfákkal teszteltük. A két faktor szociodemográfiai háttérváltozókkal való kapcsolatát lineáris regresszióval vizsgáltuk, végül a mérőeszköz validitását egy egytételes kapcsolati elégedettség kérdéssel való korrelációval mértük. Eredmények: A faktorelemzés során a párkapcsolati elégedettségnek két dimenziója jelent meg: az egymással való kapcsolat, valamint a külső tényezők és azok hatásai. A faktorstruktúra nemenként külön vizsgálva stabilnak bizonyult. Az MCLI-H újonnan kialakított alskáláinak megbízhatósági mutatói (Cronbach alfa 0,87 és 0,97 között) és validitásának jellemzői megfelelőek. Következtetések: Eredményeink azt jelzik, hogy az MCLI-H és rövidített változata is alkalmas a párkapcsolati elégedettségnek és annak két dimenziójának vizsgálatára.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Kincső Sára Kovács, Anna Rebeka Kovács, Balázs Harangi, Rudolf Lampé, and Péter Török

Összefoglaló. Bevezetés: Jelenleg a méh méretének pontos megítélése meglehetősen szubjektív, az azt leíró ultrahangleletek igen nagy eltérést mutatnak. Számos klinikai szituációban azonban nagyon fontos az eltérések méretének, elhelyezkedésének, meghatározott anatómiai pontokhoz való viszonyának pontos leírása. Célkitűzés: Célunk egy egységes mérési módszer kifejlesztése, mellyel sorvezetőt adunk a vizsgálók kezébe, így csökkentve az egyéni variabilitásból adódó eltéréseket. A standardizált adatok lehetőséget adnak a szisztematikus gyűjtésre, azok egységes feldolgozására, rendszerbe foglalására, tudományos értékelésére, segítséget nyújtva a mindennapi klinikai gyakorlatban és kutatásokban. Módszer: A méh általunk végzett ultrahangvizsgálatait, valamint a nemzetközi tanulmányokat alapul véve kívánunk javaslatot tenni egy egységes mérési módszer kialakítására, mellyel egyértelmű, pontos, reprodukálható adatokat kaphatunk a méhről. Eredmények: Létrehoztunk egy standardizált paraméterekkel rendelkező mérési eljárást Uteromap néven, melyet alkalmazva objektív méretadatokat kaphatunk a méh ultrahangvizsgálata során. Külön figyelmet fordítottunk arra, hogy az általunk létrehozni kívánt standardizált mérési eljárás alkalmas legyen minden általános, valamint speciális esetben is. A kipróbálás során a legelső 253 páciens adatait elemeztük retrospektív módon. Eredményeink szerint az idősebb életkor megnövekedett méhmagassággal és nagyobb hátsó falvastagsággal korrelált. Következtetés: Arra a következtetésre jutottunk, hogy standardizált mérési módszerünk alkalmazásával a méhről és elváltozásairól sokkal pontosabb, objektívebb és egységesebb adatokat nyerhetünk anélkül, hogy a vizsgálathoz szükséges idő szignifikánsan hosszabb lenne. Munkánk folytatásaként minél több vizsgáló bevonásával szeretnénk a standardizált módszert a mindennapi gyakorlatra kiterjeszteni, a felmerülő igények, javaslatok alapján fejleszteni és létrehozni egy nemzetközileg elfogadott, standardizált mérési eljárást, mellyel az ultrahangvizsgálatok minőségét növelhetnénk, azzal a végső céllal, hogy javítsuk a betegek biztonságát és az ellátás eredményességét. Orv Hetil. 2020; 161(48): 2029–2036.

Summary. Introduction: Currently, the accurate assessment of the size of the uterus is rather subjective as the related ultrasound findings show an immense difference. However, in several clinical situations it is crucial to accurately describe the size and location of abnormalities and their relationship to specific anatomical positions. Objective: We aim to develop a unified measurement method that can serve as a guide for the examiners, thus reducing variances due to individual variability. Standardized data provide an opportunity for systematic collection, unified processing, systematization, and scientific evaluation, assisting in everyday clinical practice and research. Method: Based on our ultrasound examinations and the international studies, we propose a unified measurement method that can provide precise, accurate and reproducible data on the uterus. Results: We have established a measurement procedure with standardized parameters called Uteromap, which obtained objective size data during the ultrasound examination of the uterus. Special attention was given to creating a standardized measurement procedure suitable for general and special cases, too. According to our results, older age was correlated with increased uterine height and greater posterior wall thickness. During the trial, the data of the first 253 patients were analyzed retrospectively. Conclusion: We concluded that our standardized measurement method could obtain more accurate, objective, and consistent data about the uterus and its lesions without significantly increasing the time of the examination. Continuing our work, we would like to extend the standardized method to everyday practice, develop and create an internationally accepted standardized measurement procedure based on the emerging needs and recommendations, with the ultimate aim of improving patient safety and effectiveness of care. Orv Hetil. 2020; 161(48): 2029–2036.

Open access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: Beáta Török-Nagy, Péter Vajdovich, Lajos Balogh, Julianna Thuróczy, and Béla Dénes

Abstract

The goal of this study was to evaluate the suitability of a commercially available D-dimer assay as a diagnostic tool for testing dogs. This assay is an immunoturbidimetric diagnostic test, capable of determining the D-dimer levels in human plasma by using 2B9 monoclonal antibody. Plasma samples of clinically healthy (n = 20) and tumour-bearing (n = 50) dogs were measured. The tumours were grouped on the basis of histological type and aggressiveness, and then the measured D-dimer concentrations of these groups were compared to those of the control group. The differences were analysed statistically. For benign tumours, we did not find alterations in the D-dimer levels. However, in the case of malignant tumours (lymphoma, sarcoma, and carcinoma) and in the presence of metastases, significantly elevated D-dimer levels were measured. The assay proved to be suitable for measuring the D-dimer levels in plasma samples of dogs. The calculated reference range for dogs was confirmed to be between 0.06 and 0.69 µg/mL fibrinogen equivalent unit.

Open access