Search Results
You are looking at 1 - 5 of 5 items for :
- Author or Editor: Soltész Péter x
- Medical and Health Sciences x
- Refine by Access: All Content x
This study evaluated the correlation of carcass meat content with the development of the reproductive system in sexually immature gilts of Polish Large White (PLW) and Polish Landrace (PL) breeds. The results, obtained from three groups (I, II, III) of gilts differing in lean meat percentage, indicate an effect on fattening and slaughtering traits as well as on the morphometric characteristics of the uterus. There were statistically significant differences in the values of fattening and slaughtering traits in the groups of gilts tested. Studies on the relationship between morphometric characteristics of the reproductive system and carcass meat content showed that there was a correlation between the weight of the uterus with and without the broad ligament and the meat content of the carcass. The weight of the uterus was higher (P ≤ 0.05) in gilts with lower meat content. The negative influence of high gilt meatiness on development of the reproductive system was more pronounced in PLW gilts.
Az atheroscleroticus plakk kialakulásában jelenleg három autoantigént tudunk azonosítani, amelyek patológiai jelentőségét experimentális és klinikai adatok egyaránt bizonyítják. Ezek az antigének a 60 kDa-os hősokk fehérje, a β2-glikoprotein I és az oxidált LDL. Szerepük van az antigénspecifikus T-sejt differenciálódási folyamatokban, valamint ellenük autoantitestes mechanizmusok indulnak be, amelyek prothromboticus hatással bírnak és az atherosclerosis folyamatát felerősítik. Az autoimmun betegségekben ezen tényezők mellett egyéb, betegségenként eltérő mechanizmusok vannak jelen, amelyek összességében az autoimmun vasculopathiák kialakulásához vezetnek. Az összefoglaló közlemény ezen vasculopathiák rövid áttekintését adja.
A pszichológiai szűrés és ellátás helye az asszisztált reprodukcióban
The role of psychological screening and care in assisted reproduction
Bevezetés: Biopszichoszociális szemléletben a meddőség hátterében a biológiai hajlam, egyes lelki tényezők, különösen a krónikus stressz, valamint környezeti és társas faktorok összetett együttjárását feltételezzük. Kutatási eredmények egyértelműen bizonyítják, hogy a meddőség maga is gyakran okoz pszichológiai problémákat, különösen az asszisztált reprodukcióban részt vevő pácienseknél, akik 15–20%-a mentális zavart mutat. E komorbiditás szakszerű kezelése bizonyítottan emeli a teherbe esés esélyét, a leginkább azzal, hogy mentális állapotuk javulásával a páciensek jobb együttműködést mutatnak, és képesek lehetnek fenntartani egy, a reprodukciónak is kedvező egészségesebb életmódot. Célkitűzés: A pszichológiai segítségnyújtásra vonatkozó ajánlások meglétének és tartalmának áttekintése a meddőségkezelés főbb nemzetközi irányelveiben. Módszer: Az angol nyelven hozzáférhető irányelvek beszerzése és leíró elemzése. Eredmények: Az infertilis páciensek mentális szempontú szűrése és ellátása kivétel nélkül előírásként jelenik meg az áttekintett nemzetközi meddőségi orvosi irányelvekben, akár azokba beépített, akár különálló formában, jellemzően mindkét nemre vonatkozóan. Megbeszélés: A pszichológiai ellátás ma már elengedhetetlen része a korszerű meddőségkezelésnek. Ez a legcélszerűbben lépcsőzetes módon zajlik, a következő sorrendben: szűrés, edukáció, alacsony küszöbű, majd intenzív kezelési stratégiák. Az utóbbiak célja a meddőségspecifikus stressz csökkentése, a megküzdés és ezzel az életminőség javítása, mely indirekt módon nagyobb sikerarányhoz is vezethet. Következtetés: Időszerűvé vált a reproduktív pszichológiai szempont, ismeretanyag és módszertan beépítése a megújuló magyar szakmai irányelvbe. Orv Hetil. 2024; 165(12): 455–463.
Súlyos perifériás artériás érbetegségekben a gyógyszeres és/vagy érsebészeti beavatkozások kimerülését követően a tűrhetetlen fájdalom, kiterjedt végtagi fekélyek, gangraenák megszüntetésének egyetlen módja a végtag amputációja. Betegek és módszerek: A szerzők – hazánkban elsőként – 5 előrehaladott perifériás artériás érbetegben (1 arteriosclerosis obliterans és 4 thromboangiitis obliterans) autológ csontvelői eredetű őssejtterápiát végeztek. A csontvelői őssejteket (CD34+ sejtek) crista biopsia végzésével nyerték. Mágneses sejtszeparálással CD34+ sejtszuszpenziót állítottak elő. Meghatározták a CD34+, CD133+ és CD45± sejtek számát és arányát. Az őssejtszuszpenziót intramuscularis injekció formájában a beteg végtagba juttatták vissza. Betegenként 0,37–1,14 × 10 5 /kg őssejt visszaadására került sor. Betegeiket 12 hónapig követték. Vizsgálatok történtek a beavatkozás előtt és után (1, 3, 6, 9 és 12 hónappal). Klinikai vizsgálatok: nyugalmi fájdalom, dysbasiás távolság, ischaemiás fekélyek gyógyhajlama, boka-kar index. Laboratóriumi vizsgálatok: angiográfia (az őssejtterápia előtt és után 1 és 6 hónappal), duplex ultrahang- és lézer-Doppler-scan, transcutan oxigéntenzió mérése, az endothelfunkciók vizsgálata. Eredmények: A nyugalmi fájdalom mind az öt betegük esetében megszűnt. A dysbasiás távolság szignifikánsan nőtt (36/440 m). Három beteg végtagi ischaemiás fekélye begyógyult, egy beteg nagyméretű fekélye lényegesen kisebbé és felületesebbé vált, egy betegben a végtagi fekély nem változott. A kezelt oldalon a boka-kar index szignifikánsan nőtt (0,41/0,83) tizenkét hónappal az őssejtterápiát követően, s nem változott az ellenoldalon. Három betegben tapasztaltak számottevő változást angiográfiával az őssejtterápia után hat hónappal. Csak szerény javulást észleltek color-Doppler- és lézer-Doppler-vizsgálatokkal. Az őssejtterápia előtt és után 1, 6 és 12 hónappal a transcutan oxigéntenzió-értékek a lábháton 18,10/16,78/23,83/37,50 Hgmm-re, míg a lábszáron 36,66/31,25/45,00/37,30 Hgmm-re változtak. A makro- és mikrocirkulációs paraméterek nem mutattak javulást az őssejtterápiát követően 1 hónappal, azonban az őssejtterápia után 3, 6, 9 és 12 hónappal már mérhető javulást tapasztaltak. Szövődményt, mellékhatást nem észleltek. Következtetések: Klinikai eredményeik alapján az autológ csontvelői eredetű őssejtterápiát hatásosnak, tartósnak és biztonságosnak tartják előrehaladott perifériás artériás érbetegségben. Szükség van további klinikai tapasztalatgyűjtésre.
Az unilateralis videoasszisztált torakoszkópos thymomaeltávolítás javallata, korai és középtávú eredményei
Unilateral video-assisted thoracoscopic thymoma resection – Indications, early and mid-term results
Bevezetés
Az elülső mediastinum leggyakoribb daganata, a thymoma videotorakoszkópos eltávolítása mára világszerte elterjedőben lévő, de sok tekintetben még vitatott műtéti eljárássá vált. Az egyoldali megközelítéssel végzett műtéteink korai és késői eredményeit elemezzük két magyar mellkassebészeti centrum 17 éves adatai alapján.
Módszer
A thymoma anatómiai helyzetétől függően jobb vagy bal oldal felől, 2 vagy 3 intercostalis porton keresztül, ultrahangos vágóeszköz és elektrokauter segítségével thymomectomiát és thymectomiát végeztünk Masaoka–Koga I–II–III. stádiumban. Nemzetközi standardokat alkalmazva elemeztük a perioperatív szövődményeket, a középtávú onkológiai és a myastheniás klinikai eredményeket.
Eredmények
54 beteg (23 férfi, 31 nő), életkori átlag 58 (26–79) év, közülük 23 myasthenia gravis betegséggel. Konverzió: 7/61 (11,5%). Átlagos műtéti idő: 84 (39–150) perc. Átlagos ápolási idő: 5,5 (3–19) nap. Thymoma átlagos mérete: 46 (18–90) mm. Szövettan: A (2), AB (19), B1/2/3 (11/11/1), vegyes B (10). Reszekciós vonal: R0/1/2 (41/12/1). Masaoka–Koga-stádium: I. (17), IIA. (29), IIB. (1), III. (7). 25 thymomectomia, 29 thymectomia. Hét betegnél kiterjesztés pericardiumra (2), tüdőre (4), rekeszidegre (6), vena anonymára (1). 30 napon túli kórházi halálozás 1 eset (1,85%). Morbiditás: 11/54 (20,4%). Átlagos követési idő 62,6 (5–198) hónap. A myastheniás betegcsoportban a műtét effektivitása 18/21 (85,7%), ezen belül a komplett remisszió 5/21 (23,8%). Postthymectomiás myasthenia gravis 2/31 (6,5%) esetben alakult ki. Az általános 5 éves túlélés 100% volt, a daganatmentes 5 éves túlélés 96%-nak bizonyult.
Következtetések
A korai eredményekben a thymomectomia magasabb aránya és a magas konverziós ráta, valamint az alacsonyabb R0-arány összefügghet a sebészek szemléletével, tanulóidejével és az egyoldali műtéti módszer korlátaival. A késői eredmények a követési idő növekedésével reálisabbá és összehasonlíthatóbbá válhatnak. Az egyoldali VATS-technika helyett a kedvezőbb vizuális jellemzők miatt áttértünk a subxyphoid VATS-thymectomiák végzésére.
