Vizsgálatunkban mentálhigiénés szakirányú továbbképzésen részt vevo hallgatók (n=94) szövegmintáit dolgoztuk fel a tartalomelemzés módszereivel, elsosorban a gondolkodási struktúrák feltárása céljából. A válaszadóknak egy rövid, de viszonylag bonyolult esetleírást kézhez kapva kellett kifejteniük, hogy hogyan lehetne segíteni, milyen lépéseket lehetne tenni az adott helyzetben. A szókategóriákat leíró ún. szövegváltozókat fokomponens-analízissel vizsgáltuk, és hat fokomponenst választottunk ki. Ezek két fo csoportba voltak sorolhatók, melyekbol az egyik az ingerként adott eredeti szöveg tartalmi vonatkozásait képezte le, a másik pedig a mentálhigiénés segíto attitudöt tükrözte. Részben ugyanezen, részben pedig szakértoi kódolással létrehozott ún. tematikus változókat elemeztünk abból a célból is, hogy a mentálhigiénés képzést kezdok csoportjának vélt inhomo­genitásait megpróbáljuk feltárni. Összességében azonban arra jutottunk, hogy a válaszadók különféle szociológiai jellemzoi érdemben nem voltak kimutathatók szövegeikbol. A felmérés egy olyan longitudinális vizsgálat elso fázisának része volt, amely a men­tálhigiénés szakképzés hatékonyságának mérésére irányul.

Elméleti háttér: Az 1984-ben Sabatelli által kifejlesztett, egydimenziósnak gondolt Házassági Összehasonlítási Szint Index (Marital Comparison Level Index, MCLI) a sokat kritizált párkapcsolati elégedettségre vonatkozó korábbi mérőeszközök alternatívájaként jelent meg. Az MCLI használatával nyert eredmények áttekintése felveti annak többdimenziós lehetőségét, illetve magyarországi adaptálhatóságának kérdését. Cél: Tanulmányunkban bemutatjuk az MCLI magyar változatának (MCLI-H) belső struktúráját, valamint javaslatot teszünk a mérőeszköz rövidített változatára. Módszer: Egy diádikus kutatás adatain (N = 175 pár) első lépésként faktorelemzést végeztünk az MCLI-H tételeinek bevonásával, majd az alskálák megbízhatóságát Cronbach-féle alfákkal teszteltük. A két faktor szociodemográfiai háttérváltozókkal való kapcsolatát lineáris regresszióval vizsgáltuk, végül a mérőeszköz validitását egy egytételes kapcsolati elégedettség kérdéssel való korrelációval mértük. Eredmények: A faktorelemzés során a párkapcsolati elégedettségnek két dimenziója jelent meg: az egymással való kapcsolat, valamint a külső tényezők és azok hatásai. A faktorstruktúra nemenként külön vizsgálva stabilnak bizonyult. Az MCLI-H újonnan kialakított alskáláinak megbízhatósági mutatói (Cronbach alfa 0,87 és 0,97 között) és validitásának jellemzői megfelelőek. Következtetések: Eredményeink azt jelzik, hogy az MCLI-H és rövidített változata is alkalmas a párkapcsolati elégedettségnek és annak két dimenziójának vizsgálatára.

Elméleti háttér: A Diener, Emmons, Larsen és Griffin (1985) által megalkotott Élettel való Elégedettség Skála (Satisfaction with Life Scale, SWLS) a szubjektív jólléttel kapcsolatos kutatások egyik leggyakrabban alkalmazott eszköze. Cél: A tanulmányban bemutatjuk az Élettel való Elégedettség Skála módosított magyar fordítását (SWLS-H), az azzal szerzett eredményeket, valamint elemezzük pszichometriai jellemzőit. Módszer: Az elemzéshez összesen nyolc keresztmetszeti adatfelvétel adatait használtuk fel (összesen N = 3805, férfi: 1547, nő: 2253). Az SWLS-H mellett szerepeltek a kérdőívcsomagokban a Rosenberg Önértékelés Skála, az Életcél Kérdőív (PIL) és az Élet Értelme Kérdőív (MLQ) magyar változatai is. A társas kívánatosság hatásának ellenőrzésére egy almintán felvettük az EPQ Hazugság Skáláját (EPQ-L), valamint több esetben rákérdeztünk a szubjektív egészségi állapotra és a szubjektív anyagi helyzetre is. Eredmények: Az SWLS-H konfirmatív faktorelemzése igazolta a kérdőív egydimenziós szerkezetét, ami a faktorsúlyok tekintetében invariánsnak bizonyult az egyes alminták között is. A kérdőív belső konzisztenciája (Cronbach-alfa stabilan 0,84 felett) és időbeli stabilitása is kiváló. A magasabb életkorú csoportoknál valamivel alacsonyabb elégedettséget találtunk, de a legerősebb pozitív előrejelzőnek a szubjektív anyagi helyzet bizonyult (béta = 0,304). Az SWLS-H értéke csekély mértékben korrelált az EPQ-L-pontszámmal, viszont összefüggött az élet értelmességének megélésével (PIL: r = 0,549, MLQ: r = 0,395), valamint az önértékeléssel (r = 0,429), továbbá pozitívan jelezte előre a szubjektív egészségi állapotot (béta = 0,219), függetlenül az élet értelmessége megélésének és az önértékelésnek a szintjétől. Következtetések: A bemutatott eredmények alapján az Élettel való Elégedettség Skála magyar változata megbízható és érvényes mérőeszköz, amely jól alkalmazható az élettel való elégedettség szubjektív tapasztalatának mérésére.

Elméleti háttér: A Rosenberg (1965) által kidolgozott Önértékelés Skálát világszerte számos kutatásban alkalmazzák az önértékelés konstruktumának mérésére. A kérdőív különböző változatainak faktorstruktúráját hazai mintákon Urbán, Szigeti, Kökönyei és Demetrovics (2014), illetve Rózsa és V. Komlósi (2014) vizsgálták. Cél: A tanulmányban ellenőrizzük a Rosenberg Önértékelés Skála (RSES-H) egy alternatív fordítási változatának faktorstruktúráját, a kérdőív strukturális invarianciáját, valamint bemutatjuk pszichometriai jellemzőit. Módszer: Négy, felnőtt válaszadókkal folytatott kérdőíves keresztmetszeti vizsgálat (N = 1702, 674 férfi, 1025 nő) adatait elemezzük. Az RSES-H mellett mértük az élettel való elégedettséget, az élet értelmességét, illetve a társas kívánatosság irányába való torzítást is. Eredmények: Az RSES-H faktorstruktúrája megfelelt a korábban közölt bifaktoriális modellnek (egy általános önértékelés faktor, illetve két „módszertani faktor” a pozitív és negatív szövegezésű tételekre), továbbá invariánsnak mutatkozott az egyes alminták között. A skála belső konzisztenciája valamennyi mintában jónak bizonyult (Cronbach-alfa ≥ 0,857). Az önértékelés szintje jelentős mértékben függetlennek bizonyult a szociodemográfiai változóktól (kor, nem, iskolai végzettség), illetve a társas kívánatosságtól, és megfelelő konvergens validitást mutatott más pozitív pszichológiai mérőeszközökkel, így az élettel való elégedettséggel (r = 0,440; p < 0,001) és az élet értelmességének megtapasztalásával (r = 0,415; p < 0,001). Következtetések: A Rosenberg Önértékelés Skála általunk alkalmazott változata megbízható és érvényes mérőeszköz, mely jól alkalmazható az általános önértékelés szintjének felmérésére.

Absztrakt

Elméleti háttér: A munkahelyi stressz negatív egészségi hatásait számos nemzetközi és hazai tanulmány igazolja. Hazánkban a Munkavédelmi Törvény 2008-tól előírja, hogy a munkáltató kötelessége a pszichoszociális kockázat felmérése, eddig azonban nem volt célzottan alkalmas, validált magyar nyelvű kérdőív a törvényi előírás betartására. A COPSOQ II kérdőív 28 skála és 7 dimenzió mentén vizsgálja a munkahelyi pszichoszociális kockázati tényezőket, valamint az egészségi állapot egyes mutatóit (pl. kiégés, stressz, alvászavar). Célkitűzés: A nemzetközi kutatási és kockázatértékelési gyakorlatban széles körben elismert COPSOQ II (Copenhagen Psychosocial Questionnaire II) kérdőív magyar adaptációja és validálása. Módszerek: A mintát 527 fő képezte (25,9% férfi; 74,1% nő; átlagéletkor 35,6 ± 9,9 év), akik a fordítást és lingvisztikai tesztelést követően kitöltötték az online kérdőívet. A belső konzisztencia vizsgálathoz Cronbach-alfa-mutatókat elemeztünk, majd feltáró faktorelemzést végeztünk. A kérdőív időbeli megbízhatóságát a teszt-reteszt mutatók vizsgálatával ellenőriztük. A konvergens érvényesség vizsgálatához az Erőfeszítés—Jutalom Egyensúlytalanság Kérdőívet, a Munkahelyi Környezeti Kérdőívet, az Észlelt Stressz Kérdőívet és a WHO Jól-lét Skálát használtuk. A COPSOQ II kockázati skáláinak összefüggéseit a COPSOQ II egészségi állapotot és jóllétet mérő skáláival Spearman-féle korrelációs módszerrel vizsgáltuk. Eredmények: A kérdőív belső konzisztenciája jó (Cronbach-alfa 0,68 és 0,90 között), a teszt-reteszt megbízhatósága megfelelő (ICC: 0,72—0,90). A COPSOQ II egyes skálái közepesen erős vagy erős korrelációt mutattak a referencia-kérdőívek megfelelő skáláival (r = 0,48—0,75). A feltáró faktorelemzés eredményei alapján az adaptált kérdőív itemei négy faktor mentén rendeződtek: Munkahelyi követelmények, Szervezet és munkakör, Együttműködés és vezetés, Bizalmi légkör, melyek magyarázott kumulatív variancia értéke 65% volt. Minden COPSOQ II skála szignifikáns, többségében közepesen erős összefüggést mutatott a következmény-változókkal. A COPSOQ II kérdőív pszichoszociális kockázatot vizsgáló skálái rendre szignifikáns (p < 0,001), többségében közepesen erős vagy gyenge összefüggésben állnak a COPSOQ II egészségi állapotot és jóllétet mérő skáláival. Következtetések: A COPSOQ II magyar verziója jó megbízhatósággal és érvényességgel rendelkezik, alkalmas a munkahelyi pszichoszociális kockázati tényezők széles körű felmérésére és nemzetközi összehasonlító vizsgálatok megvalósítására.

Elméleti háttér: A Hendrick (1988) által kidolgozott Kapcsolati Elégedettség Skálát (Relationship Assessment Scale, RAS) gyakran, változatos kutatási területeken alkalmazzák a párkapcsolati elégedettség mérésére. Cél: A tanulmányban bemutatjuk a kérdőív magyar változatát (RAS-H) és értékeljük annak pszichometriai jellemzőit. Módszer: Az elemzés 270 házas-, illetve együtt élő pár (átlagéletkor férfiaknál 39,8 ± 10,5, nőknél 37,6 ± 9,9 év) keresztmetszeti, kérdőíves adatfelvételén alapul. A részletes szociodemográfiai adatok és a RAS-H felvétele mellett a válaszadó párok kitöltötték az Élettel való Elégedettség Skálát (SWLS-H), a Rosenberg Önértékelés Skálát (RSES-H), az Élet Értelme Kérdőívet (MLQ-H) és mértük a szubjektív egészségi állapotot is. Eredmények: A mérőeszköz hét tétele a konfirmatív faktorelemzés alapján mindkét nemnél egy faktorba tartozik, az így képzett skála belső konzisztenciája (Cronbach-alfa férfiaknál = 0,843, nőknél = 0,897) és teszt—reteszt megbízhatósága (r = 0,90) kiváló. A kapcsolati elégedettség mértéke nagyrészt független volt a szociodemográfiai jellemzőktől, viszont mindkét nemnél pozitívan függött össze a szexuális elégedettséggel (r = 0,425 és 0,492), illetve a lelki egészség más mutatóival, így az élettel való elégedettséggel, az élet értelmességével és az önértékeléssel (r = 0,207 és 0,470 között), nőknél pedig az élettel való elégedettség többi jellemzőktől — így az élet értelmességétől és az önértékeléstől — független prediktorának is bizonyult (béta = 0,294). Következtetések: A RAS-H az elemzések alapján a párkapcsolati elégedettség megbízható és érvényes mérőeszköze.