Search Results

You are looking at 1 - 10 of 10 items for :

  • Author or Editor: Tamás Pintér x
  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: A nem reszekábilis metasztatikus vastagbéldaganatok várható medián túlélése elérheti a három évet. A kezelési stratégiában nem tisztázott a célzott kezelések optimális alkalmazási szekvenciája. Klinikai vizsgálatok retrospektív analízise alapján felvetették, hogy a bal oldali vastagbéldaganatok első vonalbeli kezelésében az EGFR-gátló cetuximab, illetve panitumumab hatékonyabbak volnának a VEGF-gátló bevacizumabhoz képest. Módszer: Közleményünkben rámutatunk az elemzések hiányosságaira: a kontrollcsoportok közötti egyenlőtlenségre, az első vonalat követő kezelések figyelmen kívül hagyására, a progressziómentes és a teljes túlélési előny közötti ellentmondásra, illetve a kizárt betegek magas arányára. Eredmények: A vizsgálatok egyértelműen megerősítik, hogy a jobb oldali vastagbéldaganatok prognózisa a bal oldali daganatokhoz képest rosszabb. Következtetés: Véleményünk szerint jelenleg még nem áll rendelkezésünkre elegendő adat az első vonalbeli célzott kezelés megválasztására RAS és BRAF vad típusú áttétes bal oldali vastagbéldaganat terápiájában. Több vizsgálat retrospektív analízise arra utal viszont, hogy a jobb oldali vastagbéldaganatok kezelésében az EGFR-gátló kezelésnek a kemoterápiához képest hozzáadott előnye nincs. Orv. Hetil., 2017, 158(9), 340–344.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Tamás Kullmann, Tamás Pintér, Zsolt Szepesvári, Noémi Kránitz, and Stéphane Culine

Absztrakt

A szerzők 54 éves nőbeteg esetét mutatják be. Kétoldali (Bellini-) gyűjtőcsatornából kiinduló, multiplex tüdőmetasztázisokat adó vesetumor miatt jobb oldali nephrectomia történt. Az ellenoldali vesében progrediáló daganat akut komplett anuriás veseelégtelenséget okozott. Dialízist és palliatív gemcitabin (1000 mg/m2)–cisplatin (70 mg/m2) kemoterápiát kezdtek. A kezelés mellett a beteg vesefunkciója javult, a 6 ciklust kitevő kemoterápiás vonal végeztével a dialízist felfüggesztették. Fél évvel később uralhatatlan lokális és pulmonalis progresszió miatt a beteget elvesztették. A potenciálisan nephrotoxicus cisplatin kemoterápia komplex szupportív kezelés mellett a diffúzan infiltratív tumor kontrollja révén a vesefunkciót javította, és aktív háztartási munkavégzés mellett a beteg egyéves túlélését tette lehetővé. Orv. Hetil., 2016, 157(11), 436–439.

Restricted access

Absztrakt

A szerzők két esetet mutatnak be. A 69 éves nőbetegnél helyileg előrehaladott és pulmonalis, illetve multiplex cerebralis metasztázisokat adó triple negatív ductalis emlődaganatot diagnosztizáltak. A tünetmentes cerebralis metasztázisok komplett radiológiai remisszióját észlelték szisztémás carboplatin-docetaxel (75 mg/m2) kemoterápia mellett. A beteg később palliatív koponyabesugárzást és 2. vonalú kemoterápiát kapott. A diagnózistól számítva másfél évet élt, részlegesen megőrzött önállósággal. Az 57 éves nőbetegnél meningitis carcinomatosát, nyirokcsomó- és multiplex ossealis metasztázist adó hormonérzékeny lobularis emlődaganatot mutattak ki. A nyirokcsomó-metasztázis megjelenése előtt intrathecalis methotrexat kemoterápiát alkalmaztak, amely mellett neurológiai tünetei megszűntek. A zsigeri metasztázis kifejlődésekor szisztémás ifosfamid (1000 mg/m2, 1–3. nap) – etoposid (100 mg/m2, 1–3. nap) kemoterápiát kapott, amely mellett a nyirokcsomóáttét komplett klinikai remisszióját és a neurológiai tünetmentesség stabilitását észlelték. A meningitis carcinomatosa diagnózisától számítva több mint egy évet élt, önálló életvitellel. Mindkét eset a szisztémás kemoterápia lehetséges hatásosságát mutatja intracranialis metasztázisokat adó emlődaganatok kezelésében. Orv. Hetil., 2016, 157(45), 1809–1813.

Restricted access

Absztrakt

A közelmúltban a magyar gyógyszerpiac nagy hiányosságát pótolták: ismét törzskönyvi engedélyt kapott a szájon át adható rövid hatástartamú morfin. A rövid hatású morfinnak két indikációs területe van: a major analgetikus kezelés bevezetésekor a megfelelő dózis titrálása, valamint a fenntartó major analgetikus kezelés mellett jelentkező áttöréses fájdalmak kezelése. A cikk bemutatja a szájon át adható rövid hatástartamú morfin klinikai alkalmazásának alapjait. Orv. Hetil., 2015, 156(25), 1003–1006.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Eszter Danka, Gábor Tamás Pintér, Márton Keresztúri, and György Szabó

Absztrakt:

A krónikus, nem bakteriális multicentrikus osteomyelitis ritka steril gyulladásos csontelváltozás, amely a legtöbbször a hosszú csöves csontokat érinti, de létrejöhet más csontokban is. A mandibulában az esetek 1,5–3%-ában fordul elő. A maxillofacialis sebészeti irodalomban az elnevezéssel kapcsolatban nincs egységes álláspont, bizonyos fokú konfúzió észlelhető. A dolgozat célja bemutatni a betegséget és az ezzel kapcsolatos kutatásokat, információkat az arc-állcsont sebészetre koncentrálva. Két esetet retrospektíve tárgyalnak, mindkettőnek a mandibulájában többszörös elváltozás volt. Klinikailag, radiológiailag, hisztológiailag nem bakteriális eredetű idült, többgócú csontgyulladást lehetett megállapítani. A betegség mindkét esetben több évig tartott. A dolgozat egy 17 és egy 43 éves nő kapcsán tárgyalja a krónikus, nem bakteriális, multicentrikus recidiváló osteomyelitis diagnosztikus kritériumait: állcsontfájdalom és -duzzanat, radiológiailag többszöri gyulladásos elváltozás. A komputertomográfos vizsgálat az érintett mandibularész típusos expanzióját, a csontvelő sclerosisát, kis gócokban rosszul meghatározható felritkulásokat és a periosteum lamelláris reakcióját mutatta. Mindkét beteg esetében hosszú eredménytelen antibiotikus kezelés történt, a gyulladás többszöri fellángolásával. A megfelelő kezelés után, amely nonszteroid gyulladáscsökkentőkből, majd szteroidból állt, hosszú fájdalom- és gyulladásmentes időszak következett be. A krónikus, többgócú, nem bakteriális eredetű osteomyelitis ritkán fordul elő az állcsontokban, de valószínű, hogy korrekt diagnózis esetén az irodalomban leírtaknál gyakoribb lehet. A tipikus ismétlődő fájdalom és duzzanat, a hosszadalmas lefolyás a radiológiai ismérvekkel együtt megadja a kórismét, és a kezelésben elkerülhető lehet az eredménytelen antibiotikus terápia és a többszöri biopszia. A megfelelő gyógymód: a nonszteroid gyulladáscsökkentők vagy szteroidok, minimáldózisú fenntartó kezeléssel. Orv Hetil. 2018; 159(43): 1761–1766.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: A paklitaxel-karboplatin kombináció az áttétes és helyileg kiújuló méhnyakrák kezelésében a nemzetközi ajánlások alapján az első vonalban választható kemoterápia. Módszer: A szerzők áttekintik a Petz Aladár Kórházban három év alatt paklitaxel-platina kombinációval kezelt hét betegük kórtörténetét. Egy eset kapcsán bemutatják a sürgősségi, illetve a reindukciós alkalmazás lehetőségét is. Eredmények: Az átlagos progressziómentes túlélés 10 hónap. A cikk írásának idején minden beteg életben van. Következtetés: Az eredmények megerősítik, hogy a paklitaxel-karboplatin AUC 5 és a paklitaxel-ciszplatin kombinációk a metasztatikus cervixdaganat kezelésében hatásos palliatív kemoterápiás protokollok. Orv Hetil. 2018; 159(24): 974–977.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Ilona Szmirnova, Emese Gellérd, Gábor Tamás Pintér, György Szmirnov, Zsolt Németh, and György Szabó

Absztrakt:

Bevezetés: A szellemi fogyatékosok fogászati ellátása egyre nagyobb kihívások elé állítja az egészségügyet. Magyarországon mintegy 100 000 olyan értelmi fogyatékos van, akik speciális ellátásra szorulnak. Célkitűzés: Retrospektív vizsgálatunk célja, hogy nemzetközi összehasonlításban összefoglaljuk a Semmelweis Egyetem (SE) Arc-, Állcsont-, Szájsebészeti és Fogászati Klinikájának Rehabilitációs Osztályán az utóbbi 5 évben ellátott szellemi fogyatékos betegek demográfiai adatait, a beteganyag összetételét és a terápiás eredményeket. Módszer: A súlyos értelmi fogyatékosok fogászati ellátása csak altatásban lehetséges. A SE Arc-, Állcsont-, Szájsebészeti és Fogászati Klinikáján az utóbbi 5 évben 1717 felnőtt értelmi fogyatékos beteget kezeltek altatásban. (Enyhe, közepes, súlyos értelmi fogyatékosokat, Down-kórosakat, autistákat, epilepsziás és pánikbetegeket.) Eredmények: A legfontosabb eredmény, hogy úgy tűnik, az akut fogászati, szájsebészeti ellátás csaknem megoldott. Az ezeket a betegeket segítő alapítványokkal, szervezetekkel jó kapcsolatrendszer alakult ki. Megmutatkozott viszont az az óriási szükséglet, amely az értelmi fogyatékos betegek prevenciójával, gondozásával kapcsolatos. Következtetés: Magyarországon még nem született olyan felmérés, amely ezeknek a betegeknek a fogászati ellátási szükségleteit objektíve felmérte volna. Nemzetközi viszonylatban viszont több ilyen közlemény ismert. Ezek alapján megállapítható, hogy mind a cariesfrekvencia, mind a parodontalis betegségek előfordulása növekszik a korral és a retardáltság mértékével. A szájhigiéné nem kielégítő, a betegek, illetve gondozóik nem kapnak kielégítő információt, csak nagyon kevesen vesznek részt megfelelő képzésben, nem motiváltak a szájüregi egészség megőrzésében. A fogászati ellátás – az akut esetek kivételével – nem kielégítő. A kezelésben a prevenció érdekében szorosan együtt kell működni az erre szakosodott civil szervezetekkel, alapítványokkal, gyógypedagógusokkal, pszichiáterekkel. Orv Hetil. 2019; 160(35): 1380–1386.

Open access

A coronariaáramlási rezerv (CFR) a bal coronaria leszálló szárában (LAD) szignifikáns szűkület hiánya esetén a microvascularis (disz)funkció jellemzésére használható hemodinamikai index. Célkitűzés: Jelen tanulmány célja a LAD-ban mért CFR prognosztikus értékének tisztázása lenne, amennyiben a koronarográfia során a LAD-ban szignifikáns szűkület nem volt igazolható. Módszerek: A jelen tanulmányban 166 olyan beteg eredményeit elemeztük, akiknél a CFR-vizsgálatok idején elvégzett koronarográfia a LAD-ban szignifikáns szűkületet (>50%) nem mutatott ki. Valamennyi esetben transthoracalis és terheléses transoesophagealis echokardiográfia (CFR-mérés), valamint koronarográfia történt. Eredmények: A továbbkövetés átlagos ideje 93±34 hónap volt, sikeressége 75%-osnak bizonyult (124/166). A továbbkövetés időszaka alatt 27 beteg hunyt el, 16 beteg esetén hirtelen szívhalál, 3 esetben akut szívelégtelenség, 2 esetben stroke volt a halál oka, míg 6 beteg pulmonalis, illetve gastrointestinalis tumoros folyamat miatt halt meg. A ROC-analízis során a CFR ≥ 2,13-t találtuk a legnagyobb pontosságú cut-off (határ-) értéknek a túlélés előrejelzésében (szenzitivitás 67%, specificitás 60%, görbe alatti terület 62%, p = 0,046). A 2,13-nál alacsonyabb CFR-rel bíró betegekben a továbbkövetés során szignifikánsan több esemény történt, mint az annál nagyobb értékkel bíróknál (32% vs. 13%, p < 0,05). A multivariáns logisztikus regressziós modell során a CFR [hazard ratio (HR) 2,43, p = 0,04] és a bal kamrai végszisztolés térfogatérték [HR 1,49, p = 0,03] bizonyult a túlélés független prediktorának. Következtetések: Hosszú távú továbbkövetéses vizsgálataink alapján megállapíthatjuk, hogy a CFR a túlélés független prediktora a LAD szignifikáns szűkületét nem mutató betegekben.

Restricted access
Magyar Onkológia
Authors: István Láng, Zsuzsanna Kahán, Tamás Pintér, Magdolna Dank, Katalin Boér, Gábor Pajkos, Zsolt Faluhelyi, Béla Pikó, Sándor Eckhardt, and Zsolt Horváth
Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Noémi Jákob, Gábor Tamás Pintér, Lili Kotmayer, Péter Nagy, Csaba Bödör, Péter Barabás, Janka Bécser, György Szabó, and Sándor Bogdán

Összefoglaló. A cherubismus ritka, autoszomális dominánsan öröklődő megbetegedés. A fibroossealis elváltozások csoportjába tartozik. Jellemzője az állcsontok szimmetrikus duzzanata, a típusos radiológiai elváltozások és az SH3BP2-gén mutációja. Szövettanilag nem különül el az óriássejtes granulomától. A csontelváltozások és a fibroticus szövet felszaporodása pubertás előtt kezdődik, ezután stagnálás vagy visszafejlődés következik be. A magyar orvosi irodalomban a szerzők elsőként tárgyalják három testvér kórtörténete alapján a cherubismust. A diagnózist a hasonló klinikai tünetek, a típusos kórlefolyás, a szinte azonos radiológiai kép, a szövettan és a genetikai elváltozások biztosítják. A testvérek és az anya csíravonalában kimutatott azonos mutáció akkor is megfelel egy dominánsan öröklődő szindrómának (például cherubismusnak), ha a betegség az anyában klinikailag nem manifesztálódott, de genetikailag igen. A szerzők összefoglalják a kórkép kezelési lehetőségeit: a sebészi (excochleatio, ,,decountouring”, esetleg reszekció) és a gyógyszeres (biszfoszfonát, kalcitonin, szteroid stb.) terápiát. Egyezik a véleményük azokéval, akik azon az állásponton vannak, hogy a beavatkozásokkal várni kell, és meg kell figyelni a betegeket a várható regresszió miatt. Saját eseteikben csak a növekvő tumorrész excochleatióját végezték, főleg kozmetikai okok és a szövettan biztosítása érdekében. Orv Hetil. 2022; 163(11): 446–452.

Summary. Cherubism is a rare autosomal, dominant bone disorder, characterised by symmetrical expansion of the jaws along the typical radiological and genetic (SH3BP2 mutation) features. It belongs to the heterogenous group of fibro-osseous lesions. Its histology is the same as that of giant-cell granuloma. The bone lesions and fibrous tissue expansion increase before puberty and regress thereafter. For the first time in Hungarian medical literature, the authors discuss the condition of cherubism in the case of three siblings. The diagnosis of these three siblings is supported by the clinical, radiological, microscopic and genetic data. In all three, the bone lesions and fibrous tissue expansion increased before puberty and stabilized thereafter. The radiological results and the molecular findings were nearly identical. The identical mutation shown in the germ lines of the three siblings and the mother correspond to a dominantly inherited syndrome (e.g., cherubism) even if the condition did not manifest in the mother. The authors summarize the treatment options of the disease: surgical (excochleation, decountouring, in rare case resection) and drug (bisphosphonate, calcitonin, steroid, etc.) therapy. They agree with those who are of the opinion that interventions should wait and the patients should be observed („wait and see”) for the expected regression. In their own cases, only excochleation of the growing tumor was performed, mainly for cosmetic reasons and to secure the tissue. Orv Hetil. 2022; 163(11): 446–452.

Open access