Search Results
You are looking at 1 - 10 of 20 items for :
- Author or Editor: Varga József x
- Medical and Health Sciences x
- Refine by Access: All Content x
Absztrakt
A betegek tartós anticoagulans kezelésére gyakran választjuk az acenocumarolt. A gyógyszer túladagolása esetén a szervezet különböző helyein bevérzés keletkezhet. Három betegünknél különleges helyen, a rectus abdominis területén figyeltük meg suffusiók kialakulását. A jelenség diagnosztikus nehézséget okozhat, mivel a panaszok kezdetekor a hasfal bőrén elszíneződés nem látszik. A kórok megállapítását az anamnaesisben szereplő tartós véralvadásgátló-szedés segíti. A tapintáskor észlelt nyomásérzékeny hasfali rezisztencia a gyanút fokozza. A magas INR a haemorrhagiás szövődmény lehetőségét támogatja. Egyszerű esetben a diagnózis az anamnaesis, a tapintás, az INR és az ultrahang alapján felállítható. A bonyolultabb esetek tisztázásában a CT segíthet, de egyik betegünknél csak laparoscopiával jutottunk pontos diagnózishoz. A csökkent plazma-prothrombinszintet K-vitamin adásával minden esetben normalizálni tudtuk.
Background: Recently several estimated GFR (eGFR) formulae have been developed and new creatinine methods were introduced to compensate for the effect of “pseudocreatinines”. These methods resulted in lower creatinine and higher eGFRs. Methods: Original 6-v MDRD (Modification of Diet in Renal Disease), 4-v MDRD, Cockcroft-Gault (C-G), Quadratic and the new MDRD-175 formulae were tested in 31 patients. The eGFR based on both Jaffe and compensated-Jaffe creatinine were compared to Tc-99m labeled diethylenetriamine pentaacetic acid clearance (DTPA-GFR). Results: All eGFRs correlated with DTPA-GFR (range 16–104 mL/min/1.73 m 2 ). Original MDRD and C-G showed high correlation coefficients (0.88 and 0.78), but original and 4-v MDRD tended to overestimate GFR below 60 ml/min/1.73 m 2 and underestimate it above 60 mL/min/1.73 m 2 . Using compensated-Jaffe creatinine reduced the underestimation of the original MDRD, but resulted in overestimation of the 4-v MDRD, C-G and quadratic GFR. With the exception of the original MDRD, the correlations between eGFRs and DTPA-GFR were higher using Jaffe method. Applying the new MDRD-175 with compensated Jaffe creatinine resulted in lower bias of GFR. Conclusion: Harmonization of creatinine methods is necessary because it has significant effect on the eGFR. The IDMS-calibrated creatinine in the new MDRD-175 formula provides reliable eGFR in kidney disease.
Egyszerűsített, gazdaságos laparoszkópos appendectomia
Simplified economical laparoscopic appendectomy
Absztrakt
A szerzők ismertetik a laparoszkópos appendectomia jelenlegi megítélését.
Bemutatják a klippes appendix csonk zárással egyszerűsített műtéti technikát.
Beszámolnak az első ötven műtétben szerzett kedvező tapasztalataikról. A műtéti technika az endolooposnál egyszerűbb, gyorsabb, az endoszkópos varrógépesnél lényegesen olcsóbb.
Az eredmények alapján az ismertetett endoszkópos műtétet a hagyományos appendectomia értékes alternatívájának tekintik.
Az akut myocardialis infarctus diagnosztikájában az elsőként választandó marker a kardiális troponin. A mai nagy érzékenységű troponintesztek már kisfokú szívizom-károsodást is kimutatnak, amely az értékelést megnehezíti. Módszerek: Húsz beteg szérumából két időpontban (amelyek között három–kilenc óra telt el) nagy érzékenységű troponin T (Roche) és troponin I (Mitsubishi Pathfast), illetve kreatin-kináz-meghatározás történt. Eredmények: Az infarktus nélküli csoportban (n = 10) a kreatin-kináz és kreatin-kináz-MB aktivitása nem nőtt, de a troponin T és troponin I szintje egyéb okból (pitvarfibrilláció, paroxysmalis supraventricularis tachycardia) kissé nőtt. Az infarktusos betegek (n = 10) második mintájában drámai troponin T- és troponin I-növekedés volt észlelhető, emellett a kreatin-kináz, illetve kreatin-kináz-MB aktivitása is nőtt. A Fischer-próba szerint a troponin T-szint legalább kétszeres növekedése 19-szeres, a troponin I-szint megduplázódása nyolcszoros esélyhányadost jelent akut myocardialis infarctusra. Következtetések: A troponin értékeléséhez figyelembe kell venni a társult betegségeket, és ha a troponinszint emelkedett, a meghatározást három–hat óra elteltével meg kell ismételni. Ha a troponin legalább kétszeresére nő és a betegnek mellkasi fájdalma, illetve akut kardiális történésre utaló EKG-eltérései vannak, az akut myocardialis infarctus valószínű, és a beteget eszerint kell ellátni. Bár a troponin kiindulási értéke lehet emelkedett a társult betegségek miatt is, az akut és krónikus szívizom-károsodás elkülöníthető egy második troponinmeghatározással. Orv. Hetil., 2011, 152, 1528–1534.
Absztrakt
Bevezetés: A gastrointestinalis metántermelődés élettani és kórélettani jelentősége nem világos. Célunk az exogén metán hatásainak vizsgálata volt a reoxigenizációt követő gyulladásos folyamat során, mesenterialis ischaemia-reperfusio (I/R) modellkísérletében. Anyag és módszer: Na-pentobarbitállal altatott beagle kutyák (n = 18) egyedeit álműtött és I/R csoportokba osztottuk. Az arteria mesenterica superiort 1 órán keresztül elzártuk, majd az ischaemiát 3 órás reperfusio követte. Az ischaemia vége előtt 5 perccel kezdtük az állatok lélegeztetését normoxiás levegővel vagy normoxiás, 2,5% metánt tartalmazó gázkeverékkel. Monitoroztuk a macrohaemodynamica és a vékonybél-mikrokeringés (pCO2-gap) változásait, vékonybél-biopsziából szöveti szuperoxid- és nitrotirozin-szintet, valamint mieloperoxidáz enzimaktivitás-változást mértünk; a strukturális nyálkahártya-károsodást fénymikroszkópos szövettani vizsgálattal (HE-festés) jellemeztük. Eredmények: A normoxiás metáninhaláció javította a macrohaemodynamicai változásokat, szignifikánsan csökkentette a pCO2-gap és a szövetkárosodás mértékét a reperfusiót követően. A vékonybél leukocyta-akkumulációt jelző mieloperoxidáz-aktivitása, a szuperoxid- és a nitrotirozin-szint csökkent. Konklúzió: Adataink a metán gyulladáscsökkentő hatását bizonyítják. Exogén normoxiás metán alkalmazásával a leukocyta-aktiváció modulálható, és az I/R által okozott oxidatív és nitrozatív stressz kóros következményei hatékonyan befolyásolhatók.
Absztrakt:
Bevezetés: A nem okkluzív mesenterialis ischaemia (NOMI) anatómiai okok nélkül alakul ki, korai diagnosztizálása nehéz, terápiája sem megoldott. Modellkísérleteinkben a komplement C5a gátlásán keresztül a komplementaktiváció szerepét vizsgáltuk a kórfolyamatban. Anyagok és módszerek: A NOMI rövid és hosszú távú hemodinamikai és gyulladásos következményeinek jellemzéséhez Sprague–Dawley patkányokban (n = 28) 60 perces parciális aortaokklúziót (PAO; hasi aorta, truncus coeliacustól proximálisan; arteria femoralis középnyomása: 30–40 Hgmm), míg vietnami törpesertésekben (n = 19) 60 perces pericardialis tamponádot (artériás középnyomás: 40–50 Hgmm) hoztunk létre. A PAO, valamint a tamponád 45. percében komplement C5a-gátló kezelést alkalmaztunk (acetil-peptid-A; 4 mg/kg iv.). Az állatokban monitoroztuk a makro- és mikrokeringést, mértük a leukocytainfiltrációt, a gyulladásos mediátorok (endothelin, HMGB-1) plazmaszintjét. Eredmények: Patkányokban a PAO megszüntetése után 24 órával a C5a gátlása csökkentette a szisztémás gyulladásos válasz részeként megemelkedett perctérfogatot (203,1 ± 5 vs. 269,6 ± 8,1 ml/min/kg) és arteria mesenterica superior (AMS) áramlását, fokozta az ileum mucosa mikrokeringését (833,5 ± 33,8 vs. 441,9 ± 22,4 μm/s). Az acetil-peptid-A sertésekben átmenetileg növelte az AMS áramlását és tartósan az ileummucosa-kapillárisáramlást (648,1 ± 45,4 vs. 329,8 ± 12,6 μm/s). A kezelt állatoknál alacsonyabb gyulladásos mediátorszintet és szöveti leukocytainfiltrációt mértünk mindkét NOMI-modellben. Következtetések: A komplementaktiváció jelentős szerepet játszik a NOMI alatt bekövetkező makro- és mikrokeringési zavar kialakulásában, a C5a gátlása a gyulladásos folyamat mérséklése mellett befolyásolja a NOMI hemodinamikai következményeit is.
Bevezetés: A prosztatarák a férfiak leggyakoribb malignus megbetegedése Európában, amelynek a társadalmi terhe is jelentős. Célkitűzés: Az elmúlt 10 évben megjelent, regisztereken alapuló, prosztatarák betegségterhével foglalkozó közlemények szisztematikus áttekintése és a betegséghez kapcsolódó költségeket meghatározó tényezők elemzése. Módszer: A szerzők Medline-keresést végeztek angol nyelvű folyóiratokban a 2003. január 1. és 2013. október 1. közötti időszakra. Eredmények: Tizenöt peer-reviewed folyóiratban megjelent közlemény került beválogatásra. A fejlett országokban a legnagyobb költségtétel a sugárkezelés, a sebészi kezelés és a hormonális terápia volt. Az egy betegre jutó éves terápiás költség Európában a korai stádiumú (4–7 ezer €, 2006), az Egyesült Államokban pedig a metasztatikus prosztatarák (19,9–25,5 ezer $, 2004) esetén volt magasabb. A terápiás fázisok szempontjából Európában a kezdeti terápia (6,4 ezer €/6 hónap, 2008), az Egyesült Államokban pedig a végstádium (életkortól függően: 62,2–93,4 ezer $, 2010) egy betegre jutó éves költségei voltak magasabbak. Következtetések: Viszonylag kevés szakirodalom áll rendelkezésre a prosztatarák betegségterhével kapcsolatosan Európában. Egyre növekvő népegészségügyi jelentősége ellenére hazánkban nem rendelkezünk ilyen adatokkal. Orv. Hetil., 2014, 155(13), 509–520.
Abstract
When using artificial insemination in porcine reproduction, one of the most important requirements is the suitable quality of semen regarding its total motility (TM) and progressive motility (PM). Computer-assisted sperm analysis (CASA) is an appropriate method to analyse the quality of semen. Recently a portable instrument has been developed to help specialists in their everyday field work. In our study, semen quality was measured simultaneously by the portable device (Ongo) and a laboratory CASA system (Microptic) to compare TM and PM values obtained by these appliances at a concentration of 50 × 106 spermatozoa/mL. Agreement between measurements was evaluated with a Bland-Altman plot. Strong correlation was found between the investigated instruments for all the three parameters, i.e. sperm concentration, TM and PM. However, a few measurements fell outside the defined range of acceptance.
Absztrakt
Az előrehaladott rectumcarcinoma méretének, stádiumának csökkentése, a reszekabilitás arányának növelése céljából vezettük be az ún. hosszúidejű neoadjuváns radio-kemoterápiát. 2005. VI. 1. és 2008. VII. 31. között 67 előrehaladott rectum-adenocarcinomás (T2–4N1–2M0) beteg neoadjuváns és műtéti kezelését végeztük. A 44 férfi/23 nő átlagéletkora 61,3 év (46–84 év) volt. A neoadjuváns sugárkezelés 25 alkalommal összesen 45 Gy, valamint az első és az utolsó héten, 5–5 napon át 350 mg/m2/nap 5-FU és 20 mg/m2/nap leucovorin kemoterápia, az utóbbi időben kiegészítve célzottan a makroszkópos tumorra biztonsági zónával 3x1,8 Gy előrehozott boost besugárzással. Restaging vizsgálatokat követően átlagosan 8 héttel az onkológiai kezelés után végeztük a műtéteket. 38 (57%) elülső rectumreszekció történt kettős stapler technikával, 18 (27%) abdominoperinealis rectumexstirpációt, 7 Hartmann-műtétet, illetve 4 per anum excíziót végeztünk. A patológiai feldolgozás a preoperatív staginghez képest 6 esetben (11%) teljes (PT0N0) remissziót, 43%-ban parciális remissziót mutatott. A regressziós gradiens alapján TRG 1 11%, TRG 2 25%, TRG 3 32,2%, TRG 4 26,8%, TRG 5 5% volt. Reoperációt igénylő morbiditás 5,9% volt. Varratelégtelenség nem fordult elő. Az onkológiai és sebészi kezelésnek mortalitása nem volt. A hosszúidejű neoadjuváns onkológiai kezelés az esetek többségében a rectumdaganat stádiumát csökkenti, ezzel emeli a reszekabilitást és a jobb életminőséget jelentő reszekciós műtétek arányát.
A Tellegen Abszorpciós Skála részletes pszichometriai elemzése
Psychometric properties of the Tellegen Absorption Scale
Háttér
Az abszorpció mérésére a leggyakrabban a 34 tételes Tellegen Abszorpció Skálátalkalmazzák. Az önjellemző mérőeszköz széles körű elterjedtségének ellenére viszonylagcsekély azon közlemények száma, amelyek a mérőeszköz részletes pszichometriai jellemzőinekfeltárására (pl. faktorszerkezet, skálák belső konzisztenciája) irányulnak.
Célkitűzés
Vizsgálatunk fő kérdésfeltevése az, hogy az abszorpció mennyire tekinthető önálló, látensdimenziónak, bontható-e további alfaktorokra, illetve az alfaktorokból képzett skálák milyenmegbízhatóságúak, és mennyivel árnyalják a főskálán szerzett eredményeket. Kíváncsiakvoltunk arra is, hogy az 5-fokozatú Likert-skálás és a dichotóm válaszformátumokmennyire befolyásolják a mérőeszköz strukturális validitását és skáláinak belső homogenitását.
Módszerek
Az 5-fokozatú Likert-skálás válaszformátumú TAS-t összesen 1935hallgató töltötte ki, a dichotóm válaszformátumút pedig 399 személy. A mérőeszközstrukturális validitását feltáró és megerősítő faktorelemzések (pl. egyfaktoros modell, modellmásodrendű faktorral, bifaktoros modell), valamint parallel-elemzés segítségévelvizsgáltuk. A kapott alksálák reliabilitását nemcsak a hagyományos módon (Cronbachalfa),hanem az általános faktor kontrollálása mellett is kiszámoltuk (hierarchikus omega,magyarázott közös variancia).
Eredmények
Az eredeti 34 tételes változatok (Likert-skálásés dichotóm válaszformátumú), illetve a feltáró faktorelemzések eredményei alapján rövidített23 tételes változat megerősítő faktorelemzései során egyértelműen a bifaktoroselrendezések adták a legjobb illeszkedési mutatókat és az általános faktor (főskála) megbízhatóságakiváló volt. Ezzel szemben az alkálák reliabilitása, az általános faktor kontrollálásamellett, már nem volt megfelelő. Az alkalmazható faktorok számának meghatározásáraa parallel-elemzés kiváló becslést adott, mind az 5-fokozatú Likert-skálás, mind adichotóm válaszformátum esetében az egydimenziós szerkezetet valószínűsítette.
Következtetések
A kapott eredményeink egyrészről alátámasztják azt, hogy az abszorpció egy látens pszichológiai változónak tekinthető, másrészről pedig a hagyományos statisztikaimódszerek korlátaira hívják fel a figyelmet, és a többféle módszer kombinált alkalmazásánakhatékonyságát támasztják alá.
