Search Results
You are looking at 1 - 3 of 3 items for :
- Author or Editor: Zsófia Tokodi x
- Medical and Health Sciences x
- Refine by Access: All Content x
Bevezetés: A terápiás besugárzás és a különböző kemoterápiás szerek károsíthatják a tüdőt. Célkitűzés: Jelen tanulmány célja a gyermekkori daganatellenes kezelésben részesültek utánkövetése, a pulmonalis toxicitás lefolyásának monitorozása volt. Betegek és módszerek: A vizsgálatban 26 személy (10 leány és 16 fiú) vett részt, átlagéletkoruk 19,4 év volt, a kezeléstől az első felmérésig eltelt átlagos idő 4,5 év, a második felmérésig eltelt átlagos idő 10 év volt. Eredmények: 14 esetben észleltek kóros légzésfunkciós eredményt az első felmérés alkalmával, ebből hét obstruktív, öt kevert, kettő pedig restriktív jellegű zavar volt. A második felmérés során a kóros esetek száma hatra csökkent, akik közül két esetben obstruktív és négy esetben restriktív jellegű eltérést tapasztaltak. A dinamikus paraméterek pozitív irányú változása minden kóros értékben nyomon követhető volt (p<0,05). A statikus paraméterek értékelése során szintén javulási tendenciát figyeltek meg, azonban ez nem mutatott szignifikáns mértéket. Következtetés: Restriktív jellegű légzészavar a kezeltek kis részében mutatható ki. A kezelés következtében fellépő pulmonalis obstruktív elváltozások az idő előrehaladtával javuló tendenciát mutatnak. Orv. Hetil., 2013, 154, 345–350.
Emlőrák hasüregi áttétei – Egy szokatlan entitás klinikopatológiai jellemzői
Abdominal metastases of breast cancer – An unusual entity
Esetismertetés
Progresszív gyomorürülési zavar miatt végeztünk műtétet egy hatvanöt éves nőbetegnél. A colon transversumot infiltráló irreszekábilis gyomordaganatot és peritoneális karcinózist észleltünk. Palliatív gasztro-jejunosztómiát és ileo-descendosztómiát helyeztünk fel. A klinikum, az endoszkópia – linitis plastica –, a műtéti kép és az intraoperatív hisztológia gyomor shigillocellularis karcinómát véleményezett. Palliatív onkológiai kezelése alatt állapota stagnált. A három évvel a műtét után kialakult recidív multiplex bőráttétek és a jobb emlő külső-felső negyedében észlelt daganat szövettani hormonreceptor-pozitív, humán epidermális növekedési faktor receptor-2 negatív lobuláris emlőkarcinómát igazolt. A korábbi műtéti minta szövettani revíziója megerősítette az utóbbi diagnózist. Ezt követően palliatív hormonkezelés hatására a tumoros folyamat csaknem komplett radiológiai regressziót mutatott. A beteg panasz- és tünetmentes a kezdeti hasi panaszokat követő hat évvel.
Megbeszélés
Az emlő rosszindulatú daganatainak mintegy tizede lobuláris karcinóma. Az emlőrák többi típusától eltérően gyakrabban multicentrikus, bilaterális, okkult és metasztatizál savós hártyákra, hasűri, kismedencei zsigerekbe. Esetünk illusztrálja, hogy az onkológiai kezelés fejlődésével a palliáció új értelmet nyer. Az emlőrákos betegek növekvő túlélése miatt várhatóan a jelenleg ritka emlőrák-eredetű hasűri áttétek száma is növekszik. Előrehaladott hasüregi tumoros folyamatok esetén is nélkülözhetetlen a hisztológiai megerősítés, különösen a szokatlan kórlefolyás esetén. Interdiszciplináris együttműködés, onkoteamdöntések kínálnak csak további javulást az emlőrák diagnosztikájában és terápiájában.
Abstract
Background and aim
Right ventricular (RV) ejection fraction (EF) assessed by 3D echocardiography is a powerful measure to detect RV dysfunction. However, its prognostic value in routine clinical practice has been scarcely explored. Accordingly, we aimed at investigating whether RVEF is associated with 2-year all-cause mortality in patients who underwent diverse cardiovascular procedures and to test whether RVEF can overcome conventional echocardiographic parameters in terms of outcome prediction.
Patients and methods
One hundred and seventy-four patients were retrospectively identified who underwent clinically indicated transthoracic echocardiography comprising 3D acquisitions. The patient population consisted of heart failure with reduced ejection fraction patients (44%), heart transplanted patients (16%), and severe valvular heart disease patients (39%). Beyond conventional echocardiographic measurements, RVEF was quantified by 3D echocardiography. The primary endpoint of our study was all-cause mortality at two years.
Results
Twenty-four patients (14%) met the primary endpoint. Patients with adverse outcomes had significantly lower RVEF (alive vs. dead; 48 ± 9 vs. 42 ± 9%, P < 0.01). However, tricuspid annular plane systolic excursion (21 ± 7 vs. 18 ± 4 mm), and RV systolic pressure (36 ± 15 vs. 39 ± 15 mmHg) were similar. By Cox analysis, RVEF was found to be associated with adverse outcomes (HR [95% CI]: 0.945 [0.908–0.984], P < 0.01). By receiver-operator characteristic analysis, RVEF exhibited the highest AUC value compared with the other RV functional measures (0.679; 95% CI: 0.566–0.791).
Conclusions
Conventional echocardiographic measurements may be inadequate to support a granular risk stratification in patients who underwent different cardiac procedures. RVEF may be a robust clinical parameter, which is significantly associated with adverse outcomes.
