Search Results

You are looking at 1 - 10 of 15 items for :

  • Author or Editor: Zsolt Szentkereszty x
  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Absztrakt

A súlyos acut pancreatitist gyakran kíséri hasűri nyomásfokozódás és annak súlyos formája, az abdominalis compartment-syndroma, ezért a betegség kezelésekor gondolni kell a kialakulására. Mivel a betegség korai stádiumában végzett műtétek morbiditása és mortalitása magas, csak a konzervatív kezelés eredménytelensége esetén, de mielőbb el kell végezni a dekompressziós műtétet. A műtéti dekompresszióra általában median laparotomiát alkalmaznak, de a haránt laparotomia is hasonlóan eredményes. A subcutan linea alba vagy a kétoldali anterior rectus fasciotomia is jó eredménynyel végezhető, azonban ennek eredménytelensége esetén dekompressziós laparotomia javasolt. A nyitotthas-kezelés a gyakori szövődmények miatt nem ajánlott. Törekedni kell a hasfal mielőbbi végleges zárására.

Restricted access

A súlyos akut pancreatitist kísérő folyadékgyülem-képződéssel járó lokális szövődmények perkután drenázskezelése, főleg steril esetekben, nem széles körben alkalmazott eljárás. Jelen közlemény célja a perkután drenázs indikációjának, technikájának, korlátjainak és eredményének elemzése az irodalom alapján. A perkután drenázskezelés a súlyos akut pancreatitist kísérő akut folyadékgyülem, az akut pseudocysta és a hasnyálmirigytályog, valamint az elfolyósodott nekrózis kezelésében jelentős szerepet játszik. A fertőzött folyadékgyülemek kezelésére a perkután drenázs mint első kezelés ajánlható. A steril akut folyadékgyülem és pseudocysta kezelésében a drenázskezelés, a sterilitás szabályainak fokozott betartása mellett, a iatrogén fertőzés relatív gyakorisága miatt csak komoly panaszokat okozó esetekben ajánlott. Az elfolyósodott steril és szeptikus nekrózis kezelésében a legjobb eredménnyel a 20–30F vastagságú katéterekkel végzett drenázskezelés, a „sinus tract endoscopy” és a laparoszkóppal asszisztált necrectomia kecsegtet. Az esetek több mint 25%-ában a drenázs a konzervatív kezelés mellett a beteg végleges gyógyulásához vezet. Más esetekben a műtét időpontjának prolongálására, a „korai” műtét elkerülésére hasznos eljárás.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zsolt Szentkereszty, Klaudia Balog, Lídia Balázs, and Adrien Csiszkó

Absztrakt

A súlyos akut pancreatitis késői szövődménye a demarkált necrosis, amely valamilyen intervenciós kezelést igényel. Jelen közlemény célja a különböző kezelési módok indikációinak, technikai kérdéseinek, korlátainak elemzése. A súlyos akut pancreatitis kezdetétől 4–6 hét kell ahhoz, hogy a demarkált necrosis kialakuljon. A necrectomiát ez után javasolt tervezni. A transluminalis endoszkópos necrectomia a gyomor és a nyombél mögött elhelyezkedő demarkált necrosisok esetén kecsegtet jó eredménnyel. A kiterjedt hasnyálmirigy-elhalások kezelésére napjainkban is a sebészi kezelés a leggyakrabban alkalmazott eljárás. A nyitott necrectomia a ligamentum gastrocolicumon vagy a mesocolonon keresztül végezhető, amelyet nyitott vagy zárt bursaomentalis-öblítéssel vagy -tamponálással lehet kiegészíteni. A másik alternatíva a transgastricus necrosectomia, amely nem igényel külső drenázskezelést. Mindkét sebészi kezelést lehet laparoszkóp segítségével végezni. Emellett lokalizált necrosisok esetén egyéb minimálisan invazív módszerek is alkalmazhatók. A demarkált necrosisok kezelésében a különböző sebészi kezelések mellett a transluminalis endoszkópos és a minimálisan invazív sebészi módszerek jó eredménnyel alkalmazhatók. Orv. Hetil., 2016, 157(47), 1866–1870.

Restricted access
Interventional Medicine and Applied Science
Authors: János Deák, Gergely Zádori, Adrienn Csiszkó, László Damjanovich, and Zsolt Szentkereszty

Primary pancreatic hydatid disease is extremely rare. Diagnosis of the disease is difficult because hydatid cysts can be confused with a pseudocyst or neoplastic cystic diseases. Authors report a case of a surgically treated hydatid disease of the uncinate process of pancreas. In a 34-year-old patient with minor symptoms, a cystic disease of the pancreas was accidentally identified. CT scan revealed a multivesicular cystic mass with a maximum of 13-cm diameter and with a calcificated wall. During laparotomy, the uncinate process of pancreas was resecated and the cystic lesion was enucleated. Patient was recovered without complications and recurrence of the disease. There must be a suspicion of hydatid disease when cysts are identified in good conditioned, asymptomatic patients, or in case of wall calcification or multivesicular cysts revealed by radiological images. Surgical procedures are recommended in uncertain diagnoses too, because differentiation preoperatively between cystic pancreatic lesions is often impossible.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Zsolt Szentkereszty, Róbert Kotán, László Damjanovich, and Péter Sápy

Az enyhe akut pancreatitis kezelése alapvetően konzervatív, míg súlyos esetekben a sebészi kezelésnek jelentős szerepe van. Módszer: A szerzők az utóbbi 10 évben megjelent, a műtét kérdéseit taglaló közlemények alapján elemzik a sebészi kezelés indikációit, időzítését és a műtét technikai kérdéseit. Eredmények/következtetések: A steril pancreasnecrosis csak ritkán, a szeptikus necrosis azonban műtéti indikációt képez, ha a konzervatív kezelés eredménytelen. A terápiarezisztens sokszervi elégtelenség, a súlyos hasi kompartmentszindróma és egyéb sebészi szövődmény, mint a vérzés, perforáció is műtéti beavatkozást tesz szükségessé. Pancreatitist okozó epekövesség talaján kialakult cholestasis esetén sürgős endoszkópos sphincterotomia és később cholecystectomia javasolt. Pancreasnecrosis esetén a műtét ideális időpontja a betegség kezdetétől számított 21. nap utánra tehető, mivel a „korai” műtétek szövődmény- és halálozási aránya magas. Fontos a gondos necrectomia, amelynek a retrocolicus és retroduodenalis terekre is ki kell terjednie. A nyitott has kezelésének több a szövődménye, ezért csak válogatott esetekben javasolják. A műtétet posztoperatív bursa omentalis lavage-zsal érdemes kiegészíteni. Orv. Hetil., 2010, 41, 1697–1701.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Róbert Kotán, János Pósán, Péter Sápy, László Damjanovich, and Zsolt Szentkereszty

Az akut pancreatitis viszonylag gyakran előforduló betegség. Évenként 5 és 80 közötti új megbetegedés esik 100 000 lakosra, és ez a szám az utóbbi években növekedést mutat a különböző tanulmányok szerint. A két fő etiológiai faktor az alkohol és az epekövesség. Az alkoholos eredetű hasnyálmirigy-gyulladás a férfiak körében, a biliaris pancreatitis a nők körében gyakoribb. Célkitűzés: a szerzők súlyos akut pancreatitis miatt kezelt betegek adatait elemezik, arra keresve a választ, hogy milyen eltérő sajátságokkal rendelkezik a biliaris és a más etiológiájú pancreatitis. Betegek és módszer: a szerzők 139, súlyos akut pancreatitisben szenvedő beteget kezeltek, akiket etiológiai szempontból két csoportra osztottak: az epeköves (A csoport) és a nem epeköves (B csoport) talajon kialakult súlyos hasnyálmirigy-gyulladásban szenvedők csoportjára. Összehasonlították a két csoport nem és kor szerinti sajátosságait, a mortalitási és a morbiditási adatokat, a műtétek és az ápolási napok számát. A statisztikai analízishez a χ 2 -tesztet alkalmazták. Eredmények: a szövődmények az epés (A) csoportban súlyosabbak voltak, mint a nem epés (B) csoportban. A halálozás az A csoportban 17,8%-nak, a B csoportban 13,8%-nak bizonyult, míg az átlagos 15,1% volt. A mortalitás a nők körében az A csoportban szignifikánsan magasabb volt. Következtetések: a súlyos epés akut pancreatitisben szenvedő nőbetegek esetében súlyosabb lefolyással, magasabb halálozási aránnyal kell számolnunk. A szerzők az idős, egyéb betegségekkel terhelt epeköves nőknél még a szövődmények jelentkezése előtt elektív cholecystectomiát javasolnak.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Zsolt Szentkereszty, Péter Horkai, Andrea Furka, Péter Sápy, Sándor Sz. Kiss, and Károly Fekete

Absztrakt

Bevezetés: A tompa mellkasi sérülések diagnózisában és kezelésében egyre gyakrabban alkalmazott módszer a video asszisztált thoracoscopia (VATS). Az esetek egy részében csupán diagnosztikai jelentőséggel bír, míg más esetekben végleges ellátást biztosít. A szerzők a VATS diagnosztikus és terápiás alkalmazásának lehetőségeit elemzik 83 haemothorax miatt kezelt betegnél.

Betegek és módszer: Tompa mellkasi sérülés okozta akut haemothorax miatt 83 beteget (60 férfi, 23 nő, átlagéletkor: 54,4 év) kezeltek. A betegek közül 31 (37,3%) esetben kellett mellkas csövezést alkalmazni. Két (2,4%) betegnél végeztek sürgős throracotomiát. Összesen 11 (13,3%) betegnél történt elektív, programozott VATS, 3 esetben diagnosztikus céllal, 8 esetben terápiás beavatkozásként. A három diagnosztikus beavatkozás során baloldali rekeszizom sérülést észleltek, majd thoracotomiát végeztek. Nyolc esetben haematoma evacuatio és 3 esetben arteria intercostalis coagulatio is történt.

Eredmények: A VATS-szal kapcsolatos műtéti és posztoperatív szövődményt nem észleltek. A thoracoto-mia mindhárom rekeszsérülést igazolta. A 8 terápiás VATS után valamennyi beteg gyógyult. A VATS-szal kezelt betegek átlagos ápolási ideje 7,8 nap, a rekeszsérült, throracotomizált betegeké 11,3 nap volt.

Következtetés: A VATS hasznos lehetőség a tompa mellkasi és rekeszizom sérülések diagnózisában. Az esetek egy részében alkalmazásuk végleges gyógyulást eredményez.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Szentkereszty Zsolt, Trungel Enikő, Pósán János, Sápy Péter, Szerafin Tamás, and Sz. Kiss Sándor

Absztrakt

Bevezetés: Az áthatoló mellkasi sérülések sikeres kezelése a korrekt, gyors diagnózisban és az adekvát sebészi kezelésben rejlik. A szerzők 109 mellkassérült beteg kapcsán értékelik a diagnózis és a kezelés aktuális kérdéseit a szövődmények és az eredmények tükrében.

Betegek és módszerek: A 82 férfi és 27 nő sérült átlagos életkora 37,8 év volt. A sérülést 104 (95,4%) esetben szúrás, 4 (3,7%) esetben lövés és 1 (0,9%) esetben robbanás okozta.

A 41 szív- és szívburoksérültnél 19 (46,3%) mellkas-rtg, 9 (22%) echocardiographia és 2-2 CT-vizsgálat, illetve diagnosztikus VATS történt. A 41 beteg közül 40-et megoperáltunk.

A 68 nem szívtáji sérültnél minden esetben készült mellkas-rtg. 6 (8,8%) betegnél echokardiographia, 4-nél (5,9%) diagnosztikus VATS és 3-nál (4,4%) hasi UH készült. A betegek közül 13 (19,1%) esetben mellkas-drainage, 51 betegnél nyitott műtét és 4 betegnél VATS történt.

Eredmények: A szív- és szívburoksérülteknél a mellkas-rtg, az echocardiographia és a VATS szenzitivitása 57,9%, 88,9%, illetve 100%, specificitása 26,3%, 88,9%, illetve 100% volt. A nem szívtáji sérülteknél a mellkas-rtg szenzitivitása 100%, a VATS szenzitivitása és specificitása egyaránt 100% volt.

A posztoperatív szövődmények aránya 12,6% volt, mely a szívsérülteknél 15%, a nem szívtáji sérülteknél 10,9% volt. Halálozás csak a szívsérülteknél (7,3%) volt. Az átlagos halálozás 2,8% volt.

Következtetés: Az áthatoló mellkasi sérültek életesélyei a gyors és célzott diagnosztikus tevékenységet követő korrekt kezelésnek köszönhetően biztatóak.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Károly Gábor Szabó, Zsolt Szentkereszty, László András Tóth, László Damjanovich, and Péter Sápy

Absztrakt

Esetismertetés: A vesetumorok áttétet általában a májba és a tüdőbe adnak. Más hasüregi szervben (duodenum, másik oldali vese, mellékvese, colon-transversum) való előfordulásuk ritka, a pancreasba történő áttétképződés irodalmi ritkaságnak számít. A szerzők sikeresen operált 82 éves férfi beteg esetét ismertetik, akinek világos sejtes vesetumor pancreas-metastasisát távolították el. A beteg anamnaesisében 8 évvel korábban bal oldali vesetumor miatt nephrectomia szerepel. Magas subileusra utaló tünetek miatt kezelt és kivizsgált betegnél a hasi CT-vizsgálat a pancreasfarok területén térfoglalást igazolt. Az elváltozást splenectomiával kiegészített distalis pancreasresectióval távolították el. A szövettani vizsgálat a világos sejtes vesetumor metastasisát igazolta. Megbeszélés: A pancreas szekunder daganata ritka. Bár a vesetumorok túlnyomórészt máj- és tüdőáttétet képeznek, a világos sejtes vesetumor a pancreasba is adhat áttétet, ezért a hasnyálmirigyben megjelenő térfoglalás esetén gondolni kell az áttétképződésre.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Andrea Furka, Norbert Németh, Katalin Pető, Zsolt Szentkereszty, László Tóth, István Furka, Irén Mikó, and Péter Sápy

Absztrakt

Májműtétek során gyakran szükséges az ellátó erek hosszabb-rövidebb idejű leszorítása, ezáltal a szerv vérellátása átmenetileg zavart szenved, majd az ezt követő reperfusio során további károsodások jöhetnek létre. Ezek hatására az adott szervben is és más lokalizációban is anyagcsere- és morphologiai változások jöhetnek létre, amelyek meghatározzák a szervek, szövetek további sorsát, életképességét, regenerációját, ezáltal a műtét kimenetelét is. Állatkísérletes modellben vizsgáltuk a Báron/Pringle manőver hatását a májfunkció és szövettani károsodások szempontjából. 12 beagle kutyán 3×15 perces ligamentum hepatoduodenale leszorítás során, majd 30 perces reperfusio után vettünk vér- és szövettani mintákat. Markáns szövettani változásokat észleltünk mind a máj, mind a vékonybelek területén, valamint a májenzimek közül. Legkorábban a GPT-emelkedés jelentkezett, majd a 30 perces reperfusiót követően a GOT és a LDH is megemelkedett. Állatkísérletes modellen hosszúnak bizonyult a harmadik 15 perces leszorítás, legérzékenyebben a GPT-emelkedés jelezte az ischaemiát.

Restricted access