Search Results

You are looking at 1 - 10 of 12 items for :

  • Author or Editor: Zsuzsa Molnár x
  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Bevezetés: A szociológiai vizsgálatok alapvető célja a társadalmi jellegű problémák feltárása, amely az orvosokkal, orvostanhallgatókkal kapcsolatos vizsgálatokban is erőteljesen megnyilvánul. Ugyanakkor a megjelenő tanulmányoknak a tényfeltárás mellett szemléletformáló hatása is van. Célkitűzés: Egy lehetséges kutatási szemléletváltás megfogalmazása, a továbblépés lehetőségeinek feltárása, elsősorban az orvosok egészségi állapota, az orvosnői szerepkonfliktus és az orvostanhallgatói pályaszocializációra irányuló vizsgálatok témakörében. Módszer: A gyógyító hivatásúakkal kapcsolatos tanulmányok másodelemzése. Eredmények: A megjelent közlemények szinte mindegyike közvetíti az orvoslét konfliktusainak valamilyen aspektusát, azonban nem fektetnek kellő hangsúlyt az eredményes, sikeres hallgatókra és orvosokra, a támogató tényezőkre, az erőforrásokra és a konfliktuskezelési módokra. Következtetés: A tanulmányoknak a jövőben – a kockázati tényezők kimutatása mellett – a protektív tényezők hangsúlyozásával az orvosi identitást is jobban kell erősíteniük, fel kell hívniuk a figyelmet a létező pozitív példákra, a problémák elkerülhetőségére és a sikeres orvosi életutakra. Orv. Hetil., 2012, 153, 1738–1744.

Open access

A gyógyítók helyzetével, testi-lelki állapotával kapcsolatos vizsgálatok a magyarországi magatartástudományi kutatások fontos részévé váltak az elmúlt évtizedekben. Célunk, hogy áttekintsük és bemutassuk a gyógyítók, valamint a gyógyító hivatásra készülők helyzetével foglalkozó, az elmúlt években végzett legfontosabb vizsgálatokat, kutatási irányokat és trendeket. A hazai vizsgálatok kiindulópontjául az orvosi mortalitással és morbiditással kapcsolatos felmérések szolgálnak, ezek nyomán került a figyelem fókuszába a szomatikus és pszichés egészség részletes vizsgálata, illetve a speciális stressztényezők (szerepkonfliktus, kiégés) hatásmechanizmusainak feltárása. Mindezen kutatásokkal párhuzamosan előtérbe kerültek az orvostanhallgatói pályaszocializáció, a stresszel való megküzdés, illetve a protektív- és rizikófaktorok kimutatására irányuló vizsgálatok. A gyógyítókkal kapcsolatos elemzések összegzése új vizsgálati irányok felé mutathat, katalizálva ezzel a további kutatómunkát.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Kornélia Kajáry
,
Zsuzsa Molnár
,
Szabolcs Szakáll jr.
,
Péter Molnár
, and
Zsolt Lengyel

Bevezetés: Nemzetközi tanulmányok igazolták, hogy Hodgkin-lymphoma kezelés előtti stádiummeghatározásában a natív, alacsony dózisú komputertomográfiával (CT) végzett, 18-F-fluorodeoxiglükóz (FDG) alkalmazásával készült pozitronemissziós tomográfia/komputertomográfia (standard PET/CT) pontosabb, mint az intravénás kontrasztanyag adásával végzett, normáldózisú CT-vizsgálat (konvencionális CT). Célkitűzés: A szerzők összehasonlították saját beteganyagukban a fenti indikációban külön-külön a két vizsgálat pontosságát, valamint megvizsgálták, hogy szükséges-e a standard PET/CT mellett konvencionális CT-vizsgálat elvégzése is. Módszer: Huszonnyolc beteg stádiumbesorolását végezték el a konvencionális CT-vizsgálat, majd a standard PET/CT vizsgálat alapján, végül a két vizsgálatot együttesen értékelték. Eredmények: Mindhárom módszerrel azonos stádiumot találtak 24 betegben. Négy betegnél a standard PET/CT-vel magasabb stádiumot észleltek, mint a konvencionális CT-vel. A csak standard PET/CT-vel meghatározott stádiumon nem változtatott a vizsgálatok együttes értékelése. Következtetések: A Hodgkin-lymphoma kezelés előtti stádiummeghatározásában a standard PET/CT vizsgálat pontosabb, mint az önállóan végzett konvencionális CT-vizsgálat. Emellett megállapítható, hogy ebben az indikációban nem indokolható a standard PET/CT konvencionális CT-vel való kiegészítése. Orv. Hetil., 2014, 155(6), 226–230.

Restricted access

A szerzők 2007. március és 2008. március között 481 érett, valamint 62 koraszülött újszülöttön vizsgálták az érintettek újonnan leírt primitív reflexét, a könyöklés sajátosságait. Ezerháromszázhuszonkilenc vizsgálatot végeztek közvetlenül a születést követően, az újszülöttrészlegen, valamint a csecsemőosztályon, majd különböző életkorokban az első 6 élethónap során. Azt észlelték, hogy a reflex az első élethónap alatt a vizsgáltak 70–80%-ában megfigyelhető, majd fokozatosan csökkenő pozitív prevalencia kíséretében, 4–6 hónapos életkorra 25–30%-ban maradt kiváltható. Érett újszülöttek, valamint koraszülöttek vonatkozásában nem észleltek jelentős különbséget a reflex életkori prevalenciájának tárgyában. A reflex sajátosságainak további vizsgálata elsősorban gyermekgyógyászati kóros állapotokban, valamint utánkövetési célzattal is indokoltnak látszik.

Restricted access

A tartós videó-EEG-monitorozás szerepe a gyermekkori epilepsziák diagnosztikájában

The role of long-term video-EEG monitoring in the diagnosis of childhood epilepsies

Orvosi Hetilap
Authors:
Tímea Lőrincz-Molnár
,
Zsuzsa Siegler
,
Márta Hegyi
,
Rita Jakus
,
Tímea Bodó
,
Eszter Kormos
, and
András Fogarasi

A videó-elektroencefalográfiás (EEG-) monitorozás kulcsfontosságú eszköz az epilepsziaszindrómák diagnosztizálásában, illetve a különböző paroxysmalis jelenségek differenciáldiagnosztikájában. Az EEG és a videó kombinálása lehetővé teszi a klinikusok számára az agyi elektromos tevékenységben bekövetkező változások és az azokat kísérő klinikai tünetek közötti összefüggés felismerését, az észlelt rohamjelenség evolúciójának és szemiológiájának valós idejű megfigyelését, a pontos diagnózis és az optimális kezelési terv felállítását. A digitális technika fejlődésével párhuzamosan – jobb képi felbontás, hosszabb felvételi időtartam, nagyobb adattároló kapacitás – a videó-EEG-monitorozás érzékenysége és specifikussága is jelentősen nőtt, hozzájárulva a diagnózisok pontosításához és a személyre szabott kezelési stratégiák kidolgozásához az epilepsziás és más paroxysmalis neurológiai tüneteket mutató betegek számára. A jelen összefoglaló áttekintést nyújt a videó-EEG kiemelt jelentőségéről a gyermekkori epilepszia-kórképek diagnosztikájában, az epilepsziás és a nem epilepsziás paroxysmalis jelenségek megkülönböztetésében, valamint az idegsebészeti beavatkozások előtti kivizsgálásban betöltött szerepéről. Tanulmányunkban bemutatjuk a kórházunk videó-EEG-monitorozási egységében a gyermekkori epilepsziák és paroxysmalis jelenségek kivizsgálásában összegyűlt, több mint két évtizedes eredményeket és tapasztalatokat, alátámasztva a módszer jelentőségét a gyermekneurológiában. Orv Hetil. 2024; 165(19): 722–726.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Zsuzsanna Molnár
,
Mátyás Benyó
,
Zsuzsa Bazsáné Kassai
,
Írisz Lévai
,
Attila Varga
, and
Attila Jakab

Bevezetés: A fiatalkori malignus megbetegedések kezelésére alkalmazott kemoterápia, illetve sugárkezelés jó hosszú távú túlélést biztosít a betegeknek, de sajnos a késői gonadotoxikus hatással is számolni kell. Ismert, hogy maga a tumoros betegség is negatívan befolyásolja a spermiogenezist. Célkitűzés: A szerzők a reproduktív életkorban jelentkező leggyakoribb daganatok spermiogezeisre kifejtett hatásának vizsgálatát tűzték ki célul. Módszer: A szerzők Andrológiai és Spermium Krioprezervációs Laboratóriumában spermiumfagyasztásra jelentkező heretumoros (n = 68), Hodgkin-kóros (n = 37) és non-Hodgkin-kóros (n = 14) betegek spermiogramját elemezték. Eredmények: A betegek 11,8%-a (n = 14) azoospermiás, 58,8%-a (n = 70) oligozoospermiás volt a tumorellenes kezelés megkezdése előtt. A heretumoros betegek spermiumkoncentrációja szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a lymphomás betegeké (32,8 M/ml vs. 24,9 M/ml; p = 0,03). Következetések: A fertilitás megőrzésére a spermiumkrioprezervációt minden reproduktív korú daganatos férfinak, de különösen a heretumoros betegeknek, fel kell ajánlani a kezelés megkezdése előtt. Orv. Hetil., 2014, 155(33), 1306–1311.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors:
Zsuzsa Nagy
,
Zoltán Oláh
,
Judit Kókai
,
Anna Barbara Molnár
,
Ágnes Laczkó
,
Gábor Viktor Szabó
,
Viktória Juhász
,
Dávid Garbaisz
,
Márton Berczeli
,
Zsófia Sztupinszky
, and
Zoltán Szeberin

Absztrakt

Bevezetés: Az érhomograftokat korábbi érrekonstrukció után kialakult graftinfekció vagy saját véna hiányában, végtagmentő érműtétek esetén alkalmazzuk. Többszervi donáció során a thoracalis aortaszegmens, aortabifurcatio, arteria iliaca, arteria femoralis és poplitea, illetve vena saphena magna és a vena femoralis kerülhet eltávolításra. Célunk, hogy az elvégzett beavatkozások eredményeit elemezve optimalizáljuk a homograftok alkalmazását. Módszerek: A betegek anyagát retrospektíven dolgoztuk fel a kórházi számítógépes nyilvántartás segítségével. 2007 és 2014 között 162, homografttal végzett műtét történt 144 betegen. A rövid és hosszú távú nyitva maradási időt, a vascularis szövődmény gyakoriságát, az amputációs arányt és mortalitást vizsgáltuk. Értékeléseink kapcsán figyelembe vettük a graft felhasználási lokalizációját, a graft típusát és a mélyhűtött tárolás időtartamát. Aorta iliofemoralis, femoropoplitealis régióba ültetett artériás és vénás homograftokat vizsgáltunk. Eredmények: Az átlagéletkor 63,6 ± 10,7 év, a betegek átlagos utánkövetési ideje 36 ± 28 hónap. A graftok primer nyitva maradási aránya egy, három és hat hónappal a műtét után 83,7%, 75,0% és 63,4% volt. Saját anyagunkban a felhasznált erek közül az artériák/mélyvénák nyitva maradási aránya jobb volt a vénás graftokkal összehasonlítva: artériás felhasználás esetén egy, három, hat hónappal a műtét után 85,6%, 78,6%, 74,3% a primer nyitva maradás, míg vena saphena magna felhasználásával 81,4%, 70,4%, 47,7% ugyanezen intervallumokban. Összefoglalás: A szeptikus környezetben végzett érsebészeti beavatkozások komoly kihívást jelentenek az érsebész számára. Az AB0 vércsoport-kompatibilis graftok beültetése hosszú távon nem járt jobb eredménnyel, mint a nem AB0 vércsoport-kompatibilis graftoké. Az ideális homológ érpótlásnak, vizsgálataink alapján, a fél évnél rövidebb ideig tárolt artériás homograft bizonyult.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Zsuzsa Molnár
,
László Imre Pinczés
,
Klára Piukovics
,
Ildikó Istenes
,
Krisztina Wolf
,
Zoltán Csukly
,
Árpád Szomor
,
Árpád Illés
, and
Zsófia Miltényi

Absztrakt:

Bevezetés: A relabáló és refrakter Hodgkin-lymphoma kezelése továbbra is nagy kihívást jelent. Hatalmas előrelépést jelentett a brentuximab vedotin alkalmazása, amellyel jelenleg már jelentős hazai tapasztalatok is vannak. Célkitűzés: A brentuximab vedotinnal kezelt magyar Hodgkin-lymphomás betegek adatainak, a kezelés hatékonyságának elemzése. Módszer: Hat hazai hematológiai osztályon 2013. január 1. és 2016. december 31. között brentuximab vedotinnal kezelt Hodgkin-lymphomás betegek adatainak retrospektív elemzése. Eredmények: Összesen 86 beteg részesült brentuximab vedotin kezelésben. A kezelés előtt a betegek egyharmada korai, kétharmada előrehaladott stádiumban volt. Autológ őssejt-transzplantáció előtt alkalmazva 54 betegnél a teljes válaszarány 66,6%, ebből komplett remissziót a betegek 42,6%-a ért el. Autológ őssejt-transzplantációt követően 30 beteg kapta, a teljes válaszarány 46,67%, a komplett remisszió 30% volt. Harminchat beteg csak monoterápiában kapta a készítményt, míg 50 beteg kombinációban, ebből 39 esetben bendamustinnal kombináltan. A betegek mindössze 13,95%-ánál észleltünk mellékhatást, leggyakrabban bőrkiütést. A betegek várható ötéves teljes túlélése 78,7%, az átlagos progressziómentes túlélési idő 23,59 hónap (95% CI: 19,50–27,68). Következtetés: A relabáló vagy refrakter Hodgkin-lymphomás betegek kezelésében jelentős előrelépést jelent a brentuximab vedotin kezelés alkalmazása, eredményeink a nemzetközi adatokhoz hasonlóak. A kombinációban történő korai alkalmazása előrelépést jelenthet, ennek további vizsgálata szükséges. Orv Hetil. 2017; 158(41): 1630–1634.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Péter Antal-Szalmás
,
Gergely Ivády
,
Attila Molnár
,
Zsuzsa Hevessy
,
Valéria Kissné Sziráki
,
Anna V. Oláh
,
Ágota Lenkey
, and
János Kappelmayer

Bevezetés: A szerzők a laboratóriumi diagnosztikai tevékenység hatékonyságát jellemző paraméter, az ún. „turnaround time” meghatározására alkalmas számítógépes programot dolgoztak ki laboratóriumukban. A turnaround time a minta laboratóriumba való beérkezése és az orvosi validálást követő eredménykiadás között eltelt idő, mely jól jellemzi az eredménykiadás hatékonyságát, és ezért a laboratóriumok működésének fontos minőségügyi paramétere. Módszer: Analízisük során a sürgős, rutin- és speciális vizsgálatokat külön kezelve 6 hónap adatait dolgozták fel, és a turnaround time medián, 5- és 95-percentil értékeit adták meg. Meghatározták emellett a maximálisnak definiált turnaround time értéket (sürgős 1 óra, rutin 4 óra, speciális 2–14 nap) meghaladó turnaround time értékű vizsgálatok („kiesők”) arányát is az összes vizsgálati számra vonatkoztatva. Eredmények: A sürgős vizsgálatok esetében a medián turnaround time 9–70 perc, a rutinvizsgálatoknál pedig 33–190 perc között volt. A speciális vizsgálatok jóval heterogénebb képet mutattak, és általában megállapítható volt, hogy a kis mintaszámú, nem automatizált, immunkémiai és hemosztázis-tesztek esetében magas a turnaround time értéke és a kiesők aránya. A rutinvizsgálatok longitudinális analízise egyértelműen mutatta, hogy 2006 első félévében javultak a vizsgálatok turnaround time értékei a laboratórium valamennyi részlegén. A turnaround time hosszát befolyásoló egyik lényeges paraméter az orvosi validálás ideje, ami jelentősen csökkenthető egy autovalidáló program segítségével. A szerzők adatai alapján az autovalidálás bevezetése akár 1–2 órával is csökkentette a rutinvizsgálatok medián turnaround time értékeit. Az alkalmazott számítógépes program alkalmas akár a mintaszállítás effektivitásának jellemzésére is, amit a szerzők két különböző mintaszállítási infrastruktúrával rendelkező sürgősségi részlegük összevetésével mutattak be. Következtetések: Az itt ismertetett turnaround time analízis az általános rutin része a világ fejlettebb országaiban tevékenykedő diagnosztikai laboratóriumokban, ugyanakkor az első ilyen próbálkozást jelenti Magyarországon.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Klaudia Farkas
,
Hajnal Székely
,
Péter Bacsur
,
Balázs Bánky
,
Zsuzsa Bianka Élthes
,
László Harsányi
,
Katalin Edit Müllner
,
Ágnes Milassin
,
Károly Palatka
,
Patrícia Sarlós
,
Tamás Szamosi
,
Tamás Molnár
, and
Pál Miheller
Open access