Search Results
You are looking at 1 - 10 of 35 items for
- Author or Editor: Ferenc Köteles x
- Refine by Access: All Content x
Elméleti háttér: A Holisztikus Természetgyógyászat Kérdőív (Holistic Complementary and Alternative Medicine Questionnaire – HCAMQ) két, egymással korreláló skálából (Természetgyógyászat és Holisztikus Egészséghiedelmek) áll, amelyek a természetgyógyászati módszerek tudományos megalapozottságával, illetve az egészség holisztikus megközelítésével kapcsolatos attitűdöt mérik. Cél: A vizsgálat célja a Holisztikus Természetgyógyászat Kérdőív magyar verziójának elkészítése és pszichometriai értékelése volt. Módszer: A faktorstruktúra vizsgálatára (felderítő faktorelemzés oblimin-forgatással és megerősítő faktorelemzés) egy korábbi vizsgálat 6404 fős mintáját használtam. A validitás vizsgálata több módon történt: (1) két egészséges kritériumcsoport (Szkeptikus Társaság, N = 55, illetve természetgyógyászat-orientáltak, N = 50) skálapontszámainak összehasonlításával, (2) a konvencionális és a természetgyógyászati terápiák és készítmények igénybevételével való korrelációk vizsgálatával, valamint (3) a Modernkori Egészségféltés Skála, illetve a szubjektív testi-lelki egészségi állapotot mérő kérdőívekkel (észlelt egészségi állapot, Szubjektív Testi Tünet Skála – PHQ-15, rövidített WHO Jól-lét Kérdőív – WBI-5) mutatott együttjárások elemzésével. Eredmények: Felderítő faktorelemzéssel sikerült jól reprodukálni az eredeti faktorstruktúrát, a megerősítő faktorelemzés illeszkedési mutatói ugyanakkor csak a 2-es tétel törlését követően, két egymással korreláló skála definiálásával lettek elfogadhatók (NFI = 0,914; IFI = 0,918; CFI = 0,918; RMSEA = 0,079 [0,074–0,084]). A két kritériumcsoport pontszámai mindkét skála esetében szignifikáns különbséget mutattak nagy hatásmérettel. Mindkét skála közepes méretű korrelációt (Kendall tau-b: 0,3–0,54; p < 0,001) mutatott a természetgyógyászati szolgáltatások és készítmények használatával és nem korrelált a hasonló konvencionális mutatókkal. Mindkét skála korrelált a modernkori egészségféltéssel (Kendall tau-b: 0,24–0,31; p < 0,01) és nem állt kapcsolatban az észlelt egészség mutatóival. Következtetések: A két 5-tételes skála jó reliabilitási és validitási mutatókkal bír, a teljes kérdőívpontszám használata ugyanakkor nem ajánlott.
A Természettel Való Viszony Skála rövid változatának pszichometriai elemzése és kérdőíves validálása
Psychometric evaluation of the Hungarian version of the 6-item Nature Relatedness Scale (NR-6)
Elméleti háttér
A Természettel Való Viszony Skála (Nature Relatedness Scale; NR) rövid, 6-tételes változata (NR-6) a természettel kapcsolatos pozitív attitűdöt és a kapcsolódás érzését méri.
Célkitűzés
A vizsgálat célja a 6-tételes Természettel Való Viszony Skála magyar verziójának elkészítése és pszichometriai értékelése volt.
Módszerek
A rendelkezésre álló nem reprezentatív közösségi minta (n = 603; 75,5% nő; átlagéletkor: 34,5 év [SD = 12,94 év]) adatain feltáró faktorelemzést (főkomponens-analízist) végeztünk. A konvergens validitást a Holisztikus Egészséghiedelmek Skála, az 5-tételes WHO Jóllét Kérdőív (WHO-5), a Rövidített Szenzoros Élménykeresés Skála (BSSS-8), valamint a Spirituális Kapcsolat Kérdőív (SCQ-14) felhasználásával vizsgáltuk.
Eredmények
A feltáró faktorelemzés egyfaktoros struktúrát mutatott, a kérdőív belső konzisztenciája az elfogadható tartományba esett (Cronbach-α = 0,76). A kérdőív szignifikáns, gyenge, pozitív irányú korrelációt mutatott a holisztikus egészséghiedelmekkel (r s = 0,20; p < 0,001), a pszichológiai jólléttel (r s = 0,12; p < 0,01) és a szenzoros élménykereséssel (r s = 0,21; p < 0,001). A spiritualitással való pozitív irányú kapcsolat közepes erősségű volt (r s = 0,45; p < 0,001). A négy validáló változót többszörös lineáris regressziós elemzésben együtt vizsgálva, a nem és az életkor kontrollálása mellett a szenzoros élménykeresés (β = 0,345; p < 0,001) és a spiritualitás (β = 0,406; p < 0,001) magyarázó ereje bizonyult szignifikánsnak.
Következtetések
A 6-tételes Természettel Való Viszony Skála magyar verziója az eredeti angol változat pszichometriai jellemzőivel bír.
Elméleti háttér: A testi tudatosság különböző aspektusainak mérésére számos, különböző koncepció alapján megszerkesztett kérdőív szolgál. Cél: A vizsgálat célja a nem patológiás és nem érzelmekkel kapcsolatos testi folyamatok észlelésének mérését szolgáló Testi Tudatosság Kérdőív (Body Awareness Questionnaire, BAQ) magyar verziójának elkészítése, valamint pszichometriai értékelése volt. Módszerek: A validálásra használt kérdőívcsomagot egy rendszeresen jógázó felnőttekből álló (N = 140; 16,4% férfi, átlagéletkor = 32,1 év, szórás = 8,65), valamint egy fiatal felnőttekből álló (N = 227; 32,2% férfi, átlagéletkor = 26,4 év, szórás = 9,72) csoport töltötte ki. Eredmények: A 17-tételesre rövidített kérdőív mindkét mintán jó (0,80 feletti) belső konzisztenciával bírt, míg a megerősítő faktorelemzés (egyfaktoros struktúrát feltételezve) még elfogadható illeszkedést mutatott (CMIN/df = 2,679; p < 0,001; RMSEA = 0,068 [0,062—0,074]; pClose < 0,001). A jógázó minta átlagpontszáma a kor és a nem kontrollálását követően is szignifikánsan magasabb volt a kontrollénál [88,94; szórás = 16,15 vs. 77,90; szórás = 15,35; F(1,363) = 29,376; p < 0,001], s a pontszám gyengén korrelált mind a jógagyakorlás heti gyakoriságával (Kendall tau_b = 0,13; p < 0,05), mind a gyakorlás megkezdése óta eltelt idővel (Kendall tau_b = 0,17; p < 0,01). A kérdőív mindkét mintán erős (kontroll: r = 0,59 vs. jógás: 0,70; p < 0,001) korrelációt mutatott a Testi Abszorpció Kérdőívvel, közepes mértékű együttjárást a Személyes Testi Tudatosság Skálával (Kendall tau_b = 0,26 és 0,29; p < 0,001) és a pozitív affektivitással (r = 0,27 és 0,36; p < 0,001). A Tudatos Jelenlét Skálán elért pontszámmal való kapcsolat gyenge, illetve közepes erősségű volt a két mintán (r = 0,18; p < 0,01 és 0,38; p < 0,001). Következtetések: A vizsgálat eredményei összességében a Testi Tudatosság Kérdőív magyar verziójának (BAQ-H) érvényességét és megbízhatóságát támasztják alá.
Cél: Egy gyógyszer vagy kezelés teljes hatásának fontos részét képezik az ún. nem-specifikus vagy placebo-hatások. E nem-specifikus hatások egyik forrását a gyógyszerek perceptuális jellemzői (szín, méret) által kiváltott elvárások jelentik. Jelen munka célja a tabletták színe/mérete és hatásai/mellékhatásai közötti várt kapcsolatok vizsgálata. Módszer: 100 alsóéves egyetemi hallgató töltött ki egy 12 gyakori gyógyszerhatást és 9 mellékhatást tartalmazó kérdőívet. Minden egyes esetben a résztvevőknek azt a 3-at kellett kiválasztani 15 különböző méretű és színű gyógyszer fényképéből, amely véleményük szerint a leginkább kapcsolódik az adott hatáshoz/mellékhatáshoz. Eredmények: Az összesen 21 tételből a színek tekintetében 19, a méretek vonatkozásában 16 esetben volt szignifikáns eltérés a várt egyenletes eloszlástól, és 12, illetve 11 esetben specifikus preferenciát is sikerült kimutatni. A preferenciák az adatok testi funkciók/szervrendszerek, valamint fő hatásirány (serkentő/nyugtató) szerinti csoportosítása után is megmaradtak, mind a színek, mind a méretek vonatkozásában. Következtetések: A talált színpreferenciák (elsősorban a fehér, a sárga és a piros vonatkozásában) jórészt megfeleltek a korábbi eredményeknek, ugyanakkor meglepően erősek a vizsgált populációban. A méretekkel kapcsolatos preferenciák szintén erősen, ám nehezen értelmezhetők, mivel a legnagyobb tabletta (oblong) alakja nagyon hasonlít a kapszulákéra. A gyógyszerek perceptuális jellemzői által kiváltott elvárások kölcsönhatásban állnak azok biológiai hatásával, így több úton-módon is befolyásolhatják a gyógyulást: közvetlen pszichofiziológiai mechanizmusok vagy a betegek együttműködésének (compliance, adherence) javításával. Emellett nem kívánt mellékhatásokat is kiválthatnak. A nem specifikus gyógyszerhatások/mellékhatások és ezek eredetének (öröklött, kulturális vagy saját tapasztalatból származó) vizsgálata és jobb megértése segíthet a hatásosabb és egyben kevesebb mellékhatással bíró gyógyszerek kiválasztásában és tervezésében.
Placebo és személyiség - a primitívtől a megküzdőig
I. A placebo-reszponder személyiség
Summary
Kétrészes narratív összefoglalónk első részében áttekintjük a placebo-reaktor („reszponder”) személyiség kutatásának korai és modern mozgatórugóit, visszásságait és problémáit. Összefoglaljuk a legfontosabb és legismertebb kutatási eredményeket, és részletesen foglalkozunk néhány különösen ígéretes és sokat vizsgált személyiségvonással (szuggesztibilitás, szociabilitás, konformitás-tradicionalizmus és optimizmus). A szuggesztibilitás kapcsán javasoljuk a fogalom eredeti jelentésének és a placebo-irodalomban használt értelmezésének szétválasztását, mivel érzésünk szerint az utóbbi esetben sokkal inkább informálásró_9
Placebo és személyiség – a primitívtől a megküzdőig II.
Szituáció, emóció, motiváció, attribúció és megküzdés
Absztrakt
Kétrészes narratív összefoglalónk második részében a placebo-reakció és a személyiség állapot típusú jellemzői (személyes éntudatosítás, érzelmek, szorongás, motivációk) közötti kapcsolattal és a vonás-környezet interakciókkal kapcsolatos empirikus és elméleti eredményeket tekintjük át. A placebo-válasszal leggyakrabban kapcsolatba hozott két kompozit érzelem, a remény és a hit bizonyítottan egészségvédő hatású, ám számos jelenség magyarázatára nem alkalmas. Emellett az ok-okozatiság tekintetében is problémásnak tekinthető. A placebo számos vizsgálati eredmény szerint jól enyhíti a szorongásos panaszokat, illetve a magasabb szorongási szint többnyire fokozott placebo-reakciót jelez előre. Meglehetősen jól felderített a szorongás és az anticipált fájdalom kapcsolata. Meglepően keveset tudunk a placebo-reakció motivációs hátteréről. A javasolt lehetőségek közül a tünetek enyhülésének vágyát, az izoláció okozta szeparációs szorongást és az orvossal való együttműködés igényét tartjuk fontosnak. Az attribúciós és disszonancia redukciós kutatások áttekintése kapcsán eljutunk az énvédelemhez mint lehetséges általános háttérmotivációhoz. Mivel a homeosztázis fenntartása és a belső folyamatok szabályozása az énkép szerves részének tekinthető, a placebo-válasz egyfajta szalutogenikus mechanizmusként is felfogható, ami testi (objektív) és lelki (szubjektív) szinten párhuzamosan fejti ki a hatását.
Abstract
Effects of the colour of curatives, of previous experiences and expectations, and of personality variables upon the generation of non-specific adverse (nocebo) effects of drugs were studied in a double-blind, randomized experiment. Thirty-eight female undergraduate students completed questionnaires (experiences, expectancies, state anxiety (STAI-S), dispositional optimism (LOT-R), somatosensory amplification (SSAS), somatic symptoms (PHQ-15)), then randomly ingested a white or red NSAID tablet (200-mg ibuprofen), and monitored themselves for 10 min for symptoms. According to a regression analysis, predictors of experienced symptoms were personal experiences with and expectations of side effects, and SSAS and PHQ-15 scores. Regarding the 14 monitored symptoms, significant differences between red and white tablets were found in five cases (irritability/agitation, palpitation vs. drowsiness, blurred vision, heartburn). Better understanding of personality and situational factors causing nocebo effects could help to identify and to avoid them.
A fejezet a placebohatás témáját a kognitív/érzelmi működés és zavarainak szempontjából tekinti át. A definíciók és fontosabb alapfogalmak után röviden kitérünk a hagyományos gyógyszer-placebo problematikára, elsősorban a „teljes gyógyszerhatás” ismertetésén keresztül. A placebohatással kapcsolatos elméleteket bio-pszicho-szociális szemlélettel foglaljuk össze, kiemelten foglalkozunk a kondicionálás, a szuggesztiók, illetve az elvárások szerepével. A sajátos megközelítés szellemében foglalkozunk a placebohatás neurobiológiájával, azaz az ismert vagy feltételezett agyi mechanizmusokkal is. A patológiás állapotokban érvényesülő placebohatást a depresszió példáján át mutatjuk be, majd megvizsgáljuk, hogy a tudatosságnak, illetve a motivációknak milyen szerepük van a jelenség létrejöttében. Szintén klinikai jelentőségénél fogva röviden tárgyaljuk a nocebojelenséget és annak szerepét a iatrogén ártalmak, illetve nemkívánatos mellékhatások kialakulásában. A cikket záró rövid kitekintésben megpróbáljuk a placebojelenséget a klinikumban elhelyezni.
Cél: A gyógyszermellékhatások egy része nem-specifikus eredetű (nocebo-hatás), s ezen belül is részben a gyógyszerek perceptuális jellemzői (szín, méret stb.) által kiváltott elvárásokra, részben egyes hajlamosító személyiségvonásokra vezethető vissza. Jelen munka célja e tényezők és a várt mellékhatások közötti kapcsolatok vizsgálata volt. Módszer: A résztvevők (118 alsóéves egyetemi hallgató) 6 különböző színű/méretű tabletta esetén 10 gyakori nem-specifikus gyógyszermellékhatás jelentkezésének valószínűségét becsülték meg, valamint személyiség-kérdőíveket (STAI-T, LOT-R, PHQ-15, SSAS) töltöttek ki. Eredmények: A különböző kinézetű tabletták mind a 10 mellékhatás tekintetében szignifikánsan különböztek egymástól, a várt mellékhatások súlyosságát leginkább a szomatizációs hajlam (Szubjektív Testi Tünetek 15 kérdőív, PHQ-15) és a szomatoszenzoros amplifikáció (SSAS) alapján lehetett előre jelezni. Az útvonalelemzés alapján a vonásszorongás (STAI) és a nem hatása csak közvetetten, a fenti két tényezőn keresztül érvényesült, a diszpozicionális optimizmus pedig egyáltalán nem befolyásolta a várt tünetszámot. Következtetések: Egy gyógyszer külső jellemzői specifikus mellékhatás-mintázatot indukálhatnak, míg a személyiségtényezők a panaszok várt súlyosságára gyakorolnak befolyást. A nem-specifikus mellékhatások többféle módon lehetnek hatással a gyógyszerezésre, pl. a compliance csökkentésével vagy egyes specifikus mellékhatások felerősítésével (interakció). A gyógyszerek külalakjának meghatározása során e szempontokat is figyelembe kellene venni (intelligens gyógyszertervezés).
Összefoglaló munkánk célja a placebójelenség adaptivitásával kapcsolatos korábbi elméletek kritikai áttekintése és szintézise. Mivel maga a jelenség biológiai szempontból korántsem egyértelműen adaptív, így kialakulása sem magyarázható közvetlen szelekciós hatásokkal. A biológiai és pszichológiai háttérmechanizmusok áttekintése során arra a következtetésre jutunk, hogy a humán placebójelenség más adaptív jegyek (társas életmód, tanulás, tudat, tudatelmélet) kölcsönhatásából alakulhatott ki, egyfajta evolúciós melléktermékként. Ugyanakkor a placebóhatás kulturálisan is meghatározott, ami már túlmutat a darwini evolúció keretein, így végső soron az adaptivitás kérdése nem válaszolható meg egyértelműen. Erős kulturális beágyazottsága és a részben pszichés eredetűnek tartott betegségek terjedése miatt a placebójelenség fontossága a modern korban egyre nő. A környezeti reprezentációk komplexebbé válásával a központi idegrendszer zsigeri működésekre gyakorolt hatása is egyre erőteljesebbé vált. Talán éppen a placebo lehet az az eszköz, amely a modern kultúra által háttérbe szorított biológiai öngyógyító mechanizmusokat aktiválni képes, akár a modern orvoslás sok szempontból tünetorientált, túlspecializált és gyakran merev, személytelen keretei között is. Ezért gondoljuk azt, hogy a placebójelenség kulturális szempontból potenciálisan adaptívnak tekinthető.
