Search Results

You are looking at 1 - 10 of 21 items for

  • Author or Editor: Gábor Cserni x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Absztrakt

Az őrszemnyirokcsomó-biopszia bevezetése lényegesen megváltoztatta az emlőrákos betegek axillájának hagyományos, hónalji blokkdissectióval történő kezelését, és napjainkra sokkal árnyaltabbá tette azt. Azt, hogy a korai emlőrákos betegek közül kinél kell őrszemnyirokcsomó-biopsziát végezni és kinél kell e helyett vagy ez után hónalji blokkdissectiót alkalmazni, több paraméter befolyásolja. A lehetséges opciókat a közlemény egy algoritmus formájában foglalja össze, és ennek az algoritmusnak az egyes elemeit magyarázza, az ezzel kapcsolatos legfontosabb ismeretanyagot foglalja össze.

Restricted access

Az axillaris blokkdissectio emlőrákos betegeknél tradicionálisan egy terápiás és stádiummeghatározó műtét, amely során a hónalji nyirokcsomókat szelektivitás nélkül távolítják el. A mai napig ellentmondásos annak a megítélése, hogy a hónalji nyirokcsomók eltávolításának van-e túlélést befolyásoló szerepe. Az őrszemnyirokcsomó-biopszia során a regionális áttétek legvalószínűbb helyét, a primer tumorral direkt összeköttetésben álló nyirokcsomókat távolítják el, ami lehetőséget ad részletesebb stagingvizsgálatokra, és lehetővé teszi a hónalji blokkdissectio szelektívvé tételét, azon betegeknél indikálva azt, akiknél úgy véljük, ennek haszna lehet. Kezdetben a tanulási fázis alatt minden betegnél, majd csak az őrszemnyirokcsomóban áttétes betegeknél végeztek blokkdissectiót, de újabban bizonyos körülmények között, minimális érintettség mellett akár őrszemnyirokcsomó-makrometasztázisok esetén is biztonságosnak tartják a blokkdissectio elhagyását. Jelen közlemény a hónalj sebészi kezelésének változásait, az ezek mögött álló evidenciákat és ellentmondásokat, valamint az ezekkel kapcsolatos ajánlásokat foglalja össze. Orv. Hetil., 2014, 155(6), 203–215.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A tumor-nodus-metastasis (TNM) alapú stádiumbesorolás új, nyolcadik változata a hagyományos T, N és M kategóriákon alapuló anatómiai stádium mellett egy biomarkereket figyelembe vevő prognosztikai stádiumot is definiált emlőrákban. Célkitűzés: A nyolcadik stádiumbesorolásban figyelembe vett prognosztikus változók, valamint az anatómiai és prognosztikai stádiumok megoszlásának vizsgálata elhunyt, de korábban emlőrákkal diagnosztizált beteganyagban a teljes túlélés alapján. Módszer: Retrospektív vizsgálatunkba a 2010 és 2015 között a Bács-Kiskun Megyei Kórházban műtött, reszekciós mintából kórismézett, dokumentált okok miatt elhunyt emlőrákos betegeket vontuk be. A prognosztikus markerek adatait a betegek kórszövettani leleteiből nyertük. Statisztikai modelljeink az egyutas ANOVA, a Dunn-féle post hoc teszt, valamint a Kaplan–Meier-analízis voltak. Eredmények: 303 beteg adatait vizsgálva a legtöbb prognosztikus tényezőben, így az anatómiai és prognosztikai stádiumok vonatkozásában is, szignifikáns különbséget találtunk a tumoros halálozás (n = 168) és a nem tumoros halálozás (n = 135) csoportja között. Ugyancsak szignifikáns különbségeket tudtunk kimutatni egyes pT- és pN-kategóriák, gradusok, ösztrogénreceptor-státuszok között az ötéves teljes túlélés alapján. Vizsgálatunk eredményei szerint az I. és II. stádium kivételével, valamennyi további anatómiai és prognosztikai stádium különbözik a többitől túlélés tekintetében (p<0,001). Kiemelendő, hogy az egységes IV. stádiumú betegségben is adódott túlélésbeli különbség az ösztrogénreceptor-, progeszteronreceptor- és HER2-státuszok alapján determinált betegcsoportok között: a tripla negatív és ösztrogénreceptor-pozitív, HER2-negatív tumorok túlélése ebben a stádiumban is különbözött. Következtetések: Valós túlélési adatokon alapuló elemzésünk szerint az újszerű prognosztikai stádiumok a korábbi anatómiai stádiumokhoz hasonlóan elkülönítik a betegeket teljes túlélésük szerint. Eredményeink validálják az új prognosztikai stádiumbesorolást, de előre is mutatnak a jelenleg egységes IV. stádium tagolása irányában. Orv Hetil. 2017; 158(35): 1373–1381.

Restricted access

Az interdiszciplináris kommunikáció jelentősége az állcsonti cysták megfelelő kórismézésében

The role of interdisciplinary communication in the proper diagnostics of jaw cysts

Orvosi Hetilap
Authors: Gábor Cserni, Dorottya Cserni, Tamás Zombori, and Zoltán Baráth

Összefoglaló. Bevezetés: Az állcsonti cysták helytálló diagnosztikája a klinikai, radiológiai és patológiai leletek együttes értékelésével lehetséges. Korábbi munkánk során többször tapasztaltuk a klinikoradiopatológiai kommunikáció és korreláció hiányát, és ez olykor inadekvát diagnózisok felállításához vezetett. Célkitűzés: Célunk ezen kommunikációs probléma mértékének becslése és annak bemutatása, hogy ez a hiányosság hogyan befolyásolhatja a diagnosztikát. Módszer: Korábbi, más célú retrospektív elemzés újraértékelése történt a klinikai (radiológiai) adatközlés, a revízió kapcsán módosuló diagnózisok számszerűsítése céljából, valamint további 3 egyetemi patológiai intézet 10-10 anonimizált leletének vizsgálata az adatközlések vonatkozásában. Eredmények: 2 intézményben 85 odontogen cysta diagnózisakor csupán a betegek életkora, neme volt 100%-osan ismert. A lokalizációra vonatkozó adekvát információ 62%-ban, a méretre vonatkozó csupán 29%-ban fordult elő a szövettani kérőlapokon. Összességében a diagnózist segítő releváns információt csak 52%-ban adtak meg. Az utólagos klinikoradiopatológiai korrelációra törekvő revízió során 38/85 esetben (45%) módosult a végső diagnózis kisebb vagy nagyobb mértékben. A megküldött leletek alapján a klinikai/radiológiai adatok közlése <50% és 100% közöttinek becsülhető más intézetekben is. Az 5 intézmény közül csak az egyikben utalt specializációra az, hogy minden leletet egy patológus véleményezett, általában sok patológus (n = 25) valamelyike véleményezte a kevés tömlőt (n = 105). A diagnózis kommunikáció hiányán alapuló kisiklásának lehetőségét 5 példával illusztráljuk: cysta radicularisként leletezett paradentalis, lobos follicularis és lateralis periodontalis cysta, ductus nasopalatinus cysta és radicularis cysta differenciáldiagnosztikáját példázó tömlő, valamint botryoid odontogen cysta kerül bemutatásra. Következtetés: Az odontogen tömlők precíz diagnosztikája mind a klinikai, mind a patológiai oldalról javítást igényel, amelynek egyik része az ilyen irányú képzés lehet. Orv Hetil. 2021; 162(12): 458–467.

Summary. Introduction: Proper diagnosis of jaw cysts requires the parallel evaluation of clinical, radiological and histopathological findings. Lack of clinico-radio-pathological correlation can lead to inconsistent diagnoses. Objective: To evaluate the rate of lacking clinico-pathological communication and demonstrate how this may influence diagnostics. Method: Data of a former retrospective analysis were re-evaluated to quantify the lack of clinical data communicated to pathologists and estimate the rate of final diagnoses requiring alteration after review of all available clinical data. 10 anonymized reports on odontogenic cysts from 3 university pathology departments each were analysed for the lack of relevant clinical information. Results: Only the age and gender of patients were documented in 100% for 85 jaw cysts diagnosed in 2 departments of pathology. Adequate information about cyst localization and size were communicated in 62% and 29%, respectively. Overall, information relevant to the diagnosis was given in 52% of the cases. Revision based on clinico-radio-pathological correlation led to alterations of the diagnosis in 38/85 cases (45%). Based on reports from other institutions, the communication of clinical data is estimated to be between <50% and 100%. 25 pathologists were involved in reporting 105 cysts. 5 cases illustrate how diagnosis may fail without good communication: a paradental, an inflamed dentigerous and a lateral periodontal cyst, each misdiagnosed as radicular cyst; a cyst raising the differential diagnosis of nasopalatine duct versus radicular cyst; a botryoid odontogenic cyst. Conclusion: Proper diagnosis of jaw cysts requires improvements from both pathological and clinical sides, and could probably be improved through education. Orv Hetil. 2021; 162(12): 458–467.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: Az emlőbetegségek képalkotó diagnosztikája során felfedezett elváltozások gyakran mikroszkópos vizsgálatot igényelnek. A jelenleg érvényes ajánlások szerint a radiológiai, fizikális, citológiai és hengerbiopsziás eltéréseket öt kategória egyikébe kell osztályozni. A Decker-féle rendszer ezeken felül a klinikai észlelés és a patológiai értékelés egymásnak való megfelelésének és a további teendőknek az osztályozását is magában foglalja. Célkitűzés: Beszámolni a Decker-féle rendszer multidiszciplináris emlőbizottságunkban való alkalmazásának első ötéves eredményeiről. Módszer: Retrospektív elemzés a 2010–2014 között emlőbetegség miatt operált, illetve ugyanezen periódusban az emlőbizottság előtt megjelent betegek dokumentációja alapján. Eredmények: Az 1716, kezelés előtti bizottsági megbeszélésre kerülő eset közül 1531-ben nonoperatív diagnosztika tisztázta a felfedezett eltérések mibenlétét, 157 esetben azonban diagnosztikus kimetszésre volt szükség; 1122 eset (65%) bizonyult malignusnak. A citológia használata ellenére, a malignitás kórismézése 69%-ban hengerbiopsziából származott. A nem sebészi megközelítés 14 esetben sikertelen, téves vagy késedelmes volt. Következtetés: Az emlőelváltozásokat multidiszciplináris környezetben kell értékelni. A Decker-féle rendszer alkalmas a radio- és klinikopatológiai korreláció és az ennek függvényében végzendő további teendők kodifikációjára és elemzésére. Orv Hetil. 2017; 158(28): 1100–1108.

Restricted access

Two cases of feline vaccine-associated fibrosarcoma (FVAF) are reported. The excised tumours were both characterised as well circumscribed, subcutaneous, firm and white with central necrosis. Histopathologically, they consisted of well-differentiated and variably sized and shaped anaplastic cells, characterised by marked nuclear and cellular pleomorphism including giant cells. The mitotic activity was low. Aluminium was demonstrated in the central necrosis and giant cells. Neoplastic cells were positive for vimentin and negative for desmin and cytokeratin. The presence of feline sarcoma virus and feline immunodeficiency virus could not be detected by PCR in either case.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: István Sejben, Zoltán Som, and Gábor Cserni

Absztrakt:

Az ismeretlen eredetű, szisztémás granulomákkal járó Boeck-sarcoidosis 90%-ban bilateralis hilaris lymphadenomegaliával és tüdőérintettséggel jár. Cardialis manifesztáció klinikailag az esetek 5%-ában igazolható, bár a boncolt esetek 25%-ában mutatható ki a szív megbetegedése. A cardialis elváltozás gyakran okoz atrioventricularis blokkot. A szerzők egy 44 éves férfi esetét ismertetik, aki bradycardia miatt került kivizsgálásra. Előbb másodfokú, Mobitz II-es típusú, később harmadfokú atrioventricularis blokk alakult ki. A koronarográfia ép viszonyokat jelzett. Biotronik Entovis DR típusú pacemakerbeültetés után 2,5 évvel hirtelen halál következett be. A patológiai vizsgálat cardialis, pulmonalis, lép-, vese- és nyirokcsomó-érintettséggel járó sarcoidosist talált. Fiatal és középkorú betegeknél atrioventricularis blokk megjelenése esetén célszerű egyéb ok keresése, ha a leggyakoribb coronariaeredet kizárható. Orv Hetil. 2017; 158(27): 1067–1070.

Restricted access

Bevezetés: A Gleason-gradingrendszer jelenleg a legáltalánosabban elterjedt és ajánlott osztályozás prosztatakarcinóma esetében. Célkitűzés: A szerzők célja a Gleason-osztályozás reprodukálhatóságának felmérése, a patológusok közötti egyetértés vizsgálata volt prosztata-tűbiopszás mintákon. Módszer: 23 patológus vizsgált meg 37 prosztatakarcinómát tartalmazó biopsziás mintát hematoxilin-eozinnal festett metszetekben. A Gleason-pontszámokat (score) négy kategóriába sorolták (2–4, 5–6, 7 és 8–10). A vizsgálók közti egyetértés meghatározására kappa-statisztikát használtak. Eredmények: Az összes vizsgálóra vonatkoztatva, a Gleason-pontszámok alapján kialakított kategóriákba történő besorolás reprodukálhatóságát jellemző kappa-érték 0,49 volt. Az egyes kategóriákra és az összes vizsgálóra vonatkoztatva a legkisebb egyetértést (kappa = 0,15) a jól differenciált karcinómáknál, a legnagyobbat (kappa = 0,65) pedig a rosszul differenciált rákoknál találták. Következtetések: Az eredmények alapján a Gleason-pontszám (score) meghatározása a részt vevő magyar patológusok között mérsékelten reprodukálhatónak bizonyult. A különböző kappa-értékek a daganatok differenciáltságának megfelelően változtak, az irodalmi adatoktól lényegében nem tértek el. A reprodukálhatóság növelése érdekében célzott továbbképzés bevezetése mérlegelendő, ami a leletezés minőségének javulását eredményezhetné. Orv. Hetil., 2013, 154, 1219–1225.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: Hohenberger 2009-ben a totális mezorectális excízió (TME) elvét átültette a kolonsebészetbe, és az új műtétet komplett mezokólikus excíziónak nevezte el (CME). A CME lényege az érintett kolonszakasz eltávolítása a viszcerális peritoneum sérülése nélkül az ellátó erek centrális lekötésével a viszcerális és parietális fascia közötti embrionális rétegben preparálva. Ez nyitottan és laparoszkóppal is végezhető. Célkitűzés: Válogatás nélküli beteganyagon meggyőződni arról, hogy elvégezhető-e a CME laparoszkóppal hasonló eredménnyel, mint nyílt műtét során. Eredmények: 2016. 09. 01. és 2019. 06. 30. között 156 műtét történt jobb oldali malignus vastagbéldaganat miatt. 143 esetben végeztünk kuratív reszekciót, 63 férfi és 80 nőbetegnél. Az átlagéletkor férfiaknál 71,5 évnek, míg nőknél 73 évnek bizonyult. 84 műtétet laparoszkóppal, 59 műtétet nyitottan végeztünk. Konvencionális műtét 56 esetben, míg CME 87 esetben történt. Az átlagos kolonhossz konvencionális műtétnél 22,34 cm, míg CME esetén 24,97 cm volt (p = 0,18). A nyirokcsomók átlagos száma a hagyományos műtétnél 15,4, míg CME esetén 16,9 volt (p = 0,24). Az átlagos műtéti idő nyitott műtétnél 111, míg laparoszkópos műtétnél 136 perc volt (p = 0,0014), az átlagos ápolási idő pedig a szövődményes esetek nélkül a nyitott csoportban 7,47, míg a laparoszkópos csoportban 5,65 napnak bizonyult (p = 0,0004). Megbeszélés: A korai eredmények alapján az mondható, hogy laparoszkóppal is elvégezhető a műtét hasonló eredményekkel, valamivel rövidebb ápolási idővel.

Open access