Search Results

You are looking at 1 - 10 of 109 items for :

  • Author or Editor: László Csaba x
  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Levél a szerkesztőhöz & Könyvismertetés

Letter to the editor & Book review

Orvosi Hetilap
Authors:
Csaba Gaál
and
László Kiss
Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: Az újszülöttkori komplett nagyér-transzpozíció anatómiai korrekciójának (artériás switchműtét) eredményei egy adott ellátás sebészi minőségének indikátorai. Célkitűzés: A betegcsoportok elemzése, az artériás switchműtétek paramétereinek és eredményeinek vizsgálata és elhelyezése az ellátásban. Módszer: A szerzők új, teljes körű congenitalis szívellátást hoztak létre, amelyben az újszülöttkori primer korrekcióra helyezték a hangsúlyt. A nagyér-transzpozíciós betegeket két csoportba sorolták a kamrai sövényhiány megléte alapján. A társuló anomáliákat (például aortaív-hypoplasia) az anatómiai korrekcióval egy ülésben kezelték. Az újszülöttkor után jelentkező betegséget mechanikus keringéstámogatással kezelték a posztoperatív szakban. Eredmények: 2007–2014 között 118 artériás switchműtétet végeztek, 96,62%-os túléléssel. Kamrai sövényhiány társulása nem rontotta a morbiditást-mortalitást. A bal kamra újraedzését segítő mechanikus keringéstámogatás sikeres, és átlagosan 4,5±1,5 nap volt. Következtetések: Az ellátás algoritmusa és a sebészi technika e betegségcsoportban standardizálható, ami hozzájárul a magas, szövődménymentes túlélés biztosításához és modellül szolgálhat egyéb újszülöttkori veleszületett szívhibák sikeres kezeléséhez. A mechanikus keringéstámogatás elérhetősége kulcsa az újszülöttkor után jelentkező betegség gyógyításának. Orv. Hetil., 2015, 156(25), 1014–1019.

Restricted access

A nemzetközi és a hazai pacemakerterápia első évtizedeinek rövid áttekintése

A brief overview of the first decades of international and Hungarian pacemaker therapy

Orvosi Hetilap
Authors:
László Melczer
,
László Rostás
, and
Csaba Melczer
Open access

Daganatos betegek evidencia alapú gondozási stratégiáinak irodalmi áttekintése

Literature review of evidence-based follow-up strategies of cancer patients

Orvosi Hetilap
Authors:
Oszkár Karádi
and
László Csaba Mangel

A modern kuratív célú kezelések eredményeként a daganatos betegek egyre nagyobb része a primer ellátást követően tartósan tumormentes marad. A kiújulással érintettek többségének életkilátása és életminősége azonban jelentősen romlik a palliatív kezelések ellenére is. A relapsus tünetmentes stádiumban történő, korai észlelése érdekében a betegek előre tervezett gondozási folyamatban vesznek részt, amelynek elsődleges célja a túlélés javítása. Az ellenőrző vizsgálatok optimális és racionális gyakoriságának és eszközeinek evidenciaalapú meghatározására az utóbbi évtizedekben számos vizsgálat és átfogó tanulmány született, amelyekben több szempontból is elemezték az utánkövetési stratégiákat. Az ajánlott gondozási protokollok jelentősen különböznek a daganatok eredete, szövettani jellemzői, stádiuma, prognosztikai faktorai, illetve lokális, „oligometasztatikus” vagy szisztémás relapsusra való hajlama alapján. A recidíva észlelésének célján túl előtérbe került az életminőség, a pszichés status, a pszichoszomatikus panaszok monitorozásának, illetve a protokollok költséghatékonyságának jelentősége is. A szakorvosi leterheltség csökkentésére alternatív megoldás lehet a családorvos vagy képzett szakszemélyzet bevonása a rutin onkológiai gondozásba. A COVID–19-pandémia a telemedicinális leletértékelést és gondozási gyakorlatot hozta előtérbe, ami újabb indoka a gondozási algoritmusok újraértékelésének. A közleményben a gondozási stratégiákat összehasonlító tanulmányok eredményeit tekintjük át, az ezek alapján kialakított racionalizált gondozási protokollok az egészségügyi kapacitások optimális kihasználását segítik, megőrizve a relapsusba kerülő betegek túlélési esélyét. Orv Hetil. 2022; 163(43): 1704–1712.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Margit Nagy
,
Csaba Hadházy†
, and
László Vigváry†

A szerzők ismertetik a Salzmann-féle nodularis degeneratio corneae tüneteit, majd beszámolnak 28 betegükről. Minden vizsgált betegnél arthrosis deformanst találtak röntgenvizsgálattal, és csaknem mindegyiküknél osteoporosist. Három beteg bordaporcában szövettani vizsgálattal azonos, foltos jellegű, regresszív elváltozást találtak. 22 betegnél szürkehályog, 20-nál hallászavar is jelentkezett. A betegség ezek alapján a keratochondrosisok közé tartozik. A szerzők táblázatban közlik a Salzmann-betegség és a hozzá hasonló degeneratio corneae nivalis elkülönítését. Következtetések: 1. A corneastroma, a hyalinporcok és csontok elváltozása feltehetően közös komponensüknek a mucopolysaccharidáknak (MPS) a rendellenességén alapszik. 2. Ismeretes, hogy mucopolysaccharida (heparin) huzamos adásával osteoporosist lehet kiváltani. Ez alátámasztja a MPS-ek anyagcserezavara és az osteoporosis közti kapcsolatot. 3. A hasonló korú átlagnépességhez képest feltűnően gyakori szürkehályog és hallászavar szintén a MPS-ek anyagcserezavarán alapulhat. 4. A fentiek amellett szólnak, hogy a Salzmann-féle nodularis degeneratio corneae esetében nem az ismétlődő gyulladások okozzák a cornea degeneratioját, hanem fordítva, a degeneratio miatt kóros anyagcseréjű cornea az oka a sorozatos keratitiseknek.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Rita Nagy
,
Csaba Márkus
,
László Jáger
,
Csaba Tóth
, and
Zoltán Lőcsei

Absztrakt:

A szerzők a heveny veseelégtelenség és hyponatraemia ritka okát, a szecernáló tubulovillosus vastagbél-adenoma okozta McKittrick–Wheelock-szindrómát mutatják be saját esetük ismertetése kapcsán. Híg, vizes hasmenés, súlyos dehidráció, az elektrolit-háztartás zavara, akut veseelégtelenség miatt öt hónap alatt több alkalommal szorult belgyógyászati osztályon kezelésre a 75 éves nőbeteg, amíg a diagnózisra, ezáltal a szükséges terápiára fény derült. Esetüket a szindróma ritkasága és differenciáldiagnosztikai nehézsége miatt tartották bemutatásra érdemesnek. Orv Hetil. 2017; 158(18): 711–714.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Antal Farkas
,
László Lőrincz
,
Csaba Berczi
,
Attila Varga
, and
Csaba Tóth

A szerzők nefroszkóp és ablakos kőfogó segítségével új, minimálisan invazív eljárást dolgoztak ki a juxtavesicalis uréterszakaszban elakadt kövek eltávolítására. Módszerüket ostiolitholapaxiának nevezték el. A dolgozatban ismertetik a beavatkozás részleteit és elért eredményeiket. – 1995. 1. 1. és 2006. 12. 31. között 48 ostiolitholapaxiát végeztek. 41 esetben sikeres kőeltávolítás történt, 7 esetben pedig ureteroscopiára került sor. A szerzők a 41 sikeres esetüket dolgozzák fel, részletesen ismertetve a műtéti technikát. A röntgenpozitív kövek átlagos nagysága 5,2 (3–12) mm volt. A férfi és nőbetegek aránya: 23/18. 19 beteget helyi, 22 beteget gerinc közeli érzéstelenítésben operáltak. A helyi érzéstelenítésben operált betegek közül 13 nő (68,4%), 6 (31,6%) pedig férfi beteg volt. A műtét átlagos időtartama 8,5 (3,5–35) perc, az átlagos utánkövetési idő pedig 95,3 (2–143) hónap volt. – A beavatkozás 85,41%-ban volt sikeres. Intraoperatív szövődmény nem fordult elő. Az utánkövetés során passzázszavart okozó uréterszűkület, illetve vesicoureteralis reflux kialakulását nem tapasztalták. – Tekintve a módszer egyszerűségét, hatékonyságát, valamint azt, hogy lokális anesztéziában is elvégezhető, és nem igényel bonyolult műszerezettséget, a módszer valamennyi kisebb méretű, röntgenpozitív, szájadékközeli, panaszokat és/vagy passzázsakadályt okozó kő esetében alkalmazható.

Restricted access

Dr. Bugyi István professzor emlékére

125 éve született a magyar sebészet zseniális nagymestere

Magyar Sebészet
Authors:
András Mencser
,
Csaba Tóth
, and
László Elek
Restricted access