Search Results

You are looking at 1 - 10 of 32 items for

  • Author or Editor: Péter Lukovich x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Absztrakt

2004-ben egy új technikával ismerkedett meg a világ, melyet természetes szájadékokon keresztüli endoscopos sebészetnek (NOTES) neveztek el. A módszerrel kapcsolatosan kérdések sora fogalmazódott meg, s bár számos problémára a mai napig nem sikerült megoldást találni, egyre újabb cikkek jelennek meg a módszer humánalkalmazásáról. A fennálló megoldatlan kérdések megkerülésére számos új műtéttechnikai megoldást fejlesztettek ki (hibrid NOTES, NOTUS, SPS, SLIS stb.), mely a problémákat ugyan nem küszöböli ki teljesen, egyes esetekben mégis reális megoldást jelenthet. Ismeretük és kritikus elemzésük fontos a kor sebészének. A módszerek bármelyikének alkalmazása a korábban lefektetett sebészeti és flexibilis endoscopos elvek felülvizsgálatát igényli. Bár ezeket sok esetben axiómaként kezelik, léteznek irodalmi adatok a tőlük eltérő kezelési elvekre is. A természetes szájadékokon keresztüli sebészet által felvetett szokásos kérdések (melyik behatolási kapu a legalkalmasabb, hogyan zárjuk a viscerotomiás nyílást, hogyan előzzük meg az infekciót, ki fogja végezni a NOTES-műtétet), kritikus elemzése csak a korábban “gold standard”-ként alkalmazott technikák okozta szövődmények (pl. laparoscopos műtétek utáni sebinfekció, sérv) tükrében érdemes. Humánadatok szerint a NOTES-műtét minimális fájdalommal jár, a betegek általában aznap elhagyhatják a kórházat. Elegendő-e ilyen rövid posztoperatív observatio, és elhagyható-e a cholecystectomia utáni drainage? A humáneredmények alkalmasak az új technikával kapcsolatos korai következetések levonására is. A laparoscopia fejlődése során felmerült problémák retrospektív elemzése lehetőséget teremthet a NOTES fejlődése során elkövethető hibák elkerülésére.

Restricted access

Bevezetés: A laparoszkópos sebészet fejlődésével ma már bonyolult műtétek is elvégezhetőek, a specimen eltávolításához azonban gyakran laparotomiára van szükség, ami csökkenti a laparoszkópia előnyeit. Célkitűzés: A közleményben a szerzők e témában szerzett saját tapasztalataikról számolnak be. Módszer: A szerzők 2009 óta azokban az esetekben, amikor a viscerotomia a műtét elkerülhetetlen része volt, a természetes szájadékokat (gyomor, hüvely, végbél), illetve egyes gastrointestinalis laparoszkópos beavatkozásoknál a lágyéksérv kapuját használták fel a specimen eltávolítására. Eredmények: Gyomor benignus elváltozása miatt 3 alkalommal végezték a specimen gasztroszkópos eltávolítását. Belet infiltráló endometriosis miatt 6 esetben transvaginalisan (amikor teljes hüvelyfalkimetszésre volt szükség), 5 esetben pedig transrectalisan távolították el a reszekált belet. 2 esetben laparoszkópos szigmabélreszekciónál a lágyéksérv kapuját használták fel a specimen eltávolítására, egy betegnél a sérvkapuba helyezett single porton keresztül végeztek laparoszkópos cholecystectomiát. Szövődményt kizárólag az endometriosis miatt végzett transvaginalis specimen eltávolításánál észleltek, ahol a műtét után 2 esetben alakult ki rectovaginalis fistula. Következtetések: A specimen eltávolításához a természetes szájadékokat, hasfali defektusokat felhasználva – megfelelő indikációval – az invazivitás tovább csökkenthető. Orv. Hetil., 2015, 156(14), 552–557.

Open access

Absztrakt

A dustus urachus a foetalis életben az allantoist és a hólyagot összekötő fibromuscularis vezeték, amely általában a 4–5. gestatiós hónapban elzáródik. Az urachus nem teljes záródása a születéskor még fiziológiásnak tekinthető, nyitva maradása a köldök recidiváló gyulladásához, váladékozásához vezethet. Diagnózisában az ultrahang az elsődlegesen választandó vizsgálóeszköz. A szerzők 19 éves, elhízott nőbeteg kórtörténetét ismertetik, akinél a köldökváladékozás hátterében a hasi ultrahangvizsgálat ductus urachus persistenst írt le. Három portból végzett laparoszkópos műtét során a peritoneum meghasítása után láthatóvá vált vezetéket a hólyagkupoláig felszabadították, majd egy műanyag klippel distalisan elzárták és kiirtották. A műtéti idő 38 perc volt. A posztoperatív szakban a beteg egy alkalommal igényelt minor analgetikumot, és a műtét másnapján távozott a klinikáról. A szerzők kiemelik, hogy a ductus urachus persistens műtéti ellátása laparoszkópos technikával javasolt; az urachus maradványa az első hasfalon a 30 fokos optikával, nagyított képen jobban látható, végig követhető a Retzius-spatiumtól a köldökig, és esztétikailag is szebb eredmény érhető el. Orv. Hetil., 2015, 156(38), 1547–1550.

Open access

Absztrakt

Bevezetés: Laparoscopos vastagbél-resectiónál a specimen transrectalis eltávolításával a hasfali metszés elkerülhető, így az invazivitás tovább csökkenthető. A módszer elfogadottságához előnyeinek és hátrányainak értékelése mellett a technika pontos kidolgozása szükséges. Cikkünk célja az általunk kidolgozott technika és első eredményeink ismertetése. Betegek és módszer: Multidiszciplináris együttműködés keretében 2014. április 16. és 2015. november 1. között 45 laparoscopos bélresectio történt belet infiltráló endometriosis miatt, amelynek során az operált betegek közül 11-nél a speciment transrectalisan távolítottuk el. Az eltávolítandó bélszakasz két végének lekötése és a resectiótól proximalis bélszakasz laparoscopos bulldoggal történő lezárása után átvágtuk a belet, majd a speciment a transrectalisan bevezetett kamerazsákon keresztül távolítottuk el. A proximalis bélvégbe laparoscoposan dohányzacskóöltést helyeztünk be, amelybe a transrectalisan bejuttatott körvarrógép fejét helyeztük. A rectumcsonk varrógéppel történő lezárása után körvarró géppel készítettük el az anastomosist. A módszert a rectum felső harmadát, illetve a szigmabelet érintő endometriosis esetén alkalmaztuk. Eredmények: A műtéti idő a transabdominalis és transrectalis specimeneltávolítás során nem különbözött szignifikánsan (108 perc vs. 118 perc). Az operált betegeknél nem volt szignifikáns különbség a postoperativ első és második napon a fehérvérsejtszámban, illetve nem észleltünk varratelégtelenséget. Következtetés: A munkacsoport által kidolgozott technikával az infekció minimálisra csökkenthető. A transrectalis specimeneltávolítás nem növeli a szövődmények esélyét, és biztonsággal alkalmazható a specimen eltávolításához bélresectio esetén.

Restricted access

Absztrakt

A szerzők 1984 és 2009 között 2952 malignus nyelőcsőszűkületet kezeltek. Célkitűzés: A tanulmány célja a nyelőcsőendoprotézis-beültetés módszerének vizsgálata a használhatóság szempontjából. Módszerek: A protézis beültetése 42 esetben műtéti úton, 1143 esetben endoscopos módszerrel történt. A protézisbeültetésre alkalmatlannak bizonyult betegeknél 125 esetben gastrostomia; 19 esetben percutan endoscopos gastrostomia; 9 esetben katéter-jejunostomia történt, míg 965 beteg csak supportiv kezelésben részesült. Eredmények: Az indikált esetek 61,2%-ában történt sikeres protézisbeültetés. A protézis a nyelési panaszt 6,2%-ban időlegesen, 93,5%-ban végérvényesen megoldotta. Szövődményeket 23,7%-ban észleltek, ezek migratio, perforatio, vérzés, légúti obstructio, korai váratlan halálozás, aspiráció, a protézis eldugulása, tumoros felülnövekedés, fistulaképződés, újdonképződés, reflux voltak. A szövődmények 69,2%-a endoscopos reintervencióval megoldható volt. 27 szövődmény (2,1%) volt letális kimenetelű. A műtéti úton protetizált betegek műtéttel kapcsolatos szövődményeinek aránya 21,9% volt. A protézissel kezelt betegek túlélése átlag 5,4 hónap, a gastrostomiával, percutan endoscopos gastrostomiával, jejunostomiával kezelt betegek túlélése átlag 3,6 hónap, a kizárólag supportiv kezelésben részesült betegek túlélése átlag 3,2 hónap volt. Következtetések: A malignus eredetű nyelőcsőszűkületek palliatív kezelésében az endoprotézis beültetése jól használható módszer, szignifikánsan javítja a betegek túlélési és életminőségi mutatóit. A supportiv táplálási lehetőségként alkalmazott módszerek a betegek szubjektív éhségérzetét csökkentik, de a túlélést nem befolyásolják.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: A laparoscopos technika betegen történő elsajátítása financiális és betegbiztonsági szempontból sem előnyös. A technika oktatására és elsajátítására jelenleg a tréningboksz tűnik a legmegfelelőbbnek, de a laparoscopos gyakorlattal már rendelkező szakorvosok technikájának mérésére és rezidensekkel történő összehasonlítására még kevés a releváns adat. Módszer: A SE I. sz. Sebészeti Klinikán 25 sebész és urológus szakorvost, illetve 30 rezidenst vizsgáltunk MENTOR® tréningbokszon egy kérdőív kitöltése után, melyben többek között rákérdeztünk a szakmai gyakorlatukra, korábbi tréningboksz-, virtuális szimulátor-, hangszer- és videojáték-használatukra. A vizsgált személyeknek 3, az Amerikai Sebész Társaság szakvizsgájához megkövetelt gyakorlatot (FLS) és 3 általunk meghatározott feladatot kellett el-végezniük meghatározott idő alatt. A statisztikai számításokhoz lineáris regresszióanalízist használtunk (ANOVA táblázat). Eredmények: A szakorvosok 16%-a, a rezidensek 6,66%-a tudta teljesíteni időkorláton belül az összes feladatot. A feladatok elvégzéséhez szükséges idő és a saját laparoscopos műtétek száma között szignifikáns (p < 0,05) kapcsolatot igazoltunk, míg a többi befolyásoló tényező és az idő között nem találtunk szignifikáns kapcsolatot. A résztvevők 66%-a az általunk készített feladatokat tartotta hasznosabbnak. Következtetések: Magyarországon jelenleg a rezidensek jellemzően a betegen sajátítják el a laparoscopos műtéti technikát, holott a tréningbokszok alkalmasak a szem-kéz koordináció, a kétkezesség begyakorlására, valamint az eszközhasználat megtanulására. Ezért szükség lenne szervezett gyakorlási lehetőségek biztosítására.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: Az epehólyag-kövesség előfordulási gyakorisága az életkorral nő, azonban a 80 év feletti betegek műtétjeinek kimeneteléről alig vannak adatok. A társadalom elöregedésével a kérdés egyre időszerűbb. Célkitűzés: A 80 évesnél idősebb betegeknél végzett akut és elektív cholecystectomiák elemzése. Módszer: A szerzők az elmúlt hat évben a 80 évesnél idősebb, cholelithiasis miatt operált betegeknél a műtét típusát, a konverzió arányát, a szövődmények gyakoriságát, a posztoperatív mortalitást, az intenzív osztályos és kórházi ápolási napok számát vizsgálták retrospektíven. Eredmények: A vizsgált időszakban a 69 elektív, 51 akut műtétet végeztek, utóbbiak 9,8%-ánál pancreatitist, 14%-ánál májtályogot, 27%-ánál choledocholithiasist találtak. Az elektív csoport 84%-ánál, míg az akut csoport 17,7%-ánál sikerült az epehólyag laparoszkópos eltávolítása. Az intenzív osztályos 9,1 vs. 1 nap, a teljes kórházi ápolás 12 vs. 3,6 nap volt az akut, illetve tervezett műtétnél. A sürgősséggel operált betegeknél a mortalitás 20% és a reoperáció 16% volt, elektív betegeknél egyik sem fordult elő. Következtetések: A laparoszkópos cholecystectomia idős betegek tervezett műtéteinél kiváló eredménnyel alkalmazható, ezért cholelithiasis esetén 80 év feletti betegeknél is törekedni kell az elektív műtétre. Orv. Hetil., 2016, 157(5), 185–190.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: Péter Kupcsulik, Judit Tamás, Timea Pálházy, Péter Lukovich, and János Weltner

Absztrakt

A laparoscopos (LAP) vastagbélműtéteket egyre szélesebb körben alkalmazzák világszerte. Nagy összehasonlító tanulmányok részletezik az előnyöket, de kevesebb az adat a hétköznapi gyakorlat tapasztalatairól. A jelen közlemény az I. sz. Sebészeti Klinika 2004–2011 közötti, szelekció nélküli colorectalis műtéti beteganyagát dolgozza fel. A 393 beteg közül malignus tumor miatt 333 került műtétre. A T3 daganatok aránya 62,7% volt. Szinkrón májáttétet észleltünk 18 esetben, közülük 3 solitaer, resecabilis, 15 multiplex inoperábilis áttét volt. Minden esetben sikeres bélresectióra került sor. A szövődmények teljes beteganyagra vonatkoztatott aránya 9,9%, a kórházi halálozás 2,0% volt. A szövődménymentes esetek átlagos ápolási ideje 6,7 nap volt. 9 esetben „single incision” műtét történt szövődménymentesen, az ápolási idő itt 4 napot vett igénybe. Rectumtumorok esetében az abdominoperinealis exstirpatiók aránya 9,3%-ot, a resectiós műtéteké 90,7%-ot tett ki. 59 betegnél (15%) került sor konverzióra. A műtéti idők a vizsgált idő alatt csökkentek, de mind a műtéti idő, mind a konverziók aránya jellemzően operatőrfüggő. A laparoscopos módszer alkalmas minden típusú elektív colorectalis sebészi kórkép kezelésére. A módszer elterjesztéséhez rendszeres, szervezett képzés szükséges.

Restricted access

Absztrakt

A SE I. sz. Sebészeti Klinikáján 2008–2010 között egy sebész által végzett 30 hagyományos (3 port) laparoscopos cholecystectomiát (LC), 30 transumbilicalis laparoscopos cholecystectomiával (SILS) hasonlítottunk össze. A SILS-esetek válogatás nélküli sorozatban történtek. A SILS műtéteknél transabdominalis tartóöltéseket nem alkalmaztunk, 3 esetben volt szükség egy kiegészítő port bevezetésére. 2 eset kivételével egyenes eszközzel történt a műtét. A SILS-csoport életkora (43,2 év) alacsonyabb volt, mint az LC-csoporté (53,5 év), a férfi/nő arány, és a BMI azonos volt. A SILS-eseteknél konverzió nem volt, az LC-csoportban egy. Reoperációra a SILS-csoportban került sor egy esetben nem sebészi eredetű haemascos miatt: transumbilicalis laparoscopos lavage történt. A SILS-csoportban az átlagos műtéti idő 75,9 ± 25 perc, a posztoperatív ápolási idő 2,0 nap. Az LC-csoportban ugyanez: 55,7 ± 17 perc, 2,8 nap. A transumbilicalis cholecystectomia biztonsággal végezhető hagyományos eszközökkel. Az angol nyelvű irodalomban nem találtunk válogatás nélküli SILS cholecystectomia-esetekről közlést.

Restricted access