Search Results
You are looking at 1 - 4 of 4 items for :
- Author or Editor: Soltész Péter x
- Medical and Health Sciences x
- Refine by Access: All Content x
This study evaluated the correlation of carcass meat content with the development of the reproductive system in sexually immature gilts of Polish Large White (PLW) and Polish Landrace (PL) breeds. The results, obtained from three groups (I, II, III) of gilts differing in lean meat percentage, indicate an effect on fattening and slaughtering traits as well as on the morphometric characteristics of the uterus. There were statistically significant differences in the values of fattening and slaughtering traits in the groups of gilts tested. Studies on the relationship between morphometric characteristics of the reproductive system and carcass meat content showed that there was a correlation between the weight of the uterus with and without the broad ligament and the meat content of the carcass. The weight of the uterus was higher (P ≤ 0.05) in gilts with lower meat content. The negative influence of high gilt meatiness on development of the reproductive system was more pronounced in PLW gilts.
Az atheroscleroticus plakk kialakulásában jelenleg három autoantigént tudunk azonosítani, amelyek patológiai jelentőségét experimentális és klinikai adatok egyaránt bizonyítják. Ezek az antigének a 60 kDa-os hősokk fehérje, a β2-glikoprotein I és az oxidált LDL. Szerepük van az antigénspecifikus T-sejt differenciálódási folyamatokban, valamint ellenük autoantitestes mechanizmusok indulnak be, amelyek prothromboticus hatással bírnak és az atherosclerosis folyamatát felerősítik. Az autoimmun betegségekben ezen tényezők mellett egyéb, betegségenként eltérő mechanizmusok vannak jelen, amelyek összességében az autoimmun vasculopathiák kialakulásához vezetnek. Az összefoglaló közlemény ezen vasculopathiák rövid áttekintését adja.
Súlyos perifériás artériás érbetegségekben a gyógyszeres és/vagy érsebészeti beavatkozások kimerülését követően a tűrhetetlen fájdalom, kiterjedt végtagi fekélyek, gangraenák megszüntetésének egyetlen módja a végtag amputációja. Betegek és módszerek: A szerzők – hazánkban elsőként – 5 előrehaladott perifériás artériás érbetegben (1 arteriosclerosis obliterans és 4 thromboangiitis obliterans) autológ csontvelői eredetű őssejtterápiát végeztek. A csontvelői őssejteket (CD34+ sejtek) crista biopsia végzésével nyerték. Mágneses sejtszeparálással CD34+ sejtszuszpenziót állítottak elő. Meghatározták a CD34+, CD133+ és CD45± sejtek számát és arányát. Az őssejtszuszpenziót intramuscularis injekció formájában a beteg végtagba juttatták vissza. Betegenként 0,37–1,14 × 10 5 /kg őssejt visszaadására került sor. Betegeiket 12 hónapig követték. Vizsgálatok történtek a beavatkozás előtt és után (1, 3, 6, 9 és 12 hónappal). Klinikai vizsgálatok: nyugalmi fájdalom, dysbasiás távolság, ischaemiás fekélyek gyógyhajlama, boka-kar index. Laboratóriumi vizsgálatok: angiográfia (az őssejtterápia előtt és után 1 és 6 hónappal), duplex ultrahang- és lézer-Doppler-scan, transcutan oxigéntenzió mérése, az endothelfunkciók vizsgálata. Eredmények: A nyugalmi fájdalom mind az öt betegük esetében megszűnt. A dysbasiás távolság szignifikánsan nőtt (36/440 m). Három beteg végtagi ischaemiás fekélye begyógyult, egy beteg nagyméretű fekélye lényegesen kisebbé és felületesebbé vált, egy betegben a végtagi fekély nem változott. A kezelt oldalon a boka-kar index szignifikánsan nőtt (0,41/0,83) tizenkét hónappal az őssejtterápiát követően, s nem változott az ellenoldalon. Három betegben tapasztaltak számottevő változást angiográfiával az őssejtterápia után hat hónappal. Csak szerény javulást észleltek color-Doppler- és lézer-Doppler-vizsgálatokkal. Az őssejtterápia előtt és után 1, 6 és 12 hónappal a transcutan oxigéntenzió-értékek a lábháton 18,10/16,78/23,83/37,50 Hgmm-re, míg a lábszáron 36,66/31,25/45,00/37,30 Hgmm-re változtak. A makro- és mikrocirkulációs paraméterek nem mutattak javulást az őssejtterápiát követően 1 hónappal, azonban az őssejtterápia után 3, 6, 9 és 12 hónappal már mérhető javulást tapasztaltak. Szövődményt, mellékhatást nem észleltek. Következtetések: Klinikai eredményeik alapján az autológ csontvelői eredetű őssejtterápiát hatásosnak, tartósnak és biztonságosnak tartják előrehaladott perifériás artériás érbetegségben. Szükség van további klinikai tapasztalatgyűjtésre.
Az unilateralis videoasszisztált torakoszkópos thymomaeltávolítás javallata, korai és középtávú eredményei
Unilateral video-assisted thoracoscopic thymoma resection – Indications, early and mid-term results
Introduction
Thymoma is the most common tumour of the anterior mediastinum. Video-Assisted Thoracic Surgery technique of thymoma resection is spreading world-wide, but the thoracoscopic method is still contentious in many ways. Authors evaluate the early and mid-term results of a 17 years period of VATS unilateral approach at 2 Hungarian thoracic surgical centers.
Method
Depending on the anatomical situation of the thymoma, we performed thymectomy, or partial thymectomy (thymomectomy) for the Masaoka–Koga I–II–III stage thymoma from the right or left side through 2 or 3 intercostal ports. We managed the operations with ultrasonic dissector and electrocauter. By using international standards we evaluated perioperative morbidity, mid-term oncological results and clinical symptoms of myasthenia.
Results
23 of the 54 patients were man, 31 were woman, the average age was 58 (26–79) years, 23 of them had myasthenia. The conversion rate was 11,5% (7/61). The average operation time was 84 (39–150) minutes. The average hospitalisation time was 5.5 (3–19) days. The average size of the thymomas was 46 (18–90) mm. The histology resulted thymoma type A in 2 cases, AB in 19 cases, B1/2/3 in 11/11/1 cases, mixed B in 10 cases. The examination of the resection line was R0/1/2 in 42/11/1 cases. The Masaoka–Koga stages were: I (17), IIA (28), IIB (2), III (7). There was 25 thymomectomies, and 29 thymectomies. In seven cases there were extension of the operation to the pericardium (2), to the lung (2), to the phrenic nerve (6), and to innominate vein (1). The in-hospital mortality over 30 day was in 1 case (1.85%). The morbidity was 11/54 (20.4%). The average follow-up time was 62.56 (5–198) months. In the group with myasthenia the effectivity of the operation was 18/21 (85.7%), including complete remission of 5/21 (23.8%). Post-thymectomy myasthenia gravis developed in 2/31 cases (6.5%). The average 5 years survival was 100%, tumour-free 5 years survival was 96%.
Conclusions
The higher proportion of the thymomectomy in the early results, higher conversion rate and lower R0 proportion might be in connection with the attitude of the surgeons, with the learning curve and with the limitations of the unilateral method. After a longer follow-up time late results may become more real and comparable. Instead of unilateral VATS technique we have changed to the subxyphoideal approach of VATS because of its better visualisation.
