Search Results

Bevezetés: A magyar lakosság az európai uniós átlaghoz képest kisebb arányban vette fel a COVID–19 elleni védőoltást. A hazai deprivált települések lakosainak körében az oltás felvétele pedig 38,2%-kal volt kisebb arányú az országos átlaghoz képest. Az oltási program egyik legfőbb akadálya a lakossági bizalmatlanság volt. Célkitűzés: A COVID–19-védőoltással kapcsolatos lakossági hiedelmek feltárása és a járvánnyal kapcsolatos tájékozódásra használt tömegmédiumok azonosítása. Módszer: Az elemzett adatok egy 2022. november 15–26. között zajlott keresztmetszeti, online kérdőíves felmérésből származnak. Az anonim adatfelvétel effektív mintaelemszáma 1222 fő volt. A COVID–19 elleni védőoltás elutasítását, szociodemográfiai változókat, 5 pozitív és 5 negatív, a védőoltással és a COVID–19-cel kapcsolatos attitűdállítást, valamint a járvánnyal kapcsolatos tájékozódásra használt tömegmédiumokra vonatkozó kérdéseket vontunk be a vizsgálatba. Frekventista statisztikai eszközöket és Hornik–Woolf-becslést alkalmaztunk. Eredmények: „A beoltottak védik a környezetükben élők egészségét is” állítással való egyetértés sikeres megerősítése érhette volna el a legnagyobb átoltottságnövekedést a magyar felnőtt lakosság körében. A válaszadók a tömegmédiumok közül a televíziót, az online hírportálokat, a kormányzati online kommunikációt, valamint a rádiót jelölték meg mint elsődleges információforrást. A zárt Facebook-oldalakon és a YouTube-on szignifikánsan több oltáselutasító tájékozódott, mint oltáselfogadó. Következtetés: A nemzetközi eredményekkel összhangban Magyarországon is a közösségi érdek és a felelősség hangsúlyozása lehetett volna a szerencsés általános megközelítés a COVID–19 elleni védőoltás felvételének tömegkommunikációjában. Jövőbeli átfogó lakossági oltási kampány előkészítéséhez többszintű egészségkommunikációs felmérés, tervezés és tesztelés ajánlható. Orv Hetil. 2024; 165(17): 664–671.

Bevezetés: A kiégés jelenségének legtöbbször vizsgált területe az egészségügy, tekintettel arra, hogy az egészségügyi dolgozók lelki egészsége jelentős mértékben befolyással van az általuk gondozott/ápolt személyek lelki egészségére. Célkitűzés: Tanulmányunk célja volt, hogy a 2014-ben és a 2022-ben végzett adatfelvételek alapján megvizsgáljuk, történt-e változás a szülésznők kiégését jellemző dimenziókban, illetve hogyan alakultak a kiégés, valamint az azt befolyásoló egyéni tényezők és munkakörülmények közötti összefüggések. Módszer: Az anonim, önkéntes alapú, kérdőíves felmérésre kizárólag szülészeti osztályokon dolgozó szülésznők körében került sor a kiégést jelző Maslach Burnout Inventory kérdőívvel, illetve a válaszolók demográfiai jellemzőire és munkakörülményeire vonatkozó kérdések felhasználásával. A kiégés és a válaszadók jellemzői közötti összefüggések feltárására többváltozós ordinális logisztikai regressziót alkalmaztunk, az összefüggéseket esélyhányadosokkal jellemeztük. Eredmények: A kiégést jellemző dimenziók közül 2022-ben a deperszonalizációban nem tapasztaltunk változást, de az érzelmi kimerülésben és a személyes hatékonyságcsökkenésben egyaránt szignifikánsan gyakoribb volt a súlyosabb szintű kiégés, mint 2014-ben. 2014-ben 224, 2022-ben 152 szülésznő válaszait értékeltük. A befolyásoló tényezőket vizsgálva a kiégés súlyosabb szintje szignifikánsan összefüggött 2014-ben a rosszabb vélt egészséggel, a társnélküliséggel, a dohányzással, az egészségügyben eltöltött rövidebb idővel, a nagyobb lélekszámú városi munkahellyel, a túlterheltség és az elégedetlenség érzésével. Ettől eltérően 2022-ben a fiatalabb életkorral, a dohányzással, az egészségügyben eltöltött rövidebb idővel, a túlterheltség, az elégedetlenség és a meg nem becsültség érzésével függött össze a kiégés súlyosabb szintje. A tényezők együttes hatását vizsgálva, az egészségfejlesztési előadás meghallgatására való hajlandóság és a mellékállásban dolgozás is szignifikáns hatást mutatott a kiégésre 2022-ben. Megbeszélés: A szerzők megtárgyalják a szülésznők kiégésében bekövetkezett változásnak, valamint a kimutatott összefüggéseknek a lehetséges okait. Következtetés: A szülésznők körében Magyarországon elsőként végzett kiégésvizsgálat eredményei rámutatnak arra, hogy a családbarát szülészet működtetéséhez nélkülözhetetlen a szülésznők munkakörülményeinek javítása. A fentieken túl a kiégés megelőzéséhez a képzésben és a továbbképzésben nagyobb hangsúlyt kell fektetni a vizsgálatban talált kockázati tényezők prevenciójára. Orv Hetil. 2023; 164(40): 1592–1599.

Összefoglaló. Bevezetés: A SARS-CoV-2-fertőzések és az anti-SARS-CoV-2-vakcinák által kiváltott immunvédelem tartóssága, nagysága és különbségeinek háttere nem teljesen tisztázott, az oltási protokollok optimális időzítése vitatott. Célkitűzés: A humorális immunválaszok nagyságát, időbeli változását, a reinfekciók gyakoriságát, demográfiai és klinikai paraméterekkel való összefüggését vizsgáltuk magyarországi egészségügyi dolgozóknál. Módszerek: Megyei egyetemi oktató kórházunkban prospektív, longitudinális vizsgálatot végeztünk egészségügyi dolgozók két csoportjában. 1. kohorsz: SARS-CoV-2-fertőzésen átesett, oltatlan 42 dolgozó (nő: 100%) antinukleokapszid-IgG-szintjét mértük 8 hónapon keresztül (2020. június–2021. február). Az immunválasznak a változását és az életkorral, a krónikus betegségekkel, a vércsoporttal és a tünetek súlyosságával való összefüggését vizsgáltuk. 2. kohorsz: két dózis mRNS-vakcinával (Pfizer–BioNTech) végzett immunizálást követően, fertőzésnaiv 49 dolgozó (nő: 73%) anti-spike-RBD-protein-IgG-szintjét monitoroztuk 8 hónapig (2020. december–2021. augusztus). Medián analízis, lineáris regresszió, ANCOVA, Kruskal–Wallis- és Skillings–Mack-teszt-elemzéseket végeztünk. Eredmények: 1. kohorsz: az IgG-szintek átlagosan a betegség 4-es súlyossági kategóriájában voltak a legmagasabbak, a negatív tartományba csökkenés medián ideje 6 hónap volt. 2. kohorsz: a második vakcina hatására az IgG-szint a 25-szörösére nőtt, majd 210 nap után a csúcsszint 6%-ra csökkent. Az ellenanyagtiter negatív összefüggést mutatott az idősebb életkorral és a férfinemmel. Tünetmentes (újra)fertőződést valószínűsítettünk a fertőzésen átesettek 17%-ánál és az immunizált kohorsz 14%-ánál. Az érintettek magas kockázatú osztályokon dolgoztak. Következtetés: 6 hónap után mind a fertőzésen átesettek, mind az immunizáltak jelentősen csökkenő IgG-védelmet mutattak. A (re)infekciók átlagosan 15%-ban, tünetmentesen zajlottak. Az eredmények megerősítik az oltás hatékonyságát a betegség megelőzésében, a harmadik emlékeztető vakcina fontosságát 6 hónap után és az anti-SARS-CoV-2-IgG-monitorozás potenciális értékét. Orv Hetil. 2022; 163(12): 455–462.

Summary. Introduction: The length, level and variation of immune responses to infection with SARS-CoV-2 or following anti-SARS-CoV-2 vaccination remains unclear, optimal (re)vaccination protocols remain debated. Objective: We investigated the magnitude of humoral immune responses, their over-time changes, the frequency of (re)infections and the association with demographic and clinical parameters in Hungarian healthcare workers. Methods: We conducted a prospective, longitudinal study in two groups of healthcare workers of a public, county-level teaching hospital. Cohort 1: The anti-nucleocapsid IgG levels of 42 workers (female: 100%) were followed up over 8 months after SARS-CoV-2 infection (June 2020–February 2021). The change in humoral immune response and its associations with age, existing chronic conditions, blood type and severity of symptoms were investigated. Cohort 2: The anti-spike-RBD protein IgG levels of 49 workers (female: 73%) with no prior COVID–19 infection were monitored over 8 months (December 2020–August 2021) following immunisation with two doses of mRNA vaccine (Pfizer–BioNTech). Analyses included median analysis, linear regression, ANCOVA, Kruskal–Wallis and Skilling–Mack tests. Results: Cohort 1: IgG levels were on average the highest among those in illness severity category 4, the median time of IgG level reduction below the positive test cut-off was 6 months. Cohort 2: The IgG levels increased 25-fold between the first and second immunisations, but decreased to 6% of the peak level after 210 days. They showed an overall negative association with older age and male sex. The suspected levels of (re)infections were 17% and 14% within the infected and the immunised cohorts, respectively, all symptomless. Those affected all worked on high-risk wards. Conclusion: Both the infected and the immunised cohorts showed significantly declining IgG protections beyond 6 months. The average observed rate of (re)infections was 15%, all asymptomatic. Our findings are confirmative of the effectiveness of vaccination to prevent illness, the importance of booster vaccination due to declining humoral immune protection beyond 6 months, and the potential value of anti-SARS-CoV-2 IgG monitoring. Orv Hetil. 2022; 163(12): 455–462.

Bevezetés: Az egészségügyi dolgozók kiégése jól ismert probléma. Előfordulásával, az okok felderítésével számos tanulmány foglalkozott. A neonatalis intenzív osztályokon dolgozó szakdolgozók mindennapi munkája kiemelten magas fizikai és lelki megterheléssel, stresszhatással jár. Célkitűzés: A kutatás a neonatalis intenzív osztályokon dolgozó egészségügyi szakdolgozók között a kiégési szindróma előfordulási gyakoriságát és intenzitását mérte fel, valamint vizsgálta az intézményi szinttel, munkakörrel és munkatapasztalattal kapcsolatos összefüggéseket. Módszer: Az adatgyűjtés a Maslach és Jackson által összeállított Maslach Burnout Inventory (MBI-) kérdőív felhasználásával történt 2019-ben. Eredmények: A kiégési szindróma vizsgált dimenziói közül a legjellemzőbb az érzelmi kimerülés volt, amely közel 30%-os gyakorisággal és jellemzően magas intenzitással fordult elő a neonatalis intenzív osztályon dolgozó szakdolgozók (n = 278) körében. Emellett egyötödüket a deperszonalizáció magas gyakorisága és intenzitása jellemezte. Ugyanakkor a személyes hatékonyság csökkenését közel egyharmaduk tapasztalta. A munkakör és az egészségügyben eltöltött idő nem mutatott jelentős összefüggést a kiégési szindróma előfordulásával, azonban a kiégési szindróma magasabb gyakorisággal és intenzitással fordult elő III. szintű neonatalis intenzív osztályon dolgozók körében. Következtetés: Magyarországon elsőként készült kiégésre vonatkozó felmérés kora- és újszülött intenzív osztályon dolgozó egészségügyi szakdolgozók körében átfogó jelleggel. A kiégési szindróma következményeinek ismeretében fontos a megelőzés és a tünetek mielőbbi felismerése. Orv Hetil. 2022; 163(32): 1268–1274.

Összefoglaló. Az elmúlt években mind laikus, mind szakmai oldalról az internet vált az első számú egészségügyi információforrássá, amit a COVID–19-pandémia tovább fokozott. Az online térben számos, különböző jellegű platform áll rendelkezésre egészségkommunikációs célokra, melyek markánsan különböznek egymástól az átadható információ mennyiségében és minőségében, a létrehozásukhoz szükséges anyagi vagy időbeli ráfordításban, továbbá az ott létrehozott tartalom fogyasztási lehetőségeiben. Összefoglaló közleményünkben rendszerezve mutatjuk be a szöveg-, a hang-, illetve a videóalapú online egészségügyi edukációs formák előnyeit és hátrányait. Külön foglalkozunk a közösségi média (social media) egészségügyi vonatkozásaival, a benne rejlő lehetőségekkel, kiemelve a pandémia kapcsán felmerült problémákat. Az egyes platformok egészségüggyel kapcsolatos történelmének feldolgozása mellett gyakorlati oldalról mutatjuk be azok hasznosíthatóságát, elősegítve ezzel az online térbe terelt kollégák munkáját. Orv Hetil. 2022; 163(4): 132–139.

Summary. In recent years, the internet has become the leading source of health-related information for both professionals and laymen, and this process has been further speeded up by the Covid–19 pandemic. There are many different platforms available for health communication purposes online, that vary greatly in the quantity and quality of transferable information; the time or financial input, which are necessary to create them; and the possibilities of the utilization of the created content. In our review, we present systematically the advantages and disadvantages of the text-, audio-, and video-based online health-related education platforms. We specify the health-related aspects of social media and its potential usability, focusing on the problems allied to the pandemic. We present the practical use of the different platforms from a healthcare perspective through the review of their respective histories, thus providing guidance to the colleagues working online. Orv Hetil. 2022; 163(4): 132–139.