Search Results

You are looking at 91 - 100 of 461 items for :

  • Refine by Access: All Content x
Clear All

Absztrakt

A szerzők két beteg szívműtéte során fellépő tűzesetet ismertetik. Minkét esetben az operációs terület szokásos fertőtlenítésén és izolálásán kívül a műtét folyamán 70%-os alkoholtartalmú fertőtlenítő oldattal való lemosással óhajtották a műtéti sebfertőzés veszélyét csökkenteni, illetve a megbomlott műtéti izolálást helyreállítani. Az alkoholos fertőtlenítővel való lemosás után a szinte azonnal alkalmazott diathermia az el nem párolgott alkoholt meggyújtotta. Az egyik betegnél a tűz ráterjedt a műtéti fóliára, és kb. 5%-os másodfokú és 1%-os harmadfokú égési sérülést okozott, amely plasztikai sebészi kezelést igényelt. A másik betegnél a tűz meggyújtotta a beteg szakállát, és 1%-os másodfokú égési sérülést okozott, amely a szokásos helyi sebkezelésre meggyógyult. Mindkét beteg felépült szívműtétje után az égési sérülések ellenére. Ez a két tűzsérülés az összes műtét 0,003–0,004%-a. Következtetés: A műtét alatti – szerencsére igen ritka – tűzesetek súlyos következményekkel járhatnak, de megelőzhetők és kiküszöbölhetők a munkafegyelem és a tűzvédelmi előírások pontos betartásával. A megelőzés leghatásosabb módja a műtő személyzetének (orvosok, altatónővérek és kisegítő személyzet) széles körű oktatása, továbbképzése.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Laura Bognár, Örs Péter Horváth, Jenő Solt, Gábor Jancsó, and András Vereczkei

Absztrakt

Esetismertetés: A szerzők egy 68 éves beteg esetét ismertetik, akinél hálóbeültetéses hiatusplasztikával kiegészített antirefluxműtétet követően négy hónappal dysphagiás panaszok jelentkeztek. Az elvégzett vizsgálatok a háló részleges nyelőcsőbe penetrálását igazolták. Halasztott sürgősséggel végzett műtét során thoracolaparotomiás feltárásból a hálót eltávolították, a nyelőcsövön észlelt hosszanti lyuk és alatta egy rövid szűkület miatt distalis nyelőcső- és proximalis gyomorresectiót végeztek, a tápcsatorna folytonosságát jejunum-interpositum segítségével állították helyre. A három hónapos kontroll során a beteg panaszmentes volt, és az elvégzett radiológiai vizsgálat a műtét utáni normális viszonyokat mutatta. Megbeszélés: Számos tanulmány igazolta, hogy a nagyméretű hiatusherniák direkt varrattal történő zárása magas recidíva aránnyal jár. A sérvkiújulás megelőzése végett széles körben elterjedt a hálóbeültetéssel megerősített hiatusrekonstrukció. Ezzel a sérvkiújulás incidenciája valóban csökkent, ellenben a műtét morbiditása – alapvetően a hálóra visszavezethető okok miatt – nőtt. A hálók a speciális anatómiai helyzet miatt állandó mozgásnak vannak kitéve és ezzel a nyelőcső erózióját, perforációját, valamint fibrosist és következményes stenosist okozhatnak. Az ilyen típusú szövődmények súlyos, nemritkán életveszélyes állapotot jelentenek és gyakran csak bonyolult műtéttel korrigálhatók. A szerzők saját esetük tapasztalata és a szakirodalom áttekintése alapján a hálóbeültetéses hiatusrekonstrukciók egyik lehetséges, súlyos szövődményére szeretnék felhívni a figyelmet.

Restricted access

A szerzők az endoszkópos retrográd cholangiopancreatographia során kialakult szövődmények közül a viszonylag ritkán előforduló perforációkról (0,3–1%) számolnak be. Ezen szövődmények három fő típusát ismertetik keletkezési mechanizmustól és lokalizációtól függően. Az irodalom áttekintésével megállapítják, hogy leggyakoribb a periampullaris perforációk előfordulása és ritkább a peritonealis típusúaké. Az előbbiek döntő többségükben konzervatív terápia mellett gyógyulnak, míg utóbbiak esetében általában műtét szükséges. Felhívják a figyelmet a gyors diagnózis fontos prognosztikai szerepére, és arra is, hogy amennyiben alarmírozó tünetek lépnek fel (peritonealis izgalmi jelek, szeptikus tünetek), sebészeti konzílium, ellátás javasolt. Áttekintik az ismert, szövődményre hajlamosító tényezőket (például műtét utáni állapotok, tűkés-papillotomia, intramuralis kontrasztanyag adása, elhúzódó vizsgálat), amelyeknél eleve fokozott körültekintéssel kell a vizsgálatot elvégezni. Saját betegeik négy ezrelékében (10/2400) következett be perforáció, amelyből 9 periampullaris volt, egy pedig üreges szervi perforáció. Hat esetben történt műtét, halálos szövődmény nem volt. A szerzők megállapítják, hogy az egyénre szabott terápia alkalmazásával a perforációk halálozási aránya a korábbi 30–40%-ról jelentősen csökkenthető. Orv. Hetil., 2014, 155(7), 248–254.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A rotátorköpeny-szakadás következménye az izom atrófiája és zsíros degenerációja. Ezek mértéke befolyásolja az ín rekonstruálhatóságát és a műtét utáni funkciót. Célkitűzés: Degeneratív szakadások rekonstrukciója után vizsgáltuk az izomállomány változását és ennek összefüggését a posztoperatív funkcióval 65 év feletti betegeknél. Módszer: A Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinikáján artroszkópos rotátorköpeny rekonstrukciók utánkövetését végeztük. A vizsgálatba tizenegy, 65 év feletti beteg került bevonásra; az átlagos utánkövetési idő 39,9 hónap, a betegek átlagéletkora 71,9 év volt. A szakadás mérete szerint 3 C1, 3 C2, 4 C3 és 1 C4 volt. Minden betegnél műtét előtti és műtét utáni mágnesesrezonancia-vizsgálat elemzése, vizuális analóg skála és Constant-pontszám meghatározása történt. Eredmények: A posztoperatív átlagos Constant-érték 75 pont volt. Az izomatrófiára utaló értékek és a zsíros degeneráció nem mutattak szignifikáns javulást. Következtetés: A vizsgálat szerint a rotátorköpeny-szakadás 65 év felett végzett rekonstrukciója után az izomállomány zsíros degenerációja és atrófiája progrediál, az eredmények alapján ugyanakkor jó funkciót biztosít az ín rekonstrukciója. Orv Hetil. 2019; 160(14): 533–539.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Sándor Bálint, Zsuzsanna Mihály, Zoltán Oláh, and Péter Sótonyi

Összefoglaló. A patkóvese a vese leggyakrabban előforduló fejlődési rendellenességeinek egyike. Hasi aortaaneurysmával való együttes előfordulása kifejezetten ritka (a hasi aortaaneurysmás esetek 0,12%-a). Az első esetben egy 64 éves férfi akut alsó végtagi panaszokkal került felvételre. A CT-angiográfia patkóvesét és thrombotizált infrarenalis aortaaneurysmát igazolt. Az akut műtét során a hasi aortaaneurysma resectióját és aortobifemoralis bypassműtétet végeztünk a patkóvese ishmusának megtartásával. A második esetben hasi panaszokat okozó, mindkét arteria iliaca communisra ráterjedő infrarenalis aortaaneurysma esetén végeztünk aortobiiliacalis rekonstrukciót. Az aneurysma előtt elhelyezkedő isthmus tervezetten szétválasztásra került, a poláris veseartériát visszaültettük. A tünetes hasi aortaaneurysma abszolút műtéti indikációt képez. A preoperatív CT- vagy MR-angiográfia kulcsfontosságú mind a műtéti indikáció felállítása, mind pedig a műtét megtervezése szempontjából. A beavatkozás előtt pontos képet kell kapnia az érsebésznek az aorta anatómiája mellett a patkóvese vérellátásáról és a húgyúti rendszerről. Az érsebészeti rekonstrukció esetén a transperitonealis feltárás – főleg akut műtét esetén – több előnnyel rendelkezik, mint a retroperitonealis feltárás. Orv Hetil. 2020; 161(46): 1966–1971.

Summary. Horseshoe kidney is one of the most common congenital disorders of the kidney. The simultaneous incidence of horseshoe kidney and abdominal aneurysm is very low (0.12% of all cases of abdominal aortic aneurysm). In the first case, a 64-year-old male patient was admitted with acute lower limb ischaemia. CT-angiography revealed an occluded aortic aneurysm. During the emergency operation, the abdominal aneurysm was resected and an aortobifemoral bypass procedure was performed sparing the kidney’s isthmus. In the second case, the abdominal complaints were caused by an infrarenal abdominal aneurysm that involved both common iliac arteries. Aortobiiliac reconstruction was performed with planned separation of the kidney isthmus and reimplantation of the accessory renal artery. Symptomatic abdominal aortic aneurysm is an urgent indication for reconstruction. The preoperative CT- or MR-angiography play a key role in the indication and planning of the reconstruction. It is highly important for the vascular surgeon to have a clear picture of the blood supply of the horseshoe kidney and the urinary tract along with the anatomy of the aorta before the operation. The transperitoneal approach has several advantages over the retroperitoneal approach during vascular reconstruction surgery. Orv Hetil. 2020; 161(46): 1966–1971.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Eszter Kővári, Ádám Koteczki, Balázs Kovács, Péter Magyar, Imre Antal, and Gábor Skaliczki

A rotátorköpeny-szakadás a leggyakoribb degeneratív vállbetegség, amelynek kezelése a vállsebészet fontos területe. A szakadás patológiája, valamint a laesio mérete és a funkció között nem mindig van szoros összefüggés, így a rekonstrukció időzítése és módja továbbra is élénk vita tárgyát képezi a szakirodalomban. Célkitűzés: Jelen munkában a szerzők elemezték a rotátorköpeny-szakadás miatt rekonstrukción átesett betegeik középtávú eredményeit, valamint ezek összefüggését a műtéti technikával és a posztoperatív radiológiai elváltozásokkal. Módszer: A vizsgálatban 27 beteg vett részt, akiknél teljes vastagságú szakadás miatt történt rekonstrukció. Tizennégy betegnél artroszkópos technikával, 13 betegnél nyitottan történt a műtét. A vállízület állapotát fizikális tesztekkel határozták meg, továbbá ultrahangos vizsgálatot is végeztek. A saját eredmények bemutatásán kívül a szerzők áttekintik a nemzetközi vállsebészetben jelenleg aktuális irodalmat és ajánlásokat a rotátorköpeny korszerű ellátásával kapcsolatban. Eredmények: Műtét után az átlagos constant score 73, a DASH (disabilities of the arm, shoulder and hand score) átlagértéke 14 volt. Artroszkópos technikával a constant score 80, nyílt műtéteknél 70 értéket adott. Ultrahanggal az esetek 40%-ában részleges vagy teljes rerupturát találtak. Következtetések: A rotátorköpeny-szakadás rekonstrukciója két évvel a műtét után a betegek több mint 70%-ánál kiváló vagy jó eredményt hozott. Az acromiohumeralis távolság változása és az ultrahanggal diagnosztizált részleges szakadás nem volt érdemi befolyással az eredményekre, a teljes vastagságú reruptura azonban szignifikánsan rontotta azokat. Orv. Hetil., 2012, 153, 655–661.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: Gábor Balogh, Khaled Almuhtadi, Gábor ifj. Balogh, Krisztina Patak, Péter Zádori, Levente Bogyó, and László Tóth

Absztrakt

A szerzők egy fiatal férfi beteg kétoldali légmellének videothoracoscopos műtéttel történő egyidejű kezeléséről számolnak be. A műtét eredményességében jelentős szerepet kapott az endoscopos varrógép. A szerzők megállapítják, hogy a kétoldali légmell videothoracoscopos kezelése (VATS) a beteg számára minimális megterhelést jelent, és a korábbi módszereknél eredményesebb. Különösen kétoldali pneumothorax esetében a kockázatot és a műtéti szövődmények kialakulását jelentősen csökkentő műtéti módszer.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: A kóros elhízás és a következtében kialakuló morbiditás világszerte egyre nagyobb méreteket ölt. A konzervatív terápia csak az esetek mintegy 5%-ában vezet eredményre, emiatt egyre gyakrabban kerül sor a kóros kövérség megoldására kidolgozott bariatriai sebészeti beavatkozásokra. A leggyakrabban végzett ilyen típusú műtéti beavatkozás a laparoscopos Roux Y gastric bypass, mely az effektív testsúlycsökkentésen túl kedvezően hat a kórosan kövér betegeknél gyakran tapasztalható II-es típusú diabetesre, hypertoniára, gastrooesophagealis refluxra és mozgásszervi betegségekre. Beteganyag és módszer: A szerzők 47 laparoscopos Roux Y gastric bypass (LRYGB) műtéten átesett betegük eredményeit, valamint az alkalmazott műtét technikai részleteit ismertetik. Műtéti indikációt jelentett a 40 feletti (II-es típusú diabetes, illetve súlyos fokú gastrooesophagealis reflux mellett 35 feletti) testtömegindex (BMI). A műtét során 50 ml-es gyomorpouch, 1,5 m hosszú Roux- és 1 m hosszú biliaris kacs került kialakításra. Az adatokat retrospektíve kórházunk adatbázisából, valamint a betegek által kitöltött kérdőívekből gyűjtöttük össze átlagosan 15,7 hónap követési idő után. Eredmények: Az átlagos testsúlycsökkenés 51,9 kg volt, a betegek súlyfeleslegük 88%-át adták le. 10 beteg szenvedett II-es típusú diabetesben, a műtét után közülük 9 lett diéta és gyógyszeres kezelés nélkül normoglycaemiás. Jelentős mértékben javult a hypertonia, a gastrooesophagealis reflux (GER), valamint a mozgásszervi megbetegedések aránya. Mortalitás és anastomosiselégtelenség nem volt. A betegek 94%-a volt elégedett a beavatkozás eredményével. Megbeszélés: A LRYGB hatékony bariatriai beavatkozás, mely a testsúly csökkentésén túl kedvezően hat a II-es típusú diabetesre, a hypertoniára, a GER-re és a mozgásszervi megbetegedésekre. A műtét diabetesre kifejtett pozitív hatásának biokémiai hátterét illetően további vizsgálatok szükségesek.

Restricted access

Abstract  

Da Erzhlung Erzhlung meint und nicht Nach-Erzhlung, lt sich bereits am “Decamerone” des Boccaccio ablesen – dem frhesten Fall von Erzhlung, in dem Erzhlung sich selbst reflektiert. Goethe greift in den “Unterhaltungen deutscher Ausgewanderten” Boccaccios Modell der Rahmenerzhlung wieder auf und versucht erneut, zwischen Erzhlung und Nicht-Erzhlung, die doch auch wieder erzhlt wird, eine sthetische Distanz zu legen – eine Distanz, die Kunst von verschmhter Realitt abtrennt. Das Modell der Rahmenerzhlung wird freilich schon vor Goethe durch Diderots “Jacques le fataliste” zerstrt. Die sthetische Distanz wird eingezogen, und Stcke von Realitt vermengen sich dergestalt mit Stcken von Erzhlung, da beide nicht mehr voneinander zu trennen sind. Schillers Versuch, aus Teilen von Diderots Erzhlbruchstcken ein neues Erzhlkontinuum (Geschichte der Madame de La Pommeraye) zu fingieren, mutet eigenartig versptet an.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: Hohenberger 2009-ben a totális mezorectális excízió (TME) elvét átültette a kolonsebészetbe, és az új műtétet komplett mezokólikus excíziónak nevezte el (CME). A CME lényege az érintett kolonszakasz eltávolítása a viszcerális peritoneum sérülése nélkül az ellátó erek centrális lekötésével a viszcerális és parietális fascia közötti embrionális rétegben preparálva. Ez nyitottan és laparoszkóppal is végezhető. Célkitűzés: Válogatás nélküli beteganyagon meggyőződni arról, hogy elvégezhető-e a CME laparoszkóppal hasonló eredménnyel, mint nyílt műtét során. Eredmények: 2016. 09. 01. és 2019. 06. 30. között 156 műtét történt jobb oldali malignus vastagbéldaganat miatt. 143 esetben végeztünk kuratív reszekciót, 63 férfi és 80 nőbetegnél. Az átlagéletkor férfiaknál 71,5 évnek, míg nőknél 73 évnek bizonyult. 84 műtétet laparoszkóppal, 59 műtétet nyitottan végeztünk. Konvencionális műtét 56 esetben, míg CME 87 esetben történt. Az átlagos kolonhossz konvencionális műtétnél 22,34 cm, míg CME esetén 24,97 cm volt (p = 0,18). A nyirokcsomók átlagos száma a hagyományos műtétnél 15,4, míg CME esetén 16,9 volt (p = 0,24). Az átlagos műtéti idő nyitott műtétnél 111, míg laparoszkópos műtétnél 136 perc volt (p = 0,0014), az átlagos ápolási idő pedig a szövődményes esetek nélkül a nyitott csoportban 7,47, míg a laparoszkópos csoportban 5,65 napnak bizonyult (p = 0,0004). Megbeszélés: A korai eredmények alapján az mondható, hogy laparoszkóppal is elvégezhető a műtét hasonló eredményekkel, valamivel rövidebb ápolási idővel.

Open access