Search Results

Absztrakt

Bevezetés: Az elhízásban számos tényező játszik szerepet, ezek között az agy megváltozott működésének is jelentőséget tulajdonítanak. A kutatások egyik fontos területe a táplálkozás és anyagcsere központi szabályozásának vizsgálata, mivel a kapcsolódó betegségek – elhízás, kóros soványság, diabetes mellitus, metabolikus szindróma – a modern társadalmak egészségügyi ellátására egyre növekvő terhet rónak. Az e megbetegedések hátterében álló patofiziológiai elváltozások, de ma még az egészséges szervezet centrális regulációs mechanizmusai sem ismertek kellő mértékben. E működések jobb megértését szolgálják a manapság egyre szélesebb körben alkalmazott funkcionális MR- (fMRI) vizsgálatok. Jelen kísérleteinkben kövér betegek és egészséges kontrollszemélyek ízingerlés kiváltotta agyi fMRI-aktivitásváltozásait tanulmányoztuk. Módszerek: A vizsgálatban 10 elhízott és 10 egészséges, hasonló kor- és nemi megoszlású önkéntes alany vett részt. Az ízingerek a következők voltak: 0,1 M nádcukor (kellemes), 0,5 mM koncentrációjú kinin-hidroklorid (kellemetlen) és vaníliaízesítésű folyékony tápszer (Nutridrink; magas kalóriatartalmú komplex íz). Az ízoldatokat PVC-csövön, 5–5 ml térfogatban juttattuk az alanyok szájüregébe. Öblítésként és semleges ingerként desztillált víz szolgált. A képalkotás során, 3T térerőn, standard Echo Planar Imaging (EPI) szekvenciát alkalmaztunk. Az adatok utófeldolgozása az FMRIB Software Library (FSL) programcsomaggal történt. Eredmények: Az ízingerlés kiváltotta agyi aktiváció jellemzően különbözött a két csoportban. A kövér betegek több kérgi és kéreg alatti struktúrában mutatkozó nagy jelintenzitásával összehasonlítva a kontrollokban kevesebb agyterület mérsékeltebb aktivációját tapasztaltuk. Következtetés: Jelen fMRI-vizsgálataink a kellemes és kellemetlen ízingerek hatására kövérek és egészségesek számos agyterületén létrejövő eltérő aktivációra világítottak rá. Eredményeink alapján a módszer segíthet az elhízás központi idegrendszeri tényezőinek pontosabb megismerésében, és hosszú távon hozzájárulhat hatékonyabb testsúlycsökkentő terápiák kifejlesztéséhez is.

Absztrakt:

Bevezetés: A fogazat a szervezet egységes részeként nem képez kivételt az embernek a fejlődéstani okokból és életformából következő fizikai antropológiai változásai alól. A különböző káros stresszhatások mellett a természetes kiválasztódás is hozzájárul bizonyos fogmorfológiai jellemzők hangsúlyosabbá válásához. Célkitűzés: Középkori embertani leletek és mai páciensek gipszmintáin végzett odontometriai elemzés eredményeinek, valamint a járulékos csücskök jelenlétének összehasonlítása. Anyag és módszer: A 19 embertani leletből származó 132, valamint 30 páciens modelljén meglévő 694 fog morfológiai jellegzetességeit figyeltük meg. A koronák mesiodistalis, incisivogingivalis és vestibulooralis átmérőinek kétdimenziós képanalízise során nyert értékeit összehasonlítottuk, és megvizsgáltuk az antropológiai szempontból kiemelt fontosságú Carabelli- és taloncsücsköket. Eredmények: A XIV. századi és a jelenkori fogak méretei között statisztikai szempontból jelentős változást találtunk néhány fogcsoport esetében. A középkori leleteken az oldalsó fogak kevésbé széles koronával rendelkeztek, mint a mai populációban mért fogak. A történeti leleteken talált Carabelli-csücskök a Dahlberg-skála szerinti 1. és 3. fokozathoz tartoztak (23,07%-os előfordulás), míg a mai eseteken megfigyelt Carabelli-csücskök a 3., 4., 5., 6. és 7. fokozathoz tartoztak (50,90%-os előfordulás). Taloncsücsökkel a jelenkori csoportban találkoztunk, mindössze egy esetben. Következtetés: A vizsgált jelenkori fogakon a Carabelli-csücskök hangsúlyosabb morfológiai formában és nagyobb gyakorisággal jelentek meg, ami a mai populáció europid jellegét hangsúlyozza. Orv Hetil. 2018; 159(30): 1235–1240.

Absztrakt:

Bevezetés: A zsírmáj kialakulhat betegségek, műtétek, gyógyszerek, éhezés vagy túlzott mértékű alkoholfogyasztás következtében, de a helytelen táplálkozást, a zsírbő és rostszegény étkezést tartják az elsődleges oknak. A nem alkoholos zsírmájbetegség a lakosság 20–30%-át érintheti. A táplálkozási eredetű zsírmájat korai stádiumban általában szövődménymentes májkárosodásnak írják le. Célkitűzés: Kutatásaink célja a zsírdús táplálkozás bél–máj tengelyre gyakorolt hatásának a feltérképezése volt. Módszerek: Rutinlaboratóriumi, analitikai és szövettani módszerekkel patkányokban vizsgáltuk a bél és a máj redoxparamétereit, valamint a máj zsírsavösszetételét és elemtartalmát. Eredmények: A máj elzsírosodása során a vérszérumban mérhető májenzim- és metabolitértékek eltérései mellett a redox-homeosztázis mutatóiban is szignifikáns változások igazolódtak. Változás volt kimutatható a májban, a vérben és a belekben. A máj elzsírosodásának folyamata együtt jár a transzmetiláló képesség csökkenésével. Megváltozott a zsírsavösszetétel és a fémion-homeosztázis is a májban. Szövettani vizsgálatoknál a májlobulusok centrális részén a hepatocyták megduzzadtak, bennük zsírcseppek láthatók, piknotikus sejtmagok alakultak ki, ami a zsíros elfajulásra jellemző. A vékony- és vastagbél enterocytái sérültek, helyenként lelökődtek a felszínről, és gyulladásos reakciók figyelhetők meg a nyálkahártyában. Következtetés: Eredményeink alapján leszögezhető, hogy a zsírdús diéta okozta steatosis már korai stádiumban sem tekinthető egyszerűen reverzibilis változásnak, mert a változások kedvezőtlenül befolyásolják az egész szervezet redox-homeosztázisát, és egyben alapját képezhetik súlyos szív- és metabolikus betegségeknek, valamint siettethetik a gastrointestinalis tumorok kialakulását. Orv Hetil. 2020; 161(35): 1456–1465.

Összefoglaló. Az allergiás betegségekben szenvedő emberek száma világszerte, köztük Magyarországon is növekszik. Az egészségügyi ellátórendszerek azon dolgoznak, hogy minél hatékonyabban tudják felhasználni a rendelkezésre álló forrásokat. Az Allergic Rhinitis and its Impact on Asthma (ARIA) szervezet célja az allergiás náthában szenvedő betegek ellátásának javítása, szakmai ajánlások készítése, aktualizálása. Ennek egyik módja integrált betegellátási utak kidolgozása. Célunk ezek hazai elérhetővé tétele, az ajánlások széles körű elterjesztése az Európai Unió (EU) többi tagállamához hasonlóan Magyarországon is. Az ARIA más nemzetközi innovatív szervezetek bevonásával olyan integrált betegellátási utakat fejlesztett ki, amelyek allergiás nátha, esetleg társbetegsége, az asztma esetén támogatják a kezelést. Ezeket újgenerációs irányelvek kidolgozása útján alkották, amelyekhez felhasználták a mobiltechnológiából és pollenkamra-vizsgálatokból származó valós evidenciákat is. A gyógyszeres terápia optimalizálásához a vizuális analóg skálán alapuló, úgynevezett Mobil Légúti Figyelő Hálózat algoritmusát digitalizálták, és valós evidenciák felhasználásával tovább finomították. Allergén immunterápiára az ARIA a világon elsőként dolgozott ki integrált betegellátási utakat 2019-ben. A kezelési irányelvekhez való adherenciaszint alacsony, a betegek a tüneteik erőssége alapján módosítják a kezelést. A flutikazon-propionát–azelasztin kombináció hatása erősebb az intranasalis kortikoszteroidokénál, míg az utóbbi hatásosabb az oralis H₁-antihisztaminoknál. A mobiltelefonokban tárolt elektronikus napló vagy más ’mobile health’ (mHealth) eszközök használata segíti a betegek kiválasztását allergén immunterápiára. Az ARIA által javasolt algoritmus megfelelőnek mutatkozott az allergiás rhinitis kezelésére, ezért ezek az irányelvek bekerülnek integrált betegellátási utakba, és részét fogják képezni az EU Egészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Főigazgatósága digitalizált, személyközpontú gondozási anyagainak. Az allergén immunterápia hatékony az inhalatív allergének által okozott allergiás betegségekben, alkalmazását azonban korlátozni kell gondosan válogatott betegekre. Orv Hetil. 2020; 161(49): 2059–2071.

Summary. The number of allergic patients is increasing all over the world, also in Hungary. Delivering effective and cost-effective health care is essential for all health care systems. ARIA (Allergic Rhinitis and its Impact on Asthma) aims to improve the care of patients who suffer from allergic rhinitis by setting up guidelines and updating them. Development of ICPs (integrated care pathways) can play an essential role in attaining this goal. Our aim is to make ICP-s developed by ARIA available also in Hungary, as is already the case in other countries of the European Union (EU). Together with other international initiatives, ARIA has worked out digitally-enabled ICPs to support care in allergic rhinitis and comorbid asthma. ICPs are based on new-generation guidelines using RWE (real-world evidence) from chamber studies and mobile technology. The MASK (Mobile Airways Sentinel NetworK) algorithm – based on visual analogue scale – was digitalized to support pharmacotherapy, and was refined by using RWE. ARIA was the first to develop ICPs for allergen immunotherapy (AIT) in 2019. Based on MASK data, patients did not follow guidelines and their adherence to treatment was poor. Patients would modify their treatments, depending on the disease control. The effect of fluticasone propionate–azelastine combination is superior to intranasal corticosteroids which are superior to oral H₁-antihistamines. Electronic diaries obtained from cell phones and other ’mobile health’ (mHealth) devices help select patients for AIT. The ARIA algorithm for AR was found appropriate and no change is necessary. These guidelines will inform ICPs and will be included in the DG Santé digitally-enabled, person-centred care system. AIT is an effective treatment for allergic diseases caused by inhaled allergens. Its use should, however, be restricted to carefully selected patients. Orv Hetil. 2020; 161(49): 2059–2071.

Az omega-3 zsírsav fogyasztásának növelése kedvező hatású lehet a fokozott cardiovascularis kockázatú személyek, köztük az elhízottak számára. A kedvező hatások létrejöttének feltétele az omega-3 zsírsavaknak a szervezet plazmalipideibe történő beépülése, azonban a gyermekkorban ehhez szükséges szupplementációs dózisra vonatkozóan igen kevés adat áll rendelkezésre. A jelen vizsgálatunk célja napi 1000 mg alfa-linolénsavval kiegészített étrend a plazmalipidek zsírsavösszetételére kifejtett hatásának vizsgálata volt elhízott gyermekekben. Személyek és módszerek: Ebben a placebóval kontrollált, keresztező önkontrollos, 2 × 6 hétig tartó vizsgálatban a részt vevő 9 elhízott gyermek (életkor: 13,1 [±2,5] év, testtömegindex: 31,2 [±6,2] kg/m ² , medián [IQR]) étrendjébe speciális takarmánnyal etetett tyúkoktól származó napi 1 tojást és 50 g csirkehúst építettünk be, amivel napi 1000 mg alfa-linolénsav bevitelét tudtuk biztosítani. A plazmalipidek zsírsavösszetételét nagy felbontóképességű kapilláris gáz-folyadék kromatográfiával határoztuk meg. Eredmények: Az alfa-linolénsav-értékek emelkedő tendenciája volt megfigyelhető az alfa-linolénsavval történő szupplementációt követően a foszfolipid-, a triacil-glicerin- és a szterol-észter-frakcióban egyaránt, azonban egyik frakcióban sem volt a változás szignifikáns. A nem észterifikált zsírsavfrakcióban az alfa-linolénsav értékei szignifikánsan emelkedtek (0,11 [0,08] szemben 0,14 [0,20], tömeg%, p < 0,05), jelezve az alfa-linolénsav plazmalipidekben történő feldúsulásának a kezdetét. Következtetés: Az elhízott gyermekekben az étrend 6 héten keresztül napi 1000 mg alfa-linolénsavval történő kiegészítése csak a plazma nem észterifikált zsírsavaiban növelte szignifikánsan az omega-3 zsírsavak arányát, az észterifikált frakciókban nem volt szignifikáns hatás. Elhízott gyermekekben az omega-3-zsírsavellátottság befolyásolásához az alfa-linolénsav-szupplementáció dózisának 1 g/nap fölé történő növelése tűnik szükségesnek.

A vas minden élő organizmus számára nélkülözhetetlen, ugyanakkor a fölöslegben lévő aktív vas veszélyes, hiszen szabad gyökök képződését katalizálhatja. Ezért a vas abszorpciója szigorúan szabályozott folyamat, melynek eredménye a vasvesztés és a vasfelvétel egyensúlya. Azokban az országokban, ahol az étkezéssel a hemvas bevitele jelentős, a szervezet vastartalmának nagy része hemből származik. A táplálékkal bevitt hemet a vékonybél enterocyta sejtjei intakt formában receptormediált módon abszorbeálják, majd hem-oxigenáz katalizálta reakcióban degradálják, így a vas transzferrinhez kötve hagyja el az enterocytát. A hem számos protein prosztetikus csoportja, így minden sejtünk szintetizálja. Mennyiségét tekintve a legjelentősebb hemprotein a hemoglobin, mely a vörösvértestekben az oxigén transzportját végzi. A vörösvértestek hemolízise során szabaddá váló hemoglobin specifikusan vagy aspecifikusan plazmaproteinekhez kötődik, és receptormediált úton felvételre kerül, majd degradálódik. A hemoglobinmolekula szerkezeti felépítése megnehezíti, de teljes mértékben nem akadályozza meg a hemoglobin (ferro) oxidációját methemoglobinná (ferri). A reakcióban szuperoxidgyök-anion is képződik, mely további szabad gyökös reakciókaszkádokat indít el. A képződött methemoglobin a hemet nem köti olyan szorosan, mint a hemoglobin, így az oxidáció következménye szabad hem képződése. A hem a plazmaprotein hemopexinhez kötődik, és receptormediált úton a sejtek által felvételre kerül, majd a hem-oxigenázok által katalizált reakcióban degradálódik. A hem ezenkívül a plazma lipoproteinjeihez, valamint az endothelium lipidmembránjához is kapcsolódhat, aminek következtében az LDL oxidálódik, illetve az endothelium oxidatív stresszre érzékenyebbé válik. A jelen összefoglaló célja a hemmel kapcsolatos folyamatok áttekintése.

2006-ban jelent meg az Európai Rákkutatási és Kezelési Szervezet korábbi megállapításokat korszerűsítő ajánlása, amelyben a rákos betegekben kialakuló anémia kezelésére adott vértranszfúziót, illetve az ezt követő erythropoetin-kezeléseket értékelik. Az ajánlásban a vértranszfúziót a 9 g% hemoglobinszintre csökkenő anémia esetén javasolják. Eddig a kemoterápia következtében kialakult anémia vértranszfúziós kezelésére egyértelműen meghatározott hemoglobin-határértékszint Magyarországon nem szerepelt. Cél: A szerzők az osztályukon 2005-ben kezelt petefészekrákos betegeknek adott vértranszfúziók gyakoriságát vizsgálták. Nemzetközi, illetve hazai egyértelmű ajánlás hiányában a vizsgálati időszakban a vértranszfúziókat – a beteg klinikai állapotát is figyelembe véve – a 10 g%-ot elérő anémia esetén alkalmazták. Anyag és módszer: Az Országos Onkológiai Intézet Nőgyógyászati Osztályán 190 hám eredetű, petefészekrákos betegben történt kemoterápia. Ha a hemoglobinszint 10 g% alá csökkent, választott vörösvértest-transzfúziót végeztek, majd a betegek többségében (51/64 = 79,6%), erythropoetin-kezelés történt. Eredmény: A 190 közül 64 betegnél (64/190 = 34%) történt vérátömlesztés a kemoterápia kapcsán kialakult anémia miatt, s az utóbbiaknak csaknem felében (34/64 = 53%) 1-nél több alkalommal végeztek vértranszfúziót. A betegek 86%-ában a vértranszfúzióra G2-súlyosságú anémia miatt került sor. Az ismételten szükséges vértranszfúziókat a leggyakrabban a carboplatin-gemcitabin- (16/16) kezelések után alkalmazták. Következtetés: A petefészekrákokban adott kemoterápiák a betegek harmadában okoznak 10 g%-nál súlyosabb fokú anémiát. A vérszegénység kezelésében a vértranszfúzión kívül gondolni kell az erythropoetin-készítmények alkalmazására.

A központi idegrendszer és az endokrin rendszer kapcsolata rendkívül összetett. Az autonóm működéseket a hypothalamus neuronális és hormonális úton integrálja, biztosítja a szervezet homeosztázisát, koordinálja növekedési és szaporodási funkcióit, a stresszreakciókat, az élettani folyamatok ritmicitását, periodicitását és időzítését. Az általa termelt hormonok közül az antidiuretikus hormonnak a jól ismert hatásain túl szerepe van a szociális viselkedésben, mivel a vazopresszin-1A receptoron keresztül fokozza az agressziót. Az oxitocin az anyai viselkedés kialakítása mellett más szociális interakciókban, a párkapcsolati kötődésben, valamint az analgesiában és a fájdalom modulálásában játszik szerepet. A corticotrop-releasing hormon neurotranszmitterként is működik, kitüntetett szerepe van a stresszviselkedésben, szorongásban és depresszióban, erősen gátolja a mély alvást. Az evészavarok kialakulásában a hypothalamus neurotranszmitterei és neuropeptidjei közül a szerotoninnak, noradrenalinnak, GABA-nak, kolecisztokininnek, neuropeptid Y-nak, Agouti-related proteinnek, α-melanocyta-stimuláló hormonnak és ghrelinnek van alapvető jelentősége, a leptin- és galaninszintek határozzák meg, hogy anabolikus vagy katabolikus neurotranszmitterek képződjenek. A hőszabályozásban a centrális termoreceptorok játszanak szerepet, a cirkadián ritmusért a nucleus suprachiasmaticus főként „időzítő géneken” keresztül felelős. A hypothalamicus kórképek leggyakrabban bulimiához vagy anorexiához, hypersomniához, impotenciához, szorongásos attakokhoz vezetnek. Leggyakoribb térszűkítő folyamata a craniopharyngeoma. A vazopresszin-elválasztás hiánya vagy csökkenése diabetes insipidust, míg a túlzott mennyiségben képződő vazopresszin Schwartz–Barter-szindrómát okoz. A Fröhlich-, Kleine–Levin- és a Prader–Willi-szindróma jellegzetes neuropszichiátriai eltérésekkel jár. A hypophysis hipofunkció pszichiátriai képét a demencia-delírium kombináció jellemzi, a hypophysis-adenomák legjellegzetesebb neurológiai tünete a látótérkiesés. A somatotrop adenomák okozta tipikus neurológiai eltérések a carpal tunnel-szindróma, az obstruktív alvási apnoe és a fejfájás.

A szerző 1978-tól napjainkig rövid , valamint kombinált rövid + elhúzódó hatású betamethasoninjekciókkal rendszeresen intraarticularis és lokális kezeléseket végzett. A jelen közleményben 214 beteg esetében 965 rövid és 416 beteg esetében 2932 kombinált rövid + elhúzódó hatású betamethasonkészítmény intraarticularis, illetve lokális alkalmazása során 2003-ig szerzett tapasztalatait ismerteti. Célkitűzés: Saját tapasztalatok és az irodalmi adatok alapján ismertetni az intraarticularis és lokális szteroidkezelés optimális alkalmazásának szempontjait. Módszer: A betegeket reumatológiai, laboratóriumi és képalkotó vizsgálatok alapján választották ki. A készítmény alkalmazása az ARA ajánlása szerint történt. Az eredményeket a szerző az állapot, a tünetek alakulásának, a beteg és az orvos véleményének figyelembevételével értékelte és összevont táblázatokban ismerteti. Eredmények: Az intraarticularis kombinált rövid + hosszú hatású betamethason tünetmentességet vagy jelentős javulást 48,8%-ban, javulást 35,7%-ban eredményezett, lokálisan alkalmazva tünetmentesség, illetve jelentős javulás 50,5%-ban, javulás 29%-ban következett be. A rövid hatású betamethason lokálisan 40,6%-ban tünetmentességet, illetve jelentős javulást, 40,3%-ban javulást eredményezett. A kombinált gyors + elhúzódó hatású készítmény 62 esetben, a rövid hatású 10 esetben enyhe mellékhatást okozott. Az eredmények megfeleltek az irodalomban közölteknek, de a mellékhatásokat illetően lényegesen kedvezőbbek voltak. Következtetések: A gyors + elhúzódó hatású kombináció intraarticularis alkalmazása kizárólag a gyulladás látható és laboratóriumi jeleinek megléte vagy alapos gyanúja, illetve egy vagy kevés ízületre való korlátozódása esetében javasolt. Egy kezelési epizódban 3 injekciónál csak kivételes esetben van értelme többet alkalmazni. Extraarticularis alkalmazás esetében elsősorban a rövid hatású készítmény alkalmazása indokolt, kivéve ha a kezelendő betegség hosszan áll fenn, vagy előzőleg a rövid hatású szteroid hatástalannak bizonyult. A rövid hatású készítmény kevésbé és rövidebb ideig teszi ki a beteget a szervezet egészét érintő általános szteroidhatásnak. E szempontok figyelembevétele esetében a kezelés eredményesebb és biztonságosabb. A közlemény célja a részben helytelen hazai gyakorlat befolyásolása.

Az oxidatív stressz kóroki szerepe a csontállapot és a szénhidrát-anyagcsere romlásában ma már elfogadott. Vizsgálatunk során az egyik legismertebb antioxidáns enzim, a kataláz +22348C>T (RS769217) polimorfizmus hatását vizsgáltuk az inzulinérzékenységre, glükózfelhasználásra és a csontok denzitására. A glükózfelhasználás mérését (hyperinsulinaemiás klemp) és a genotipizálást 51 nő (24 egészséges, 27 glükózintoleráns: IFG, IGT és kezelést nem igénylő 2DM) és 90 férfi (64 egészséges és 26 glükózintoleráns) esetében végeztük el. Az allélfrekvenciákban a vizsgált dunántúli populációban, a nemek és csoportok között nem találtunk szignifikáns különbséget. A katalázgén-polimorfizmus anyagcsere- és csonthatása a nemek szerint különbözött. Nők esetében a T-allél megjelenése szignifikánsan jobb HOMA-IR indexet (CC: 2,95±1,8 vs. CT+TT: 2,06±0,9, p<0,05) és a TT-homozygoták esetében jobb teljestest-glükózfelhasználást eredményezett (M-1: CC: 9,43±4,4 vs. TT: 13,23±1,6 mg/kg/min, p<0,05), de a csontok denzitása nem különbözött. Férfiaknál a T-allél megjelenése alacsonyabb femurdenzitással (CC: 1,110±0,17 vs. CT+TT: 1,030±0,16, p<0,05 g/cm ² ) és jobb HOMA-indexszel (CC: 2,42±2,3 vs. CT+TT: 1,50±0,2, p<0,05 ) társult, de javulást az izomszövet cukorfelhasználásában nem mértünk. A szervezet energia-háztartását és a csontanyagcserét összekapcsoló osteocalcin anyagcsere-kapcsolata nők esetében (r = +0,4424, p<0,05, n = 23) a T-allél megjelenésekor eltűnik. A többszörös korrelációs számítások szerint a leptin/adiponektin arány nők esetében a femur, férfiak esetében az L1-4 BMD-értékét befolyásolja, de ezek a kapcsolatok a T-allél megjelenésekor megszűntek. Eredményeink eltérnek a koreai nőkön mért adatoktól, és hangsúlyozzák a genetikai vizsgálatok különböző populációkon történő ismétlésének szükségét, és az anyagcsereadatok nemek szerinti értékelésének fontosságát.