Search Results
. (2002) Társadalom-lélektan . Osiris, Budapest Társadalom-lélektan Olah A. (1993) Szorongás, megküzdés és megküzdési potencyál
Az énhatékonyság, a depresszió és az öngondoskodás kapcsolata 2-es típusú diabetes mellitusban
Association between self-efficacy, depression and self-care in type 2 diabetes mellitus
beliefs, and their association with health behaviour in patients with ischemic heart disease. [Szorongás, depresszió, egészségkontrollhit és az egészség-magatartással való kapcsolatuk ischaemiás
pregnancy on a population based Hungarian sample. [A várandósság alatti depresszió és szorongás gyakorisága az első trimeszterben hazai mintán.] Orv Hetil. 2009; 150: 1888–1893. [Hungarian
Kórosan elhízott betegeken végzett laparoszkópos csőgyomorképzés eredményességének vizsgálata
Efficacy of laparoscopic sleeve gastrectomy on morbidly obese patients
Hargittay Cs, Gonda X, Márkus B, et al. The relationship between anxiety and diabetes. [A szorongás és a diabetes közti kapcsolat.] Orv Hetil. 2021; 162: 1226–1232. [Hungarian
A Williams ÉletKészségek® stresszkezelő és pszichoszociális készségfejlesztő program magyar adaptációja és 10 éves tapasztalatai
The Hungarian adaptation of the Williams LifeSkills® stress management and psychosocial skills training program and ten years’ implementation in Hungary
Háttér
A Williams ÉletKészségek® (WÉK) komplex, standardizált, bizonyítottan hatékony magatartásorvoslási program, amelynek fókusza a pszichoszociális stresszhelyzetekkel való adaptív megküzdési stratégiák elsajátítása.
Célkitűzés
Bemutatjuk a WÉK programot, a magyar verzió kidolgozásának módszertanát, valamint a kulturális adaptáció és a széles körű gyakorlati alkalmazás során szerzett tapasztalatainkat.
Módszerek
A WÉK kulturálisan adaptált magyar verziója 2004-ben készült el, a programot azóta folyamatosan fejlesztjük. Az alaptréningek mellett csoportvezetői (WÉK facilitátor) képzéseket indítunk, a facilitátorok számára folyamatos szupervízió biztosított. A WÉK önsegítő változata (70’ DVD és Munkafüzet) 2007-ben készült el. Diákok, pedagógusok és érzelmi evők számára adaptált verzióját is sikerrel alkalmazzuk. A WÉK tréning akkreditált képzés egészségügyi dolgozók és pedagógusok számára. A kiscsoportos tréningek hatékonyságát kérdőívvel vizsgáltuk.
Eredmények
A WÉK használhatóságát a mindennapi gyakorlatban jól jelzi, hogy a tréningeken eddig közel 4000 fő vett részt országszerte. A WÉK-facilitátorképzést több mint 200 szakember végezte el, ez teszi lehetővé a program elérhetőségét Magyarország minden régiójában. A WÉK alaptréning hatékonyságát prospektív, kérdőíves, 6 hónapos utánkövetéses vizsgálataink igazolták. A megküzdő képességek javultak, az észlelt stressz, a szorongás és a depresszió szintje, valamint a szubjektív testi tünetek csökkentek. A programot minimális kiegészítésekkel különböző kiemelt célcsoportok számára sikeresen adaptáltuk.
Következtetések
Az elmúlt 10 év tapasztalatai azt igazolják, hogy a Williams ÉletKészségek® kiscsoportos készségfejlesztő tréning hazai körülmények között széles körben alkalmazható. A résztvevők szubjektív elégedettsége mellett a program hatékonyságát a nemzetközi vizsgálatokkal összhangban, hazai kutatási eredményeink is igazolták.
Az anya–magzat kötődést felmérő MFAS-HU-20 skála pszichometriai jellemzőinek és összefüggéseinek vizsgálata a Kohorsz ’18 kutatás várandós szakaszának mintáján
Psychometric properties and associations of Maternal–Fetal Attachment Scale-HU-20 in the pregnant wave of Cohort ’18
Elméleti háttér: Az anya–magzat kötődés gyakran vizsgált, ugyanakkor bizonytalan tartalmú konstruktum. A korábbi kutatásokban egymásnak ellentmondó eredmények születtek a jelenség dimenzionalitásával és korrelátumaival kapcsolatban. Cél: A szerzők célja, hogy a magyarországi várandósok populációjára reprezentatív mintán vizsgálják meg az anya– magzat kötődés konstruktumát, és felmérjék annak bizonyos szociodemográfiai és pszichoszociális változókkal való együttjárását. Módszerek: Az elemzés a Kohorsz ’18 Magyar Születési Kohorszvizsgálat első, várandós szakaszának adatain történt, harmadik trimeszterben járó várandósok körében (n = 7115). Az adatok forrását a védőnők által szóban, valamint önkitöltős formában begyűjtött kérdőíves adatok szolgáltatták. Az anya– magzat kötődés felmérése a Maternal–Fetal Attachment Scale magyar nyelvű, 20 tételes változatával történt. Eredmények: A Maternal–Fetal Attachment Scale-HU-20 kétfaktoros struktúrába szerveződött, egy 15- és egy 5-tételes alfaktorba. Az elfogadható belső konzisztenciájú faktorokat Hangolódás (Cronbach-α = 0,795) és Interakció (Cronbach-α = 0,606) alskáláknak neveztük el. Kétváltozós statisztikai elemzésekben az anya–magzat kötődés összpontszáma a vizsgált változók (kor, gesztációs hét, társas támogatottság, pozitív és negatív párkapcsolati interakciók, depresszió, általános és várandóssággal összefüggő szorongás, paritás, iskolai végzettség, partnerkapcsolati helyzet, jövedelem) mind-egyikével szignifikáns összefüggést mutatott, legszámottevőbb összefüggést a társas támogatottsággal (τb = 0,166; p < 0,001) és a pozitív párkapcsolati interakciókkal (τb = 0,202; p < 0,001). A két aldimenzió számos prediktor változóval eltérő mértékben és/vagy irányban függött össze. Többváltozós elemzésben a vizsgált változók hatása, a kor, a negatív párkapcsolati interakciók és a partnerkapcsolati helyzet kivételével szignifikánsnak bizonyult, továbbá az alacsonyabb iskolai végzettségű és alacsonyabb jövedelmű csoporthoz való tartozás inkább a kötődés interaktív aspektusaival, míg a magasabb végzettség a kötődés hangolódó aspektusaival járt együtt. Következtetések: Az anya–magzat kötődés reprezentatív mintán való vizsgálata hozzájárulhat az anya–magzat kötődést befolyásoló demográfiai és pszichoszociális tényezők kölcsönhatásainak megismeréséhez és az eltérő társadalmi hátterű nők várandósság-élményének jobb megértéséhez.
Introduction: Maternal–fetal attachment is a widely studied concept with debated latent content. Previous research found controversial results considering its dimensionality and associations. Aim: Investigation of the construct of maternal–fetal attachment, and its associations with certain sociodemographic and psychosocial variables in a representative sample of Hungarian pregnant women. Method: The analysis was conducted among pregnant women in the third trimester (n = 7115), from Cohort ’18 Growing up in Hungary. Questionnaire data were collected from participants by health visitors. Maternal–fetal attachment was assessed using the 20-item version of the Hungarian Maternal–Fetal Attachment Scale. Results: A two-factor solution emerged, consisting of the dimensions „attunement” (15 items, Cronbach’s α = 0.795) and „interaction” (5 items, Cronbach’s α = 0.606) with acceptable internal consistencies. Bivariate analyses showed significant associations between the total score of maternal–fetal attachment and maternal age, education, parity, partnership status, income, gestational age, perceived social support, positive and negative interactions with the partner, depression, general and pregnancy related anxiety. Highest correlations were found with perceived social support (τb = 0.166, p < 0.001) and positive interactions with the partner (τb = 0.202, p < 0.001). The two subscales were associated with the variables with varied magnitude and/or direction. In the multivariate analyses, all the variables had significant effect on maternal–fetal attachment except maternal age, negative interactions with the partner and partnership status. Lower maternal education and income were more strongly associated to “interaction”, while higher maternal education was more strongly associated to “attunement”. Conclusions: The study of maternal–fetal attachment in representative samples helps us understand the interaction between relevant sociodemographic and psychosocial variables and provides insight into the varied experience of maternal–fetal relation of women from different social background.
Mi van a maszk mögött? A maszkviselés szociális reprezentációja
What is behind the mask? Social representation of mask wearing
Elméleti háttér: A COVID–19-pandémia idején a járványügyi intézkedések meghatározó részévé vált az arcmaszkok viselésének preventív és széles körű alkalmazása. Az arcmaszkok az arcfelület mintegy 60–70%-át lefedve jelentősen befolyásolják a szociális interakciókat – különösen az érzelemfelismerést, érzelemkifejezést és mentalizálást. A kommunikációban fellépő nehézségek a gyógyító munka hatékonysága szempontjából kiemelt jelentőségűvé válnak az orvos–beteg kapcsolatban. Ennek még kritikusabb esetei azok a helyzetek, amikor a páciens mentalizációs deficittel jellemezhető zavarban szenved. Tanulmányunkban a szociális reprezentációk elméletét használjuk annak vizsgálatára, hogy a maszkviselés milyen tartalmakkal vált a közös tudás részévé. Célkitűzés: Vizsgálatunkban a maszkviselés szociális reprezentációjának feltérképezését tűztük ki célul, figyelembe véve annak interperszonális kommunikációra gyakorolt hatását, olyan csoportokban, ahol a kölcsönös megértés hatékonysága kiemelt jelentőséggel bír. Módszerek: Kutatásunkban a koronavírus-járvány második és harmadik magyarországi hulláma idején, orvos, szomatikus és pszichiátriai beteg csoportban, valamint kontrollcsoportban (összesen 81 fő, átlagéletkor 43,1 [SD = 13,83] év) szabad asszociációs feladatot adtunk a „maszkviselés” hívószóra. A nyert adatokból szemantikus kategóriákat képeztünk, majd ranggyakoriság-eljárással feltérképeztük a szociális reprezentációk szerkezetét az egyes csoportokon belül. Eredmények: A vizsgálati csoportok maszkhasználathoz kapcsolódó szociális reprezentációjában egységesen központi elemként jelent meg a maszkviselés által nyújtott biztonságélmény, valamint a maszk zavaró testérzetet keltő hatása. Különbséget találtunk az egyes csoportok között elaboratív kategóriák megjelenése, illetve szorongás, agresszió, tehetetlenség, sérült dependenciaszükséglet, valamint a kényszerű alkalmazkodás tekintetében. Következtetések: A maszkviselés szociális reprezentációjának elemzése alapján a maszkviselés ambivalens jelentéstartalmakat hordoz. Bár a maszkviseléshez kapcsolódó szociális reprezentációk struktúrájában számottevő különbségek is mutatkoztak, ugyanakkor a legtöbb vizsgált csoportban a maszk a vírusvédelem szempontjából „kényelmetlen, de szükséges” eszközként került felismerésre. Az eredmények alapján az egyes csoportok sajátos reprezentációik alapján eltérő módokon lehetnek veszélyeztetettek, illetve küzdhetnek meg a pandémia idején kialakult helyzettel.
Háttér: Vizsgálatunk a vezető beosztásban dolgozók életminőségének általános leírásán túl a nemi különbségekre fókuszál. A szakirodalmi hivatkozások szerint a nők számára nagyobb kihívást és nagyobb stresszterhet jelentenek a vezető pozícióval kapcsolatos munkahelyi elvárások, és ennek hatása az egészségi állapottal kapcsolatos életminőség mutatóiban is leképeződik. Módszerek: Almintánkat a Hungarostudy 2006-os országos reprezentatív felmérés adatbázisából hoztuk létre, amelyben a 18 éven felüli, gazdaságilag aktív, vezető beosztásban lévő személyek adatai szerepeltek (N = 344 fő). A vezetők stresszterhelését a munkahelyi stressz, a kapcsolati stressz, valamint a foglalkozási és magánéleti szerepek összehangolásából eredő stressz mutatóival jellemeztük. Az életminőség mérésére egyrészt specifikus és általános elégedettségi mutatókat és a boldogság szubjektív megítélését, másrészt az általános közérzet és az egészségi állapot olyan mutatóit használtuk, mint a krónikus betegségek, a szubjektív testi tünetek, a depresszió és a szorongás. Az életstílus kapcsán a rizikómagatartások (dohányzás, alkohol) előfordulását, valamint a testtömegindexet és a fizikai aktivitás, sportolás gyakoriságát elemeztük. Eredmények: A vezető pozícióban lévő nők és férfiak munkával kapcsolatos stresszterhei a mutatók alapján nem különböztek. Ugyanakkor a szoros kapcsolatokból, valamint a munka és a család összeegyeztetéséből származó stressz-szint a vezető nők körében jelentősen magasabb volt, mint a férfiaknál. Az egészségi állapot önértékelése hasonlóan alakult, de emellett a nők az elmúlt 3 év vonatkozásában több orvosi kezelésről számoltak be, mint a férfiak, és lényegesen több szubjektív testi tünetet jeleztek, ami jelentősebb szomatizációra utal. A vezetők általános jóllét szintje nemenként nem különbözik, de emellett a nők nagyobb arányban szoronganak, és elégedetlenebbek a szexuális életükkel, míg a férfiakra jellemzőbb az ellenséges beállítódás. A vezető férfiak gyakrabban fogyasztanak alkoholt és elhízottabbak, mint a női kollégáik. Következtetések: A vizsgálat eredményei alapján nem állítható, hogy a női vezetők sérülékenyebbek, mint a férfiak.
Elméleti háttér: A rezíliencia azon jellemzőket foglalja magában, amelyek elősegítik a veszélyeztetett életkörülmények ellenére történő sikeres alkalmazkodást, enyhítik a stressz negatív hatásait és lehetővé teszik a változásokkal szembeni adaptív megküzdést. A Connor-Davidson Rezíliencia Skála (CD-RISC) a lelki ellenálló képesség mérésére kidolgozott eszköz. Cél: A kutatás célja a 25-itemes CD-RISC magyar nyelvre adaptálása és pszichometriai elemzése volt. Módszerek: Keresztmetszeti, kérdőíves vizsgálatunkban 100 fős autoimmun betegcsoport (átlagéletkor = 51,49 év; szórás = 12,87 év) és 164 fős egészséges kontrollcsoport vett részt (átlagéletkor = 43,77 év; szórás = 15,78 év), akik az alábbi kérdőíveket töltötték ki: Connor-Davidson Rezíliencia Skála, Kórházi Szorongás és Depresszió Skála (HADS), Temperamentum és Karakter Kérdőív (TCI). Eredmények: Magyar mintán a konfirmatív faktorelemzés nem igazolta az eredeti rezíliencia-kérdőív 5-faktoros struktúráját, míg a feltáró faktorelemzés 6 faktort eredményezett. A kérdőív Cronbach-alfa értéke magas (0,869) volt. A CD-RISC az elvárásoknak megfelelő irányú és mértékű korrelációt mutatott a validáláshoz alkalmazott mérőeszközökkel. Szignifikáns pozitív korrelációt találtunk a TCI önirányítottságot (r = 0,449; p < 0,001) és együttműködést (r = 0,171; p < 0,05) mérő skáláival; míg szignifikáns negatív együttjárást a TCI ártalomkerülést mérő skálájával (r = –0,558; p < 0,001) és a HADS depressziót (r = –0,477; p < 0,001) és szorongást (r = –0,326; p < 0,001) mérő alskáláival. Egy bináris logisztikus regresszió-analízis eredményei igazolták, hogy a CD-RISC alkalmas az autoimmun beteg és egészséges csoport elkülönítésére a rezíliencia értékek mentén. Következtetések: Összességében elmondhatjuk, hogy a 25-itemes CD-RISC magyar változatának pszichometriai mutatói megfelelőek, a kérdőív megbízható és érvényes mérőeszköznek bizonyult a rezíliencia mérésére.
A szerző négy területen vizsgálja az anyagi helyzet és a szubjektív jóllét (boldogság) közti kapcsolatot: (1) egy adott országon belül vizsgálható a korreláció a jövedelem és a szubjektív jóllét között („Boldogabbnak vallják-e magukat a tehetősebb személyek, mint a kevésbé tehetős személyek?”), (2) vizsgálhatjuk azon személyek szubjektív jóllét változásait, akiknek nagymértékben változik az anyagi helyzete („Boldogabbá teszi-e az embert a fizetésemelés vagy egy lottónyeremény?”), (3) megvizsgálhatjuk, hogy nemzetközi szinten milyen együtt járás tapasztalható az anyagi helyzet és a szubjektív jóllét szintje között („Boldogabbak-e a tehetősebb országok lakosai, mint a kevésbé tehetős országok lakosai?”), és végül (4) megvizsgálhatjuk, hogy egy adott nemzet gazdasági helyzetének javulása hogyan befolyásolja a szubjektív jóllétet („Az ország anyagi helyzetének javulása növeli-e az átlagos boldogságszintet?”). A szakirodalomi áttekintés alapján az anyagi helyzet és a boldogság közti összefüggés mind egyéni, mind nemzetközi szinten ellentmondásos. A jobb anyagi helyzet mind individuális, mind nemzetközi szinten magasabb boldogsághoz társul, az anyagi helyzet javulása azonban – egy alapvető szinten túl – nem növeli a boldogságszintet se individuális, se nemzetközi viszonylatban. A rosszabb anyagi helyzetben lévő személyek, illetve országok esetén erősebb az összefüggés az anyagi helyzet és a boldogság közt, mint a jobb anyagi helyzetben lévő személyeknél, nemzeteknél. Az anyagi helyzet és a szubjektív jóllét közt fennálló gyenge, ellentmondásos viszony hátterében több tényező állhat. A hedonikus adaptáció azt jelenti, hogy viszonylag gyorsan képesek vagyunk alkalmazkodni megváltozott anyagi helyzetünkhöz, ezért pénzügyi helyzetünk javulása gyorsan elveszti jutalmazó erejét. Második tényezőként azt emeli ki a szerző, hogy az anyagi helyzet nem áll direkt kapcsolatban azon tényezőkkel, melyek bizonyítottan képesek növelni a szubjektív jóllét szintet (pl. kielégítő szociális kapcsolatok, áramlat-aktivitások keresése). Végül az anyagi javakra való fókuszálás rosszabb mentális állapottal, magasabb szorongás- és depressziószinttel társul. Összességében úgy tűnik, hogy az anyagi javak hiánya nagy valószínűséggel csökkenti a szubjektív jóllét szintjét, az anyagi javak megléte viszont nem jár együtt feltétlenül magasabb szubjektív jólléttel, az anyagi helyzet javulása nem növeli feltétlenül a boldogságszintet. A tanulmány végén áttekintjük az eredmények gyakorlati konzekvenciáit.
