Search Results

In the field experiments carried out in 2000 and 2001 at the Nagyhörcsök Experimental Station on calcareous chernozem soil contaminated with heavy metals the results show that the application of 40 t/ha Balinka brown coal did not decrease the uptake of essential elements by the maize, barley and rape test plants, and did not decrease the fertility of soil. There was no change or sometimes a slight increase in the investigated tissues of the plants due to the effect of coal application. This is advantageous in Zn deficient soils, but on similar soils strongly polluted with Zn the Balinka brown coal cannot be used as an effective remediator. The coal treatment drastically decreased the Se toxicity of the soil, the maxi-mum yield could even be obtained on the strongly Se-polluted plots. The development of plant stands in the coal treated plots improved considerably, perhaps due to the better moisture regime conditions of the soil. The Sr and Cd content in plant tissues decreased in several cases due to brown coal application. The most dangerous contaminant, the Cd concentration in the plants dropped to half or even 1/3, as a result of coal treatment.  The results of the two-year experiments showed that the 40 t/ha rate of Balinka brown coal can be used successfully and economically in the in situ remediation of Cd, Se and Sr contaminated soils. This rate does not influence the original fertility parameters of the soil, but can be applied with advantages both in extremely light- or heavy textured soils in case of moderate contamination. However, further investigations are needed to find out the effects of Balinka-type brown coal application on other soil types, plants and other polluting elements. 

Tanulmányunkban a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) egyik jogelődje, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Növényvédelmi és Agrokémiai Központ (MÉM NAK) által készített genetikus talajtérkép digitális állományát mutatjuk be. Az 1983-ban elkészült MÉM NAK talajtérkép az egyetlen olyan országos (1:200.000 méretarányú) kartográfiai munka, amely a jelenleg érvényes talajosztályozási rendszerünkből mind a 9 talaj főtípust, a 40 talajtípusból 36-ot, és a 86 altípusból 70-et jelenít meg, továbbá információval szolgál 28 különféle talajképző kőzetről és 9 fizikai féleségéről is.

A vektoros térinformatikai állomány első verziója a 2000-es évek végén, a Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálat koordinálásával készült el. A Genetikus talajtérkép javításával jött létre a dolgozatban bemutatott állomány, amelyet kiválasztott területeken a földrajzi tájbeosztás középtájai és az SRTM modell magasság adatai segítségével értékeltünk és az Agrotopográfiai (AGROTOPO) Adatbázis vektoros állományának talajinformációival hasonlítottuk össze. A genetikus talajtérkép az országos talajtérképek evolúciójának fontos állomása. STEFANOVITS és SZŰCS térképét tekinthetjük a jelenkori talajosztályozás szerinti talajtérképezés első kartográfiai összegzésének, az AGROTOPO ezt adat tartalmában és a rajzolat részletességében továbbfejlesztette, majd a MÉM NAK talajtérkép a talajosztályozási egységek ábrázolása tekintetében jelentett előrelépést. A MÉM NAK genetikus talajtérkép alapot nyújthat koncepcionális talajtérképek elkészítéséhez és minden olyan munkához, amelyben a talajosztályozási kategóriákat érintő tematikus részletessége előnyt jelent.

Az újonnan kidolgozott forróvizes extrakciós módszerrel (HWP) nyerhető foszfor és kálium vizsgálati eredmények értelmezése érdekében összehasonlító vizsgálatot végeztünk a Magyarországon hivatalos AL módszerrel. A zömében tartamkísérletekből, valamint üzemi táblákból származó 315 talajmintán hasonlítottuk össze a két módszerrel kioldott foszfor- és káliumtartalmakat. Mind a foszfor, mind a kálium esetében a két módszerrel nyert eredmények szoros összefüggésben voltak egymással, de az összefüggések szorosságát a talajok fizikai és kémiai tulajdonságai befolyásolják. A nagy abszolút értékbeli különbségek (átlagosan 10–20-szor nagyobb értékeket ad az AL módszer) ellenére a két módszerrel nyert eredmények – vizsgálati helyenként – a fentiek figyelembe vételével átkonvertálhatók egymásba. További előrelépést jelenthet a két módszer átjárhatóságában, ha még nagyobb számú mintán a foszfor esetében a kalcium-karbonát jelenléte, esetleg a kötöttség, kálium esetében pedig a kötöttség figyelembevételével végezzük el az átszámítást. A vízoldható elemtartalomnak ugyanis – különösen környezetvédelmi szempontból – kiemelt jelentősége van.

An incubation experiment was set up to investigate the effects of NPK fertilizers, wheat straw and food waste compost in combination with Phylazonit MC biofertilizer on the changes in 0.01 M CaCl ₂ extractable nitrogen forms (NO ₃ ⁺ -N, NH ₄ ⁺ -N, organic-N fraction) of three types of soils. The quantities and changes in CaCl ₂ -NH ₄ ⁺ -N mainly depended on the adsorption capacity of soils. Higher CaCl ₂ extractable NH ₄ ⁺ -N values were measured in the calcareous chernozem and sandy soil with the application of NPK treatment, while in case of the chernozem soil with loamy texture no significant differences were found between the NPK and control treatments. NH ₄ ⁺ immobilization appeared in pots given straw treatment. The quantity of CaCl ₂ -NH ₄ ⁺ -N changed within the incubation period, the direction and extent of the change were dependent of the production rates and consumption processes. In all soils the 0.01 M CaCl ₂ extractable NO ₃ ^- -N was the largest pool for plant nutrition. The highest CaCl ₂ -NO ₃ ^- -N values were found in pots given NPK and combined NPK+straw treatments, while the lowest values were measured in straw-treated pots. Wheat straw, with higher C/N ratio caused a temporary immobilization, followed by remineralization. Food waste compost, with lower C/N ratio, proved to have a good N supplying capacity. The contrasted effect of straw and compost was more conspicuous in sandy soil, in which the original NO ₃ ^- -N content was the lowest. Higher CaCl ₂ -organic N values were measured for pots treated with straw and with compost, as compared to the control. During the incubation period the amount of soluble organic-N changed, the direction and extent of the change depended on the soil type and treatments. The effect of Phylazonit MC was on the quantity of CaCl ₂ extractable N fractions was not really expressed, and the significancy of the effect varied and was dependent of the soil type. Biofertilizer amendment increased the extractable NO ₃ ^- -N in sandy soil, decreased the negative effect of wheat straw, and it also might help in decomposing wheat straw and food waste compost. The application of Phylazonit MC in the calcareous chernozem caused a significantly higher amount of organic-N, especially in straw-treated pots.

Differences in soil properties and among plant species may play an important role in the effectiveness of residual and freshly applied phosphorus fertilizers. However, a limited number of experimental results are available on this subject.  Pot experiments were carried out with soils from 9 sites of the National Long-term Fertilization Trials, varying in their main characteristics, such as pH, soil texture, organic matter content and P status. Soil samples were taken after 20 years from the unfertilized control and from plots annually fertilized with 200 kg P ₂ O ₅ .ha ^-1 . Effects of long-term fertilization as well as that of freshly applied phosphorus were studied in the experiments. Perennial ryegrass (Lolium perenne L.) was used as test plant.  The objective of the present study was to develop quantitative relationships between selected soil parameters and the phosphorus retention characteristics of the experimental soils.  Amounts of P removed by plants during 5 cuts were correlated with DM production of plants as well as with the phosphorus amounts extracted at pH 3.7 by ammonium lactate-acetic acid, AL-P mg.kg ^-1 soil. Phosphorus nutrient balance was calculated from the results to evaluate either P supply or retention characteristics of experimental soils.  Results of the experiments were computed by stepwise regression analyses using the STATGRAPHICS program package.   Soil parameters involved in the study were: humus content, pH values (ranging from 3.9 to 7.4), clay mineralogy, total P contents of soils, P rates applied for 20 years, freshly applied P in the pot experiment.    Based on the results of regression analyses, the importance of soil parameters was evaluated. It was established that several soil parameters significantly influenced the phosphorus retention of soils. Regression coefficients (R²) ranged between 0.619 and 0.285 (n = 86).      Long-term effects of P application, higher pH values and humus content had a favourable influence on the P retention of experimental soils. On the other hand, increasing phosphorus retention could be attributed to higher CEC, vermiculite content as well as to increasing rates of freshly applied phosphorus. It was found that long-term effects of P applications on the P supplying power of soils were related also to the increasing N and K rates, providing a balanced nutrient supply in soils.       Our results may help the broader understanding of phosphorus retention and fixation characteristics under various soil conditions.   

A történeti korokban élt emberek mindennapi élettevékenységét a háztartásrégészet egy adott emberi populáció hátrahagyott anyagi és építési kultúráján keresztül ítéli meg. A talajtanban alkalmazott talajkémiai és -fizikai paraméterek térhasználat elemzésben történő felhasználása ugyanezt a célt szolgálja, de természeténél fogva eltérő tevékenységek detektálására (is) alkalmas. A bemutatott vizsgálat két épületobjektum, talajtani alapokra helyezett, belső térhasználat elemzésének módszertani megfontolásait, illetve eredményeit foglalja össze. Győr–Ménfőcsanak-Széles-földek lelőhelyen feltárt kelta (La Tène kultúra, Kr.e. III. század második fele), illetve római kori bennszülött (Kr.u. I. század vége) épületobjektum belső terében, a teljes régészeti jelenségre reprezentatív horizontális mintavételi módszert alkalmaztunk, amelynek keretében 50×50 cm-es rácshálóból gyűjtöttünk antropogén üledékmintákat a két objektum belső teréből. A vizsgálat tárgyát képező objektumok méretben és felépítményben azonosságokat mutatnak. Az egyenként két ágasfás, félig földbe mélyített épületekből összesen 68 db mintán végeztünk talajtani méréseket [összes szervesszén-tartalom (TOC%), összes foszfortartalom (P_összes), pH (H₂O, KCl), CaCO₃%, Arany-féle kötöttség (K_A)]. Annak érdekében, hogy a régészeti jelenségekben megmutatkozó emberi hatást elkülöníthessük a környezeti háttérértékektől, a lelőhely négy pontján vettünk fel kontroll talajszelvényt. A régészeti környezetből származó mérési adatok kiértékelése kettős. Mennyiségi szempontból a lelőhely környezeti viszonyaihoz, illetve a kimért háttérértékekhez kell kalibrálni az adatokat. Minőségi szempontból ugyanakkor egy-egy paraméter mintasorozatában mért szórás, értékintervallum, illetve horizontális heterogenitása árulkodik az épület belsejének eltérő használatáról. Az alkalmazott paraméterek közül az összes foszfortartalom és az összes szervesszéntartalom adatai bizonyultak a leginformatívabbnak annak eldöntésében, hogy a vizsgált belső terek mely pontját, milyen mértékben érhette emberi tevékenységből származó behatás. Eredményeink alapján az Arany-féle kötöttségi szám, illetve a szénsavas mésztartalom eloszlásmintázatait – Győr–Ménfőcsanak-Széles-földek lelőhely esetében – csak részlegesen lehetett az egykori emberi tevékenységhez kötni. Ez a lelőhely szedimentológiai és talajtani viszonyaival magyarázható. A két objektum belső térhasználata, az antropogén üledékeken végzett talajtani mérések tanúsága szerint nem tekinthető azonosnak. A római kori bennszülött épület belső terében markáns különbséget lehet feltételezni a belső térhasználatban. Ezzel ellentétben a kelta épületobjektumnál egyenletes eloszlásmintázatról beszélhetünk, amely olyan emberi tevékenység egykori meglétére utal, amely nem szelektíven használta az épület belső terét.

Eredményeink alapján megállapítottuk, hogy a barlangi üledékek részben eredetük, részben a bennük lezajló folyamatok alapján talajnak tekinthetők. A barlangi talajok sokszor sekélyek, közvetlenül a szilárd kőzeten helyezkednek el. Általában rétegzettek, a rétegek egymástól elkülönülnek, öntés eredetűek. Szervesanyagtartalmuk a behordott anyagoktól függ, gyakran jelentős mennyiségű lebomlatlan szerves hordalékot, üledéket tartalmaz, amire alapozva nagyon intenzív talajélet alakul ki, ami a talaj szerkezetében is felismerhető és néhol vermic tulajdonságokat is létrehozhat. Fizikai félesége nagyon változatos, az agyagtól a durva kavicsos homokig minden frakció megtalálható.A talajok anyaga szinte 100 százalékban meszes, mely mész másodlagos eredetűnek tekinthető, mennyisége pedig legalább 2%. Ebből következően a pH értékei a semleges és a 8,5 értékek között szórnak, többnyire a 8-as érték körül csoportosulva. Ritkán a glejesedés is megjelenik, elsősorban a lefolyástalan üledékgyűjtőkben, amin a víz nem folyik át és nem tud oldott oxigéntartalmában felfrissülni. A nagy oldott oxigéntartalommal jellemzett ún. „oxy-aquic” állapotban nem redukálódik a vas, a glejesedés nem indul el.Talajtani szempontból a barlangi üledékek nagyon változatos képet mutatnak. Bennük azonban a lerakódási rétegzettségen túl számos talajképződési folyamat is felismerhető, melyek sok tekintetben analógnak tekinthetők a felszíni folyamatokkal, ezért mindenképpen a talajok közé kell sorolni. Mindezek alapján a barlangi talajok a magyar osztályozás szerint elsősorban az öntés-, illetve a kőzethatású talajok közé sorolhatók be. A WRB szerint elsősorban a Fluvisolok és a Leptosolok referencia csoportjába osztályozhatók, a megvizsgált talajok alapján pedig jellemzőiket a leptic (epileptic), fluvic (ritkábban colluvic), vermic, calcaric, eutric, gleyic, esetleg mollic és rhodic minősítőkkel írhatjuk le.Az ásványtani vizsgálatok viszonylag kisszámú saját, illetve referencia mintája ellenére kijelenthető, hogy egyértelmű trendek voltak felismerhetők a barlangi üledékekben. A mintákat felszíni talajokhoz vagy kőzetekhez kötni a vízgyűjtő terület jelenlegi és történeti heterogenitása miatt nehéz. Ami viszont megállapítható volt az az, hogy a barlangi talajok ásványainak körülbelül felét kvarc ásvány alkotja - a fizikai féleség függvényében 38% és 73% között. Agyagásvány frakciójában viszont a szmektit-vermikulit társulások uralkodnak, nyolc mintából hét esetében a teljes frakció 80-90%-át alkotva. Ettől eltérő csak a Mexikói 2-es minta, ahol érdekes módon a frissnek tekinthető, viszonylag mállatlan, kilúgozatlan illit-muszkovit keveredik az erős mállást jelző kaolinittel. Ennek magyarázata valószínűleg az eltérő eredetű anyagok időben, vagy a mintavételezésnél történt egymásra rakódásával magyarázható, mely elmélet alátámasztása a későbbiekben további, részletesebb vizsgálatokat igényel.A munkát a „Kútfő” TÁMOP-4.2.2.-A11/1/KONV-2012-0049. jelű projekt és a határon átnyúló HUSK/1001/2.1.2/0058. számú projekt támogatta.