Search Results
A virtuális valóság mint szimulációs módszer alkalmazása a telepített sürgősségi egységek, valamint COVID–19-kórházak személyzetének képzésében
Virtual reality as a simulation tool for field hospital’s and COVID-19 hospital’s staff training
Összefoglaló. Bevezetés: A COVID–19-pandémia okozta nagyfokú betegszám-növekedés ellátásának érdekében az egészségügyi rendszerek gyakran a kórházak teljes átszervezésére kényszerültek. A szakállomány gyors és hatékony felzárkóztatása kulcsfontosságú ilyen körülmények között. A telepített kórházi egységek személyzetének felkészítésére a virtuális valóságban levezethető csoportos gyakorlatozás ígéretes módszernek mutatkozik. Célkitűzés: Célunk egy telepített kórház személyzetének felkészítésére alkalmazott virtuális szimulációs gyakorlatsorozat tapasztalatainak bemutatása, valamint a létrehozott és kipróbált virtuális gyakorlatcsomagok adaptálási lehetőségeinek elméleti bemutatása a COVID–19-kórházak személyzetének gyors felzárkóztatását szolgáló gyakorlatsorozat lehetséges kivitelezése érdekében. Módszer: Három, prototípusként előállított virtuális gyakorlat került alkalmazásba két próbatanfolyam keretén belül. A virtuális színterek kialakítására az XVR szimulációs szoftvert használtuk. A gyakorlatok alkalmazhatóságának és hasznosságának kiértékelésére anonim kérdőíves felméréseket készítettünk. Az adatok feldolgozásában kereszttábla-elemzést és khi-négyzet-próbát alkalmaztunk. Eredmények: A két próbaképzésen nyolc ország képviseletében összesen 76 gyakornok vett részt. A résztvevők 63,9%-a szerint a módszer alkalmas ilyen jellegű gyakorlatok levezetésére, de további fejlesztéseket igényel. Véleményük, hogy technikai használata „elég könnyen” elsajátítható (59,7%), és interaktív (90,32%), valósághű (45,0%) szimulációs közeget biztosít. Megbeszélés: Eredményeink alapján a virtuális valóság egy alkalmazható módszer a telepített kórházak szakállományának valós bevetésekre való felkészítésére. A létrehozott virtuális gyakorlatcsomagok tartalma és szerkezete könnyen adaptálható egy COVID–19 ideiglenes egészségügyi egység sajátos munkakörülményeihez való gyors személyzeti felzárkóztatást szolgáló műhelygyakorlatok megszervezéséhez. Következtetés: A virtuális valóság ígéretes oktatási eszköz, amely kiegészítheti a nagy költségekkel és bonyolult szervezéssel járó terepgyakorlatokat, megközelítve azok oktatási hatásfokát. A virtuális térben megélt tapasztalatok valós szakmai élményekké alakulnak, és hozzájárulnak egy biztonságos és hatékony munkaközeg gyors kialakításához. Orv Hetil. 2021; 162(40): 1591–1600.
Summary. Introduction: COVID-19 pandemic imposed sudden increase in hospital admissions, thus medical systems needed to reorganize entire hospitals quite often. Quick and efficient training is of outmost importance. Virtual reality team training is a promising tool for newly organized hospital units’ staff. Objective: Our goal was to present the usefulness and applicability of virtual simulation exercises for training of field hospital personnel and to evaluate the adaptability of these created and tested exercise packs for urgent staff training of COVID-19 hospitals. Method: Three prototypes of virtual reality exercises were assessed through two test courses. XVR simulation software was used to create virtual environments. Evaluation of exercise applicability and utility was performed by anonymous questionnaires. Statistical data-processing was performed using contingency table and chi-square tests. Results: 76 trainees from eight countries participated in the two pilot courses. 63.9% of the participants stated that the method is suitable for conducting such exercises, but needs further development. Its technical use is “easy enough” to learn (59.7%) and provides an interactive (90.32%) and realistic (45.0%) working environment. Discussion: Virtual reality is applicable to train field hospital staffs for real missions. The created virtual exercise packages are easily adaptable, both in content and structure, to workshops dedicated for quick training of specific COVID-19 temporary medical facility’s personnel. Conclusion: Virtual reality is a promising educational tool that can complement the expensive and laborious field exercises, with comparable training efficiency. These virtual reality experiences may become real professional memories and create swiftly a secure and efficient professional milieu. Orv Hetil. 2021; 160(40): 1591–1600.
Introduction It is well known that the COVID-19 pandemic has had negative effects on the physical and cognitive function of the general population. During and after the COVID-19 pandemic, people reported increased depression, anxiety, loneliness
References 1 Ministry of Human Capacities. Handbook of prevention and management of the new coronavirus (SARS-CoV-2) disease (COVID-19). [A 2020. évben
Introduction Pandemic COVID-19 is caused by SARS-CoV-2, structurally a large enveloped non‐segmented positive‐sense RNA virus [ 1 ]. This virus, along with its spike protein (S), makes contact with cells and binds to
( Soffer-Dudek & Somer, 2018 ). Indeed, there is evidence that COVID-19 related exposure (e.g., self-quarantine) was associated with heightened MD levels during the COVID-19 outbreak ( Metin, Somer, Abu-Rayya, Schimmenti, & Göçmen, 2021 ). However, to our
Introduction Severe acute respiratory syndrome coronavirus 2 (SARS-COV-2) is a virus that causes substantial respiratory illness in approximately 20% of infected individuals and especially in the earliest phase of the COVID-19 pandemic many of these
–98% identical to SARS-related-CoV strains found in bats and 78–82% to SARS-CoV found in humans, hence the name SARS-CoV-2. The disease caused by the virus was named COVID-19 [ 3 , 4 ]. On the 11 th of March, 2020, the WHO declared the SARS-CoV-2 outbreak a
Introduction As of July 30, 2022, more than 572 million confirmed COVID-19 cases and over 6.3 million COVID-19-related deaths have been reported, worldwide [ 1 ]. Since an effective treatment for COVID-19 has not yet been discovered, disease
Az otthoni tanulás sikerességét bejósló tényezők a Covid–19 okozta vészhelyzet miatt kialakított digitális munkarendben eltérő szocioökonómiai helyzetű családok esetében
Predictors of Successful Digital Learning in Families with Different Socioeconomic Status during the Covid-19 Pandemic
Összefoglaló. A COVID–19-vírusjárvány miatt 2020 márciusától júniusáig bevezetett iskolai digitális munkarend az oktatási rendszer minden résztvevőjét számos új feladat elé állította. Feltételezzük, hogy különösen nagy kihívást jelenthetett a hátrányos helyzetű családok számára (Jakab 2020). Jelen tanulmányban egy kérdőíves kutatás eredményeit mutatjuk be, amelyben azt vizsgáltuk, hogy a szocioökonómiai státusz, a háztartási rendezettség, a családi rutin, valamint a gyermek tanulásba tett erőfeszítése közül mely tényezők jelzik előre az iskolai digitális munkarendben a tanulási sikerességet. A mintát középosztálybeli és hátrányos helyzetű, romatelepen élő, alsó tagozatos gyermeket nevelő felnőttek alkották. A hierarchikus lineáris regresszió eredményei azt mutatják, hogy a szocioökonómiai státusz önmagában nem szignifikáns prediktora a tanulási sikerességnek, azonban a tanulási erőfeszítés, a háztartási rendezettség és a családi rutin igen. A fenti eredmények – habár pusztán összefüggéseket és nem feltétlen kauzális kapcsolatokat mutatnak – alátámasztják, hogy hátrányos helyzetű gyermekek feltételezhetően sikeresen támogathatók a távoktatásban való eredményes részvételben egy, a fenti változókat célzó, intervencióval.
Summary. Because of the COVID-19 pandemic, the education system switched to digital distant learning education from March to June 2020. These changes posed a number of new challenges to students, teachers and parents alike. We assume that disadvantaged families were in an even more vulnerable position (Jakab 2020). Thus, we aimed to conduct a study to examine whether and how certain factors, including socioeconomic status, household chaos, family routine, and children’s learning effort affected learning success during this period of homeschooling. The sample consisted of high/middle-class and disadvantaged (living in a Roma settlements) caregivers of 1st–4th grader children. Our results indicate that socioeconomic status alone was not a significant predictor of learning success, however, learning effort, household chaos, and family routine were found to be important predictors. These results – although purely correlational – might suggest that a targeted intervention can be expected to effectively help disadvantaged children adapt to and succeed in a digital distant learning education setting.
Introduction All over the world, the coronavirus disease 2019 (COVID-19) outbreak has led public authorities to call for individuals to stay home and avoid physical contact with each other in order to curb the pandemic. However, these measures may
