Search Results
Laparoscopic Nissen fundoplication with prosthetic hiatal closure reduces postoperative intrathoracic wrap herniation: preliminary results of a prospective randomized functional and clinical study Arch Surg 140
cases. Ann Otol Rhinol Laryngol. 2016; 125: 485–494. 9 Sanna M, Dispenza F, Flanagan S, et al. Management of chronic otitis by middle ear obliteration with blind sac closure of
References 1 Sjögren J, Malmsjö M, Gustafsson R, et al. Poststernotomy mediastinitis: a review of conventional surgical treatments, vacuum-assisted closure therapy
25 97 103 Tompkins, R. G., Burke, J. F.: Burn wound closure using permanent skin replacement materials. World J. Surg., 1992, 16
Laparoscopos csomózás
Laparoscopic knot tying
Absztrakt
A sebek fonallal való zárását a sebészet és a technika fejlődésének következtében rutinszerűen a 20. században kezdték alkalmazni. A nyitott műtéteknél alkalmazott fonalcsomózási technika könnyen elsajátítható és alkalmazható, ezzel szemben a laparoscopos műtétek során a csomózás nehezebb, és új problémákat vetett fel. A laparoscopos érlekötés, varrás, anastomosis készítése kiszélesítette a laparoscopos sebészet lehetőségeit. A laparoscopos csomó elkészítésének helye vagy intracorporalis, vagy extracorporalis. A leggyakrabban használt intracorporalis csomó lehet a “tumble square knot”, Dundee-, Aberdeen-, hajóscsomó és Blood-csomó. Az intracorporalis csomózás kivitelezése időnként nehéz, ami a kétdimenziós kép, a tactilis érzés hiányára és a korlátozott mozgási lehetőségre vezethető vissza, hátránya, hogy meglazulhat. A legismertebb extracorporalis csomók: Duncan-, Roeder-, módosított 4-S Roeder-, Tayside-, Yanni- és GEA-csomó. Az extracorporalis csomózás kivitelezése könnyebb, hátránya, hogy a csomózás ideje alatt a műtéti terület szemellenőrzése megszakad, a csomó helyére tolása közben a túlzott feszülés szöveti traumát okozhat. A különböző szövetekhez és fonaltípusokhoz különböző csomó és csomóletoló eszköz használata ajánlott. A robotsebészet bevezetésével a laparoscopos varrás és csomózás pontossága, biztonsága megnőtt, a műtéti idő lerövidülhet, ugyanakkor az alapműveletek gyakorlására is mód nyílik.
Absztrakt
Esetismertetés: A szerzők egy 68 éves beteg esetét ismertetik, akinél hálóbeültetéses hiatusplasztikával kiegészített antirefluxműtétet követően négy hónappal dysphagiás panaszok jelentkeztek. Az elvégzett vizsgálatok a háló részleges nyelőcsőbe penetrálását igazolták. Halasztott sürgősséggel végzett műtét során thoracolaparotomiás feltárásból a hálót eltávolították, a nyelőcsövön észlelt hosszanti lyuk és alatta egy rövid szűkület miatt distalis nyelőcső- és proximalis gyomorresectiót végeztek, a tápcsatorna folytonosságát jejunum-interpositum segítségével állították helyre. A három hónapos kontroll során a beteg panaszmentes volt, és az elvégzett radiológiai vizsgálat a műtét utáni normális viszonyokat mutatta. Megbeszélés: Számos tanulmány igazolta, hogy a nagyméretű hiatusherniák direkt varrattal történő zárása magas recidíva aránnyal jár. A sérvkiújulás megelőzése végett széles körben elterjedt a hálóbeültetéssel megerősített hiatusrekonstrukció. Ezzel a sérvkiújulás incidenciája valóban csökkent, ellenben a műtét morbiditása – alapvetően a hálóra visszavezethető okok miatt – nőtt. A hálók a speciális anatómiai helyzet miatt állandó mozgásnak vannak kitéve és ezzel a nyelőcső erózióját, perforációját, valamint fibrosist és következményes stenosist okozhatnak. Az ilyen típusú szövődmények súlyos, nemritkán életveszélyes állapotot jelentenek és gyakran csak bonyolult műtéttel korrigálhatók. A szerzők saját esetük tapasztalata és a szakirodalom áttekintése alapján a hálóbeültetéses hiatusrekonstrukciók egyik lehetséges, súlyos szövődményére szeretnék felhívni a figyelmet.
Absztrakt:
Teljes aortára kiterjedő, A-típusú dissectio miatt Bentall-műtéten, mellkasi aortoaorticus interpositum implantáción és mellkasi sztentgraftbeültetésen átesett 79 éves férfi betegnél perzisztáló állumen miatt kialakult, krónikus, 60 mm-es, thoracoabdominalis postdissectiós aortaaneurysma megoldásaként, hazánkban először, az ún. „candy-plug” technikát alkalmaztuk. Az aortadissectio proximalis berepedésének lefedésével az endovascularis mellkasi aortarekonstrukció (TEVAR) elősegíti az állumen thrombosisát és az aorta remodellálódását, a thrombosis azonban gyakran – az esetek kb. 60%-ában – csak részleges, és az állumen keringése a TEVAR mellett is fennmaradhat. Ezekben az esetekben az aorta további jelentős tágulásával kell számolnunk, amely gyakran csak nagy kockázatú nyitott műtéti vagy endovascularis beavatkozásokkal kezelhető. Ezeknek az eseteknek a biztonságosabb megoldása érdekében fejlesztették ki a standard TEVAR és az állumen zárását szolgáló módszerek kombinációját. Ilyen új eljárás az esetünkben is alkalmazott „candy-plug” technika, amely minimálinvazív úton megszüntetve az állumen keringését és megállítva ezzel az aneurysma progresszióját, hatékony és biztonságos megoldást jelenthet az aortadissectiók késői szövődményeként megjelenő postdissectiós aortaaneurysmák ellátásában. Orv Hetil. 2020; 161(11): 437–439.
A debreceni szívsebészet Schnitzler József professzor kezdeményezésére és folyamatos támogatásával az Auguszta Szanatórium mellkassebészeti osztályán, Eisert Árpád, nyíregyházi sebész főorvos együttműködésével vette kezdetét az 1960-as évek első felében. Az első 5 év folyamán (1963–68) összesen 44 zárt szívműtétet végeztek (ductuslekötés, pulmonalis és mitralis commissurotomia, pericardectomia). Az első nyitott szívműtétet vendégoperatőrként Kovács Gábor szegedi szívsebészprofesszor végezte 1968-ban, miután megérkezett Clevelandből Köteles Béla, és az ottani református egyház ajándéka, egy Pemco típusú szív-tüdő motor. Gömöry András szívsebészprofesszor Debrecenben 1972-től 1983-ig irányította a szakmai tevékenységet. Az első 20 év során 310 nyitott, 220 zárt szívműtét, 612 pacemaker-beültetés, összesen mintegy 1200 beavatkozás történt. Schnitzler professzor nyugdíjba vonulása után (1983) Péterffy Árpád lett a klinika igazgatója, és vette át a szívsebészet irányítását is. Az azóta eltelt 25 év alatt 18 000 nyitott, 1500 zárt és 8500 pacemakerműtét, összesen 32 000 beavatkozás történt. 2008-tól Szerafin Tamás egyetemi docens – Péterffy professzor tanítványa – lett a szívsebészet vezetője.
A fejet, orr területét frontális irányból érő drasztikus erőbehatás következtében létrejött nasoethmoid-orbitalis (NEO) törések gyakran kombinálódnak az arcközép és a frontobázis töréseivel, szemsérülésekkel. A diszlokált orrképletek az intraorbitalis régióba nyomódnak és súlyos szövődményeket (nasalis liquorrhoea, nervus opticus laesio, diplopia, telecanthus, anosmia) okoznak. Műtéti ellátásuk speciális team (arc-, állcsontsebész, idegsebész, szemész, fül-orr-gégész) összehangolt munkáját igénylő feladat. Az ellátás kulcsa a minden esetben érintett nasoethmoid-orbitalis csontstruktúra. A nasalis liquorrhoea megszüntetésének alapvető feltétele a mobilis nasoethmoid fragmentumok, arcközép stabilizálása és durasérülések vízmentes zárása vagy plasztikája. Gyakorlatunkban a törések repozícióját és titán minilemezes osteosynthesisét alkalmazzuk, csonthiány esetén autológ csont beültetésével kiegészítve. Az 1995–2000 közötti években 50, NEO-törést szenvedett sérültet kezeltünk kórházunk arc-, állcsontsebészeti osztályán. Közleményünkben beszámolunk a lehetséges sérüléskombinációkról, műtéti módszereinkről, ellátási taktikánkról és tapasztalatainkról. Az arc- és koponyacsontok többszörös és defekttörései maradandó deformitást, rágási és táplálkozási zavart okozhatnak. Munkánk során törekedtünk a sérültek korai, primer, definitív ellátására, esztétikai szempontok figyelembevételével, korszerű csontrögzítő és csontpótló műtéti módszerek alkalmazásával. Alapvető célunk a betegek műtéti megterhelésének, ápolási idejének csökkentése, műtéti eredményeink javítása.
43 46 Tompkins, R. G., Burke, J. F.: Burn wound closure using permanent skin replacement materials. World J. Surg., 1992, 16 , 47
