Search Results

You are looking at 101 - 110 of 193 items for :

  • "gyógyszerek" x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All

Vereczkey L., Jemnitz K., Monostory K. és mtsai: A gyógyszer-metabolizáló enzimrendszerek szerepe a gyógyszerek hatásában, illetve mellékhatásában. Orv. Hetil., 2005, 146 , 947–952. Monostory K

Restricted access

A korábbi vizsgálatok azt mutatták, hogy a nagy kockázatú betegek jelentős része nem éri el az LDL-C-célértékeket, és az alkalmazott lipidcsökkentő kezelés ellenére az ajánlottnál magasabb trigliceridszinttel és alacsony HDL-C-szinttel is rendelkeznek. Célok: A szerzők a 2008. és 2009. évi felmérésekhez hasonlóan, a jelen vizsgálatban is a cardiovascularis eseményen átesett betegek dyslipidaemiájának kezelési stratégiáját elemezték. Módszerek: A MULTI GAP (MULTI Goal Attainment Problem) 2010 vizsgálatban standard strukturált kérdőívek segítségével 2332 beteg adatai kerültek feldolgozásra. Az elemzésben az összkoleszterin-, LDL-C- mellett a HDL-C- és atherogen koleszterin- (A-C), illetve a triglicerid-célértéket elérők aránya is kiértékelésre került. Eredmények: A vizsgált betegek 15%-a (n = 355) nem részesült lipidcsökkentő kezelésben. A szakorvosok által kezelt betegek 44%-a elérte a 2,5 mmol/l LDL-C-célértéket. A HDL-C-célértéket a nagy rizikójú betegek 61%-a, míg a triglicerid-célértéket a betegek 43%-a érte el. A legjobb compliance-szel rendelkező betegek (>90%) 43%-a érte el a 2,5 mmol/l LDL-C-szintet. Következtetés: Az eredmények alapján megállapítható, hogy hatásosabb lipidcsökkentő kezelésre van szükségünk, amely a nagyobb dózisú vagy nagyobb hatékonyságú statinok, illetve a kombinált gyógyszerek alkalmazását kell hogy jelentse. Orv. Hetil., 2011, 152, 822–827.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: A végstádiumú vesebetegségben szenvedők kezelésében a veseátültetés hosszabb túlélést biztosít, mint a vesepótló kezelések egyéb formái. A recipiens várható túlélését leginkább a magasabb szív-ér rendszeri eredetű halálozás befolyásolja. A transzplantált vese károsodásának leggyakoribb oka az idült allograft-nephropathia. Célkitűzés: A szerzők a recipiens és a beültetett vese hosszú távú túlélésével egyértelmű összefüggést mutató biomarkerek azonosítását tűzték ki célul. Módszer: A retrospektív vizsgálatba 72 beteget vontak be. Meghatározták az angiotenzinkonvertálóenzim-gén I/D polimorfizmusát, az enzim aktivitását, a vesefunkciót, valamint a szív morfológiai jellemzőit. Eredmények: Az angiotenzinkonvertálóenzim-gén DD genotípusa egyaránt összefüggést mutatott az idült allograft-nephropathia és a súlyos fokú bal kamrai hypertrophia előfordulásával. A vesefunkció és a szívizom-hypertrophia mértéke között szoros összefüggést találtak. Következtetések: Eredményeik szerint az angiotenzinkonvertálóenzim-gén I/D polimorfizmus ismerete lehetőséget ad a recipiens és a transzplantált vese túlélésének becslésére, a veszélyeztetett betegek azonosítására. Ezeknek a betegeknek a körében szükségesnek tűnik a renin-angiotenzin rendszert gátló gyógyszerek alkalmazása, együttműködésük fenntartása a gyógyszerszedés vonatkozásában. Orv. Hetil., 2016, 157(24), 938–845.

Restricted access

Az elmúlt két évtizedben a cukorbetegségben szenvedő betegek számának robbanásszerű növekedése figyelhető meg. Az International Diabetes Federation 2012-es adatai alapján több mint 371 millió ember szenved diabetes mellitusban, amely évente 4,8 millió ember haláláért felelős. A diabeteses nephropathia a végstádiumú veseelégtelenség leggyakoribb oka. Kialakulásának első jele a microalbuminuria. Hatékony kezelés nélkül a 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő microalbuminuriás betegek 20–40%-a válik klinikailag nephropathiássá, de csak 20%-uk lesz uraemiás, mert a többségük már előtte meghal, elsősorban cardiovascularis betegség miatt. A diabeteses nephropathia kialakulásában a renin-angiotenzin rendszernek – amely többek között a vérnyomás és só-víz háztartás szabályozásának egyik legfontosabb eleme – is szerepe van. Ennek működését befolyásoló gyógyszerek ma a magas vérnyomás betegség kezelésében központi jelentőséggel bírnak. A szerző a jelentősebb tanulmányokat és számos állatkísérlet eredményét áttekintve bemutatja, hogy az angiotenzinkonvertáló enzim inhibitor családba tartozó ramipril hol helyezkedik el ma a diabeteses nephropathia terápiájában. A szerző megállapítja, hogy a ramipril egyike a legtöbb evidence based eredménnyel rendelkező angiotenzinkonvertáló enzim gátlóknak, amely többek között a vérnyomáscsökkentő hatáson túlmutató célszervvédelem miatt a nagy nemzetközi, multicentrikus vizsgálatok alapján a diabeteses nephropathia kezelésénél is bizonyítottan kedvező hatású. Orv. Hetil., 2014, 155(7), 263–269.

Open access

Absztrakt

A daganatos betegek kezelésében a hányinger és hányás – a megítélés némi javulása ellenére – még mindig a betegek által rettegett mellékhatások közé tartozik. A szerzők a hányinger és hányás szabályozásának bemutatása után kitérnek az ezeket befolyásoló legfontosabb tényezőkre (az alkalmazott készítmények emetogenitási szintek szerinti táblázatos bemutatásával), a betegek jellegzetességeire és a hányáscsillapító gyógyszerekre. A korai próbálkozások rövid felsorolása után a metoclopramid és a kortikoszteroidok bemutatását követően részletesebben foglalkoznak – az elsősorban az akut hányinger és hányás kezelésére kiváló, s elterjedten alkalmazott – szerotoninreceptor-antagonistákkal. A hányáscsillapításban a következő jelentős előrelépés a neurokininreceptorok antagonistáinak kifejlesztése volt; jelenleg hazánkban az aprepitant férhető hozzá, mely (kortikoszteroiddal és ondanszetronnal kombinálva) az erősen és mérsékelten emetogén kemoterápiás szerek és ezek kombinációi esetén indikált. Vizsgálatok igazolták, hogy ez az első vegyület, mely az akut hányinger- és hányáscsillapítás mellett az elhúzódó hányinger és hányás kezelésére is alkalmas. Jelenleg az aprepitant az 50 mg/m2 ciszplatin-tartalmú protokollokban kiemelt támogatással rendelhető a szerotoninantagonisták sikertelensége után. A szerzők a legújabb ajánlások adaptálásával adnak javaslatot a különböző mértékben hányást keltő gyógyszerek antiemetikus profilaxisára. A sugárkezeléssel kapcsolatban kialakuló hányinger és hányás mechanizmusa kissé eltérő, kockázati tényezői is mások; kezelésükben a metoclopramid és (finanszírozási szabályok miatt) az ondanszetron alkalmazhatók, míg a radiokemoterápia citosztatikus elemeit a megfelelő protokollok szerint szükséges ellátni.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Krisztina Kőhalmy, Damjana Rozman, Jean-Marc Pascussi, Enikő Sárváry, and Katalin Monostory

Napjainkban a cardiovascularis megbetegedések vezető halálozási oknak számítanak világszerte. A szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulásában jelentős szerepet játszik a magas szérumkoleszterin-szint, illetve az atherosclerosis. A vér koleszterinszintjének csökkentésével kedvezően befolyásolható a káros folyamatok kialakulása, és a már kialakult betegségekben is javulás érhető el. Az általánosan alkalmazott sztatinalapú gyógyszeres terápia a de novo koleszterin-bioszintézist gátolja a májban. Más hatóanyagok (például ezetimib) a koleszterin táplálékból történő felszívódását gátolják. A leghatékonyabb megoldást ezek kombinált alkalmazása jelentheti. A gyógyszeres terápia során azonban figyelembe kell venni, hogy számos vegyület (gyógyszer) képes specifikusan megváltoztatni – a koleszterinhomeosztázis fenntartásában szerepet játszó enzimek mellett – a gyógyszer-metabolizáló enzimek indukciójával a citokróm P450 enzimek mennyiségét is (például sztatinok), ami a terápia módosítását teszi szükségessé. A koleszterin-anyagcsere és a gyógyszer-metabolizmus szabályozásában ugyanis több kapcsolódási pont is található. A kapcsolat az úgynevezett nukleáris receptorokon keresztül valósul meg, ezért a koleszterinhomeosztázis és a gyógyszer-metabolizmus közti összefüggés megértése és ismereteink bővítése elengedhetetlen egy megfelelő terápiás stratégia kidolgozásához, illetve új gyógyszerek fejlesztéséhez.

Restricted access

Napjainkban a peptikus fekélybetegség etiológiai tényezőinek a Helicobacter pylori fertőzést, illetve a nem szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek szedését tekintik. Ezek viszont nem magyarázzák teljes mértékben a fekélybetegség kialakulását, szakirodalmi adatok szerint pszichoszociális tényezők mint etiológiai faktorok szerepe hangsúlyozott. Jelen vizsgálatunk célja feltérképezni azokat a pszichoszociális változókat, amelyek szerepet játszanak a gyomor- és nyombélfekély kialakulásában és fennmaradásában, éspedig függőség, állandó vágy a szeretetre és gondoskodásra, negatív életesemények, depresszióra való hajlam, bizonytalan kötődési stílus, stressz és kedvezőtlen anyagi helyzet. Kérdőíves felmérést végeztünk fekélybetegek és nem fekélyes személyek körében. Eredményeink bizonyították, hogy jelen vizsgálati csoportjainkra vonatkoztatva a Helicobacter pylori fertőzés nem tekinthető az egyetlen fekélybetegség kiváltó oknak, hasonlóan az NSAID szedés sem. Pszichológiai változók szerepet játszhatnak a betegség kialakulásában és fennmaradásában, főként a HP negatív betegek esetében. A fekélybetegek hajlamosak depresszióra, szeretettség-igényük nagymértékű, a negatív életeseményeket érzelmileg megterhelőbbnek érzékelik, anyagi helyzetüket kedvezőtlenebbnek ítélik meg és kevésbé jellemző körükben a feladatközpontú megküzdési mód.

Restricted access

Új irányok a daganatellenes kezelés indukálta szenzoros neuropathiák kezelésében

Novel therapeutic targets in the treatment of antitumor therapy induced peripheral neuropathy

Hematológia–Transzfuziológia
Authors: Ildikó Istenes, Ágnes Vincze, Judit Demeter, and Zsolt Nagy

Absztrakt:

Számos kemoterápiás készítmény dózislimitáló mellékhatása a kemoterápia indukálta perifériás neuropathia, azonban nemcsak a klasszikus kemoterápiás kezelés kapcsán léphet fel idegkárosodás, hanem az új típusú daganatellenes gyógyszerek (pl. proteaszómagátlók, immunmodulánsok, molekulárison célzott kezelések) esetében is számolni kell ezzel a szövődménnyel. Ez a mellékhatás a kezelés alatt és hosszú távon is kedvezőtlenül befolyásolja a beteg életminőségét és a gyógyszer dózisának csökkentésére, esetleg felfüggesztésére kényszerítheti a kezelőorvost, ami viszont a beteg gyógyulási esélyeit ronthatja. Mivel jelenleg nem áll rendelkezésre bizonyítottan hatékony kezelés ezen mellékhatás megelőzésére/kezelésére, ezért a szövődmény prevenciója, korai felismerése és a daganatellenes terápia időben történő módosítása különösen nagy jelentőségű. A daganatellenes kezelés következtében létrejött neuropathia diagnosztikájának egységesítésével, megelőzésével és kezelésével kapcsolatos klinikai vizsgálatok mellett a károsodás patomechanizmusának, genetikai hátterének feltárását célzó alapkutatások folytatása is szükséges.

Munkánk során áttekintjük a daganatellenes kezelés indukálta neuropathia pathomechanizmusát, diagnosztikáját és javaslatot teszünk egy új, (a már meglevő kérdőívek elemeit felhasználó) egyszerű kérdőív használatára, mely hangvillavizsgálattal kiegészítve segíti a neuropathia diagnózisának gyors, betegágy melletti felállítását. Ezen túlmenően kitérünk a szövődmény megelőzésének és kezelésének új lehetőségeire és rámutatunk a jelenlegi kutatási irányokra. Ezek eredményeképpen a jövőben a kemoterápia indukálta neuropathiával szembeni (gyógyszeres és nem gyógyszeres) fegyvertárunk bővülése várható.

Restricted access

Új gyógyszerek kifejlesztésével az utóbbi öt évben jelentős előrelépés történt a B-vírus hepatitis terápiájában. Jelenleg két különböző hatásmechanizmusú gyógyszercsoport – interferonok, nukleoz(t)idanalógok – hét készítménye van forgalomban. A terápiás lehetőségek bővülése ellenére a tartós vírusmentesség még ma is csak ritkán érhető el. A hosszan tartó inaktív stádium elérésének esélye azonban megnőtt a megfelelő gyógyszertípus kiválasztásával, hatástalanság esetén mielőbbi módosításával, a kezelés optimális időpontjának és időtartamának a meghatározásával. Ehhez noninvazív eljárással kimutatható, a kezelés eredményét előrejelző, úgynevezett prediktív biomarkerek monitorozása szükséges. A terápia megkezdésekor az „e”-antigén státusa, a vírus genotípusa, az alanin-aminotraszferáz-aktivitás és a B-vírus-nukleinsav-szint a legfontosabb markerek. A kezelés alatt a HBV-DNS és a HBsAg mennyiségi monitorozásával lehet megkülönböztetni a gyorsan reagálókat, a hosszabb kezelést igénylőket és a nem reagálókat, akik alternatív gyógyszerre állíthatók. Interferonterápia alatt a HBsAg gyors csökkenése vagy korai negatívvá válása mutatja a sikeres gyógyulást, a nukleoz(t)idanalóg-kezelés alatt a HBV-DNS-szint változásának követése informatívabb. Az interferon és nukleoz(t)idanalóg kombinációs terápia hatékonysági vizsgálatai folyamatban vannak, az eredmények várhatóan módosítani fogják a hepatitis kezelési és monitorozási protokollját. Orv. Hetil., 2011, 152, 866–868.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: György Szabó, Emil Fraenkel, Gergely Szabó, Éva Keller, István Bajnóczky, Andrea Jegesy, András Huszár, Elek Dinya, Gabriella Lengyel, and János †Fehér

A szénhidrátszegény transzferrin meghatározása a rendszeres, napi 60 grammot meghaladó alkoholfogyasztás bizonyítására használatos, elsősorban a biztosítás-orvostanban. A szénhidrátszegény transzferrinszázalék értéke azonban nagyon sokszor emelkedett más okok miatt is. Célok: Jelen munkában a szerzők az úgynevezett táplálékkiegészítők és a doppinglistákon is szereplő szereknek a szénhidrátszegény transzferrinszázalék, átlagos vörösvérsejt-térfogat és gamma-glutamil-transzpeptidáz-értékeket befolyásoló hatását vizsgálták. Módszer: A vizsgálatban két sportklubban 15 testépítő és 10 ökölvívó szénhidrátszegény transzferrinszázalék-, átlagos vörösvértesttérfogat- és gamma-glutamil-transzpeptidáz-értékeit határozták meg, a vizsgált személyek valamennyien férfiak voltak. Eredmények: A 15, alkoholt nem fogyasztó testépítő és 10 ökölvívó részletes anamnézise alapján sikerült bizonyítani, hogy a testépítő személyeknél a szénhidrátszegény transzferrinszázalék-érték – vélhetően az általuk használt doppinglistán található szerek miatt – a bokszolók esetében mért értékek kétszerese. Következtetés: Ma még nem teljesen tisztázott, hogy a különböző gyógyszerek és vegyszerek milyen módon befolyásolják a szénhidrátszegény transzferrinszázalék-értékeket. A szerzők eredményei alapján a módszer alkalmas lehet doppingvizsgálatoknál történő előszűrésre. Orv. Hetil., 2012, 153, 514–517.

Open access