Search Results

You are looking at 101 - 110 of 195 items for :

  • "gyógyszerek" x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All

1992 42 281 283 Horváth B., Márton Zs., Halmosi R. és mtsai: Cerebrovascularis támadáspontú gyógyszerek

Restricted access

Vereczkey L., Jemnitz K., Monostory K. és mtsai: A gyógyszer-metabolizáló enzimrendszerek szerepe a gyógyszerek hatásában, illetve mellékhatásában. Orv. Hetil., 2005, 146 , 947–952. Monostory K

Restricted access

Napjainkban a peptikus fekélybetegség etiológiai tényezőinek a Helicobacter pylori fertőzést, illetve a nem szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek szedését tekintik. Ezek viszont nem magyarázzák teljes mértékben a fekélybetegség kialakulását, szakirodalmi adatok szerint pszichoszociális tényezők mint etiológiai faktorok szerepe hangsúlyozott. Jelen vizsgálatunk célja feltérképezni azokat a pszichoszociális változókat, amelyek szerepet játszanak a gyomor- és nyombélfekély kialakulásában és fennmaradásában, éspedig függőség, állandó vágy a szeretetre és gondoskodásra, negatív életesemények, depresszióra való hajlam, bizonytalan kötődési stílus, stressz és kedvezőtlen anyagi helyzet. Kérdőíves felmérést végeztünk fekélybetegek és nem fekélyes személyek körében. Eredményeink bizonyították, hogy jelen vizsgálati csoportjainkra vonatkoztatva a Helicobacter pylori fertőzés nem tekinthető az egyetlen fekélybetegség kiváltó oknak, hasonlóan az NSAID szedés sem. Pszichológiai változók szerepet játszhatnak a betegség kialakulásában és fennmaradásában, főként a HP negatív betegek esetében. A fekélybetegek hajlamosak depresszióra, szeretettség-igényük nagymértékű, a negatív életeseményeket érzelmileg megterhelőbbnek érzékelik, anyagi helyzetüket kedvezőtlenebbnek ítélik meg és kevésbé jellemző körükben a feladatközpontú megküzdési mód.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: György Szabó, Emil Fraenkel, Gergely Szabó, Éva Keller, István Bajnóczky, Andrea Jegesy, András Huszár, Elek Dinya, Gabriella Lengyel, and János †Fehér

A szénhidrátszegény transzferrin meghatározása a rendszeres, napi 60 grammot meghaladó alkoholfogyasztás bizonyítására használatos, elsősorban a biztosítás-orvostanban. A szénhidrátszegény transzferrinszázalék értéke azonban nagyon sokszor emelkedett más okok miatt is. Célok: Jelen munkában a szerzők az úgynevezett táplálékkiegészítők és a doppinglistákon is szereplő szereknek a szénhidrátszegény transzferrinszázalék, átlagos vörösvérsejt-térfogat és gamma-glutamil-transzpeptidáz-értékeket befolyásoló hatását vizsgálták. Módszer: A vizsgálatban két sportklubban 15 testépítő és 10 ökölvívó szénhidrátszegény transzferrinszázalék-, átlagos vörösvértesttérfogat- és gamma-glutamil-transzpeptidáz-értékeit határozták meg, a vizsgált személyek valamennyien férfiak voltak. Eredmények: A 15, alkoholt nem fogyasztó testépítő és 10 ökölvívó részletes anamnézise alapján sikerült bizonyítani, hogy a testépítő személyeknél a szénhidrátszegény transzferrinszázalék-érték – vélhetően az általuk használt doppinglistán található szerek miatt – a bokszolók esetében mért értékek kétszerese. Következtetés: Ma még nem teljesen tisztázott, hogy a különböző gyógyszerek és vegyszerek milyen módon befolyásolják a szénhidrátszegény transzferrinszázalék-értékeket. A szerzők eredményei alapján a módszer alkalmas lehet doppingvizsgálatoknál történő előszűrésre. Orv. Hetil., 2012, 153, 514–517.

Open access

Bevezetés: A polyneuropathia számos perifériás ideg egyidejű megbetegedése, amelyet okozhatnak a daganatos betegek kezelésére alkalmazott gyógyszerek is. Ez azonban igen ritka, nem mindig bizonyítható szövődmény. Cél: A szerzők a neuropathiák vizsgálatára eddig nem használt módszert, a kalorimetria alkalmazását mutatják be állatkísérletes modellen. A vizsgálat gondolata egy 53 éves, daganatos betegségéből meggyógyult nőbeteg orvos szakértői véleményezése során merült fel; lehetett-e a betegnél kialakult polyneuropathia az alkalmazott cyclophosphamidkezelés következménye? Módszer: Vizsgálatuk során tengerimalacoknak intraperitonealisan cyclophosphamidot adtak az emberi terápiás dózissal arányos mennyiségben. A leölt állatokból eltávolított ideg- és izommintákon SETARAM Micro kaloriméterrel meghatározták a denaturációs hőmérsékletet. Eredmények: A minták termikus denaturációi az alkalmazott cyclophosphamiddózis függvényében csökkentek, a kalorimetriás entalpiái pedig emelkedtek. Az ideg nagyobb érzékenységet mutatott a kemoterápiás kezelésre, mint az izom. Következtetések: A cyclophosphamid hatására mind a perifériás idegekben, mind az izmokban kalorimetriával mérhető és igazolható termokémiai változások jöttek létre, amelyek mértéke az alkalmazott citosztatikum dózisától függött. Orv. Hetil., 2013, 154, 510–515.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Áron Cseh, Beáta Szebeni, Balázs Szalay, and Barna Vásárhelyi

A megváltozott sejthalál (apoptózis) számos betegség kialakulásában és progressziójában központi szerepet játszik. Az apoptózist reguláló fehérjék lehetséges terápiás célpontok, ezek egyik tagja az Akt enzim. Az Akt enzim a legtöbb sejtben jelen van. Növekedési faktorok és inzulin, valamint környezeti hatások, így oxigéntenzió-változás és magas hőmérséklet hatására aktiválódik. Az Akt a sejtek metabolizmusában és túlélésében játszik szerepet. Egyes betegségcsoportokban az Akt megváltozott működése figyelhető meg. Számos rosszindulatú daganatban, így prosztata-, emlő-, vastagbél- és hasnyálmirigyrákban, valamint rosszindulatú hematológiai betegségekben az Akt túlműködését igazolták. Diabéteszben egyrészt a béta-sejt-pusztulásban játszik szerepet, másrészt a sejtek inzulinszenzitivitását is befolyásolja. Több kutatási eredmény azt is bebizonyította, hogy a már forgalmazott gyógyszerek egy részének, így a statinoknak, tiazolidindionoknak és az ACE-gátlóknak egyaránt van Akt-moduláló hatása. Jelenleg kutatások folynak olyan Akt-gátlók kifejlesztésére, amelyek a kemoterápia hatékonyságát segíthetik. A perifozin és a triciribin két olyan, fázis I–II. stádiumban lévő Akt-gátló, amely kombinációban adva növelheti emlőrákban, petefészekrákban, gastrointestinalis stromatumorokban, szarkómákban, karcinómákban és hematológiai daganatokban a túlélési idő hosszát.

Open access

Absztrakt

A daganatos betegek kezelésében a hányinger és hányás – a megítélés némi javulása ellenére – még mindig a betegek által rettegett mellékhatások közé tartozik. A szerzők a hányinger és hányás szabályozásának bemutatása után kitérnek az ezeket befolyásoló legfontosabb tényezőkre (az alkalmazott készítmények emetogenitási szintek szerinti táblázatos bemutatásával), a betegek jellegzetességeire és a hányáscsillapító gyógyszerekre. A korai próbálkozások rövid felsorolása után a metoclopramid és a kortikoszteroidok bemutatását követően részletesebben foglalkoznak – az elsősorban az akut hányinger és hányás kezelésére kiváló, s elterjedten alkalmazott – szerotoninreceptor-antagonistákkal. A hányáscsillapításban a következő jelentős előrelépés a neurokininreceptorok antagonistáinak kifejlesztése volt; jelenleg hazánkban az aprepitant férhető hozzá, mely (kortikoszteroiddal és ondanszetronnal kombinálva) az erősen és mérsékelten emetogén kemoterápiás szerek és ezek kombinációi esetén indikált. Vizsgálatok igazolták, hogy ez az első vegyület, mely az akut hányinger- és hányáscsillapítás mellett az elhúzódó hányinger és hányás kezelésére is alkalmas. Jelenleg az aprepitant az 50 mg/m2 ciszplatin-tartalmú protokollokban kiemelt támogatással rendelhető a szerotoninantagonisták sikertelensége után. A szerzők a legújabb ajánlások adaptálásával adnak javaslatot a különböző mértékben hányást keltő gyógyszerek antiemetikus profilaxisára. A sugárkezeléssel kapcsolatban kialakuló hányinger és hányás mechanizmusa kissé eltérő, kockázati tényezői is mások; kezelésükben a metoclopramid és (finanszírozási szabályok miatt) az ondanszetron alkalmazhatók, míg a radiokemoterápia citosztatikus elemeit a megfelelő protokollok szerint szükséges ellátni.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Gyöngyi Kirschner, Bernadett Balla, János Kósa, Péter Horváth, Andrea Kövesdi, Gergely Lakatos, István Takács, Zsolt Nagy, Bálint Tóbiás, Kristóf Árvai, and Péter Lakatos

Absztrakt

A tirozinkináz-gátlók bizonyos onkohematológiai betegségek kezelésében elterjedten használt gyógyszerek. Több klinikai tanulmány igazolta, hogy a BCR-ABL specifikus tirozinkináz-gátlók alkalmazása komplex és még nem egyértelműen azonosított módon változtatja meg a csontszövet élettani folyamatait. Mivel a kezelések egyre több beteget érintenek, illetve hosszú évtizedekig vagy akár élethosszig is tarthatnak, indokolt ezen mechanizmusok molekuláris hátterének részletesebb megismerése. A szerzők összefoglalják az imatinibbel és a nilotinibbel végzett, csontanyagcseréhez kapcsolódó alapkutatási eredményeket, humán klinikai megfigyeléseket, kiegészítve in vitro osteoblast-sejtkultúrákon végzett saját kísérleteik eredményeivel. Az összefoglalt kutatási eredmények alapján az imatinib és a nilotinib csontsejtekre gyakorolt hatása függ az alkalmazott hatóanyag-koncentrációtól, a sejtek érettségi állapotától, illetve az általuk kötött receptor-tirozinkináz útvonalak megoszlási arányától. Jelen közleményben elsőként készítettek a hazai szakirodalomban hiánypótló, átfogó irodalmi áttekintést a tirozinkináz-gátlók csontanyagcserét befolyásoló hatásaival kapcsolatban és végeztek teljes transzkriptom-analízist osteoblastokon a sejtszintű hatásmechanizmus jobb megértését szolgálva. Orv. Hetil., 2016, 157(36), 1429–1437.

Open access

A korábbi vizsgálatok azt mutatták, hogy a nagy kockázatú betegek jelentős része nem éri el az LDL-C-célértékeket, és az alkalmazott lipidcsökkentő kezelés ellenére az ajánlottnál magasabb trigliceridszinttel és alacsony HDL-C-szinttel is rendelkeznek. Célok: A szerzők a 2008. és 2009. évi felmérésekhez hasonlóan, a jelen vizsgálatban is a cardiovascularis eseményen átesett betegek dyslipidaemiájának kezelési stratégiáját elemezték. Módszerek: A MULTI GAP (MULTI Goal Attainment Problem) 2010 vizsgálatban standard strukturált kérdőívek segítségével 2332 beteg adatai kerültek feldolgozásra. Az elemzésben az összkoleszterin-, LDL-C- mellett a HDL-C- és atherogen koleszterin- (A-C), illetve a triglicerid-célértéket elérők aránya is kiértékelésre került. Eredmények: A vizsgált betegek 15%-a (n = 355) nem részesült lipidcsökkentő kezelésben. A szakorvosok által kezelt betegek 44%-a elérte a 2,5 mmol/l LDL-C-célértéket. A HDL-C-célértéket a nagy rizikójú betegek 61%-a, míg a triglicerid-célértéket a betegek 43%-a érte el. A legjobb compliance-szel rendelkező betegek (>90%) 43%-a érte el a 2,5 mmol/l LDL-C-szintet. Következtetés: Az eredmények alapján megállapítható, hogy hatásosabb lipidcsökkentő kezelésre van szükségünk, amely a nagyobb dózisú vagy nagyobb hatékonyságú statinok, illetve a kombinált gyógyszerek alkalmazását kell hogy jelentse. Orv. Hetil., 2011, 152, 822–827.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Réka Várnai, Mária Végh, László Pótó, and Lajos Nagy

Az acenocoumarol-kezelés gyakran okoz kórházi felvételt igénylő gastrointestinalis és egyéb manifeszt vérzéseket. Célkitűzés: Az acenocoumarollal kezelt betegek tudásszintjének felmérése a káros mellékhatásokkal, valamint a káros gyógyszer-táplálék kölcsönhatásokkal kapcsolatban. Módszer: Hatvanhat kérdésből álló kérdőív, amelyet a betegek családorvosi praxisokban (77 darab), illetve a Családorvostani Intézet és a III. Sz. Belgyógyászati Klinika szakrendelésein (80 darab) töltöttek ki. Eredmények: Összesen 157 fő vett részt a vizsgálatban (férfi:nő arány 45:55; átlagéletkor = 65,5 év). Az orvos mellett a dietetikus és a szakképzett nővér által is tájékoztatott betegcsoportban mindenki tudott a lehetséges mellékhatásokról. A családorvos, illetve az egyéb szakorvos által tájékoztatott csoportban a betegek 14,5%-ának, illetve 31,1%-ának nem volt tudomása a véralvadásgátló kezelés mellékhatásairól. A betegek 71,4%-a számára ismeretlen a diéta lényege és fontossága. Az acenocoumarol és egyéb gyógyszerek közötti káros kölcsönhatásokról a betegek tájékozottsága alacsony: az aszpirin, a fájdalomcsillapítók, illetve a K-vitamin közötti kölcsönhatásról a betegek 24,4, 23,0, illetve 18,6%-ának volt tudomása. Következtetések: Jelentős mértékben javítani kell a betegek informáltságát a per os antikoaguláns terápia körülményeiről. A betegtájékoztatás hatékonysága növelhető, ha ebben az orvos mellett dietetikus és szakképzett nővér is közreműködik.

Restricted access