Search Results

You are looking at 101 - 110 of 1,834 items for :

  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All

Absztrakt:

Az infertilitás leggyakoribb és egyértelmű organikus oka a petevezetékek lezártsága. Az átjárhatóság vizsgálatára már számos módszer áll rendelkezésünkre. A hiszteroszalpingográfia kontrasztanyagos röntgeneljárás, amely a méhüreg alaki rendellenességeit és a petevezetékek lefutását mutatja, azonban sugárterheléssel jár, és nem ad információt egyéb kismedencei eltérésekről. A szono-hiszteroszalpingográfiával hasonló érzékenységgel és fajlagossággal vizsgálhatjuk a méh üregét és a petevezetékek átjárhatóságát ultrahang segítségével, egyúttal a kismedencei képletek vizsgálatára is lehetőségünk van. A transvaginalis hidrolaparoszkópia egy új, minimálisan invazív vizsgálómódszer, amely során a hüvely hátsó boltozatán keresztül bevezetett endoszkóp segítségével a petevezetékek és petefészkek direkt vizsgálatára van mód. A laparoszkópos kromopertubáció a meddőségi kivizsgálás „gold standard”-ja, amely invazivitással és altatással jár, valamint az ellátó intézményt is jobban terheli. Biztonságos és költséghatékony átjárhatósági vizsgálat az office hiszteroszkópia során végzett szelektív pertubáció. Az ambulanter elvégezhető átjárhatósági vizsgálatok negatív prediktív értéke magas, így ezek a meddőségi kivizsgálás első vonalában választásra javasolt módszerek. Orv. Hetil., 2017, 158(9), 324–330.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: József Kas, Csaba Fehér, Zoltán Heiler, Luca Karskó, Lóránt Kecskés, Miklós Molnár, Gabriella Koncsek, Shadi Aleid, Edit Hídvégi, Zsolt Rozgonyi, Szabolcs Horváth, and Pál Vadász

Absztrakt:

Bevezetés: A tüdősequestratio (TS) sebészi kezelése gold standard eljárásként alkalmazható. A malignus tüdődaganatok sebészi ellátásában egyre inkább teret nyerő videothoracoscopos (VATS) technika a benignus tüdőbetegségek kezelésére is alkalmasnak látszik. Három, radiológiailag azonosított intralobaris TS VATS műtétjéről számolunk be hazánkban elsőkként. Módszer: A műtéteket kettőslumenű tubussal megoldott szeparált lélegeztetéssel, általános narkózisban, a betegek oldalt fekvő helyzetében két porton (1,5 cm-es kameraport és egy 5-6 cm-es, műanyag gyűrűvel védett axillaris munkaport) keresztül végeztük. Eredmények, esetek: A betegek (37 éves nő, 39 és 46 éves férfi) közül kettő tünetekkel (vérköpés és tüdőgyulladás) a harmadik pedig radiológiai szűrést követően került kivizsgálásra. A tápláló artéria mindhárom esetben azonosítható volt a CT képeken. Két esetben jobb alsó, egy esetben bal alsó lebenyt távolítottunk el nagyobb szövődmény nélkül. Következtetés: A videothoracoscopos lebeny eltávolítást TS kezelésére is alkalmas eljárásként ajánljuk.

Restricted access

In this preliminary study, we determined the effect of a modified method involving the administration of two low doses of prostaglandin F (PGF) at an interval of 24 h on luteolysis in dairy cows, and compared it with the standard single-dose method. Twenty-six cows were assigned to three groups treated with two low doses (TLD group, n = 10), one standard dose (SD group, n = 10), and one low dose (OLD group, n = 6) on day 9 to 10 of the oestrous cycle (day 0 = the day of PGF administration). Their serum progesterone (P4) levels and corpus luteum (CL) sizes were measured daily from day 0 to 4 to assess CL regression. The results indicated that the proportion of complete luteolysis, indicating a P4 value ≤ 1 ng/mL on day 3, was higher in the TLD group (100.0%) than in the SD (60.0%) and OLD (66.7%) groups. Ultrasonically detected changes in the CL area correlated with the shifts in the P4 values in both the TLD and the SD groups. The remaining CL area was significantly smaller in the TLD group (17.8% ± 3.3%) than in the SD or OLD group on day 4. Thus, we concluded that the proportion of luteolysis in cows was increased with two low doses of PGF as compared to a single PGF dose, indicating the necessity of the second dose of PGF. However, further studies with larger sample sizes in the field are required.

Restricted access

A glomus caroticum paragangliomája és ellátása

Carotid body tumor and its treatment. A case report

Orvosi Hetilap
Authors: Krisztián Gál, Ifeoluwa Apanisile, István Lázár, Tünde Blaskó, and Tamás Karosi

Absztrakt:

Célunk egy 44 éves nőbeteg esetének bemutatása kapcsán rövid és átfogó képet adni a glomus caroticum paragangliomájáról, diagnosztikájáról és komplex ellátásáról. A glomus caroticum paragangliomája a glomus caroticumból kiinduló ritka, többnyire sporadikusan megjelenő, jóindulatú fej-nyaki daganat. A legtöbbször középkorú nőbetegek érintettek; a nyak egyik oldalán jelentkező, igen lassan növekvő, szemifix, fájdalmatlan nyaki duzzanatként jelentkezik. Diagnosztikájában a fizikális vizsgálaton túl (pulzáció, Fontaine-jel) az arany standard a CT-angiográfia. Hangsúlyozzuk, hogy a glomus caroticum paragangliomájának terápiájában alapvető a preoperatív digitális szubsztrakciós angiográfia során elvégzett embolisatio, majd a tumor sebészi eltávolítása. Inoperabilitás és/vagy irreszekabilitás, illetve residualis tumor esetén a választandó terápia a sugárkezelés. A közleményben bemutatott beteget 2017 áprilisában kezeltük osztályunkon. Orv Hetil. 2018; 159(36): 1487–1492.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Ádám Jóna, Árpád Illés, Katalin Szemes, and Zsófia Miltényi

Absztrakt

A Hodgkin-lymphoma kezelése a hematológia sikertörténetei közé tartozik. A korszerű kombinált kemo- és radioterápiának köszönhetően a betegek jelentős része túlél, így előtérbe kerülnek a kezelések mellékhatásai, amelyek a betegek későbbi életminőségét és élettartamát befolyásolhatják. A szerzők a Hodgkin-lymphoma tüdőben előforduló megjelenési formáit és a kezelés következtében kialakuló pulmonalis eltéréseket, szövődményeket elemzik – saját eseteik példáján. A Hodgkin-lymphoma tüdőérintettsége gyakrabban másodlagos, primer pulmonalis érintettség igen ritkán fordul elő. A szerzők saját betegeik vizsgálata során tüdőérintettséget összesen az esetek 8–12%-ában észleltek. A kezelés rövid és hosszú távú pulmonalis mellékhatásait egyrészt az immunszuppresszióval összefüggésben lévő infekciók, másrészt a jelenleg első vonalbeli standard kezelés részét képező bleomycin, illetve a mellkasi irradiáció okozta pneumonitis és fibrosis jelentik. A Hodgkin-lymphoma pulmonalis megjelenése egyrészt diagnosztikai és differenciáldiagnosztikai nehézségeket jelenthet, stádiumot és ennek következtében kezelést módosíthat, másrészt a kialakuló mellékhatások a későbbi élettartamot és életminőséget jelentősen meghatározzák, így felismerésük döntő fontosságú. Orv. Hetil., 2016, 157(5), 163–173.

Restricted access

Absztrakt

A daganatos betegek kezeléséhez a kemoterápiás kezelések által kiváltott különböző mukokután reakciók társulhatnak. Az egyik ilyen mukokután mellékhatás a beadás helyén jelentkező toxikus szöveti reakció, az extravazáció, mely az összes citotoxikus infúzió kevesebb mint 1-2%-ában fordul elő. A hólyaghúzók által okozott extravazáció standard ellátása a következő: le kell állítani az infúziót, vissza kell szívni a gyógyszert, fel kell polcolni a végtagot, hűtést vagy éppen meleg kötést kell alkalmazni, helyi érzéstelenítést lehet végezni, antidotumokat kell adni (alkilező szerek esetén Na-tioszulfát, anthracyclinek és mitomycin esetén dimetilszulfoxid (DMSO), vinca-alkaloidák esetén hialuronidáz jön szóba), végső esetben viszont sebészi eltávolítás és plasztikai rekonstrukció szükséges. Mivel az anthracyclinek topoizomeráz II-mérgek, hatásukat a topoizomeráz II katalitikus gátlója (a dexrazoxan) antagonizálja, ezért a doxorubicin, epirubicin, daunorubicin stb. extravazációja esetén a dexrazoxan azonnali használata látszik a választandó kezelésnek. Az esemény után azonnal beadott egyetlen szisztémás dexrazoxan-adag jelentősen csökkentheti a toxikus szöveti károsodást. GM-CSF-injekciók ismételt intralézionális adása meggyorsíthatja a sebgyógyulást és elkerülhető a bőrpótlás.

Restricted access

Pachychorioidealis kórképek

Pachychoroid diseases

Orvosi Hetilap
Authors: Róbert Gergely, Mónika Ecsedy, Illés Kovács, András Papp, Miklós Resch, Zsuzsa Récsán, Antal Szabó, and Zoltán Zsolt Nagy

Összefoglaló. Célunk, hogy közleményünkben összefoglaljuk a pachychorioidealis kórképekkel kapcsolatos ismereteket egy-egy saját esettel illusztrálva. Az irodalmi adatok és a saját klinikai tapasztalatok alapján összegeztük a pachychorioidealis kórképekkel kapcsolatos ismereteinket, az alcsoportok kezelési lehetőségeiről összefoglaló folyamatábrát készítettünk. A pachychorioidealis kórképekbe a következő betegségek tartoznak: centrális serosus chorioretinopathia (CSCR), pachychorioidealis pigmentepitheliopathia (PPE), pachychorioidealis neovasculopathia (PNV), polypoid chorioidealis vasculopathia (PCV), peripapillaris pachychorioidealis syndroma (PPS), focalis chorioideaexcavatio (FCE). A pachychorioidealis kórképek közös jellemzője a chorioidea kvantitatív vagy kvalitatív eltérései, melyekhez gyakran subretinalis folyadékgyülem társul. A betegségcsoportnak jelenleg nincs standard kezelési protokollja; a többféle kezelési mód közül néhány hatékonyabbnak bizonyul, az alcsoportok között azonban lényeges különbségek mutatkoznak. Összegezzük, hogy melyik alcsoportban érdemes eplerenonetablettás kezeléssel, mikropulzuslézer-kezeléssel, verteporfinos fotodinámiás kezeléssel (PDT) vagy intravitrealis anti-VEGF-injekciós kezeléssel kezdeni. Orv Hetil. 2020; 162(20): 770–781.

Summary. The aim of this study is to present our knowledge about pachychoroid diseases using case reports, literature review and our own clinical experiences. A summary flow chart of treatment options for the subgroups was prepared, too. Pachychoroid diseases include the following: central serous chorioretinopathy (CSCR), pachychoroid pigment epitheliopathy (PPE), pachychoroid neovasculopathy (PNV), polypoidal choroidal vasculopathy (PCV), peripapillary pachychoroid syndrome (PPS), focal choroidal excavation (FCE). A common feature of pachychoroid diseases is the quantitative or qualitative abnormality of the choroidea, which is often associated with subretinal fluid accumulation. The disease group does not currently have a standard treatment protocol; some of the multiple treatments prove to be more effective, however, there are significant differences between the subgroups. We summarize which subgroup benefits from eplerenone tablet therapy, micropulse laser therapy, verteporfin photodynamic therapy or intravitreal anti-VEGF injection therapy. Orv Hetil. 2020; 162(20): 770–781.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Dorottya Katalin Horváth, Judit Kósa, Ildikó Futó, and András Telekes

Absztrakt

A 48 éves nőbetegnél 2006-ban pleuralis folyadék, hasi fájdalom és ascites miatt indult kivizsgálás során a panaszok és tünetek hátterében előrehaladott stádiumú ovariumcarcinoma igazolódott, amely miatt hysterectomia és kétoldali adnexectomia történt. A szövettani vizsgálat FIGO IIIB stádiumú papillaris adenocarcinomát mutatott. Posztoperatívan a standard, 6 ciklus taxol-carboplatin kezelésben részesült. 2008-ban retroperitonealis nyirokcsomó-metasztázisok miatt reindukciós taxol-carboplatin kezelés indult, azonban progresszió miatt hamar kezelésváltás vált szükségessé. Ezt követően még hatféle kemo- vagy biológiai terápiás kezelésben részesült, köztük a hetedik vonalban off-label megigényelt FOLFOX-4-kezelés. A FOLFOX-4-terápia mellett is jelentős regresszió igazolódott, a progressziómentes túlélés mintegy 9 hónap volt. A váltott kezelések során a beteg mindvégig kielégítő általános állapotban volt, lényegében tolerálható mellékhatások mellett. A teljes túlélés 98 hónapnak bizonyult. Az eset jól mutatja a személyre szabott, váltott kemoterápiás kezelés sikerességét már a diagnózis idején is előrehaladott állapotú petefészek-daganatnál is. Orv. Hetil., 2016, 157(44), 1769–1773.

Restricted access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: Zsuzsanna Varga, Boglárka Sellyei, Petra Paulus, Melitta Papp, Kálmán Molnár, and Csaba Székely

. 18 , 197 – 203 . Clinical and Laboratory Standards Institute (CLSI) ( 2010 ): Performance Standards for Antimicrobial Susceptibility Testing of Bacteria Isolated From Aquatic Animals; First Informational

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Mivel a hagyományos, első vonalbeli Helicobacter pylori (H. p.)-eradicatiós kezelés hatékonysága hazánkban 75% alá csökkent, új protokoll kidolgozása szükséges. Módszer: Föltételezve, hogy a hagyományos kezelés (14 napos kettős standard dózisú protonpumpagátló [PPI], 2 × 1000 mg/die amoxicillin, 2 × 500 mg klaritromicin [PAC]) sikerességi aránya 75%, és az új protokoll (10 napos 4 × 120 mg bizmut-dicitrát, kétszeres standard dózisú PPI, 4 × 500 mg tetraciklin, 2 × 500 mg/die tinidazol [BQT]) eredményessége 95%, karonként 109 beteg bevonásával számoltunk. A páciensek beválasztására 5 Vas megyei endoszkópos laboratóriumban elvégzett felső tápcsatornai endoszkópia után került sor. A csoportok heterogenitását, a kezelés sikerességét és a mellékhatásokat Fisher-féle egzakt próbával értékeltük; a p<0,05 értéket szignifikánsnak tekintettük. Eredmények: A BQT-kezelésű csoportba 110 beteget vontunk be, míg a PAC-kezelésűbe 109 beteget. A két csoport között a kor, a nem és a kiirtás javallata alapján nem volt különbség. A H. p.-fertőzés felszámolásának sikeressége a BQT esetén 103/110 (93,6%), a PAC esetén pedig 81/109 (74,3%) volt (p<0,001). Az esélyhányados a BQT esetén a PAC-kezeléssel összehasonlítva 5,05 volt (95%-os megbízhatósági tartomány 2,02–14,42; p<0,001). A BQT esetén mellékhatás a betegek 34,5%-ában jelentkezett. Következtetés: A H. p. kiirtására javasolt a 10 napos bizmuttartalmú, kétszeres standard dózisú PPI-t, 4 × 500 mg/die tetraciklint és 2 × 500 mg/die tinidazolt tartalmazó kezelés, mivel ez hatékony, és elfogadható mellékhatásprofillal jár. Orv Hetil. 2019; 160(34): 1340–1345.

Open access