Search Results
Az alfa-methyldopa általánosan használt antihipertenzív medikáció a terhesség alatt. A sympathoadrenerg rendszert csökkentő methyldopát évtizedek óta elsőként választott gyógyszerként alkalmazzák a terhesség indukálta hypertoniában. A reaktív hepatitis nem gyakori, de ismert súlyos mellékhatása az alfa-methyldopának. A nem terhes nőknél 2,5–10%-ra becsülik a manifesztálódott hepatotoxicitást. A 35 éves gravida terhességi hypertoniája a 21. gestatiós héten alakult ki, amely miatt orális methyldopa-, azaz centrális hatású alfa-adrenerg-gátló terápiában részesült. A gestatio 23. hetében akut hepatitis képe manifesztálódott. A hepatitis etiológiájának differenciáldiagnosztikájában a methyldopa kóroki szerepe felmerült, a hepatitis virális és autoimmun eredete kizárható volt. Ultrahangvizsgálattal magzati eltérés nem volt látható. A beteg gyógyszer-metabolizáló képességének alakulására vizsgálat történt a vérből, CYP-fenotipizálás, génexpresszió alapján, amely mérésekkel a szervezet (a máj) aktuális gyógyszer-metabolizáló képességét minősítettük. A methyldopát elhagytuk és nifedipinre váltottunk. Mivel a nifedipin metabolizmusában elsődlegesen a CYP3A4 enzim vesz részt, a betegnél alkalmazott nifedipindózist a CYP3A4 génexpresszió mértékéhez igazítottuk. Redukált dózis (30 mg/nap) mellett értük el a megfelelő vérnyomáscsökkenést. Az anamnézis klinikai kép, kémiai laboratóriumi vizsgálatok és a gyógyszer-metabolizáló képességének vizsgálata az alfa-methyldopa indukálta hepatitis diagnózisát megerősítették. Az alfa-methyldopa hepatotoxicitását terhességben először 1969-ben Elkington közölte. Napjainkban Aust és Coli változatlanul case-studyjukban javasolták a szérumaminotranszferáz- (ALT-) szint ellenőrzését az alfa-methyldopa-terápia bevezetésekor és a terhesség alatt. Esetünk alátámasztja a monitorozás szükségességét.
Az élő szervezet oxigénfelvétele a cardiorespiratoricus rendszeren keresztül a legalapvetőbb élettani folyamatok közé tartozik. A felvevőképesség az egészség és a teljesítőképesség egyik fontos paramétere. Az utóbbi évtizedben kísérletek történtek a hiperoxigenizáció respiratoricus rendszert kikerülő eljárásának kidolgozására. Az oxigénnel dúsított ásványvíz fogyasztása és hidromasszázsként történő alkalmazása is ilyen eljárás. A tanulmányban két eljárás kombinációját 3 hetes kúra során 57 önként jelentkező túlsúlyos személyen (átlagértékek: testtömegindex 29,5±5,5; testzsírszázalék 35,2±8,6) alkalmazták, és a kombinált eljárást oxihidromasszázsnak nevezték. A kúra előtt és után meghatároztak egyes szomatikus, valamint a hiperoxigenizációt igazoló paramétereket. Az adatokból kiderült, hogy a testtömeg 2,3±1,9 kg-mal, a testzsírarány 3,2±2,7%-kal és a testtömegindex 0,7±0,5-del csökkent átlagosan. Hiperoxidáció a vizsgáltak 68–75%-ánál, szomatikus változások a 79–83%-uknál következtek be, és 5%-os szinten szignifikánsak voltak. Feltehető, hogy a hiperoxigenizáció hatására az izomrost mitochondriumában az oxidatív (aerob) energiaszolgáltatás felgyorsult, és ez a zsírok oxidációját is elősegítette. Megállapítható, hogy az oxihidromasszázs-kezeléssel kiváltott hiperoxigenizáció a vizsgáltak nagy részére kedvezően hatott; további terápiás alkalmazása, különösen egyéb vasodilatatiós eljárással (például biomágneses kezeléssel) még hatékonyabb lehet.
Az akut pancreatitis dinamikusan változó, gyakran progresszív kórkép, amelynek 14–20%-a az intenzív terápiás ellátást igénylő súlyos heveny hasnyálmirigy-gyulladás csoportjába tartozik, az akutan vagy több fázisban, elhúzódóan kialakuló többszervi elégtelenség, illetve többszervi diszfunkció miatt. Szisztémás irodalomkereséssel áttekintettük az elmúlt öt évben e tárgykörben megjelent közleményeket. A prognózis felállításában elsősorban a szisztémás gyulladásos válaszreakciónak, a többszervi elégtelenségnek és a többszervi diszfunkciónak van szerepe, amelyre az állapotfelmérő skálák alkalmasak (Acute Physiology and Chronic Health Evaluation, Glasgow Prognostic Index, Sepsis-related Organ Failure Assessment, Multi Organ Dysfunction Syndrome Scale, Ranson Scale). Ezek mellett a klinikai jeleknek [életkor, társbetegség(ek), tudatzavar, elhízás] és a laboratóriumi vizsgálatoknak (szérumamiláz, -lipáz, C-reaktív protein, -prokalcitonin, -kreatinin, karbamid-nitrogén, -kalcium) fontos kiegészítő prognosztikai jelentősége van. A korai szervi elégtelenség fennállásával növekszik a késői lokális szövődmények és a halálozás aránya. Az intenzív osztályos kezelés lehetővé teszi a megfelelő klinikai észlelés és eszközös monitorozás mellett a szövődmények korai felismerését és ennek alapján a célzott terápia bevezetését. A kezelés célja a szisztémás gyulladásos válaszreakció, a többszervi elégtelenség és diszfunkció progressziójának gátlása és a szervezet kompenzatorikus gyulladásellenes válaszreakciójának beindítása. A pancreas exokrin működésének csökkentése a teljes per os táplálás 24–48 órás megszüntetésével javasolt, a proteázgátlók hatásossága vitatott. Lényeges a szervi elégtelenségek korai felismerése és kezelése, valamint az intravascularis volumen rendezése, fenntartása, a folyadékresuscitatio, ezzel a stabil hemodinamika biztosítása és a mikrocirkuláció javítása. Alapvető az adekvát oxigenizáció fenntartása, korai oxigénadagolás, szükség esetén korai intenzív lélegeztetés bevezetése, emellett az elektrolit- (szérumkalcium) és sav-bázis, valamint cukorháztartás szoros kontrollja, illetve a megfelelő fájdalomcsillapítás (szisztémás, epiduralis). A mesterséges táplálás kulcspontja a korai enteralis táplálás és immunonutríció. Az inflammációs mediátor etiológiai szerepének ismeretében a kezelésben szerepet kap a gyulladásos reakció csökkentése és a koagulációs kaszkád modulációja (aktivált protein C). A komplex terápia lényeges része megfelelő javallat alapján az aktivált enzimek és toxinok eltávolítása (hemofiltráció, plazmaferézis) és az antimikrobás profilaxis, illetve kezelés, valamint a thromboembolia-profilaxis. Az akut fázisban szükségessé válhat a megnövekedett intraabdominalis nyomás csökkentése. Intenzív protokoll alkalmazásával és interdiszciplináris együttműködéssel a súlyos heveny hasnyálmirigy mortalitása 30%-ról 10%-ra csökkenthető.
Absztrakt
A belekben élő mikroflóra – bélbakterióta – évtizedek óta ismert, de egyre újabb funkcióit megismerve ismét a tudományos érdeklődés középpontjába került. A bélrendszerben 100 000 billió baktérium él. A bélbakterióta a bélrendszer különböző szakaszaiban változó összetételben és mennyiségben helyezkedik el, életkortól, testsúlytól, földrajzi elterjedéstől, étrendtől függően. A normális bélflóra megvédi a szervezetet a káros mikroorganizmusok behatolásától, elősegíti az emészthetetlen rostok emészthetővé tételét, biztosítja a bélnyálkahártya integritását, befolyásolja a szervezet immunitását, inzulinérzékenységét, a testsúlyt, sőt az agy működésével is kölcsönhatásban van. A bélbakterióta hatására a vastagbélben szénhidrátok fermentációjából rövid láncú zsírsavak – butirátok, acetátok, propionátok – keletkeznek, amelyek kedvezően hatnak a metabolikus folyamatokra. Új észlelés az agy–bél tengely létezése, a mikrobióta közvetlenül hat az agyi központokra, ahonnan információk érik a mikrobiótát. E kétirányú folyamatban részt vesz az immun- és neuroendokrin rendszer, az autonóm és a centrális idegrendszer is. A bélmikrobióta működése függ a cirkadián ritmus változásától is. A gazdaszervezet és a bélflóra közötti egyensúly megbomlása dysbacteriosist okoz, Gram-negatív baktériumok által termelt endotoxinok (lipopoliszacharidok) jutnak a keringésbe (metabolikus endotoxaemia) a bélnyálkahártya permeabilitásának fokozódása útján, amelyek immunreakciót és gyulladást indukálnak. Ezek a folyamatok elhízást, inzulinrezisztenciát, diabetest, metabolikus szindrómát, gyulladásos bélbetegséget, autoimmunitást, daganatképződést okozhatnak. Biztató terápiás lehetőség e betegségek gyógyításában az egészséges bélflóra helyreállítása probiotikumok, prebiotikumok útján. Egészséges egyénből származó széklet transzplantációja az elhízott egyén minden kóros metabolikus paraméterét javította. Remélhető, hogy a mikrobióta alaposabb megismerése hatásos gyógymódok kifejlesztését fogja eredményezni. Orv. Hetil., 2016, 157(1), 13–22.
Absztrakt
Az ösztrogének modulálják az immunválaszt és az autoimmun betegségek kialakulását, lefolyását. Hatásaikat magreceptorok (azaz ösztrogénreceptor-alfa és ösztrogénreceptor-béta) mellett membránreceptorok közvetítik, illetve egyéb hormonokkal való kölcsönhatásaik befolyásolják. A szöveti homeosztázis fenntartásában a lokálisan képződő hormonoknak van elsődleges szerepe. Az immunrendszer a szervezetünk egyik legdinamikusabban változó rendszere. Citokintermelésük révén hatásuk a szervezet minden sejtjét érinti. Ugyanakkor az immunsejtek is szabályozás alatt állnak, a kiváltott hatást az immunsejtek fejlődési stádiuma is meghatározza. Klinikai megfigyelések bizonyítják, hogy a nemi hormonok közül az ösztrogéneknek szerepe lehet a különböző típusú autoimmun betegségekben. A B-sejt-mediált kórképek lefolyását az ösztrogének súlyosbítják. T-sejt-mediált kórképekben a hatás a Th1- vagy Th2-dominanciától függ: az ösztrogén az immunválasz Th2 jellegét erősíti, ezért azok a betegségek, amelyekre Th2-dominancia a jellemző, ösztrogén hatására súlyosbodnak, míg a Th1-domináns betegségek enyhülnek. A gyulladás önmagában is befolyásolhatja az ösztrogének immunsejtekre kifejtett hatásait. A gyulladásos citokinek megváltoztathatják az ösztrogénreceptorok expresszióját, funkcióját, de a perifériás ösztrogénmetabolizmuson keresztül a ligand elérhetősége is fontos tényező. A helyi, szöveti rendszer monitorozása, a rendszerben részt vevő molekulák felismerése, mennyiségük meghatározása döntő jelentőségű a mechanizmusok megismerésében és új diagnosztikai, illetve terápiás eljárások kidolgozásában. Jelenleg a napi, laboratóriumi gyakorlatban mért molekulák korlátozottan alkalmasak az ösztrogének szövetspecifikus hatásainak monitorozására. Jelen összefoglalóban a szerzők áttekintik az ösztrogének immunválaszban betöltött szerepét és összefoglalják azokat az új laboratóriumi módszereket, amelyek segítséget jelentenek a lokális hatások nyomon követésében. Orv. Hetil., 2015, 156(51), 2070–2076.
babies. [A vas fiziológiás és patológiás szerepe az emberi szervezet működésében. Az újszülöttek vashiányos anémiája.] Orv. Hetil., 2004, 145 (36), 1853–1859. [Hungarian] 3
therapeutic implications. IUBMB Life 2015; 67: 514–523. 30 Bertók L. Bile acids and endotoxins: physico-chemical defense of the body. [Epesavak és endotoxinok: A szervezet fiziko-kémiai védelme.] Orv
. [Tudományos szakmai szervezet, az akadémiai szektor és országos intézet összefogásának modellje a családorvos-szakképzés, az alapellátás kutatás-fejlesztés színterein. I. rész] Orv Hetil. 2018; 159
targeting characteristics. FASEB J., 1992, 6 (15), 3345–3353. Jakab, L.: Acute pancreatitis: inflammatory response of the body. [Akut pancreatitis: A szervezet inflammatorikus reakciója.] Orv. Hetil., 1996, 137 (39
Lakatos B., Szentmihályi K., Vinkler P. és mtsai: A vas fiziológiás és patológiás szerepe az emberi szervezet működésében. Az újszülöttek vashiányos anémiája. Orv. Hetil., 2004, 145 , 1853–1859. Vinkler P
