Search Results

You are looking at 101 - 110 of 117 items for :

  • "szervezet" x
  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors:
Zsófia Ozsvár
,
Zsuzsa Solymossi
, and
Katalin Monostory

Az alfa-methyldopa általánosan használt antihipertenzív medikáció a terhesség alatt. A sympathoadrenerg rendszert csökkentő methyldopát évtizedek óta elsőként választott gyógyszerként alkalmazzák a terhesség indukálta hypertoniában. A reaktív hepatitis nem gyakori, de ismert súlyos mellékhatása az alfa-methyldopának. A nem terhes nőknél 2,5–10%-ra becsülik a manifesztálódott hepatotoxicitást. A 35 éves gravida terhességi hypertoniája a 21. gestatiós héten alakult ki, amely miatt orális methyldopa-, azaz centrális hatású alfa-adrenerg-gátló terápiában részesült. A gestatio 23. hetében akut hepatitis képe manifesztálódott. A hepatitis etiológiájának differenciáldiagnosztikájában a methyldopa kóroki szerepe felmerült, a hepatitis virális és autoimmun eredete kizárható volt. Ultrahangvizsgálattal magzati eltérés nem volt látható. A beteg gyógyszer-metabolizáló képességének alakulására vizsgálat történt a vérből, CYP-fenotipizálás, génexpresszió alapján, amely mérésekkel a szervezet (a máj) aktuális gyógyszer-metabolizáló képességét minősítettük. A methyldopát elhagytuk és nifedipinre váltottunk. Mivel a nifedipin metabolizmusában elsődlegesen a CYP3A4 enzim vesz részt, a betegnél alkalmazott nifedipindózist a CYP3A4 génexpresszió mértékéhez igazítottuk. Redukált dózis (30 mg/nap) mellett értük el a megfelelő vérnyomáscsökkenést. Az anamnézis klinikai kép, kémiai laboratóriumi vizsgálatok és a gyógyszer-metabolizáló képességének vizsgálata az alfa-methyldopa indukálta hepatitis diagnózisát megerősítették. Az alfa-methyldopa hepatotoxicitását terhességben először 1969-ben Elkington közölte. Napjainkban Aust és Coli változatlanul case-studyjukban javasolták a szérumaminotranszferáz- (ALT-) szint ellenőrzését az alfa-methyldopa-terápia bevezetésekor és a terhesség alatt. Esetünk alátámasztja a monitorozás szükségességét.

Restricted access

Az élő szervezet oxigénfelvétele a cardiorespiratoricus rendszeren keresztül a legalapvetőbb élettani folyamatok közé tartozik. A felvevőképesség az egészség és a teljesítőképesség egyik fontos paramétere. Az utóbbi évtizedben kísérletek történtek a hiperoxigenizáció respiratoricus rendszert kikerülő eljárásának kidolgozására. Az oxigénnel dúsított ásványvíz fogyasztása és hidromasszázsként történő alkalmazása is ilyen eljárás. A tanulmányban két eljárás kombinációját 3 hetes kúra során 57 önként jelentkező túlsúlyos személyen (átlagértékek: testtömegindex 29,5±5,5; testzsírszázalék 35,2±8,6) alkalmazták, és a kombinált eljárást oxihidromasszázsnak nevezték. A kúra előtt és után meghatároztak egyes szomatikus, valamint a hiperoxigenizációt igazoló paramétereket. Az adatokból kiderült, hogy a testtömeg 2,3±1,9 kg-mal, a testzsírarány 3,2±2,7%-kal és a testtömegindex 0,7±0,5-del csökkent átlagosan. Hiperoxidáció a vizsgáltak 68–75%-ánál, szomatikus változások a 79–83%-uknál következtek be, és 5%-os szinten szignifikánsak voltak. Feltehető, hogy a hiperoxigenizáció hatására az izomrost mitochondriumában az oxidatív (aerob) energiaszolgáltatás felgyorsult, és ez a zsírok oxidációját is elősegítette. Megállapítható, hogy az oxihidromasszázs-kezeléssel kiváltott hiperoxigenizáció a vizsgáltak nagy részére kedvezően hatott; további terápiás alkalmazása, különösen egyéb vasodilatatiós eljárással (például biomágneses kezeléssel) még hatékonyabb lehet.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Katalin Darvas
,
Judit Futó
,
Ilona Ökrös
,
Tibor Gondos
,
Ákos Csomós
, and
Péter Kupcsulik

Az akut pancreatitis dinamikusan változó, gyakran progresszív kórkép, amelynek 14–20%-a az intenzív terápiás ellátást igénylő súlyos heveny hasnyálmirigy-gyulladás csoportjába tartozik, az akutan vagy több fázisban, elhúzódóan kialakuló többszervi elégtelenség, illetve többszervi diszfunkció miatt. Szisztémás irodalomkereséssel áttekintettük az elmúlt öt évben e tárgykörben megjelent közleményeket. A prognózis felállításában elsősorban a szisztémás gyulladásos válaszreakciónak, a többszervi elégtelenségnek és a többszervi diszfunkciónak van szerepe, amelyre az állapotfelmérő skálák alkalmasak (Acute Physiology and Chronic Health Evaluation, Glasgow Prognostic Index, Sepsis-related Organ Failure Assessment, Multi Organ Dysfunction Syndrome Scale, Ranson Scale). Ezek mellett a klinikai jeleknek [életkor, társbetegség(ek), tudatzavar, elhízás] és a laboratóriumi vizsgálatoknak (szérumamiláz, -lipáz, C-reaktív protein, -prokalcitonin, -kreatinin, karbamid-nitrogén, -kalcium) fontos kiegészítő prognosztikai jelentősége van. A korai szervi elégtelenség fennállásával növekszik a késői lokális szövődmények és a halálozás aránya. Az intenzív osztályos kezelés lehetővé teszi a megfelelő klinikai észlelés és eszközös monitorozás mellett a szövődmények korai felismerését és ennek alapján a célzott terápia bevezetését. A kezelés célja a szisztémás gyulladásos válaszreakció, a többszervi elégtelenség és diszfunkció progressziójának gátlása és a szervezet kompenzatorikus gyulladásellenes válaszreakciójának beindítása. A pancreas exokrin működésének csökkentése a teljes per os táplálás 24–48 órás megszüntetésével javasolt, a proteázgátlók hatásossága vitatott. Lényeges a szervi elégtelenségek korai felismerése és kezelése, valamint az intravascularis volumen rendezése, fenntartása, a folyadékresuscitatio, ezzel a stabil hemodinamika biztosítása és a mikrocirkuláció javítása. Alapvető az adekvát oxigenizáció fenntartása, korai oxigénadagolás, szükség esetén korai intenzív lélegeztetés bevezetése, emellett az elektrolit- (szérumkalcium) és sav-bázis, valamint cukorháztartás szoros kontrollja, illetve a megfelelő fájdalomcsillapítás (szisztémás, epiduralis). A mesterséges táplálás kulcspontja a korai enteralis táplálás és immunonutríció. Az inflammációs mediátor etiológiai szerepének ismeretében a kezelésben szerepet kap a gyulladásos reakció csökkentése és a koagulációs kaszkád modulációja (aktivált protein C). A komplex terápia lényeges része megfelelő javallat alapján az aktivált enzimek és toxinok eltávolítása (hemofiltráció, plazmaferézis) és az antimikrobás profilaxis, illetve kezelés, valamint a thromboembolia-profilaxis. Az akut fázisban szükségessé válhat a megnövekedett intraabdominalis nyomás csökkentése. Intenzív protokoll alkalmazásával és interdiszciplináris együttműködéssel a súlyos heveny hasnyálmirigy mortalitása 30%-ról 10%-ra csökkenthető.

Restricted access

Absztrakt

A belekben élő mikroflóra – bélbakterióta – évtizedek óta ismert, de egyre újabb funkcióit megismerve ismét a tudományos érdeklődés középpontjába került. A bélrendszerben 100 000 billió baktérium él. A bélbakterióta a bélrendszer különböző szakaszaiban változó összetételben és mennyiségben helyezkedik el, életkortól, testsúlytól, földrajzi elterjedéstől, étrendtől függően. A normális bélflóra megvédi a szervezetet a káros mikroorganizmusok behatolásától, elősegíti az emészthetetlen rostok emészthetővé tételét, biztosítja a bélnyálkahártya integritását, befolyásolja a szervezet immunitását, inzulinérzékenységét, a testsúlyt, sőt az agy működésével is kölcsönhatásban van. A bélbakterióta hatására a vastagbélben szénhidrátok fermentációjából rövid láncú zsírsavak – butirátok, acetátok, propionátok – keletkeznek, amelyek kedvezően hatnak a metabolikus folyamatokra. Új észlelés az agy–bél tengely létezése, a mikrobióta közvetlenül hat az agyi központokra, ahonnan információk érik a mikrobiótát. E kétirányú folyamatban részt vesz az immun- és neuroendokrin rendszer, az autonóm és a centrális idegrendszer is. A bélmikrobióta működése függ a cirkadián ritmus változásától is. A gazdaszervezet és a bélflóra közötti egyensúly megbomlása dysbacteriosist okoz, Gram-negatív baktériumok által termelt endotoxinok (lipopoliszacharidok) jutnak a keringésbe (metabolikus endotoxaemia) a bélnyálkahártya permeabilitásának fokozódása útján, amelyek immunreakciót és gyulladást indukálnak. Ezek a folyamatok elhízást, inzulinrezisztenciát, diabetest, metabolikus szindrómát, gyulladásos bélbetegséget, autoimmunitást, daganatképződést okozhatnak. Biztató terápiás lehetőség e betegségek gyógyításában az egészséges bélflóra helyreállítása probiotikumok, prebiotikumok útján. Egészséges egyénből származó széklet transzplantációja az elhízott egyén minden kóros metabolikus paraméterét javította. Remélhető, hogy a mikrobióta alaposabb megismerése hatásos gyógymódok kifejlesztését fogja eredményezni. Orv. Hetil., 2016, 157(1), 13–22.

Restricted access

Absztrakt

Az ösztrogének modulálják az immunválaszt és az autoimmun betegségek kialakulását, lefolyását. Hatásaikat magreceptorok (azaz ösztrogénreceptor-alfa és ösztrogénreceptor-béta) mellett membránreceptorok közvetítik, illetve egyéb hormonokkal való kölcsönhatásaik befolyásolják. A szöveti homeosztázis fenntartásában a lokálisan képződő hormonoknak van elsődleges szerepe. Az immunrendszer a szervezetünk egyik legdinamikusabban változó rendszere. Citokintermelésük révén hatásuk a szervezet minden sejtjét érinti. Ugyanakkor az immunsejtek is szabályozás alatt állnak, a kiváltott hatást az immunsejtek fejlődési stádiuma is meghatározza. Klinikai megfigyelések bizonyítják, hogy a nemi hormonok közül az ösztrogéneknek szerepe lehet a különböző típusú autoimmun betegségekben. A B-sejt-mediált kórképek lefolyását az ösztrogének súlyosbítják. T-sejt-mediált kórképekben a hatás a Th1- vagy Th2-dominanciától függ: az ösztrogén az immunválasz Th2 jellegét erősíti, ezért azok a betegségek, amelyekre Th2-dominancia a jellemző, ösztrogén hatására súlyosbodnak, míg a Th1-domináns betegségek enyhülnek. A gyulladás önmagában is befolyásolhatja az ösztrogének immunsejtekre kifejtett hatásait. A gyulladásos citokinek megváltoztathatják az ösztrogénreceptorok expresszióját, funkcióját, de a perifériás ösztrogénmetabolizmuson keresztül a ligand elérhetősége is fontos tényező. A helyi, szöveti rendszer monitorozása, a rendszerben részt vevő molekulák felismerése, mennyiségük meghatározása döntő jelentőségű a mechanizmusok megismerésében és új diagnosztikai, illetve terápiás eljárások kidolgozásában. Jelenleg a napi, laboratóriumi gyakorlatban mért molekulák korlátozottan alkalmasak az ösztrogének szövetspecifikus hatásainak monitorozására. Jelen összefoglalóban a szerzők áttekintik az ösztrogének immunválaszban betöltött szerepét és összefoglalják azokat az új laboratóriumi módszereket, amelyek segítséget jelentenek a lokális hatások nyomon követésében. Orv. Hetil., 2015, 156(51), 2070–2076.

Open access

babies. [A vas fiziológiás és patológiás szerepe az emberi szervezet működésében. Az újszülöttek vashiányos anémiája.] Orv. Hetil., 2004, 145 (36), 1853–1859. [Hungarian] 3

Open access

therapeutic implications. IUBMB Life 2015; 67: 514–523. 30 Bertók L. Bile acids and endotoxins: physico-chemical defense of the body. [Epesavak és endotoxinok: A szervezet fiziko-kémiai védelme.] Orv

Open access

. [Tudományos szakmai szervezet, az akadémiai szektor és országos intézet összefogásának modellje a családorvos-szakképzés, az alapellátás kutatás-fejlesztés színterein. I. rész] Orv Hetil. 2018; 159

Open access

targeting characteristics. FASEB J., 1992, 6 (15), 3345–3353. Jakab, L.: Acute pancreatitis: inflammatory response of the body. [Akut pancreatitis: A szervezet inflammatorikus reakciója.] Orv. Hetil., 1996, 137 (39

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Edit Székely
,
Gyöngyi Tasnádi
,
Klára Szentmihályi
,
Andrea Almási
,
Márta Bor
,
János Fehér
, and
Anna Blázovics

Lakatos B., Szentmihályi K., Vinkler P. és mtsai: A vas fiziológiás és patológiás szerepe az emberi szervezet működésében. Az újszülöttek vashiányos anémiája. Orv. Hetil., 2004, 145 , 1853–1859. Vinkler P

Restricted access