Search Results

Az életmód (fokozott kalóriabevitel, fizikai inaktivitás) jelentős szerepet játszik a súlyfelesleg kialakulásában. Az evési magatartás feltárása és megértése elősegíti a megfelelő táplálkozási prevenciós programok kidolgozását az elhízás világjárványának kontextusában. Vizsgálatunk célja az evési magatartás három aspektusának (kognitív korlátozás, kontrollálatlan evés, érzelmi evés) és korrelátumainak (tápláltsági állapot, ételpreferencia, fizikai aktivitás, szorongás, testképpel való elégedetlenség) felmérése volt főiskolai hallgatónők (n = 295) körében. Alkalmazott mérőeszközök: Háromfaktoros Evési Kérdőív (TFEQ-R21), Testi Attitűdök Tesztje, Vonásszorongás skála, Testgyakorlás: A változás stádiumai (rövidített forma), valamint a különböző étel- és italfajták fogyasztási gyakoriságára vonatkozó kérdéssor. Az eredmények szerint a testtömeg-index növekedése az evés tudatos korlátozására való törekvés fokozódásával jár együtt. E kapcsolatban a test méretével való elégedetlenség jelentős közvetítő szerepet játszik. A testsúly kontrollálására irányuló evési magatartás kapcsolatot mutat az egészségmagatartás egy további aspektusával, a fizikai aktivitással is. A rendszeres testedzést végzők szignifikánsan magasabb pontszámot érnek el a kognitív korlátozás skálán, mint az e tekintetben inaktívnak mondhatók. A vonásszorongás pozitív irányú kapcsolatot mutat a maladaptív evési magatartásokkal, úgymint a kontrollálatlan, illetve az érzelmi evéssel. Az érzelmi evés részleges közvetítő szerepet játszik a vonásszorongás és a kontrollálatlan evés közötti kapcsolat alakulásában. A különböző evési magatartások és egyes ételek preferenciái csak gyenge kapcsolatot mutatnak, az összefüggések azonban a várt iránynak megfelelően alakulnak: a kognitív korlátozás az energiában gazdag ételek kerülésével, a kontrollálatlan evés és az érzelmi evés viszont ezzel ellentétben az energiadús ételek preferenciájával jár együtt. Az evési magatartás korrelátumainak megértése hozzájárul az egészségtudatos táplálkozást és a testsúlyrendezést elősegítő programok kidolgozásához.

A köztudatban a terhesség, a szülés és az újszülött gondozása a legcsodálatosabb élményként él. Ugyanakkor az epidemiológiai kutatások szerint a pszichiátriai betegségek kockázata a perinatalis időszakban megsokszorozódik. A terhesség drámai testi, lelki és társadalmi szerepbeli változásokkal jár. A szülés pedig egy nagy, irreverzíbilis életesemény, amit szokás „rite of passage”-nak is nevezni. Ez a folyamat normatív krízist jelent az életben, amelynek során új copingmechanizmusok kifejlesztése szükséges. A stressz és a szorongás a magzat fejlődésére rövid és hosszú távú negatív következményekkel jár, és egyben az anyára nézve is veszélyes szövődményekhez vezethet. A szülést követő időszakban a major depressziós tünetek előfordulása megközelítően 15–20%, leggyakrabban a szülést követő 6 hónapon belül jelentkeznek, de a gyermek 2 éves koráig bármikor felléphetnek. A post partum depresszió legsúlyosabb veszélye a suicidium és a csecsemőgyilkosság, de egyben a legkomolyabb teratogén hatást is jelenti a gyermek kognitív és pszichomotoros fejlődésére. Felismerését nehezíti, hogy a tünetek jórészt megegyeznek az élet bármely más szakaszában fellépő depresszióéval, de néhány tünet a normális terhesség és szülés utáni időszakban előforduló panasszal azonos. Ráadásul a nők többsége nehezen ismeri fel a problémát és fordul orvoshoz, mivel a társadalmi elvárások szerint boldogságot kellene éreznie. A kockázati tényezők feltárását követően a preventív körülmények biztosítása és az anyaszerepre történő felkészítés eredményes a perinatalis depresszió kialakulásának megelőzésében. A hatékony terápia elsősorban coachingszemléleten alapszik és többirányú megközelítést igényel. Orv. Hetil., 2011, 152, 903–908.

Összefoglaló. A primer Sjögren-szindróma (pSS) krónikus autoimmun betegség, melynek elsődleges tünetei az exokrin mirigyeket érintő autoimmun folyamat következtében létrejövő szem- és szájszárazság, szisztémás manifesztációi között pedig a leggyakoribbak a szellemi és fizikai fáradtság és az ízületi fájdalmak. A betegség lélektani vonatkozásait nagy érdeklődés övezi; közleményünk a vonatkozó kutatási eredményeket foglalja össze a hátterükben húzódó pszichoneuroimmunmodulációs háttér rövid bemutatásával. A pSS pszichológiai tényezői közt a legrégebben vizsgáltak a depresszió és a szorongás. Ezek jelentős hatással vannak a betegek életminőségére, jóllétére, kognitív funkcióira, sőt a betegség aktivitására is. Bemutatjuk továbbá a stressz és a megküzdési stratégiák jellegzetes mintázatait pSS-ben, amelyek közt a betegségre jellemző maladaptív stratégiák a legjelentősebbek a patogenezis megértése és a kezelés szempontjából. Ilyenek a tagadás, a hasítás és a helyettesítés. Kitérünk a Sjögren-szindrómát kísérő személyiségjellemzőkre is, amely ígéretes terület, de kevés adat áll rendelkezésünkre; az eddigi vizsgálatok alapján a neuroticismus a leginkább pSS-re jellemző tényező. A kognitív funkciók érintettségének összefoglalása és az egyéb pszichológiai tényezők (szellemi fáradtság, szexualitás, testképzavar, életminőség) összegzése után egyértelműen levonható a következtetés, hogy a Sjögren-szindróma nemcsak biológiai, hanem pszichés, pszichoszociális és szociális jelenségszinteken is okoz zavarokat, tüneteket. Ezért rendkívül fontos a betegség biopszichoszociális szemléletű kezelése, a betegek aktív, intencionális részvétele a pSS-sel való megküzdésben. Orv Hetil. 2021; 162(39): 1558–1566.

Summary. Primary Sjögren syndrome (pSS) is a chronic, autoimmune disorder. Primary symptoms are ocular and oral dryness as a of an autoimmune process affecting the exocrine glands. The most common systemic manifestations of the disease are mental and physical fatigue and arthralgia. Psychological features of pSS are studied with great interest; the present publication reviews the results of the related investigations alongside with the possible psychoneuroimmunomodulatory background. Among psychological factors in pSS, depression and anxiety have been studied the longest. These impact significantly the quality of life, wellbeing, cognitive functions and disease activity of the patients. Afterwards, we introduce the characteristic patterns of stress and coping mechanisms in pSS, among which maladaptive strategies, typical for the disorder are the most important regarding the pathogenesis and the therapy. These pSS-linked maladaptive strategies are denial, disengagement and focus and venting of emotions. As next, we give a summary about personality characteristics in pSS, which is a promising field to study, and yet very few related data are available; based on them, neuroticism seems to be the most common personality factor in Sjögren’s. After summarizing briefly cognitive functions and other psychological features (mental fatigue, sexuality, body image disturbance and quality of life), it is evident that pSS is determined not only by biological but also by psychological, psychosocial and social disturbances. Hence, treating pSS patients with a biopsychosocial perspective is crucial and so is the active and intentional participation of patients in their recovery. Orv Hetil. 2021; 162(39): 1558–1566.

Összefoglaló. A szülés utáni időszakban megjelenő aggodalmak természetesnek tekinthetők, az anyák jelentős részénél azonban klinikai szintű szorongásos megbetegedés alakulhat ki. A postpartum időszakban a szorongásos tünetek gyakori előfordulása ronthatja az anya életminőségét, pszichés állapotát, s ezáltal kedvezőtlen hatást gyakorol az anya-gyermek kapcsolatra, a gyermek mentális fejlődésére, a párkapcsolatra, valamint a családi rendszer egyensúlyára. Kutatási eredmények igazolják, hogy a szorongásos zavar a későbbiekben megjelenő anyai depresszió előrejelzője lehet. A nemzetközi irányelvek (NICE) a peri- és postnatalis időszakban jelentkező szorongásos zavarok kezdeti kezelésében az alacsony intenzitású pszichoterápiás módszereket javasolják. Tanulmányunk elsődleges célja, hogy egy esetismertetésen keresztül, kérdőívekkel követve az állapot változását, bemutassuk a szülészet-nőgyógyászat területén alkalmazható, kis intenzitású pszichológiai intervenciók eszköztárát. Az utóbbi a kognitív viselkedésterápia alapmódszereit használja kórházi osztályos, illetve ambuláns keretek között. A pszichoedukációt, normalizálást és átkeretezést, problémafókuszú keresztmetszeti konceptualizálást, szisztematikus deszenzitizálást és problémamegoldó technikákat tartalmazó intervenciók hatására az anya jelentős szenvedést okozó szorongásos panaszai már négy pszichoterápiás találkozást követően csökkentek, az anya képessé vált arra, hogy gyermekét ellássa. A terápia hatékonyságát, a szorongás és a depresszió csökkenését a páciens szubjektív megélésén túlmenően az állapotkövető kérdőívek eredményei is teljesen mértékben alátámasztották. Eredményeink megerősítik, hogy az alacsony intenzitású pszichológiai intervenciók hatékonyan alkalmazhatók a kórházi osztályokon a szorongásos, depressziós panaszok csökkentésében és ezáltal költségkímélő módon a pszichés zavarok megelőzésében. Orv Hetil. 2021; 162(44): 1776–1782.

Summary. The occurrence of postpartum worries is considered a normative phenomenon, although the threshold of anxiety reaches clinical level and can lead to the development of postpartum anxiety disorder for a significant number of new mothers. Frequent occurrence of anxiety-related symptoms can negatively influence the mother’s quality of life, psychological status, the mother-child relationship, the newborn’s mental development, the relationship of the couple as well as the balance of the family system as a whole. Studies show that postpartum anxiety disorder can lead to depression later on. International guidelines (NICE) suggest peri- and postnatal anxiety disorders to be treated using low intensity psychological interventions (LIPIs). The aim of this study is to present the different methods of LIPIs used in obstetrics and gynecology through a clinical case study, while monitoring the outcomes in the mothers’ psychological status by the use of questionnaires. LIPIs contain the basics of cognitive behavioural therapy used in hospitals in both in- and outpatient care. After only four psychotherapy sessions using psychoeducation, normalizing and reframing, problem-centered cross-sectional conceptualisation, systematic desensitization and problem solving techniques, the mother’s severe symptoms of anxiety decreased significantly, enabling her to take proper care of the newborn. The efficacy of the therapy was confirmed thoroughly not only by the subjective experience of the patient, but the results of the questionnaires used to follow the psychological status of the patient. Our results show that LIPIs can be effectively used as a cost-effective method to reduce symptoms of anxiety or depression, and to prevent the development of mental health problems among hospital patients. Orv Hetil. 2021; 162(44): 1776–1782.

Absztrakt:

Bevezetés: Magyarországon a psoriasisos betegpopuláció egészségi állapota és életminősége kevéssé ismert. Célkitűzés: Kutatásunk célja a hazai psoriasisos betegek életminőségének vizsgálata és összehasonlítása az általános populációval, illetve az életminőséget befolyásoló tényezők azonosítása. Módszer: 2012 és 2016 között két keresztmetszeti kérdőíves felmérést végeztünk két hazai egyetemi klinika psoriasisos betegeinek bevonásával. Az életminőséget az EQ-5D-3L és a hozzá tartozó Vizuális Analóg Skála (EQ VAS), valamint a Bőrgyógyászati Életminőség Index (DLQI) segítségével vizsgáltuk. Az életminőséget befolyásoló tényezőket többváltozós lineáris regresszióval elemeztük. Eredmények: A kérdőívet 434 psoriasisos beteg töltötte ki (átlagéletkor 49 év, 65% férfi, 81% középsúlyos vagy súlyos psoriasis). A felmérés időpontjában a betegek 43%-a biológiai terápiában részesült. A mintában az EQ-5D-3L, az EQ VAS és a DLQI átlaga 0,74 ± 0,28, 69,06 ± 20,98, illetve 6,78 ± 7,38 volt. A fájdalom/rossz közérzet, szorongás/lehangoltság, mozgékonyság, szokásos tevékenységek és önellátás dimenziókban rendre a betegek 54, 43, 40, 32 és 15 százaléka jelzett problémát. Az EQ-5D-3L-index alapján a betegek életminősége rosszabb volt, mint a nemben és korban illesztett általános populációé, a különbség férfiaknál a 25–34 és 45–64 éves korcsoportokban, illetve nőknél a 18–64 éves korcsoportban volt statisztikailag szignifikáns (p<0,05). Szignifikánsan rosszabb volt a nők (p = 0,042), az arthritis psoriaticás (p<0,001) és a tenyéri/talpi psoriasisos (p = 0,031) betegek életminősége. Jobb életminőséget találtunk a felsőfokú végzettségű és a teljes vagy részmunkaidőben foglalkoztatott betegeknél (p<0,001). Következtetések: Kutatásunk az első kiterjedt életminőség-felmérés az EQ-5D-kérdőívvel psoriasisos betegek körében Magyarországon és tágabban egész Közép-Kelet-Európában. Az eredmények hasznosak lehetnek a psoriasis terápiáinak költséghatékonysági modellezésében, illetve egészségpolitikai döntések előkészítésében. Orv Hetil. 2018; 159(21): 837–846.