Search Results

A talaj szén-dioxid kibocsátását, valamint általában véve a talaj szénkészletének változásait az utóbbi időben jelentős tudományos érdeklődés kíséri a klímaváltozással mutatott szoros összefüggésének köszönhetően. A mezőgazdasági művelés alatt álló talajok az okszerű gondozásnak betudhatóan lehetőséget biztosítanak a talaj szénveszteségének csökkentésére vagy a szénmegkötő képesség növelésére, amelylyel párhuzamosan javul a talaj minősége. A megfelelő kezelési módok fejlesztéséhez nélkülözhetetlen a talajlégzés mechanizmusainak megismerése, valamint a talajlégzést befolyásoló biotikus és abiotikus tényezők megváltozására adott válaszának vizsgálata, melynek során elengedhetetlen a legkorszerűbb módszerek alkalmazása.Jelen tanulmányban a talajrespiráció laboratóriumi mérésének módszertanát vizsgáljuk. Vizsgálatainkban két célt tűztünk ki: 1. a talajbolygatás emissziómérésre gyakorolt hatásának felmérését és annak kiküszöbölését, 2. a talajnedvesség hatásának vizsgálatakor biztosítani a különböző fizikai féleségű talajok összevethetőségét.A kísérleti eredmények értékelése után a bolygatatlan talajminták vizsgálatát ajánljuk, amelyek jóval megbízhatóbb adatokat szolgáltatnak a talajlégzésől, mivel a talajszerkezet a lehető legkevésbé változik meg. Vizsgálataink alapján azt is megállapítottuk, hogy a különböző fizikai féleségű talajok esetén a talaj CO₂-kibocsátásának értékelésekor az eredmények összehasonlíthatósága érdekében a talaj vízpotenciált ajánlott használni a térfogatszázalékos talajnedvesség-tartalom helyett.Tóth Eszter publikációt megalapozó kutatása a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001, Gelybó Györgyié a TÁMOP 4.2.4.A/1-11-1-2012-0001 számú Nemzeti Kiválóság Program — Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése országos program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. A kutatás szakmailag kapcsolódik az Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA K101065 és OTKA K104816) projektjeihez.

2005–2010 között a Szent István Egyetem Növénytermesztési és Biomasszahasznosítási Bemutató Központjában Gödöllőn másodvetésű zöldtrágyázási kísérletekben vizsgáltuk különböző zöldtrágyanövények (facélia, mustár és olajretek) hatását a talajellenállásra, a talajnedvességre, illetve a gyökérfejlődését. A 2009. száraz, és a 2010. nedves évek kivételével az átlagos évjáratokban minden zöldtrágyanövénynél szignifikánsan nagyobb talajellenállást mértünk, mint a kontrollnál. A zöldtrágyanövények gyökérzete a rövid vegetációs idő miatt csak a talaj felső rétegét hálózta be, ugyanakkor a különbség a gyökerezési mélység alatt, még a 40–50 cm-es talajrétegben is kimutatható volt. A talajnedvesség-mérés egyik évben sem mutatott statisztikai különbséget a kezelések között. Az őszi bedolgozás után tavasszal ismételten elvégzett mérések során sem a talajellenállás, sem a talajnedvesség esetében nem lehetett szignifikáns különbséget kimutatni a kezelések között. A növényborítottság miatt fellépő nagyobb talajellenállás oka, hogy a gyökérzet oldalirányú növekedésével nyomást gyakorolt a talajra. A növények bedolgozását követően a zöld növényi gyökerek gyorsan elbomlottak, a helyükön kialakuló szerkezetes talaj ellenállása pedig tavaszra megegyezett a kontrolléval. A kutatás több paraméterre kiterjedő eredményei alapján mindhárom növényfajt alkalmasnak találtuk zöldtrágyázásra, de talajba dolgozásukat csak későősszel javasoljuk, és lehetőség szerint csak tavaszi vetésű kultúra kövesse azokat.

A Duna-Tisza köze homoktalajai a szélerózió által erősen veszélyeztetettek, a szélerózió során a talaj összetevőinek áthelyeződésével együtt a tápanyagok is jelentősen koncentrálódhatnak. Munkánk során arra kerestük a választ, hogy mezőgazdasági területeken a szélerózió mennyiben változtatja meg a talaj felső 0–10 cm- es rétegének mezőgazdasági, környezetvédelmi szempontból fontos összetevőit, úgymint: összes só %, CaCO₃-, NO₃-NO₂-N-, P₂O₅-, K₂O-, Na-tartalom.A kritikus indítósebesség és a kötöttség között összefüggést tapasztaltunk, hiszen az Arany-féle kötöttségi szám rálátást ad a talaj mechanikai összetételére is. Az Arany-féle kötöttségi szám a fontos vízgazdálkodási tulajdonságok mellett a szélerózió érzékenységgel is összefüggésbe hozható (1. táblázat). A nagy agyagfrakció tartalom csak abban az esetben nyújt a szélerózió ellen megfelelő védelmet, ha az adott talaj mechanikai összetételében az iszapfrakció is megfelelő arányban megtalálható.Összességében elmondható, hogy kis iszap- és agyagtartalmuknak, a kis humusztartalomnak, valamint az ebből adódó gyenge nedvességmegkötő és növényzeteltartó képességüknek köszönhetően, a vizsgált talajok szélerózió által rendkívül veszélyeztetettek. A vizsgált mintákkal egyező fizikai féleségű talajokon egy viharos erejű szél öt perc alatt a feltalaj 3—5 cm vastag rétegét mozdíthatja el.A hordalék sókoncentrációja minden esetben nagyobb volt, mint a kontrollmintáké. Erőteljes NO₃-NO₂-N felhalmozódást figyeltünk meg a szél által elhordott talajfrakciókban. A hordalék NO₃-NO₂-N-tartalma a talaj eredeti NO₃-NO₂-N tartalmának kétszeresét is túllépheti. A hordalékban a nitrit-nitrát-nitrogénhez hasonlóan a foszfor-, a kálium- és a nátriumtartalom feldúsulását tapasztaltuk. Az elemtartalom másfél-, kétszeresére nőhet az eredeti talajmintákéhoz képest. Kis szélsebességnél a nagyobb agyag- és iszaptartalmú talajokon a tápelemveszteség kicsi, de nagy szélsebességnél éppen ezen talajoknál nagyon jelentős lehet.

A kovával átitatott, alig mállott riolittufát feltáró fúrásban élénk vízmozgás volt megfigyelhető a fizikai aprózódás során felnyílt kőzetrepedéseknek köszönhetően, a mérések alapján számolt hidraulikus vezetőképessége a vályog–homokos vályog fizikai talajféleségű szintekéhez hasonló.

A megjelenése alapján „vulkáni homok”-ként aposztrofált, mállott riolittufa víz-vezető képessége az előzetesen vártnál kisebb volt, nagyságrendekkel maradt el a „tényleges” homok vezetőképességétől, megjelenése jelentősen lelassította a szel-vényekben tapasztalt vízmozgást; számolt hidraulikus vezetőképessége nagyság-rendileg az agyagos vályogéhoz áll közel. A tapasztalt jelenség oka egyrészt az, hogy a mállás során a kőzetrepedések eltömődtek, eltűntek, másrészt pedig az, hogy a mállott agyagos rész a durvább szemcséjű „mállási maradék” pórusterébe üleped-ve a nedvességmozgás számára rendelkezésre álló pórusteret jelentősen lecsökken-tette.

Az eredmények azt jelzik, hogy a szőlőterületek termőhelyi adottságait meghatá-rozó tényezők értékelésénél nemcsak a felszínközelben található kőzet típusát, de annak mállottsági fokát is figyelembe kell venni.

Munkánkat a Tokaj Kereskedőház Zrt. támogatta.

Growing NH₄ ⁺ content of groundwater results in increasing exchangeable and fixed ammonium ion content of the soil. NH₄ ⁺ bond in the soil may go again into solution parallel with the dilution of the soil solution but at a slower rate than fixing. This process influences significantly the NH₄ ⁺ content of the soil. In settlements with no sewerage system the high NH₄ ⁺ content of sewage flowing out of uninsulated septic tanks may increase the fixed NH₄-N content of the soil that could have a significant effect on the quality of groundwater even after the potential disappearance of pollution sources.

In this study the effects of the fixed NH₄-N content of the soil around an uninsulated residential septic tank on the purification processes of the groundwater were investigated. The septic tank in the study area was dismantled in 2014 after 27 years of operation as a sewerage system was constructed. When the tank was still in operation in 2012 and 2013, very high, 55–75 mg l^-1 NH₄ ⁺ content was measured in the water of the monitoring well 1 metre from the tank in the course of seasonal sampling. When sewage outflow was terminated in 2014 concentrations decreased right away but even 5 years after pollutant supply was stopped, concentrations (35–57 mg l^-1) highly exceeding the pollution limit (0.5 mg l^-1) were measured. Considering this very high concentration, it can be assumed that great amount of NH₄ ⁺ is still released into the groundwater.

In order to prove this, the exchangeable and fixed NH₄-N and NO₃-N contents of the soil were determined by 20 cm down to a depth of 4 metres (2019). The measurements indicated the significant accumulation of exchangeable and fixed NH₄-N in the zone between 220 and 400 cm. Highest fixed NH₄-N concentrations of 457 mg l^-1 were found between 220 and 240 cm suggesting that sewage outflow was most intense at this depth. Slow decrease in concentrations can be observed in deeper zones but concentrations higher than 350 mg l^-1 were measured between 220 and 380 cm. Based on correlation analyses, the quantity of fixed NH₄-N shows no correlation with the soil texture thus it can be stated that the vertical pattern of NH₄-N content is determined dominantly by sewage outflow and its depth. In the unsaturated zone of the borehole a significant accumulation of NO₃-N was also identified. The maximum of NO₃-N was found in the zone between 100 and 140 cm. The peak nitrate calculated for NO₃ ^- ion with a value >1300 mg kg^-1 is 2.5 times the limit set for the nitrate content of the geological medium.

Based on the results, exchangeable and fixed NH₄-N contents in the soil are still very high, 5 years after sewage outflow was stopped. The continuous solution of this component still contributes to the high NH₄ ⁺ content of the groundwater. As a result, the contaminated soil in the immediate environment of the septic tank is still a pollution source.

Dolgozatunkban a hazai Talajvédelmi Információs és Monitoring Rendszerből (TIM) származó mintaanyagban ( n = 629) végzett összehasonlító vizsgálatok eredményeiről számolunk be. A vizsgálatok célja a hagyományos ammónium-laktát-ecetsavban (AL), a 0,01 M kalcium-klorid, valamint a Baker–Amacher extrahálószerekben meghatározott K-tartalom közötti mennyiségi összefüggések és ezeket befolyásoló talajtulajdonságok tanulmányozása, továbbá annak eldöntése, hogy indokolt lehet-e a hagyományos módszer mellett új kivonószerek használata a talajok K-ellátottságának jellemzésére. Az összefüggés-vizsgálatok során az AL-K és a 0,01 M CaCl ₂ -K között közepes erősségű korrelációt ( r = 0,76) állapítottunk meg. Számításaink igazolták a korábbi vizsgálatok eredményeit, bizonyították, hogy a két kivonószer a talaj tápelem-tartalékait nem azonos mértékben oldja, illetve cseréli ki. Megállapítottuk, hogy a kötöttség, a pH, a karbonátosság és a humusztartalom módosítja a kivonószerek közötti összefüggés szorosságát. Az AL és a Baker–Amacher kivonószerek összehasonlításakor a tápanyag-ellátottsági kategóriánként meghatározott átlagos dK értékek a javuló ellátottsági kategóriának megfelelően nőttek. Az egyes kategóriákon belül azonban nagy szórást tapasztaltunk, és megállapítottuk, hogy az AL módszerrel jól ellátottnak minősített mintákban is előfordulhat K-lekötődés. Úgy véljük, hogy a tápanyagszükséglet pontos becslésére szükség lehet a hagyományos módszer mellett más kivonószerek alkalmazására is. Az AL mellett, kiegészítő módszerként javasoljuk a 0,01 M kalcium-klorid, valamint a Baker–Amacher kivonószereket, mivel a 0,01 M CaCl ₂ -ban oldott kálium mennyisége, vizsgálataink alapján, a növény számára könnyen hozzáférhető kálium mennyiségével arányos, míg a Baker–Amacher kivonószer a lekötődés mértékét jellemzi.

Mészlepedékes csernozjom talajon beállított őszi búza trágyázási kísérlet talajának szántott rétegéből dekádonként talajmintákat vettünk. A mintákból folyamatos vizes áramú nitrát deszorpciós vizsgálatokat végeztünk Stefanovits és munkatársai (1984) szerint. A N-műtrágyázás az első ötperces frakcióban szignifikánsan, a további frakciókban csupán tendenciaszerűen növelte a nitrát mennyiségét. A deszorpció intenzív, az első frakcióban volt a teljes leoldott mennyiség 84%-a. A tavaszi mintákban mért nitráttartalmak a nyáriaknál szignifikánsan nagyobbak. A vizsgálati eredmények igazolják, hogy a módszer segítségével jól kimutatható a nitrogéntrágyázás hatása. Egyúttal arra is felhívják a figyelmet, hogy érdemes lenne a frakcionálási időket finomítani, valamint csökkenteni a frakciók számát. Fontos lenne vizsgálni, hogy a deszorpciós görbe alakja (ellaposodása) milyen összefüggésben lehet a talajok fizikai féleségével, esetleg a talajok agyagásvány összetételével.

Három klímajelző fafajú – egy bükkös, egy gyertyános–kocsányos tölgyes és egy cseres – faállományban végzett összehasonlító gyökérvizsgálatok eredményeit mutatja be a dolgozat. Az állományok talajtani és hidrológiai tulajdonságai többé-kevésbé megegyeznek. Klímájuk azonban különbözik, a bükkös a legnedvesebb, a cseres pedig a legszárazabb adottságú. A legfontosabb eredmények az alábbiak: – Az 50 mm-nél vastagabb gyökerek a talajba lefelé hatolva kizárólag a törzs alatt fordultak elő, a többi vastagsági csoportba (20–50, 5–20, 2–5 és 0–2 mm) tartozó gyökerek mennyisége viszont a törzstől távolodva fokozatosan csökkent. – Az egyes talajrétegekben (10–150 cm) lévő gyökerek összes tömege fölülről lefelé haladva fokozatosan csökkent. – A szívgyökérzettel rendelkező árnyéktűrő bükkösben a felső 30 cm-es rétegben a durva gyökerek (Ø>2 mm) aránya 66%, a fénykedvelő, karógyökérzetű csernél és kocsányos tölgyesnél pedig 50, ill. 45% volt. – Mindhárom ökoszisztémában a felső 100 cm-es talajrétegben elhelyezkedő gyökérzet tömege meghaladta az összes gyökértömeg 90%-át. – A fizikai talajféleség az egyes talajszintek finomgyökér-behálózottságát (Ø<2 mm) nagymértékben befolyásolta. – A finomgyökérzet és a hajtás (Ø<1 cm) tömegének aránya a legcsapadékosabb, azaz a legjobb vízellátottságú bükk esetében volt a legnagyobb (2,49), a kocsányos tölgynél 2,14, a legkedvezőtlenebb vízellátottságú csernél pedig 1,9 volt. – A föld alatti dendromassza aránya az egészhez (föld feletti és föld alatti dendromassza) faállományonként különböző volt: bükkösben 17%, a gyertyános–kocsányos tölgyesben 24%, a cseresben pedig 27%. – A kedvezőbb ökológiai, elsősorban klímaadottságok a szervesanyag-produkcióra pozitívan hatottak, mert a föld feletti dendromassza a jobb körülmények mellett abszolút értékben és arányában is nagyobb volt.

A tenyészedényes kísérletünket a DE AGTC MÉK Agrokémiai és Talajtani Intézet tenyészházában állítottuk be 2010. május 27-én. A kísérletben Debrecen-Látókép környékéről származó mészlepedékes csernozjom vályogtalajt alkalmaztunk, amely az alábbi jellemzőkkel rendelkezett: K_A: 37,5; leiszapolható rész: 51%; pH(KCl): 5,5; pH(H₂O): 6,6; Hu%: 2,8; AL-P₂O₅: 140 mg·kg^-1; AL-K₂O: 316,3 mg·kg^-1. Az adatok alapján a kísérleti talaj gyengén savanyú, vályog kötöttségű, közepes nitrogén- és foszfor-, valamint jó kálium-ellátottsággal rendelkezett. A kísérletben kontroll-, műtrágya-, valamint szalmakezelést alkalmaztunk, melyeket bizonyos kombinációkban három különböző baktériumkészítménnyel (Bactofil A, EM-1, Microbion UNC) egészítettünk ki. A kísérletet három ismétlésben véletlenblokk elrendezésben állítottuk be. A tesztnövény angolperje (Lolium perenne L.) volt. A kísérlet kezdetétől számított 8. héten a talaj-, valamint a növényminták begyűjtésére került sor. Meghatároztuk a növényminták száraztömegét, a növény foszfor- és káliumtartalmát, valamint a talajminták nitrát-, valamint AL-oldható foszfor- és káliumtartalmát. Eredményeink alapján főbb megállapításaink a következők: – Az angolperje száraztömegét a műtrágyakezelés szignifikánsan növelte. A hatás a tápelem-ellátottság javulásával magyarázható. – A növény foszforkoncentrációja a műtrágyázás következtében csökkent, amelyet a hígulási effektussal magyarázhatunk. – A növény káliumkoncentrációját a műtrágya-, valamint a műtrágya+baktériumtrágya kezelések szignifikánsan serkentették. – A talaj nitráttartalma szignifikánsan növekedett a műtrágyakezelés kivételével minden kezelésben. – A talaj AL-P₂O₅-tartalma az NPK-műtrágyázás és az EM-1 kezelés következtében statisztikailag igazolható mértékben megnövekedett, míg az AL-K₂O-tartalom kizárólag a szalmakezelés hatására nőtt. A baktériumkészítmények önmagukban alkalmazva általában nem eredményeztek jelentős változást a vizsgált paraméterekben, azonban a készítmények szerves/ásványi anyagokkal kombinált adagolása esetében különböző mértékben befolyásolták a vizsgált mutatókat.