Search Results

You are looking at 111 - 120 of 193 items for :

  • "gyógyszerek" x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: Gyöngyi Kirschner, Bernadett Balla, János Kósa, Péter Horváth, Andrea Kövesdi, Gergely Lakatos, István Takács, Zsolt Nagy, Bálint Tóbiás, Kristóf Árvai, and Péter Lakatos

Absztrakt

A tirozinkináz-gátlók bizonyos onkohematológiai betegségek kezelésében elterjedten használt gyógyszerek. Több klinikai tanulmány igazolta, hogy a BCR-ABL specifikus tirozinkináz-gátlók alkalmazása komplex és még nem egyértelműen azonosított módon változtatja meg a csontszövet élettani folyamatait. Mivel a kezelések egyre több beteget érintenek, illetve hosszú évtizedekig vagy akár élethosszig is tarthatnak, indokolt ezen mechanizmusok molekuláris hátterének részletesebb megismerése. A szerzők összefoglalják az imatinibbel és a nilotinibbel végzett, csontanyagcseréhez kapcsolódó alapkutatási eredményeket, humán klinikai megfigyeléseket, kiegészítve in vitro osteoblast-sejtkultúrákon végzett saját kísérleteik eredményeivel. Az összefoglalt kutatási eredmények alapján az imatinib és a nilotinib csontsejtekre gyakorolt hatása függ az alkalmazott hatóanyag-koncentrációtól, a sejtek érettségi állapotától, illetve az általuk kötött receptor-tirozinkináz útvonalak megoszlási arányától. Jelen közleményben elsőként készítettek a hazai szakirodalomban hiánypótló, átfogó irodalmi áttekintést a tirozinkináz-gátlók csontanyagcserét befolyásoló hatásaival kapcsolatban és végeztek teljes transzkriptom-analízist osteoblastokon a sejtszintű hatásmechanizmus jobb megértését szolgálva. Orv. Hetil., 2016, 157(36), 1429–1437.

Open access

Az Alzheimer-kór heterogenitása

Heterogeneity of Alzheimer’s disease

Orvosi Hetilap
Authors: Nóra Balázs and Tibor Kovács

Összefoglaló. A neurodegeneratív betegségek között az Alzheimer-kór a leggyakoribb kórforma. Morbiditása és mortalitása világszerte egyre gyorsabb ütemben növekszik, ezáltal szociális és gazdasági hatása is folyamatosan fokozódó terhet jelent a társadalomra. Az elmúlt néhány évtizedben jelentős előrelépés történt az Alzheimer-kór megismerésében, számos biomarker támogatja a diagnózis felállítását, tüneti terápiát szolgáló gyógyszerek kerültek bevezetésre. Az Alzheimer-kór klinikai megjelenése, lefolyása, viselkedése rendkívül változatos képet mutat, felismerése a rendelkezésre álló eszközök ellenére is kihívást jelenthet a nagy tapasztalattal bíró klinikusok számára is. Munkánk céljául tűztük ki, hogy összefoglaljuk az Alzheimer-kór genetikai, patológiai és klinikai jellemzőit, segítve ezzel a betegség jobb meg- és felismerését. Bemutatjuk a jelenleg érvényben lévő patológiai és klinikai irányelvek kritériumrendszereit, az újabb klasszifikációs szemléleteket. Részletesen ismertetjük az Alzheimer-kór heterogenitását genotípus és fenotípus szintjén egyaránt. Elemezzük a típusos és atípusos megjelenési formák jellemzőit, a társuló kórállapotoknak a megjelenésre és a progresszióra gyakorolt hatását. Orv Hetil. 2021; 162(25): 970–977.

Summary. Alzheimer’s disease is the most prevalent neurodegenerative disorder. Morbidity and mortality of Alzheimer’s disease are increasing worldwide causing important social and economic burden on the society. Over the past few decades, significant progress has been made in the understanding of the pathogenesis of Alzheimer’s disease, several biomarkers support the diagnosis and drugs for symptomatic therapy had been introduced. The clinical manifestations and the course of Alzheimer’s disease have a variable picture, so – despite the diagnostic opportunities – its diagnosis could be a challenge for highly experienced clinicians as well. The aim of our work was to summarize the genetic, pathological and clinical characteristics of Alzheimer’s disease, thus helping to better understand and recognize the disease. We present the criteria systems of the currently valid pathological and clinical guidelines with the most recent classification approaches. The heterogeneity of Alzheimer’s disease at both genotype and phenotype levels is described in detail. The characteristics of typical and atypical manifestations and the effect of co-pathologies on the appearance and progression of Alzheimer’s disease are also discussed. Orv Hetil. 2021; 162(25): 970–977.

Open access

Absztrakt:

A szulfonamidszármazékok („sulpha drugs”) széles körben és változatos indikációval alkalmazott gyógyszerek hatóanyagát képezik. Az elmúlt néhány évtizedben számos közlemény jelent meg a fenti szerek, különösen az acetazolamid általános alkalmazása mellett, szemészeti idioszinkráziás hatásként jelentkező sugártest- és érhártyaleválásról, amit minden publikált esetben tranzitórikus myopia és/vagy akut szemnyomás-emelkedés megjelenése kapcsán diagnosztizáltak. Jelen közleményben két olyan esetet ismertetünk, ahol a gyógyszermellékhatásként jelentkező chorioidealeválás véletlen lelet volt, és ahhoz sem a refrakció változása, sem a szemnyomás kiugrása nem társult. Tudomásunk szerint ez az első közlemény, amely az acetazolamid okozta chorioideaablatio ezen speciális, „néma” formájáról számol be. Tekintve, hogy az érhártya érintettsége változó mértékű lehet, és – eseteink alapján – nem feltétlenül jár együtt akut glaucomával és rövidlátással, feltételezzük, hogy az acetazolamid szemészeti mellékhatásainak egy része felfedezetlen marad. Cikkünkkel szeretnénk felhívni a társszakmák figyelmét a szemészeti vizsgálat fontosságára szulfonamidtartalmú gyógyszert szedő és látásromlást panaszoló betegeik esetében. Orv Hetil. 2017; 158(50): 1998–2002.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: András Jánosi, Dániel Várnai, Zsófia Ádám, Adrienn Surman, and Katalin Vas

A szerzők 139, nem ST-elevációs infarktus miatt kezelt betegük adatait elemzik. Vizsgálják a betegek kórházi és késői prognózisát, egyes echokardiográfiás adatok prognózissal való összefüggését, valamint a kórházból elbocsátott betegek esetén a szekunder prevenció szempontjából ajánlott gyógyszeres kezelés gyakoriságát. Az utánkövetés a betegek 98%-ában sikeres volt, a bekövetkezett eseményekről, illetve az utánkövetés idején alkalmazott gyógyszeres kezelésről postai kérdőív útján szereztek adatokat. A nők átlagéletkora 78,6, a férfiaké 71,4 év volt. A kezelt betegeknél gyakori volt a társbetegségek (hypertonia, diabetes mellitus, korábbi ischaemiás szívbetegség) előfordulása. A kórházi kezelés időszakában 30 betegnél (22%) történt koronarográfia, és 29 betegnél revascularisatiós beavatkozásra is sor került. A kórházi halálozás 15% volt, az utánkövetés háromnegyed éve alatt 17%-os halálozást észleltek. A kórházban, illetve az utánkövetési idő alatt meghalt betegek szignifikánsan idősebbek voltak azoknál, akik életben maradtak. Egyes echokardiográfiás adatok (ejekciós frakció, végszisztolés átmérő, szegmentális falmozgászavar és a mitralis insufficientia nagysága) prognosztikus jelentőségűnek bizonyultak, mivel szignifikánsan különböztek az életben maradt és a meghalt betegek esetén. A kórházból elbocsátott betegek igen magas arányban részesültek a másodlagos prevenció szempontjából fontosnak ítélt gyógyszeres kezelésben (aszpirin, béta-blokkoló, ACE-gátló, statin). Az utánkövetés idején sem csökkent ezen gyógyszerek használatának aránya, ami a betegek jó compliance-ét igazolja.

Restricted access

A cardiovascularis megbetegedések hazánkban is vezetik a morbiditási és mortalitási statisztikákat. Ezen betegségek kialakulásában jelentős szerepet játszik a hyperlipidaemia. A korábbi nagy prospektív multicentrikus tanulmányok azt igazolták, hogy a hatékony lipidcsökkentő kezelés jelentős mértékű cardiovascularis halálozás-összhalálozás csökkenést eredményez. Ez a hatás függ az LDL-C-csökkentés mértékétől, amely gyakran csak a nagy dózisban alkalmazott statinkészítményekkel éri el a kívánt szintet. A nagy dózisban alkalmazott statinok a betegek körülbelül 3%-ában hozhatnak létre májkárosító hatást. A szerzők jelen munkájukban röviden ismertetik a lipidcsökkentő gyógyszerek hatásait, azokat a mechanizmusokat, amelyek a szerek potenciális májkárosító hatásának hátterében állhatnak. Felhívják a figyelmet arra, hogy a korábbi gyakorlattól eltérően, emelkedett transzaminázszintek esetén, sőt, bizonyos májbetegségekben is biztonságosan alkalmazhatóak a lipidcsökkentő készítmények. Természetesen akkor, ha megfelelő dózisban vagy kombinációban alkalmazzuk a gyógyszereket, és figyelemmel vagyunk azon tényezőkre, amelyek fokozhatják a nem kívánt mellékhatásokat. Ezen szempontok betartása mellett magas cardiovascularis rizikójú, egyébként krónikus májbetegségben szenvedők számára is biztosíthatjuk a lipidcsökkentők nyújtotta kedvező hatásokat anélkül, hogy fokoznánk a máj károsodását.

Restricted access

Az elmúlt évtizedek alatt jelentős mennyiségű adat gyűlt össze, amely azt bizonyítja, hogy a cukorbetegség metabolikus és endokrin eltérései befolyásolják a csont mennyiségét és minőségét, amelynek jelentősen fokozott csonttörési kockázat a következménye. 1-es típusú diabetes mellitusban a csonttömeg csökken, az inzulin és az inzulinszerű növekedési faktor-I hiánya, az adipokinek diszregulációja, a proinflammatorikus citokinek felszaporodása miatt könnyen törik a csont. 2-es típusú diabetes mellitusban az inzulinrezisztencia és a több inzulin miatt nagyobb a csonttömeg, de ennek minősége rossz a glikált kollagéntermékek jelenléte és a csökkenő corticalis vastagság miatt. Mindezekhez a neuropathia, retinopathia, a hypoglykaemiák és néha a kezelés során alkalmazott gyógyszerek miatt az elesésre való fokozott hajlam társul. A D-vitamin-hiány, illetve -ellátottság jelentősen befolyásolja a diabetes kialakulását és a szénhidrát-anyagcserét. A megfelelő gyermekkori D-vitamin-pótlás 80%-kal csökkenti az 1-es típusú diabetes előfordulását. A tiazolidindionok, a glukagon-like peptide-1-agonisták, valamint a metformin csont- és cardiovascularis hatásai új pontokon kapcsolják össze a csont-, a szénhidrát- és zsíranyagcserét. Orv. Hetil., 2011, 152, 1161–1166.

Restricted access

A terhességben végzett emésztőrendszeri endoszkópos vizsgálóeljárásokkal kapcsolatos irodalmi adat kevés. Az endoszkópiáknak mindössze 0,4%-át végzik terheseken. Kazuisztikák és néhány, kis esetszámot feldolgozó retrospektív adat áll rendelkezésre. A graviditás során bekövetkező élettani változások miatt az endoszkópia elvileg több veszéllyel járhat. Az indikáció felállítását nehezíti, hogy a tünetek, panaszok egy része lehet a terhesség következménye is, de állhat a háttérben akár gasztroenterológiai megbetegedés is. A biztonságos vizsgálat feltételeiről is keveset tudunk. Nemcsak az endoszkópia okozta kockázattal, hanem a beavatkozás során alkalmazott gyógyszerek, kontrasztanyag, röntgensugár és az endoszkópos terápia potenciális veszélyeivel is számolni kell. Endoszkópiára csak akkor kerüljön sor, ha az indikáció megkérdőjelezhetetlen és terápiás konzekvenciákkal is bír. A gravida csak FDA szerinti „A” és „B” kategóriájú készítményeket kaphat. A vérzés és az alarm tünetekkel járó pyrosis egyértelmű indikációi a gasztroszkópiának. A hányinger, a hányás, az epigastrialis fájdalmak és a székletvérteszt pozitív eredménye endoszkópiát nem, legfeljebb gasztroenterológiai konzíliumot indokolnak. Vérzés, rectum-szigma térfoglaló folyamat, illetve stenosis és súlyos atípusos hasmenés esetén szigmoidoszkópiát kell végezni. Létjogosultsága csak a terápiás endoszkópos retrográd cholangiopancreatographiának van. Az obstrukciós icterus és a biliaris pancreatitis azonnali endoszkópos terápiát igényelnek. A röntgensugárzás ellen a magzat védhető, és így az őt érő dózis a teratogén tartomány alatt marad. Orv. Hetil., 2011, 152, 1043–1051.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: A EuroHOPE kutatás az ellátás elemzésének standardizált módszereit fejlesztette ki. Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki a hazai akut myocardialis infarctus ellátásának elemzését és a közreműködő országok adataival való összevetését. Módszer: A korai és kései invazív kardiológiai beavatkozások alkalmazását, a gyógyszerek kiváltását és a halálozást elemezték. Az eredményeket finn, norvég, olasz, skót és svéd adatokkal vetették össze. Eredmények: Nemzetközileg is kedvező eredmény, hogy az időszak végére a betegek közel fele részesült korai intervencióban, 90% körüli volt a statinok, az angiotenzinkonvertálóenzim-gátlók és angiotenzinreceptor-blokkolók kiváltása. Nem magyarázhatóan csökkent a béta-blokkolók alkalmazása. A halálozás javult, de a többi országénál lényegesen kedvezőtlenebb volt. Az egyéves halálozás a korai intervenciós csoportban másfélszerese, a késeiben több mint kétszerese volt az utána következő legrosszabb értéknek. Következtetések: Javasolt az okok vizsgálata a teljes követési időszakban a szakmai tevékenységre és a működési gyakorlatra, illetve a betegek szerepére vonatkozóan. Szükséges a trendek követése és az ST- és nem ST-elevációs myocardialis infarctus kórformák elkülönítő kódolása a mélyebb elemzések elősegítésére. Orv. Hetil., 2016, 157(41), 1626–1634.

Open access

Bevezetés: A polyneuropathia számos perifériás ideg egyidejű megbetegedése, amelyet okozhatnak a daganatos betegek kezelésére alkalmazott gyógyszerek is. Ez azonban igen ritka, nem mindig bizonyítható szövődmény. Cél: A szerzők a neuropathiák vizsgálatára eddig nem használt módszert, a kalorimetria alkalmazását mutatják be állatkísérletes modellen. A vizsgálat gondolata egy 53 éves, daganatos betegségéből meggyógyult nőbeteg orvos szakértői véleményezése során merült fel; lehetett-e a betegnél kialakult polyneuropathia az alkalmazott cyclophosphamidkezelés következménye? Módszer: Vizsgálatuk során tengerimalacoknak intraperitonealisan cyclophosphamidot adtak az emberi terápiás dózissal arányos mennyiségben. A leölt állatokból eltávolított ideg- és izommintákon SETARAM Micro kaloriméterrel meghatározták a denaturációs hőmérsékletet. Eredmények: A minták termikus denaturációi az alkalmazott cyclophosphamiddózis függvényében csökkentek, a kalorimetriás entalpiái pedig emelkedtek. Az ideg nagyobb érzékenységet mutatott a kemoterápiás kezelésre, mint az izom. Következtetések: A cyclophosphamid hatására mind a perifériás idegekben, mind az izmokban kalorimetriával mérhető és igazolható termokémiai változások jöttek létre, amelyek mértéke az alkalmazott citosztatikum dózisától függött. Orv. Hetil., 2013, 154, 510–515.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Balázs Tahin, Justin Cooke, Magdolna Grasselly, János László Iványi, Barna Szima, Mátyás Bobest, Erika Ligeti, Ferenc Brittig, Ferenc Garzuly, and Csaba Tóth

A hétköznapi klinikai gyakorlatban a központi idegrendszer gombás fertőzései gyakoribbá váltak. Ennek leginkább ismert okai a kortikoszteroidok, immunszuppresszív gyógyszerek, citosztatikumok, antibiotikumok egyre szélesebb körű alkalmazása, az AIDS elterjedése, az életben tartható koraszülöttek mind nagyobb száma. A szerzők a diagnosztikus problémák illusztrálására eseteket mutatnak be. Esetismertetés: 1. Multifokális haemorrhagiás agyi infarktus generalizált aspergillosis következtében, köpenysejtes malignus lymphomában. 2. Éretlen koraszülöttben kialakult cerebralis microabscessusok szisztémás candidiasis talaján. 3. A comb térfoglaló daganatát utánzó, az agyban radiológiailag metasztázisnak tűnő tályogot, a tüdőben gyulladást okozó lethalis actinomycosis. 4. Idegsebészeti szövetmintából diagnosztizált nocardiosis. A visszatérő, migráló pneumonia, majd agyi tályogok miatt hosszasan kezelt beteg a megfelelő terápiára gyógyult. Megbeszélés: Fel kell készülnünk a veszélyeztetett betegek gombás infekciójának kialakulására – elsősorban aspergillosisra és candidiasisra –, ezek jelentős része a központi idegrendszerre is ráterjed. Az actinomycosis és a nocardiosis kezelésre jobban reagál, felismerésük, kezelésük életmentő. Következtetések: Terápiás kilátásaink javulnak, ha a nagy rizikójú betegek jelentős mortalitást okozó mycosisainak lehetőségével számolva, azokat időben – még az idegrendszeri részvétel előtt – kórismézzük és kezeljük.

Open access