Search Results

You are looking at 111 - 120 of 195 items for :

  • "gyógyszerek" x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: Krisztina Kőhalmy, Damjana Rozman, Jean-Marc Pascussi, Enikő Sárváry, and Katalin Monostory

Napjainkban a cardiovascularis megbetegedések vezető halálozási oknak számítanak világszerte. A szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulásában jelentős szerepet játszik a magas szérumkoleszterin-szint, illetve az atherosclerosis. A vér koleszterinszintjének csökkentésével kedvezően befolyásolható a káros folyamatok kialakulása, és a már kialakult betegségekben is javulás érhető el. Az általánosan alkalmazott sztatinalapú gyógyszeres terápia a de novo koleszterin-bioszintézist gátolja a májban. Más hatóanyagok (például ezetimib) a koleszterin táplálékból történő felszívódását gátolják. A leghatékonyabb megoldást ezek kombinált alkalmazása jelentheti. A gyógyszeres terápia során azonban figyelembe kell venni, hogy számos vegyület (gyógyszer) képes specifikusan megváltoztatni – a koleszterinhomeosztázis fenntartásában szerepet játszó enzimek mellett – a gyógyszer-metabolizáló enzimek indukciójával a citokróm P450 enzimek mennyiségét is (például sztatinok), ami a terápia módosítását teszi szükségessé. A koleszterin-anyagcsere és a gyógyszer-metabolizmus szabályozásában ugyanis több kapcsolódási pont is található. A kapcsolat az úgynevezett nukleáris receptorokon keresztül valósul meg, ezért a koleszterinhomeosztázis és a gyógyszer-metabolizmus közti összefüggés megértése és ismereteink bővítése elengedhetetlen egy megfelelő terápiás stratégia kidolgozásához, illetve új gyógyszerek fejlesztéséhez.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Viktória Fésüs, Dóra Marosvári, Béla Kajtár, Péter Attila Király, Judit Demeter, Tímea Gurbity Pálfi, Miklós Egyed, Márk Plander, Péter Farkas, Zoltán Mátrai, András Matolcsy, and Csaba Bödör

Absztrakt:

Bevezetés: Az elmúlt években jelentős előrelépések történtek a krónikus lymphocytás leukaemia kezelésében, ugyanis az új innovatív gyógyszerek a TP53-defektust hordozó csoportban is hatékonynak bizonyultak. Ezen betegek maradéktalan azonosításához elengedhetetlen a TP53-defektus mindkét formájának (17p-deletio és TP53-mutációk) vizsgálata. A TP53-mutációk vizsgálata ma a nemzetközi ajánlások részét képezi, segítséget nyújtva az optimális terápiás stratégia megalkotásában. Célkitűzés: Jelen tanulmány célja a TP53-mutációk előfordulásának és a 17p-deletióhoz való viszonyának meghatározása, valamint a mutációk rutindiagnosztikus kimutatására alkalmas szekvenálási eljárás beállítása volt. Módszer: A mutációanalízist Sanger-szekvenálással végeztük el 196, krónikus lymphocytás leukaemiában szenvedő beteg esetében. Eredmények: A betegek 15,8%-ában azonosítottunk TP53-mutációt, ami az esetek felében 17p-deletio nélkül fordult elő. A TP53-defektus mindkét formájának vizsgálatával összesen a betegek 25,4%-ánál azonosítottunk TP53-defektust. Következtetések: A mutációanalízis elvégzésével további 10% magas rizikójú beteg azonosítható, akik számára a legjobb választást az ebben a betegcsoportban is hatékony új célzott terápiák jelentik. Orv. Hetil., 2017, 158(6), 220–228.

Open access

A krónikus vírushepatitisek jelentik ma a legismertebb okokat a hepatocellularis carcinoma (HCC) kialakulásában. A krónikus B- és C-vírus-hepatitis a májrákok körülbelül 40-50%-át okozza. A nyugati típusú társadalmakban a HCC előfordulása folyamatosan növekvő tendenciát mutat. Az alkohol számít a környezeti tényezők közül a legfontosabbnak, bár az alkoholfogyasztás a legtöbb országban csökken. Ez aláhúzza az egyéb környezeti tényezők fontosságát is. Az elfogyasztott alkoholmennyiséggel egyenes arányban növekszik a cirrhosis és a következményes HCC gyakorisága nőkben és férfiakban egyaránt. A kémiai anyagok közül a legismertebb a Kínában és Afrikában elterjedt aflatoxin, amely a gabonaféléket szennyező mycotoxin. Hasonló területeken endémiás, mint a hepatitis B-vírus, együtt szinergista hatást fejtenek ki. A dohányzás is egyértelműen bizonyított hepatocarcinogen hatással rendelkezik. Ez is jelentősen fokozódik, ha alkoholfogyasztással vagy vírushepatitisszel társul. Társadalmilag talán a legfontosabb az elhízás, a következményes nem alkoholos zsírmáj, illetve steatohepatitis és a 2-es típusú cukorbetegség, amelyek prevalenciája egyre fokozódik. Feltehetően ezek állnak a növekvő HCC-gyakoriság hátterében. Az inzulinrezisztencia és az oxidatív stressz képezik a legfontosabb patogenetikai lépéseket a májsejtkárosodásban. További fontos rizikótényező az orális fogamzásgátlók elterjedt használata. Egyes foglalkozások esetén a tartós szervesoldószer-expozíció is növeli a HCC rizikóját. Védelmet jelenthetnek az antioxidánsok, a szelén, a gyógyszerek közül a statinok és a feketekávé-fogyasztás.

Restricted access

Absztrakt

A daganatos betegek kezelésében a hányinger és hányás – a megítélés némi javulása ellenére – még mindig a betegek által rettegett mellékhatások közé tartozik. A szerzők a hányinger és hányás szabályozásának bemutatása után kitérnek az ezeket befolyásoló legfontosabb tényezőkre (az alkalmazott készítmények emetogenitási szintek szerinti táblázatos bemutatásával), a betegek jellegzetességeire és a hányáscsillapító gyógyszerekre. A korai próbálkozások rövid felsorolása után a metoclopramid és a kortikoszteroidok bemutatását követően részletesebben foglalkoznak – az elsősorban az akut hányinger és hányás kezelésére kiváló, s elterjedten alkalmazott – szerotoninreceptor-antagonistákkal. A hányáscsillapításban a következő jelentős előrelépés a neurokininreceptorok antagonistáinak kifejlesztése volt; jelenleg hazánkban az aprepitant férhető hozzá, mely (kortikoszteroiddal és ondanszetronnal kombinálva) az erősen és mérsékelten emetogén kemoterápiás szerek és ezek kombinációi esetén indikált. Vizsgálatok igazolták, hogy ez az első vegyület, mely az akut hányinger- és hányáscsillapítás mellett az elhúzódó hányinger és hányás kezelésére is alkalmas. Jelenleg az aprepitant az 50 mg/m2 ciszplatin-tartalmú protokollokban kiemelt támogatással rendelhető a szerotoninantagonisták sikertelensége után. A szerzők a legújabb ajánlások adaptálásával adnak javaslatot a különböző mértékben hányást keltő gyógyszerek antiemetikus profilaxisára. A sugárkezeléssel kapcsolatban kialakuló hányinger és hányás mechanizmusa kissé eltérő, kockázati tényezői is mások; kezelésükben a metoclopramid és (finanszírozási szabályok miatt) az ondanszetron alkalmazhatók, míg a radiokemoterápia citosztatikus elemeit a megfelelő protokollok szerint szükséges ellátni.

Restricted access

Bevezetés: A polyneuropathia számos perifériás ideg egyidejű megbetegedése, amelyet okozhatnak a daganatos betegek kezelésére alkalmazott gyógyszerek is. Ez azonban igen ritka, nem mindig bizonyítható szövődmény. Cél: A szerzők a neuropathiák vizsgálatára eddig nem használt módszert, a kalorimetria alkalmazását mutatják be állatkísérletes modellen. A vizsgálat gondolata egy 53 éves, daganatos betegségéből meggyógyult nőbeteg orvos szakértői véleményezése során merült fel; lehetett-e a betegnél kialakult polyneuropathia az alkalmazott cyclophosphamidkezelés következménye? Módszer: Vizsgálatuk során tengerimalacoknak intraperitonealisan cyclophosphamidot adtak az emberi terápiás dózissal arányos mennyiségben. A leölt állatokból eltávolított ideg- és izommintákon SETARAM Micro kaloriméterrel meghatározták a denaturációs hőmérsékletet. Eredmények: A minták termikus denaturációi az alkalmazott cyclophosphamiddózis függvényében csökkentek, a kalorimetriás entalpiái pedig emelkedtek. Az ideg nagyobb érzékenységet mutatott a kemoterápiás kezelésre, mint az izom. Következtetések: A cyclophosphamid hatására mind a perifériás idegekben, mind az izmokban kalorimetriával mérhető és igazolható termokémiai változások jöttek létre, amelyek mértéke az alkalmazott citosztatikum dózisától függött. Orv. Hetil., 2013, 154, 510–515.

Restricted access

Absztrakt:

Napjainkra egyre elterjedtebbek a csont átépülésére, vérkeringésére és homeosztázisára ható gyógyszerek, amelyek szerepe megkérdőjelezhetetlen számos súlyos betegség terápiájában. Ilyenek például a biszfoszfonátok és más antireszorptív és antiangiogenikus terápiás szerek. Pontos anamnézisfelvételt követően minden fogorvosi praxisban detektálható, hogy az ezeket a gyógyszereket szedő páciensek száma emelkedik. Célunk egy idős nőbeteg komplex fogászati kezelésén bemutatva megvilágosítani azokat a prevenciós lépéseket, amelyek betartásával minimalizálható a rizikócsoportba tartozó betegekben a gyógyszer indukálta osteonecrosis kialakulásának valószínűsége. A szájsebészeti, konzerváló fogászati és protetikai ellátás szinkronizálása kitüntetett szereppel bír egy idős, sok háttérbetegséggel rendelkező páciens esetén. Célunk továbbá felhívni a társszakmákban dolgozó kollégák figyelmét a beavatkozások időzítésének jelentőségére. Az állcsontnecrosis megelőzésének alapja a gyógyszerszedés előtti teljes körű fogászati szanálás. Amennyiben azonban a páciens már szedi a csontmetabolizmusra ható és mucotoxicus készítményt, megfelelő felkészültség és gondosság mellett lehet esély a súlyos, az életminőséget komolyan befolyásoló és rossz gyógyulási hajlamot mutató szövődmények megelőzésére. Orv Hetil. 2018; 159(48): 2031–2036.

Open access

A cardiovascularis megbetegedések hazánkban is vezetik a morbiditási és mortalitási statisztikákat. Ezen betegségek kialakulásában jelentős szerepet játszik a hyperlipidaemia. A korábbi nagy prospektív multicentrikus tanulmányok azt igazolták, hogy a hatékony lipidcsökkentő kezelés jelentős mértékű cardiovascularis halálozás-összhalálozás csökkenést eredményez. Ez a hatás függ az LDL-C-csökkentés mértékétől, amely gyakran csak a nagy dózisban alkalmazott statinkészítményekkel éri el a kívánt szintet. A nagy dózisban alkalmazott statinok a betegek körülbelül 3%-ában hozhatnak létre májkárosító hatást. A szerzők jelen munkájukban röviden ismertetik a lipidcsökkentő gyógyszerek hatásait, azokat a mechanizmusokat, amelyek a szerek potenciális májkárosító hatásának hátterében állhatnak. Felhívják a figyelmet arra, hogy a korábbi gyakorlattól eltérően, emelkedett transzaminázszintek esetén, sőt, bizonyos májbetegségekben is biztonságosan alkalmazhatóak a lipidcsökkentő készítmények. Természetesen akkor, ha megfelelő dózisban vagy kombinációban alkalmazzuk a gyógyszereket, és figyelemmel vagyunk azon tényezőkre, amelyek fokozhatják a nem kívánt mellékhatásokat. Ezen szempontok betartása mellett magas cardiovascularis rizikójú, egyébként krónikus májbetegségben szenvedők számára is biztosíthatjuk a lipidcsökkentők nyújtotta kedvező hatásokat anélkül, hogy fokoznánk a máj károsodását.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Gyöngyi Kirschner, Bernadett Balla, János Kósa, Péter Horváth, Andrea Kövesdi, Gergely Lakatos, István Takács, Zsolt Nagy, Bálint Tóbiás, Kristóf Árvai, and Péter Lakatos

Absztrakt

A tirozinkináz-gátlók bizonyos onkohematológiai betegségek kezelésében elterjedten használt gyógyszerek. Több klinikai tanulmány igazolta, hogy a BCR-ABL specifikus tirozinkináz-gátlók alkalmazása komplex és még nem egyértelműen azonosított módon változtatja meg a csontszövet élettani folyamatait. Mivel a kezelések egyre több beteget érintenek, illetve hosszú évtizedekig vagy akár élethosszig is tarthatnak, indokolt ezen mechanizmusok molekuláris hátterének részletesebb megismerése. A szerzők összefoglalják az imatinibbel és a nilotinibbel végzett, csontanyagcseréhez kapcsolódó alapkutatási eredményeket, humán klinikai megfigyeléseket, kiegészítve in vitro osteoblast-sejtkultúrákon végzett saját kísérleteik eredményeivel. Az összefoglalt kutatási eredmények alapján az imatinib és a nilotinib csontsejtekre gyakorolt hatása függ az alkalmazott hatóanyag-koncentrációtól, a sejtek érettségi állapotától, illetve az általuk kötött receptor-tirozinkináz útvonalak megoszlási arányától. Jelen közleményben elsőként készítettek a hazai szakirodalomban hiánypótló, átfogó irodalmi áttekintést a tirozinkináz-gátlók csontanyagcserét befolyásoló hatásaival kapcsolatban és végeztek teljes transzkriptom-analízist osteoblastokon a sejtszintű hatásmechanizmus jobb megértését szolgálva. Orv. Hetil., 2016, 157(36), 1429–1437.

Open access

Absztrakt:

Az elektronikus cigaretták és/vagy vaporizálással összefüggő tüdősérülés (electronic cigarette and vaping associated lung injury, EVALI) szindrómát először az Amerikai Egyesült Államokban (USA) írták le, és összefüggésbe hozták a kannabinoidok használatával (e-szívás) és az E-vitamin-acetát-expozícióval (amely egy [a kannabinoidok hígítására] szolgáló olajos adalékanyag). Mivel az esetszámok epidemiológiai szempontból nem voltak túl magasak, illetve a rendelkezésre álló adatok sem voltak konzisztensek, több feltételezés is napvilágot látott a jelenség magyarázatára. A mintavétel standardizáltságának hiánya, az önbevalláson alapuló, inhomogén felhasználói szokások, a rendkívül sok tényezős lehetséges kóroki, illetve a szabályozatlanságból származó kereskedelmi és jogi kiskapuk (mint például az online terjeszthetőség, a feketepiac térnyerése vagy a hatóanyagok/vivőanyagok mennyiségének és minőségének önkényes változtatása) közrejátszhatnak az adatok kétséges validitásában. Továbbá érdekes, de semmiképpen nem elhanyagolható kérdésként merült fel az is, hogy miért nem regisztráltak EVALI-eseteket az USA-n kívül, amikor az elektronikus cigaretták világszerte óriási népszerűségnek örvendenek? Jelen összefoglalónkban arra keressük a választ, hogy valóban az E-vitamin-acetát-e az oka ennek a komplex szindrómának, hogy milyen esetleges nem egészségügyi tényezők járulhattak hozzá az EVALI gyors növekedéséhez, valamint az esetszámok ugyanolyan gyors hanyatlásához, illetve az elektronikus cigaretták biztonságos, standardizált használata rejt-e lehetőségeket egyes gyógyszerek, például a kannabinoidok biztonságos módon történő szervezetbe juttatásában. Orv Hetil. 2020; 161(31): 1281–1285.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: György Szabó, Emil Fraenkel, Gergely Szabó, Éva Keller, István Bajnóczky, Andrea Jegesy, András Huszár, Elek Dinya, Gabriella Lengyel, and János †Fehér

A szénhidrátszegény transzferrin meghatározása a rendszeres, napi 60 grammot meghaladó alkoholfogyasztás bizonyítására használatos, elsősorban a biztosítás-orvostanban. A szénhidrátszegény transzferrinszázalék értéke azonban nagyon sokszor emelkedett más okok miatt is. Célok: Jelen munkában a szerzők az úgynevezett táplálékkiegészítők és a doppinglistákon is szereplő szereknek a szénhidrátszegény transzferrinszázalék, átlagos vörösvérsejt-térfogat és gamma-glutamil-transzpeptidáz-értékeket befolyásoló hatását vizsgálták. Módszer: A vizsgálatban két sportklubban 15 testépítő és 10 ökölvívó szénhidrátszegény transzferrinszázalék-, átlagos vörösvértesttérfogat- és gamma-glutamil-transzpeptidáz-értékeit határozták meg, a vizsgált személyek valamennyien férfiak voltak. Eredmények: A 15, alkoholt nem fogyasztó testépítő és 10 ökölvívó részletes anamnézise alapján sikerült bizonyítani, hogy a testépítő személyeknél a szénhidrátszegény transzferrinszázalék-érték – vélhetően az általuk használt doppinglistán található szerek miatt – a bokszolók esetében mért értékek kétszerese. Következtetés: Ma még nem teljesen tisztázott, hogy a különböző gyógyszerek és vegyszerek milyen módon befolyásolják a szénhidrátszegény transzferrinszázalék-értékeket. A szerzők eredményei alapján a módszer alkalmas lehet doppingvizsgálatoknál történő előszűrésre. Orv. Hetil., 2012, 153, 514–517.

Open access