Search Results
A gyulladásos bélbetegség korszerű kezelése gyermekkorban.
Fókuszban a diéta és a biológiai terápia
Up-to-date treatment of inflammatory bowel disease in childhood.
Focus on diet and biological therapy
A gyulladásos bélbetegség (IBD) a bélrendszer krónikus gyulladása, melynek hátterében feltételezik a megváltozott bélflórára adott kóros autoimmun választ a szervezet részéről. Mint a legtöbb autoimmun kórkép, multifaktoriálisnak tekinthető, mind a mai napig nem ismerünk egyetlen kiváltó okot, sem pontos genetikai hátteret, sem olyan általános jellemző immunológiai eltérést, amellyel biztosan azonosítható a kórkép. Ami egyértelműen hozzájárulhat a betegség kialakulásához, az a környezeti hatások közül az étkezéssel összefüggő káros anyagok bevitele. Ezt támasztja alá az IBD gyermekkorban leggyakrabban előforduló fajtájának, a Crohn-betegségnek a kezelési stratégiája, amely kezdetben szigorú diétából áll. Ám a Crohn-betegségben és az IBD másik fajtájában, a colitis ulcerosában is egyre gyakrabban van szükség az általános immunszuppresszió mellett, főleg gyermekkorban, az ún. biológiai terápiákra, amelyek célzottan gátolják a gyulladásos mechanizmusokat. A biológiai terápia lehetőséget ad a számos mellékhatással bíró szteroid-, sőt akár az általános immunszuppresszív kezeléssel való spórolásra, és bélmentő eljárásként a sebészeti eltávolítás szükségességét is csökkenti. A kezelésben ma már hazánkban is elérhető terápiás gyógyszerszint- és ellenanyagszint-monitorizálás segítségével proaktívan, tehát már a tünetek kialakulása előtt be lehet avatkozni a kezelés optimalizálásába a jobb életminőség eléréséhez. Orv Hetil. 2023; 164(25): 963–970.
A szív hormontermelő funkciójának felfedezése gyökeresen megváltoztatta a szív szerepének megítélését, amely mechanikus pumpa helyett a szervezet folyadék-elektrolit és hemodinamikai homeosztázisát meghatározó, más szervrendszerekkel együttműködő tényezővé vált. A szív által termelt legfontosabb hormonok a natriureticus peptidek, amelyek elsődleges feladata a volumenterhelés kivédése; ezt szolgálja a natriureticus, diuretikus, vasodilatator és antiproliferatív hatás. Úgy is tekintik őket, mint a cardialis, vascularis és renalis hatások integratív markereit, azaz a cardiorenalis distressz jelzőit. Szerepük ma már messze túlterjed a patofiziológiai jelentőségen, a brain natriureticus peptid és prohormonjának N-terminális része a szívelégtelenség elfogadott plazmamarkerévé vált, amelyek a diagnózis, a prognózis megítélése és a terápia vezetése szempontjából egyaránt hasznosak, s terápiás alkalmazásukra is lehetőség nyílt. Az extraadrenalis aldoszterontermelés kimutatása az elmúlt évek izgalmas felfedezése, de az intracardialis aldoszterontermelés emberben nem tekinthető jelentősnek. Az intracardialis pajzsmirigyhormon-termelést a dejodinázok aktivitásváltozása szabályozza. Az emelkedett trijód-tironin-szint szerepe felmerült a szívizom-hypertrophia kialakulásában, a csökkent trijód-tironin-termelésnek pedig valószínűleg az oxigénhiányhoz való alkalmazkodásban van jelentősége. Az epicardialis zsírszövet és a coronariasclerosis között korábban nem sejtett, sokoldalú kapcsolat mutatható ki, a zsírsejtek citokin- és adipokintermelése része lehet az atherosclerosis önerősítő folyamatának. Orv. Hetil., 2012, 153, 2041–2047.
Az utóbbi évtizedben világossá vált, hogy a génekben kódolt információ fajok közötti eltérése nem lehet egyedül meghatározó forrása az élőlények sokféleségének. Az egyedfejlődés során a sejtvonalak térben és időben egyedi módon bekövetkező fenotípus-változásainak hátterében álló dinamikus tényezőknek mindössze egy eleme a genetikai kód maga. A sejt és az egész szervezet jellemzőinek kialakításában és fenntartásában tehát nagyobb szerepe van a környezet által kialakított génaktivitás-változásoknak, mint azt korábban gondoltuk. Az epigenom a kromatinra kerülő molekuláris jelzéseken keresztül közvetít a genom és a környezet között. Ezeket a különböző jelzéseket kutatják az epigenetika gyorsan fejlődő területei. A jelzések sejtciklusról sejtciklusra átkerülhetnek az utódsejtekbe, de akár generációkat átívelő módon is öröklődhetnek. Az epimutációk – az epigenom rendellenes megváltozásai – döntő szerepet játszhatnak olyan komplex emberi betegségek kialakulásában is, mint a rák. Az epigenetika jelentheti a hiányzó láncszemet a genetika, a környezet és a betegségek között, ezáltal jelentős hatással bírhat a jövő gyógyszerfejlesztésére és új terápiás/prevenciós megközelítéseket tehet lehetővé. Orv. Hetil., 2012, 153, 214–221.
A Marfan-szindróma a szervezet kötőszöveti állományát érintő öröklődő betegség, amely Magyarországon hozzávetőleg 2–3000 személyt érint. A betegség manifesztációi multiszisztémásak, ezért a kórismézés sokszor nehézségekbe ütközik. Az „Országos Marfan Regiszter” jelenleg közel 250 Marfan-szindrómában szenvedő beteg adatait tartalmazza, s ez a szám dinamikusan növekszik. Célok: A Marfan-szindrómás magyar személyek biológiai mintáinak, klinikai adatainak és életmódfelmérőinek összegyűjtése. Módszerek: A szelekció során olyan betegekre esett a választás, akiknél a cardiovascularis és a szisztémás érintettség, illetve a családi kórelőzmény alapján az átdolgozott Gent-nozológia értelmében egyértelműen megállapítható a Marfan-szindróma fennállása. Eredmények: Az adatbázis alapján 102 Marfan-szindrómában szenvedő személyt tartalmaz a biobank, amely 55 személy cDNS-mintáját, 102 személy genomi DNS- és szérummintáját foglalja magába. A biológiai minták mellett minden személyről nemzetközileg validált fizikai aktivitási, táplálkozási és pszichológiai kérdőívek alapján gyűjtött adatot is tartalmaz a biobank. Következtetések: A Marfan Biobank genetikai, génexpressziós és fehérjeszintű kutatások gyors megtervezését teszi lehetővé. A biobank hozzájárul a kórkép alaposabb megismeréséhez és a hazai betegek ellátásához egyaránt. Orv. Hetil., 2012, 153, 296–302.
A kórokozók közvetlen kimutatásán alapuló mikrobiológiai diagnosztika idő- és munkaigényes folyamat. Nem csoda tehát, hogy megnőtt az igény a konvencionális módszereknél gyorsabb, nagy érzékenységű diagnosztikai eljárások kifejlesztése és bevezetése iránt, mint amilyenek a nukleinsav-kimutatáson alapuló módszerek. A molekuláris biológiai módszerek felgyorsítják a diagnosztikát, javítják a specificitást és lehetőséget nyújtanak a nehezen tenyészthető patogének azonosítására is. Az eredmények értékelésekor azonban figyelembe kell venni, hogy a kórokozó-specifikus nukleinsav kimutatása nem egyenértékű a szaporodni képes kórokozók jelenlétével! Az áramlási citometria legnagyobb előnye, a nukleinsav-detektáláson alapuló technikákkal szemben, a mikroorganizmusok egyedi, sejtszintű kimutatása. Gyorsasága révén kiemelt jelentőségre tehet szert a lassan növő mikrobák, a Mycobacterium törzsek és a gombák kimutatásában. Mivel a megfelelő minta-előkészítés megválasztásával alkalmas a patogének pontos azonosítására, így különösen jól hasznosítható a kevert populációk okozta fertőzések diagnosztikájában. Nem utolsósorban lehetővé teszi a fertőzött szervezet immunrendszerének monitorozását és az antimikrobiális kezelés nyomon követését is. Orv. Hetil., 2013, 154, 1207–1218.
Absztrakt:
Az antioxidánsok az egészségre számos kedvező hatással rendelkeznek, amelyek közül napjainkig kevés figyelem irányult az élelmi rost antioxidáns tulajdonságaira. Az élelmi rost antioxidáns hatása mögött az azt alkotó poliszacharidkomplexhez kapcsolt polifenolvegyületek állnak, amelyek a bélcsatornában felszabadulva fejtik ki hatásukat. Növényi sejtfalból izoláltak egy, az előbbiektől eltérő molekulát, a kalcium-fruktoborátot, amelynek szintén van antioxidáns kapacitása, annak aktív komponense azonban a bór. Számos olyan élelmiszer és élelmiszeripari melléktermék ismert, amelynek jelentős antioxidáns élelmirost-tartalma van, így ezek is hozzájárulhatnak a bélcsatorna, ennek révén a szervezet antioxidáns védelméhez. Ilyenek például a gabonamagvak, a káposzta, a kávébab és a guáva, vagy a melléktermékek közül a szőlőtörköly. Az antioxidáns élelmi rost polifenolvegyületei az egyes növényekben eltérőek, így azok antioxidáns kapacitása is változó, de grammonként hozzávetőlegesen 50–100 mg DL-α-tokoferollal egyenértékűek. Ez olyan számottevő antioxidáns kapacitás, amely alkalmassá teszi az antioxidáns élelmi rostot egyes, bizonyítottan oxidatív stressz által kiváltott betegségek, így például az atherosclerosis, egyéb cardiovascularis kórképek vagy a colorectalis carcinoma elleni prevencióban. Orv. Hetil. 2018; 159(18): 709–712.
Az RNS-interferencia a poszttranszkripciós génelcsendesítés olyan formája, amelynek során rövid, specifikusan RNS-molekulák elnyomják a gének kifejeződésében kulcsszerepet játszó hírvivő RNS-ek működését. A sejtbe juttatott dupla szálú vagy rövid interferáló RNS-molekulák aktiválják az RNS-indukált elcsendesítő komplexet, amely a célgén hírvivő RNS-ét lebontja. A sejtek saját szabályozó mikro-RNS-molekulákkal is rendelkeznek, amelyeknek hírvivő RNS-e képes önmagával hajtűt képezni, amit a sejt dupla szálú RNS-ként értelmez. Az RNS-interferencia élettani működései közé tartozik a vírusok és a transzpozonok elleni védekezés, valamint a génkifejeződés szabályozása. Az RNS-interferencia nemcsak in vitro alkalmazható az egyes gének működésének vizsgálatára, hanem klinikai alkalmazásainak lehetőségei is megjelentek. Eddig vírusfertőzésekben, az időskori makuladegeneráció gátlására, a vér koleszterinszint-csökkentésére, daganatellenes és neurodegeneratív betegségek kezelésében alkalmazták. Az RNS-interferencia alkalmazását azonban nehezíti, hogy a megfelelő rövid interferáló RNS-molekulák tervezéséhez szükséges bioinformatikai algoritmusok nem tökéletesek; a szervezet szöveteibe való bejuttatásuk nehéz; illetve csak olyan esetekben alkalmazható, amelyekben átmeneti antagonista génelcsendesítő hatás és nem hosszú távú kezelés szükséges. Az alkalmazás legnagyobb előnye a jelentős specificitás, ami miatt mellékhatása is kevés. Az RNS-interferencia alapú kezelések megjelenése már a közeli jövőben várható.
A gyermek- és serdülőkorban kezdődő anorexia nervosa súlyos, potenciálisan életveszélyes betegség, mely korai halálozáshoz, valamint élethosszig tartó szomatikus és pszichoszociális megbetegedésekhez vezethet. Az állapot jelentős testi szövődményeket okoz a növekvő és fejlődő szervezet csaknem minden szervrendszerében. Bár ezek az eltérések a betegség gyógyulásával, a táplálkozási/táplálási rehabilitációval túlnyomó részben javulnak, némely elváltozás irreverzíbilis marad.A közlemény az elmúlt két évtized idevágó közleményeinek áttekintése alapján összefoglalja a gyermek- és serdülőkorban kezdődő anorexia nervosa szomatikus szövődményeinek evidenciákon alapuló szakirodalmát. Tárgyalja az akut tüneteket, kiemelten foglalkozik a só–víz háztartás zavaraival és az újratáplálási szindrómával, valamint részletezi a kardiovaszkuláris komplikációkat. Összefoglalja a gyermek- és serdülőkori anorexiára speciálisan jellemző elváltozásokat: a csont ásványianyag-tartalom csökkenését és az osteopenia lehetséges terápiás lehetőségeit, valamint a hossznövekedésbeni elmaradást.A szakirodalom áttekintése alapján megállapítható, hogy a gyermek- és serdülőkori anorexia nervosa szomatikus szövődményei különböznek a felnőttek megbetegedéseitől. A sajátságos klinikai megjelenés, a korai kezdet és a hosszú távú következmények ismeretének hiánya miatt szükséges külön tárgyalni a gyermek- és serdülőkori anorexia nervosát a felnőttekétől és felhívni a figyelmet a betegség minél korábbi felismerésének és hatékony terápiájának szükségességére. Egyre nő azon evidenciák száma, melyek az anorexia nervosa felismerésében és kezelésében hangsúlyozzák és elengedhetetlenné teszik a multidiszciplináris szakembercsoportok szerepét.
Emberben az antimikrobiális peptidek három fő csoportját a defensinek, a cathelicidinek és a histatinok képezik. Ezek biokémiai sajátságaikban és antimikrobiális hatásuk spektruma tekintetében igen különbözőek, de valamennyi hasznosan szolgálja a szervezet mikrobiális fertőzésekkel szembeni védelmét. Ezeket a peptideket jó ideig csupán új típusú antimikrobiális ágenseknek tekintették, újabb tanulmányok során azonban feltárták, hogy antimikrobiális aktivitásuk mellett sok más – ugyancsak a gazdavédelmet szolgáló – biológiai aktivitással rendelkeznek. A veleszületett immunitás fontos komponenseinek bizonyultak, továbbá azt is kimutatták róluk, hogy az éretlen dendritikus sejteken és lymphocytákon lévő különböző receptorokkal való kölcsönhatás révén tulajdonképpen ezek a peptidek indítják be az adaptív immunválasz-reakciókat is, amelyekben aztán további immunmodulátori szerepet játszanak. Az LL-37-tel kapcsolatban pedig egyenesen azt állítják, hogy annak immunmoduláló aktivitása erősebb az antimikrobiális aktivitásnál. A humán α-defensinekről pedig azt is kimutatták, hogy más fajban is megőrzik aktivitásukat, egerekben ugyanis immunadjuváns hatást fejtettek ki. Újabban egyre több közleményben arról számolnak be, hogy számos emberi betegséggel társultan e gazdavédő kis peptidek termelődésének károsodása és/vagy funkcióinak zavarai figyelhetők meg. E peptidek multifunkcionális szerepének felismerése pedig a gyógyszeripar irántuk való fokozott érdeklődését eredményezte.
A magyarországi kerékpáros-halálesetek és a gyermekkori súlyos fejsérülések magas száma arra ösztönzött minket, hogy képet kapjunk a biciklis-bukósisak viselésének szükségességéről és fejsérülésekre kifejtett pozitív-negatív hatásairól gyermekkorban. Módszer: Nemzetközi és hazai kutatási eredményeket vettünk alapul a Medline, hivatalos statisztikai adatok és több külföldi balesetvédelmi szervezet vizsgálatainak felhasználásával. Eredmények: Már évtizedekkel ezelőtt bebizonyították a bukósisak súlyos fejsérüléseket mérséklő, halálos balesetek számát csökkentő hatását. Számos ország kötelezővé tette a fejvédő használatát, ami a halálozási és fejsérülési mutatók javulásához vezetett. Bebizonyították azt is, hogy a sisak csak akkor hatékony, ha viselője azt rendeltetésének megfelelően használja, különben a fejsérülés kockázata akár növekedhet is. A bizonyítékok ellenére napvilágra kerültek ellenzői érvek is, amelyek a sisak hatékonyságát megkérdőjelezik, sőt, kockázatnövelő hatásról számolnak be. Magyarországon a gyermekek csupán 8%-a visel rendszeresen sisakot biciklizéshez. Következtetések: Az irodalomban sokkal nagyobb számban találhatók a sisak hatékonyságát bizonyító tanulmányok. Ez a pozitív hatás azonban csak számos tényező együttes megléte esetén teljesül. Magyarországon is szükség van hatékony balesetvédelmi prevencióra, amelynek egyik módja a sisak megfelelő módon történő viselésének népszerűsítése.
