Search Results
A legújabb irodalmi adatok alapján a Graves-kór és az allergiás betegségek immunválaszában a T helper 2-dominancia érvényesül. Ezt bizonyítja a regulatorikus T-sejteknek az antigén- (vagy allergén-) specifikus immunválaszban igazolt közös szerepe. Célok: Felvetődik, hogy az allergiás tünetek az autoimmun Graves-kórban betegséget kiváltó vagy progressziót okozó tényezők lehetnek. A szezonális allergiák előfordulása megmagyarázhatja a Graves-kór megjelenésében mutatkozó fluktuációt. Módszerek: A szerző 327 pajzsmirigybetegnél (Graves-kór, Hashimoto-thyreoiditis, euthyreoid struma) vizsgálta 20 inhalatív allergénnel szemben a specifikus IgE-szintek előfordulását. Az allergénspecifikus IgE-szintek mérése Western blot-módszerrel és denzitometriás kiértékeléssel történt. Eredmények: 88 (58%) Graves-kóros, 51 (46%) Hashimoto-thyreoiditises és 31 (55%) euthyreoid strumás betegnél lehetett az allergénekkel szemben sensitisatiót kimutatni. Szignifikáns különbség csak az egyes allergének esetében mutatkozott a Graves-kóros (ophthalmopathiától függően), illetve az euthyreoid strumás csoportok között, pl. penicillinum notatum, lisztatka, éger-, rozspollen. Az allergének szezonális hónapja alapján képzett 4 csoportban a Graves-kór megjelenésének hónapja szoros összefüggést mutatott a korai fák és a gyomnövények szezonjával (P < 0,019 a Graves-kór és a Hashimoto-thyreoiditis között). Graves-kórban 17 betegnél és Hashimoto-thyreoiditisben 7 betegnél egyezett meg a betegség megjelenésének hónapja az allergén szezonjával (P < 0,028). Következtetések: Összegezve megállapítható, hogy az allergiás sensitisatio gyakoribb előfordulást mutat Graves-kórban, és e pajzsmirigybetegség megjelenésében megfigyelhető fluktuáció hátterében az allergénekre jellemző szezonalitás is érvényesül.
–46. 12 Ryer EJ, Kalra M, Oderich GS, Duncan AA, Gloviczki P, Cha S, Bower TC: Revascularization for acute mesenteric ischaemia. J Vasc Surg. 2012; 55: 1682–1689.
, A., Jr, C. G. Cunningham, J. J. Rytuba, R. O. Rye, W. C. Kelly, M. H. Podwysocki, E. H. Arribas, A., Jr, C. G. Cunningham, J. J. Rytuba, R. O. Rye, W. C. Kelly, M. H. Podwysocki, E. H. McKee, R. M. Tosdal 1995: Geology, geochronology, fluid
of climate and precipitation changes and mineral fertilization ont he yield of rye (Secale cereale L.) on calcareous chernosem soil)—Növénytermelés. 54.4. 277–301 pp Márton L
Friebe, B., Hatchett, J. H., Gill, B. S., Sebesta, E. E. (1991): Transfer of hessian fly resistance from rye to wheat via radiation-induced terminal and intercalary chromosomal translocations. Theor. Appl. Genet. , 83 , 33
Le, H. T.-Armstrong, K. C.-Miki, B. : 1989. Detection of rye DNA in wheat-rye hybrids and wheat translocation stocks using total genomic DNA as a probe. Plant Mol. Biol. Rep., 7: 150–158. Miki B
Ma, R., Guo, Y-D., Pulli, S. 2004. Comparison of anther and microspore culture in the embryogenesis and regeneration of rye ( Secale cereale ). Plant Cell Tiss. Org. Cult. 76 :147–157. Pulli S
Andreasen, M.F., Christensen, L.P., Meyer, A.S., Hansen, A. 2000. Ferulic acid dehydrodimers in rye ( Secale cereale L.). J. Cereal Sci. 31 :303–307. Hansen A. Ferulic acid dehydrodimers
Bilby , a diverged centromeric Ty1- copia retrotransposon family from cereal rye ( Secale cereale L.). Genome 44 :266–274. Francki M.G. Identification of Bilby, a
Devos, K.M., Atkinson, M.D., Chinoy, C.N., Francis, H.A., Harcourt, R.L., Koebner, R.M.D., Liu, C.J., Masojh, P., Xie, D.X., Gale, M.D. 1993. Chromosomal rearrangements in the rye genome relative to that of wheat. Theor. Appl. Genet. 85 :673
