Search Results

You are looking at 131 - 140 of 188 items for :

  • "gyógyszerek" x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All

Absztrakt:

Az emberi élettartam a gazdaságilag fejlett országokban az utolsó száz évben jelentősen megnőtt, mintegy 40 évről 80 évre emelkedett. Ebben sok tényező játszott szerepet, de különösen az orvostudomány és a gyógyszerkutatás fejlődése, melyeket messzemenően kiegészített a szociális jólét és a szociális gondozás elterjedése. Az öregedésért elsősorban az egész szervezet alkotóinak kopása felelős, melyet endogén oxidációs folyamatok (szabad gyökök) váltanak ki, ezek ugyanis kárt tesznek a szervezet bármely sejtjében. A szervezet védekező- és irányítórendszereiben (immunrendszer, neuroendokrin rendszer) történő károsodás az egész szervezetre kihat, és annak leépülését (öregedés) és funkcióképtelenségét (halál) okozza. A szervezetnek vannak beépített védekezőmechanizmusai (például antioxidáns enzimek), de ezek működése kémiailag mesterségesen szennyezett korunkban nem elégséges, így külső támogatásra szorulunk. Ezt a támogatást biztosítják az antioxidánsok (mint A-, C-, E-vitaminok, rezveratrol) és a gyógyszerek (mint rapamicin, rapalógok, szelegilin, metformin stb.), melyek fontos szerepet játszanak az élettartam és az egészséges élettartam (jólléttartam) növelésében. Fontosnak látszik a kezelések korai megkezdése és a kombinációk alkalmazása. A cikk bemutatja a napjainkban használatos élettartam-növelőket, és tárgyalja hatásmechanizmusukat, valamint rámutat a fejlesztés útjaira a jövő érdekében. Orv Hetil. 2018; 159(41): 1655–1663.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Csenge Szeverényi, Zoltán Csernátony, Ágnes Balogh, Tünde Simon, Zoltán Kekecs, and Katalin Varga

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: A csípő- és térdprotézisműtétek jelentős megterheléssel járnak a betegek számára. A műtétek körüli gyógyszeres fájdalomcsillapítás és szorongásoldás mellett a betegek gyógyulása az orvos–beteg kommunikáció során könnyen alkalmazható terápiás szuggesztiókkal is segíthető. Módszer: Prospektív, randomizált, kontrollált tanulmányunkban csípő- és térdprotézisműtéten spinalis anesztéziában átesett betegeken vizsgáltuk a pozitív szuggesztiók hatását. A szuggesztiós csoport tagjai műtét előtti beszélgetés során, valamint műtét alatt hangfelvételről kapták a szuggesztiókat. Eredmények: A kontrollcsoporthoz (n = 50) képest a szuggesztiós csoportban (n = 45) alacsonyabb volt a műtét alatti fájdalomcsillapítók és adjuváns szerek iránti összesített igény (p = 0,037), jobb volt a betegek közérzetének átlagos változása a műtét utáni 2. [1,31 (0,57; 2,04); p<0,001], illetve 4. [0,97 (0,23; 1,7); p = 0,011] napon, és kevesebb transzfúzió adására (OR: 2,37; p = 0,004) volt szükség. Ugyanakkor nem mutatkozott különbség a műtét utáni gyógyszerek iránti igényben, a hospitalizáció időtartamában és a szövődmények gyakoriságában. Következtetés: Eredményeink igazolják, hogy a terápiás szuggesztiók alkalmazása a műtét körüli időszakban kedvezően befolyásolja a gyógyulási folyamatot. Orv Hetil. 2018; 159(48): 2011–2020.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Mária Csóka, Sándorné Molnár, Éva Kellős, and Gyula Domján

Absztrakt

Bevezetés: A Parkinson-kór becslések szerint több mint 6,3 millió embert érint a világon. Ezek többségének és hozzátartozóinak egyedül kell megbirkóznia a gyógyszerszint-ingadozások motoros következményeivel és az anti-Parkinson-gyógyszerek pszichotikus mellékhatásaival. Nemritkán még az ellátók számára is gondot jelent a fellépő problémák helyes értelmezése és menedzselése. Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki a Parkinson-kóros betegek igényeinek rendszerezett áttekintését és ezek alapján egy bizonyítékokra épülő komplex Parkinson ápolási-gondozási modell kidolgozását. Módszer: A jelentkező igények meghatározásánál a szerzők egy idős, 28 éve Parkinson-kóros beteg többéves megfigyelése során szerzett tapasztalatokra támaszkodtak. A Parkinson ápolási-gondozási modellben a betegség specifikumaihoz illeszkedő multidiszciplináris ellátási keretrendszert fogalmaztak meg, amely meghaladja a standard ápolási modellek korlátait. Eredmények: A modell tartalmazza az egyes betegek köré szerveződő kooperatív problémamegoldási folyamat leírását és a betegek lehetséges problémáinak individualizált megoldására vonatkozó javaslatokat. Következtetések: A modell alkalmazása javíthat a Parkinson-kóros betegek életminőségén és megkönnyítheti az érintett családok életét, feltéve, ha a családok tisztában vannak az új ellátási forma előnyeivel. Orv. Hetil., 2016, 157(22), 855–868.

Open access

Új irányok a daganatellenes kezelés indukálta szenzoros neuropathiák kezelésében

Novel therapeutic targets in the treatment of antitumor therapy induced peripheral neuropathy

Hematológia–Transzfuziológia
Authors: Ildikó Istenes, Ágnes Vincze, Judit Demeter, and Zsolt Nagy

Absztrakt:

Számos kemoterápiás készítmény dózislimitáló mellékhatása a kemoterápia indukálta perifériás neuropathia, azonban nemcsak a klasszikus kemoterápiás kezelés kapcsán léphet fel idegkárosodás, hanem az új típusú daganatellenes gyógyszerek (pl. proteaszómagátlók, immunmodulánsok, molekulárison célzott kezelések) esetében is számolni kell ezzel a szövődménnyel. Ez a mellékhatás a kezelés alatt és hosszú távon is kedvezőtlenül befolyásolja a beteg életminőségét és a gyógyszer dózisának csökkentésére, esetleg felfüggesztésére kényszerítheti a kezelőorvost, ami viszont a beteg gyógyulási esélyeit ronthatja. Mivel jelenleg nem áll rendelkezésre bizonyítottan hatékony kezelés ezen mellékhatás megelőzésére/kezelésére, ezért a szövődmény prevenciója, korai felismerése és a daganatellenes terápia időben történő módosítása különösen nagy jelentőségű. A daganatellenes kezelés következtében létrejött neuropathia diagnosztikájának egységesítésével, megelőzésével és kezelésével kapcsolatos klinikai vizsgálatok mellett a károsodás patomechanizmusának, genetikai hátterének feltárását célzó alapkutatások folytatása is szükséges.

Munkánk során áttekintjük a daganatellenes kezelés indukálta neuropathia pathomechanizmusát, diagnosztikáját és javaslatot teszünk egy új, (a már meglevő kérdőívek elemeit felhasználó) egyszerű kérdőív használatára, mely hangvillavizsgálattal kiegészítve segíti a neuropathia diagnózisának gyors, betegágy melletti felállítását. Ezen túlmenően kitérünk a szövődmény megelőzésének és kezelésének új lehetőségeire és rámutatunk a jelenlegi kutatási irányokra. Ezek eredményeképpen a jövőben a kemoterápia indukálta neuropathiával szembeni (gyógyszeres és nem gyógyszeres) fegyvertárunk bővülése várható.

Restricted access

Az időskori maculadegeneráció (AMD) létrejöttében és későbbi alakulásában kulcsszerepe van az endotheldiszfunkciónak (ED). Az endothelfunkció-zavarra, illetve annak következményes kóros működésbeli, strukturális és anyagcsere-elváltozásaira különböző gyógyszerek (ACE-inhibitorok, AR-blokkolók, statinok, acetilszalicilsav, trimetazidin, harmadik generációs béta-blokkolók) kedvező hatással vannak. Az ED kedvező befolyásolásának, sikeres kezelésének jótékony hatása az idült vascularis, cardiovascularis betegségekben ma már evidencia. Az ACE-gátlók, az AR-blokkolók és a statinok helyreállítják az oxidatív stressz (OS) indukálta ED-ben a felborult egyensúlyt a vasoconstrictorok és vasodilatatorok, a növekedési faktorok és azok gátlói, a proinflammátorok és antiinflammátorok, valamint a prothromboticus és fibrinolitikus tényezők között. Gátolják az OS kifejlődését, illetve káros hatásainak kialakulását. Az AT 1 -receptor-blokkoló telmisartan ráadásul a peroxiszómaproliferátor-aktivált receptor-gammát (PPARγ) működésbe hozva, a chorioidealis neovascularisatio (CNV) kifejlődését (is) gátolja, a CNV-t klinikailag előnyösen befolyásolja, javítja. A thrombocyta-antiaggregációs pleiotrop hatású aszpirin az endothel nyugalmi állapotának helyreállításában hatásosan közreműködik, a trimetazidin pedig segít normalizálni, helyreállítani az elégtelenül funkcionáló szervszövet kóros anyagcserestátusát. A harmadik generációs béta-blokkoló carvedilol, nebivolol, valamint a peroxiszómaproleferátor-aktivált receptor-gamma- (PPARγ-) agonista pioglitazon és rosiglitazon vascularis protektív hatásaikat éppen mitochondrialis antioxidáns effektusaik révén fejtik ki. Mivel a humán érrendszer egységes, egylényegű, konszubsztanciális, az ED-ben kedvezően ható gyógyszerek a szem, illetve a retina ereiben is előnyösen hatnak. A fentiek alapján logikus a feltevés, hogy elsődleges és másodlagos prevenciós tevékenység részeként adjunk ilyen gyógyszereket 1. azoknak, akiknek nincs ugyan maculadegenerációjuk, de fennállnak az ED-t indukáló AMD-s [és cardiovascularis (CV)] rizikótényezők, és 50 évesek elmúltak; 2. azoknak a betegeknek – a másik szem maculadegenerációs károsodásának kialakulását megelőzendő –, akiknél egyoldali AMD-t állapítottak meg; 3. végül azoknak – a rosszabbodás kivédése és az esetleges javulás reményében –, akiknél mindkét szemen maculadegenerációt diagnosztizáltak. Emellett természetesen törekedjünk az OS-t és konszekutív ED-t indukáló maculadegenerációs (és CV) rizikótényezők teljes kiiktatására.

Restricted access

Három évvel ezelőtt kontinentális vezérelveket tettek közzé, amelyek a differenciált, kis kockázatú pajzsmirigyrákos betegek kezelésével és nyomon követésével foglalkoznak. Ezek az anyagok összegzik a változásokat és az új ajánlásokat. A nagy kockázatú betegeken más protokollt kell alkalmazni. A nyaki ultrahang fontos szerepet játszik a differenciáldiagnózisban és a kiújulások felderítésében. Az összefoglaló néhány új ultrahangos módszert is tárgyal. Az FDG-PET segít megoldani azoknak a betegeknek a problémáját, akiknél a szérum tireoglobulinszintje emelkedett, de a radiojódszken negatív volt. Az utóbbi években jelentősen bővültek ismereteink a pajzsmirigyrák patomechanizmusáról. A karcinogenezisben genetikus eltérések gyakran detektálhatók. Molekuláris módszerekkel a vékonytű-biopsziás aspirátumból a genetikus eseményeket ki lehet mutatni, és ez nemcsak a diagnózis, hanem a kezelés és a prognózis szempontjából is fontos. A diagnosztikus egésztest-szken helyett a terápia utánit részesítjük előnyben, bár a nagy kockázatú esetekben a diagnosztikus szken is hasznos információkat adhat. A pajzsmirigyrák elsődleges terápiája a megfelelő műtét: totális thyreoidectomia és nyirokcsomó-dissectio (ha szükséges) vagy kiválasztott esetekben a limitált műtét. Manapság a „radioguided” műtét javíthatja az eredményeket. A radiojódos rest ablatio biztonságos és hatékony a műtét kiegészítésében, csökkenti a relapsusok számát és hosszabb túlélést eredményez. Radiojód-kezelés előtt a tirotropin növelésére a pajzsmirigyhormon-megvonás vagy a rekombináns humán tireotropinstimuláció szolgál. A két módszer azonos hatékonyságú, de az exogén stimulációnál a vérdózis alacsonyabb, elkerülhető a hypothyreoid állapot és megmarad az életminőség. Amikor a tumorsejtek elvesztik fiziológiás funkciójukat, dedifferenciáció következik be. Ilyen esetekben terápiás cél a differenciált sejt néhány funkciójának, így a jódfelvétel, a peroxidáz és tireoglobulin-képzés reaktiválása. Ennek terápiás lehetőségeit tárgyaljuk. A jódfelvétel visszaállítása lehetővé teszi az izotópkezelést. Mostanáig csekély érdeklődés volt új gyógyszerek kifejlesztésére a pajzsmirigyrák kezelésében. A tumorsejtek biológiájának jobb megértése azonban paradigmaváltást okozott, és a nagy kockázatú betegek számára is terápiás lehetőségek nyíltak meg. Ezek a gyógyszerek már klinikai kipróbálás alatt állnak és hatékonyabbak, mint a korábbi citotoxikus ágensek. Az előrehaladott pajzsmirigyrák modern kemoterápiája valószínűleg már a közeljövőben eredményes lesz. Orv. Hetil., 2011, 152, 163–170.

Restricted access

Endokrinológiai tényezők és metabolikus folyamatok szerepe az élettartam szabályozásában

Role of endocrinological factors and metabolic processes in regulating life-span

Orvosi Hetilap
Authors: Tamás Halmos and Ilona Suba

Összefoglaló. Az emberek a lehető leghosszabb ideig akarnak élni, jó egészségben. Ha kiküszöbölnénk a kedvezőtlen külső körülményeket, a várható élettartam meghaladhatná a 100 évet. A 20. és 21. században a jóléti társadalmakban a várható élettartam jelentősen megnőtt, így Magyarországon is. Az áttekintett irodalom alapján megvizsgáltuk, hogy a genetika és az öröklődés mellett milyen endokrinológiai és metabolikus tényezők játszanak szerepet az élet meghosszabbításában. Megvizsgáltunk minden endogén tényezőt, amely pozitívan vagy negatívan befolyásolhatja az életkorral összefüggő betegségeket (Alzheimer-kór, szív- és érrendszeri betegségek, rák) és az élettartamot. Kiemeltük a hyperinsulinaemia, az inzulinrezisztencia, a metabolikus szindróma öregedést gyorsító hatását, az inzulinszerű növekedési hormon-1 ellentmondásos szerepét, valamint az élet meghosszabbításában részt vevő, újabban felfedezett peptideket, mint a klotho és a humanin. Ismertettük a mitochondriumok szerepét az élettartam meghatározásában, bemutattuk a mitohormesis folyamatát és annak stresszvédő funkcióját. Bemutattuk a rapamicin célszervét, az mTOR-t, amelynek gátlása meghosszabbítja az élettartamot, valamint a szirtuinokat. Kitértünk az autophagia folyamatára, és ismertettük a szenolitikumok szerepét az öregedésben. Az időskori autoimmunitás csökkenése hozzájárul az élettartam rövidüléséhez, utaltunk a thymus koordináló szerepére. Kiemeltük a bélmikrobiom fontos szerepét az élettartam szabályozásában. Hivatkoztunk a „centenáriusok” megfigyeléséből nyert humánadatokra. Megvizsgáltuk, milyen beavatkozási lehetőségek állnak rendelkezésre az egészségben tölthető élettartam meghosszabbításához. Az életmódbeli lehetőségek közül kiemeltük a kalóriabevitel-csökkentés és a testmozgás jótékony szerepét. Megvizsgáltuk egyes gyógyszerek feltételezett hatásait. Ezek közé tartozik a metformin, az akarbóz, a rezveratrol. E gyógyszerek mindegyikének hatása hasonló a kalóriamegszorításéhoz. Nincs olyan „csodaszer”, amely igazoltan meghosszabbítja az élettartamot emberben. Egyes géneknek és génmutációknak jótékony hatásuk van, de ezt környezeti tényezők, betegségek, balesetek és más külső ártalmak módosíthatják. Kiemeljük az elhízás, az alacsony fokozatú gyulladás és az inzulinrezisztencia öregedésre gyakorolt gyorsító hatását. A metabolikus szindróma elterjedtsége miatt ez jelentős népegészségügyi kockázatot jelent. Az inzulin, a növekedési hormon és az inzulinszerű növekedési faktorok hatásainak értékelése továbbra is ellentmondásos. Az egészséges, szellemileg és fizikailag aktív életmód, a kalóriacsökkentés mindenképpen előnyös. Az életet meghosszabbító szerek értékelése még vitatott. Orv Hetil. 2021; 162(33): 1318–1327.

Summary. People want to live as long as possible in good health. If we eliminate the unfavorable external conditions, the life expectancy could exceed 100 years. In the 20th and 21th centuries, life expectancy in welfare societies increased significantly, including in Hungary. Based on the reviewed literature, we examined what endocrinological and metabolic factors play a role in prolonging life in addition to genetics and inheritance. We examined all endogenous factors that can positively or negatively affect age-related diseases (Alzheimer’s disease, cardiovascular disease, cancer) and longevity. We highlighted the aging effects of hyperinsulinemia, insulin resistance, metabolic syndrome, the controversial role of insulin-like growth factor-1, and more recently discovered peptides involved in prolonging lifespan, such as klotho and humanin. We described the role of mitochondria in determining longevity, we demonstrated the process of mitohormesis and its stress-protective function. We presented the target organ of rapamycin, mTOR, the inhibition of which prolongs lifespan, as well as sirtuins. We covered the process of autophagy and described the role of senolytics in aging. The decrease in autoimmunity in old age contributes to the shortening of life expectancy, we referred to the coordinating role of the thymus. We highlighted the important role of intestinal microbiome in the regulation of longevity. We referred to human data obtained from observations on “centenarians”. We examined what intervention options are available to prolong healthy life expectancy. Among the lifestyle options, we highlighted the beneficial role of calorie reduction and exercise. We examined the putative beneficial effects of some drugs. These include metformin, acarbose, resveratrol. The effect of each of these drugs is similar to calorie restriction. There is no “miracle cure” that has been shown to prolong life-span in humans. Some genes and gene mutations have beneficial effects, but this can be modified by environmental factors, diseases, accidents, and other external harms. We highlight the accelerating effects of obesity, low-grade inflammation, and insulin resistance on aging. Due to the prevalence of metabolic syndrome, this poses a significant risk to public health. The assessment of the effects of insulin, growth hormone, and insulin-like growth factors remains controversial. A healthy, mentally and physically active lifestyle, calorie reduction is definitely beneficial. The evaluation of life-prolonging agents is still controversial. Orv Hetil. 2021; 162(33): 1318–1327.

Restricted access

23 42 Dani Gy., Márk L., Nagy E. és mtsai: Szekunder prevenciós gyógy­szerek alkalmazása szívinfarktust túlélt betegek körében. Cardiol. Hung., 2006, 36

Restricted access

Héjj, G. (2012): A 2012. évi változások tapasztalatai a reumatológiai biológiai terápiás gyógyszerek rendelésében. IME 9(5): 18–19. Héjj G. A 2012. évi változások tapasztalatai a

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Boglárka Eisingerné Balassa, Tímea Csákvári, and István Ágoston

About the price of drugs. [A gyógyszerek áráról.] Magyar Gyógyszergyártók Országos Szövetsége, Budapest, 2009. [Hungarian] 16 Gulácsi L, Dávid T

Open access