Search Results
1 About Ferenc Hunyadi Except for a few anecdotes, almost nothing is known about Ferenc Hunyadi. According to Péter Bod, he was „jó Deák’s mind szép tudományu Orvos Doktor” [a notable scholar [doctor?] in both Latin and medicine], who also had a
associated with banquets and private feasts. In P. Tebt. III.2 894 recto, fr. 2, col. I l. 9, mention is made that one λύχνος would be used during a club banquet to be held at the home (store?) of Menoites. 48 From the trilingual (Latin
history was not very lively. The main reason for this may be that his most important works, the Confessions (Confessio peccatoris) and the Memoirs, were written in Latin and French. 1 Recently, however, there has been a renewed interest in these texts
can primarily rely on Latin charters that also include vulgar (Hungarian) language elements (mostly toponyms and personal names). These charters make up the first remnants of Hungarian written culture using Latin script. They include founding charters
, largely Latin-based grammar tradition: (a) infinitives : (obligatory) arguments of modal, phasal, volitional etc. verbs; (b) participles : adjective-like modifiers of nouns; (c) gerunds, gerundives, verbal adverbs or converbs: free modifiers of verbs
locates an event (E) with respect to the speech moment (S) in a direct way, as either anterior (E < S 2 , i.e. past), simultaneous (E = S, i.e. present) or posterior (E > S, i.e. future). 3 The Latin perfect indicative, as it is commonly used in
Tanulmányunkban három XV. századi humanista költő bukolikus költeményeit vizsgáljuk. Caspar Tribrachus, Baptista Mantuanus és Faustus Andrelinus eclogáiban szembetűnő mind a műfaj eszményítő tájábrázolásától merőben eltérő realista ábrázolásmód, mind pedig a római szatíra hatása. Noha Mantuanus esetében számos allúzióra már kortárs magyarázója, Jodocus Badius is fölhívta a figyelmet, az újabb szakirodalomban a szatíraköltőktől, elsősorban Persiustól és Iuvenalistól származó átvételeknek — a nyilvánvalóan Iuvenalis ihlette V. ecloga kivételével — nem tulajdonítanak kitüntetett jelentőséget. A következőkben tehát e hatás részletesebb föltérképezésére teszünk kísérletet. Vizsgáljuk a szatíra hatását az eclogák képi világában, szókincsében, külön figyelmet fordítunk a szatíraköltőktől származó, ámde idillikus színezetű képek imitációira, majd a kettős imitációra hozunk példákat, ahol is a szatírából származó átvételek Vergilius egy-egy klasszikus szöveghelyének parodizálására szolgálnak. Megkíséreljük kimutatni, hogy a Mantuanus eclogáiban kulcsszerepet játszó Umber alakjának megformálásában mind a Iuvenalisnál szereplő Umbricius, mind a középkori Iuvenalis-kommentárok fontos szerepet játszottak. Ezt követően a két műfaj rokoníthatóságának műfajelméleti hátterét vesszük szemügyre. Amellett érvelünk, hogy a szatíra meghatározó szerepet játszott a bukolika új, ábrázolásmódjában realista, intenciójában didaktikus változatának létrejöttében.
The she-wolf with the twins, Romulus and Remus, was identified as a symbol of Rome by both the Romans themselves and nations under the Roman rule. In this essay I will discuss the Lupa Romana in Roman provincial art. I will present various visual representations of the she-wolf both in the public use and in objects related to private life, and analyze the she-wolf’s symbolic meaning.The Lupa Romana was an iconic scene that was not used randomly in provincial art. It represented in the first place the idea of romanitas, being Roman. In some cases the use of the symbol could have been in consequence of instructions from Rome itself or from provincial authorities that depended on Rome, but in most cases the motif was used by the inhabitants of the provinces themselves. It can be seen as an expression of loyalty to Rome and the emperor, but at the same time the message could have been directed to other members of the community, too. As romanitas was associated with higher social status, the she-wolf motif in the decoration of one’s house or gravestone could be seen as self-aggrandizement.
Az orientalista W. Fauth idézett írásainak és az Encyclopaedia Iranica idevágó címszavainak (Bâg, Farrah, Garden) ismeretében a keleti paradicsom-elképzelések európai elterjedésének egynehány mozzanatát próbáltuk nyomon követni a homérosi Alkinoos kertjétől és Posilipótól (Pausilypum < Παψσιλψπ ων) Sanssouciig és Mozartig (Il re pastore).
„Mozdulatlan (érinthetetlen) béke?” Ambivalens szókapcsolat, ha a béke-eszmény császárkori megítélésére gondolunk. Vajon az Aeneis minden olvasója számára teljességgel magától értetődött-e, hogy Aeneas késői unokái ne habozzanak virtusuk „tettekben megnyilvánuló kiteljesítésével”? (Aen. VI 808.) Az a bizonyos cupido proferendi imperii - minden áron! - aligha tekinthető „meggyőző politikai vezérelvnek” (E. Koestermann). És ha nincs is mód a virtus gyakorlására, és bele kell törődni a béke „érinthetetlenségébe”? A pax Romana-t nemcsak Seneca „diszkreditálta”; mások sem ítélték vitathatatlannak. A tárgyalt szöveghelyek Tacitus gondolatvilágának megközelítésében is segítenek.
