Search Results

You are looking at 141 - 150 of 227 items for :

  • "daganatok" x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: Veronika Sági, László Herszényi, Zsolt Tulassay, and Beáta Gasztonyi

A statinok tumorképződésre gyakorolt gátlóhatása állatkísérletekben és humán daganatsejtvonalakkal végzett vizsgálatok során többféle emésztőrendszeri tumor esetében is igazolódott. A statinok kemopreventív hatásmechanizmusa még nem teljesen tisztázott, de a megnövekedett oxidatív stressz, a fokozott autofágia, a pro- és antiproliferatív fehérjék expressziójának megváltozása és a sejten belüli jelátviteli útvonalak befolyásolása szerepet játszik. A nagy esetszámú, randomizált klinikai tanulmányok egyelőre nem igazolták a kísérletes adatok alapján várt eredményeket. Jelen összefoglaló célja, hogy bemutassa a statinok kemopreventív szerepéről eddig megjelent irodalmi adatokat az egyes emésztőrendszeri daganatok vonatkozásában. A klinikai vizsgálatok eredményei alapján elmondható, hogy 10–20 mg/nap dózisú statin esetén nem vagy csak minimális tumorprotektív hatás észlelhető. Hidrofil statinok esetén nincs, hidrofób statinoknál azonban szignifikáns a kemopreventív hatás. 30–40 mg/nap dózisban történő, hosszan tartó szedés hatásairól kevés adat áll rendelkezésre. A statinok hatásának hosszú távú vizsgálata – vegyülettípus és dózis szerint alcsoport-analízist végezve – valamennyi emésztőrendszeri daganat esetében szükséges a későbbiekben. A statinokkal történő kemoprevenció nem része a mindennapi orvosi gyakorlatnak. A statinok kemopreventív céllal történő alkalmazása nem helyettesítheti a rendszeres onkológiai szűrést és követést. Orv. Hetil., 2014, 155(18), 687–693.

Open access

Absztrakt

A petefészek felszíni hámtumorainak mintegy 15–20%-a tartozik a borderline (vagy atípusosan proliferáló, ill. alacsony malignitási potenciálú) csoportba, és összességében 5–7% a mucinosus borderline tumorok előfordulási gyakorisága, a második leggyakoribb típus a serosus borderline tumorok után. A borderline tumorok komoly diagnosztikus és terápiás nehézséget jelentenek a patológus ill. a klinikus számára egyaránt. E daganatok mind szövettani megjelenésükben, mind prognózisukat tekintve köztes helyet foglalnak el a jóindulatú cystadenomák és a carcinomák között. Gyakran fertilis korban lévő nők betegsége indolens lefolyással. A prognózis jó, de a hagyományos kemoterápiával szemben rezisztensek. A legfőbb nehézséget az intraepithelialis carcinoma, a mikroinvázió és az expanzív invázió diagnosztizálása, a primer borderline tumorok colorectalis adenocarcinomák petefészekáttétjétől való elkülönítése okozza. Az Intézetünkben 2000 és 2008 között mucinosus borderline tumornak diagnosztizált 11 esetet újra átnéztük. Közülük 8 eset intestinalis típusú, a maradék 3 eset cervicalis (Müller-cső differenciációjú) típusú volt. 5 esetben lehetett intraepithelialis carcinomát és 5 esetben mikroinváziót találni. Munkánkban e diagnosztikus nehézségeket foglaljuk össze saját tapasztalataink és az irodalmi adatok alapján, néhány szóban kitérve a peritonealis és ovarialis pseudomyxomára.

Restricted access

Bevezetés: A Gleason-gradingrendszer jelenleg a legáltalánosabban elterjedt és ajánlott osztályozás prosztatakarcinóma esetében. Célkitűzés: A szerzők célja a Gleason-osztályozás reprodukálhatóságának felmérése, a patológusok közötti egyetértés vizsgálata volt prosztata-tűbiopszás mintákon. Módszer: 23 patológus vizsgált meg 37 prosztatakarcinómát tartalmazó biopsziás mintát hematoxilin-eozinnal festett metszetekben. A Gleason-pontszámokat (score) négy kategóriába sorolták (2–4, 5–6, 7 és 8–10). A vizsgálók közti egyetértés meghatározására kappa-statisztikát használtak. Eredmények: Az összes vizsgálóra vonatkoztatva, a Gleason-pontszámok alapján kialakított kategóriákba történő besorolás reprodukálhatóságát jellemző kappa-érték 0,49 volt. Az egyes kategóriákra és az összes vizsgálóra vonatkoztatva a legkisebb egyetértést (kappa = 0,15) a jól differenciált karcinómáknál, a legnagyobbat (kappa = 0,65) pedig a rosszul differenciált rákoknál találták. Következtetések: Az eredmények alapján a Gleason-pontszám (score) meghatározása a részt vevő magyar patológusok között mérsékelten reprodukálhatónak bizonyult. A különböző kappa-értékek a daganatok differenciáltságának megfelelően változtak, az irodalmi adatoktól lényegében nem tértek el. A reprodukálhatóság növelése érdekében célzott továbbképzés bevezetése mérlegelendő, ami a leletezés minőségének javulását eredményezhetné. Orv. Hetil., 2013, 154, 1219–1225.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zoltán Langmár, Máté Mátrai, Ferenc Bánhidy, and Sándor Csömör

A modern, kombinált onkoterápiás módszerek egyre jobb túlélési eredményeket és életminőséget biztosítanak, ezért várhatóan mind nagyobb számban lesznek olyan páciensek, akik a reproduktív funkciók megőrzésének igényével lépnek fel. Több módszer áll rendelkezésünkre, amellyel biztosítható a termékenység az onkoterápia kapcsán. Annak ellenére, hogy az eljárások többsége még kísérleti stádiumban van, és a hatékonyságuk, valamint biztonságosságuk nem pontosan meghatározott, a fertilitás megőrzésének lehetőségei mindenképpen ígéretesek. A szervezeten kívüli megtermékenyítés és az embriók krioprezervációja kidolgozott eljárás, de kivitelezése késlekedést okoz az onkoterápia megkezdésében, ami bizonyos ráktípusok esetében kockázatos lehet. Emellett a magas ösztrogénszinteket eredményező petefészek-stimulációs kezelések ellenjavalltak ösztrogénfüggő daganatok fennállása esetén. Az érett petesejtek krioprezervációját követően, intracitoplazmatikus spermiuminjekció segítségével végzett in vitro fertilizáció kivitelezhető lehet, de alkalmazhatósága korlátozott az alacsony sikerességi arány miatt. A petefészekszövet fagyasztással történő konzerválására és sikeres autotranszplantációjára vonatkozó klinikai tanulmányok ismertek. A fagyasztás/felolvasztás folyamán alkalmazott korszerű technológiák eredményei egyre ígéretesebbek. Ennek ellenére egyelőre még csak egy élveszülésről számoltak be a módszer alkalmazását követően. Ez az eljárás a közeljövőben alkalmas lehet a pubertás előtti életkorban levő nőbetegeknél a későbbi termékenység biztosítására. A petefészekszövet krioprezervációja és transzplantációja azonban egyelőre még kísérleti eljárásnak tekintendő, és további evidenciák szükségesek az eljárás hatékonyságára és biztonságára vonatkozóan.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Éva Orosz, Katalin Gombos, Péter Révész, István Kiss, József Pytel, Imre Gerlinger, and István Szanyi

Bevezetés: A mikro-RNS-ek a gének szabályozásán keresztül szerepet játszanak a daganatok kialakulásában. Célkitűzés: A szerzők a „cancer field” elmélet tükrében nemcsak magát a tumoros folyamatot, hanem annak környezetét is vizsgálva igyekeztek feltérképezni a meso- és hypopharynxlaphám-carcinomák mikro-RNS-mintázatát. Módszer: A szerzők által kidolgozott térképbiopsziás (1.: tumor, 2.: tumortól 1 cm-re, 3.: 2 cm-re és 4.: 3 cm-re) mintavételt követően 13 friss fagyasztott szövetből real-time quantitative polimeráz láncreakciós módszerrel határozták meg a mikro-RNS-expressziót. Eredmények: A miR-221 csak mesopharynxszövetekben, míg a miR-21, miR-143 és miR-155 hypopharynxdaganatokban mutatott szignifikánsan magasabb expressziót. A tumoros és a hozzá közeli mikroszkóposan ép szövet mikro-RNS-mintázata hasonló volt, míg a távoli ép szöveteké eltért a tumortól. Következtetések: A szerzők a mikro-RNS-expressziós mintázat alapján sikeresen különítették el a hypopharynx- és mesopharynxdaganatokat, valamint a tumor környéki szöveteket. A módszer jövőbeni jelentőségét az adja, hogy betekintést enged a szövetek epigenetikus szabályozásába, így a tumoros folyamat olyan korán fellelhető, amikor a sejt még fenotípusosan ép. Orv. Hetil., 2014, 155(27), 1063–1070.

Restricted access

Absztrakt

A petefészek-daganatok mintegy 15–20%-a tartozik a borderline csoportba (más néven atípusosan proliferáló tumor vagy alacsony malignitási potenciálú carcinoma). E tumorok diagnosztikája és kezelése sok problémát okoz a patológusok és klinikusok számára egyaránt. A borderline tumorok gyakran reproduktív korban lévő, fiatal nőkben alakulnak ki, jó prognózisúak, a betegség lefolyása indolens, de a hagyományos kemoterápiával szemben rezisztensek. A borderline tumorok különböző szöveti típusai közül a leggyakrabban a serosus borderline tumorok fordulnak elő, a nőgyógyászati patológiában a legtöbb diagnosztikai és differenciáldiagnosztikai problémát okozva. Intézetünkben 2000 és 2008 között 30 esetben diagnosztizáltunk serosus borderline tumort. 13 esetben típusos borderline tumor volt, 7 esetben mikropapilláris borderline tumort láttunk, 2 esetben mikroinvázióval és a maradék 8 esetben a borderline tumor jól differenciált serosus carcinomával kombinálódott. A 22 borderline tumoros esetből 17 esetben I-es stádiumú, a petefészekre, vagy petefészkekre lokalizálódó daganatról volt szó, a maradék 5 esetben nem-invazív implantátumok voltak a hasüregben. A jól differenciált serosus carcinomák mellett nem-invazív implantátumokat (3 eset) ill. invazív implantátumokat, metasztázisokat találtunk. A petefészek serosus borderline tumorainak fő diagnosztikai problémája a mikropapilláris mintázat értékelése, a mikroinvázió meghatározása és észlelése, a pseudo-borderline mintázatú jól differenciált serosus carcinomától való elkülönítés mellett az extraovariális manifesztációk, implantátumok dignitásának meghatározása. Munkánkban e főbb diagnosztikus problémákat tárgyaljuk saját tapasztalataink ill. a szakirodalom adatai alapján.

Restricted access

A D-vitamin élettani hatása több, mint a kalcium- és csontanyagcsere szabályozása. Szerepe van – többek között – a tumorgenezis gátlásában, sok daganatféleség esetében pedig kemopreventív szer is. Pluripotens, para- és autokrin szteroidhormon, melynek szintézisére az emberi szervezet maga is képes. Sok epidemiológiai adat támasztja alá a D-vitamin daganatellenes hatását: az egyenlítőtől távolodva az emlő-, prosztata- és vastagbéldaganatok incidenciája nő. Ezt követően sejt- és állatkísérletek támasztották alá a D-vitamin sejtproliferációt gátló és sejtdifferenciációt serkentő hatását. Klinikai vizsgálatok leginkább a prosztata- és vastagbéldaganatok esetében történtek és találtak meggyőző összefüggést az alacsony D-vitamin-szint és a daganatok előfordulása között. In vitro és in vivo is igazolták, hogy daganatos sejtekben a D-vitamin-kezelés sejtdifferenciációt, sejtciklusleállást, ill. apoptózist indukál. A legújabb eredmények szerint számos szövetben lokálisan is van D-vitamin-képződés, mely a malignus fenotípus kialakulásával és a sejtek dedifferenciálódásával egyre csökken, sőt evvel párhuzamosan a D-vitamin lebontásáért felelős 24α-hidroxiláz enzim aktivitásának lokális növekedése is megfigyelhető. Mindezen eredmények alapján biztató, immár klinikai fázis 1 és 2 vizsgálatok is rendelkezésre állnak szelektív, lokálisan ható 24α-hidroxiláz-gátlókkal több daganatféleség – akár elsővonalbeli – kezeléseként. Jelenleg azonban az egyik legfontosabb feladat hazánk lakossága súlyos D-vitamin-hiányának felszámolása. Magyar Onkológia 54: 303–314, 2010

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Márta Kovács, Péter Pák, Gábor Pák, and János Fehér

A vékonybélben alakul ki az összes gastrointestinalis tumor 3-6%-a és a gastrointestinalis rosszindulatú tumorok 1-2%-a. Gyakrabban fordulnak elő férfiaknál, mint nőknél, és a gyakoriság csúcsa az 50–60. életév közé esik. Az eddigi epidemiológiai vizsgálatok alapján leggyakrabban adenocarcinomák, carcinoid tumorok, lymphomák és stromatumorok alakulnak ki primeren a vékonybélben. A tumorok hisztológiai típusától függetlenül klinikai megjelenésükben azonosak. A benignus tumorok 50%-a aszimptomatikus, és mellékleletként sectio során derül csak fény jelenlétükre. Ezzel szemben a malignus daganatok 80%-a tünetképző. A vékonybél rosszindulatú daganatainak prognózisa igen rossz, mert a diagnózis felállításakor már 45-75%-ban áttétet képeznek, és a műtéti beavatkozás időpontjában 20-50%-uk irreszekábilis. A késői diagnózis oka egyrészt a korai tünetek aspecifikussága, másrészt a hagyományos radiológiai és endoszkópos módszerekkel a teljes vékonybél vizualizálásának korlátozott volta. A kapszulás endoszkópia forradalmasította a vékonybél-diagnosztikát, mert segítségével lehetővé vált a teljes vékonybél noninvazív, fájdalmatlan vizsgálata. A tumordiagnosztikában a kapszulás endoszkópia kellő időben történő alkalmazása esetén számos, alacsony diagnosztikus értékű és költséges vizsgálat takarítható meg. Az eddig elvégzett vizsgálatok alapján a vékonybéltumorok prevalenciája magasabb, mint ahogy ezt a korábbi epidemiológiai vizsgálatok alapján becsülték. Az új módszer korai diagnózist és definitív terápiát eredményez, és ezzel a betegek túlélése jelentősen javulhat.

Restricted access

A neuroendokrin tumorok prevalenciája lassú kórlefolyásuk következtében, alacsony incidenciájuk ellenére, magas. A szerzők osztályán 2008. július 1. és 2013. július 1. között 56 beteget vizsgáltak jól, illetve közepesen differenciált neuroendokrin tumor miatt; közülük 39 áttétes daganatos beteget részesítettek kezelésben, 17 beteg a daganat műtéti eltávolítása után a követésen kívül nem igényelt kezelést. Az áttétes betegek mindegyike tartós hatású octreotidkezelésben részesült; a további terápiás lehetőségeket a daganatok kiindulási helye, differenciáltsági foka, Ki-67-indexe, valamint a szomatosztatinreceptor, illetve metajód-benzil-guanidin szcintigráfia eredménye szabta meg. A szerzők részletesen ismertetik egy metasztatikus középbél carcinoid tumoros betegük kórtörténetét, akinél tartós hatású octreotidot és peptidreceptor radionuklid terápiát alkalmaztak. A kezelés a carcinoid szindróma tüneteinek megszűnésén túl objektív tumorválaszt is kiváltott. Az eset megerősíti, hogy a tartós hatású octreotid és peptidreceptor radioterápia metasztatikus középbél-eredetű neuroendokrin tumoros betegekben jó életminőséget és hosszú túlélést biztosíthat. Orv. Hetil., 2014, 155(5), 194–198.

Restricted access

Bevezetés: A több mint negyedszázada ugyanazon egykörzetes községben dolgozó szerző az 1987 és 1999 közötti vizsgálati periódusban a daganatos halálozásnak az alkohollal kapcsolatos halálozással összefüggő hányadát férfiak körében 50%-nak, nők körében 7,9%-nak találta. Célkitűzés: A szerző célként tűzte ki a halálozás e két meghatározó tényezőjének hosszabb távú nyomon követéséhez és elemzéséhez a halálozási mutatók ismételt felmérését a 2000 és 2011 közötti időszakra vonatkozóan. Módszer: Az elhunyt betegek valamennyi fontos előzményi adatát összefoglaló háziorvosi halotti epikrízisekbe tömörítette és a halálokok kiválasztásakor ezeket döntő súllyal vette figyelembe. Eredmények: A vizsgált 12 év alatt a szerző úgynevezett „tisztított praxislakossága” körében 326 ember halt meg (167 férfi, 159 nő). Bár a részeredményeket tekintve is jelentős átstruktúrálódás következett be a daganatos és alkoholos halálozási kategóriákon belül, és ezek összes halálozáson belüli aránya is megváltozott (az alkohollal kapcsolatos halálozásé számottevően csökkent, míg a daganatos halálozásé kisebb mértékben nőtt), az újabb vizsgálati periódusban a daganatos halálozásnak alkohollal kapcsolatos hányada mindkét nemben nőtt (a férfiak körében 60%-ra, a nők körében 9,1%-ra). Következtetés: Legfőbb epidemiológiai következtetésként megerősítést nyert, hogy a daganatos betegségek megelőzésének, különösen bizonyos lokalizációjú daganatok mint halálokok csökkentésének egyik kulcskérdése – megkülönböztetetten a férfiak körében – az alkoholabúzus visszaszorítása. Orv. Hetil., 2013, 154, 700–706.

Restricted access