Search Results

You are looking at 141 - 150 of 193 items for :

  • "gyógyszerek" x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All

: Szekunder prevenciós gyógyszerek alkalmazása szívinfarktust túlélt betegek körében. Cardiol. Hung., 2006, 36 , 26–31. Nagy E. Szekunder prevenciós gyógyszerek alkalmazása

Restricted access

23 42 Dani Gy., Márk L., Nagy E. és mtsai: Szekunder prevenciós gyógy­szerek alkalmazása szívinfarktust túlélt betegek körében. Cardiol. Hung., 2006, 36

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Boglárka Eisingerné Balassa, Tímea Csákvári, and István Ágoston

About the price of drugs. [A gyógyszerek áráról.] Magyar Gyógyszergyártók Országos Szövetsége, Budapest, 2009. [Hungarian] 16 Gulácsi L, Dávid T

Open access

. 2011 148 131 138 http://www.webbeteg.hu/cikkek/jogi_esetek/1385/generikus-kontra-originalis-gyogyszerek [Hungarian

Restricted access

–724. Bénézet, J. P.: Wine and alcohol in apothecaries’ shops during the Middle Ages in Southern countries. Rev. Hist. Pharm., 2001, 49 , 477–488. Józsa, L.: Drugs and pharmaceutics in Byzantium [Gyógyszerek és

Restricted access

az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerek farmakovigilanciájáról.] Available from: https://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=a1200015.emm (accessed: July 24, 2017). [Hungarian]

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: László Lakatos, Zsófia Czeglédi, Gyula Dávid, Zsófi Kispál, Lajos S. Kiss, Károly Palatka, Tünde Kristóf, Tamás Molnár, Ágnes Salamon, Pál Demeter, Pál Miheller, Tamás Szamosi, János Banai, Mária Papp, László Bene, Ágota Kovács, István Rácz, and Péter László Lakatos

Az utóbbi évek tanulmányai a komplementer és alternatív gyógymódok (CAM) egyre gyakoribb alkalmazásáról tudósítanak gyulladásos bélbetegségben (IBD). Ugyanakkor az is egyre nyilvánvalóbb, hogy a betegek jelentős hányada nem tartja be az orvos előírásait. A tanulmány célja a terápiás nonadherencia és a CAM-alkalmazás gyakoriságának felmérése volt hazai IBD-betegekben. Módszer: multicentrikus vizsgálatban 655 IBD-beteg [Crohn-beteg (CD): 344, átlagos életkor: 38,2 (SD 12,9) év; colitis ulcerosa (UC): 311, átlagos életkor: 44,9 (SD 15,3) év] töltött ki a szokásos szakorvosi vizit során a demográfiai adatokra, gyógyszer-adherenciára és CAM-ra vonatkozó kérdőívet. A klinikai adatokat a kezelőorvos egészítette ki a betegdokumentáció alapján. Amennyiben a beteg az előírt gyógyszerek több mint 80%-át bevette, adherensnek tekintettük. Eredmények: a betegek által önként jelzett nonadherencia (CD: 20,9%, UC: 20,6%) és CAM (CD: 31,7%, UC: 30,9%) használata CD-ben és UC-ben nem tért el. A nonadherencia leggyakoribb okai: feledékenység (47,8%), túl sok/feleslegesnek gondolt gyógyszer (39,7%), mellékhatásoktól való félelem (27,9%), túl gyakori adagolás. A CAM leggyakoribb formája a gyógytea (47,3%), a homeopátia (14,6%), a speciális diéta (12,2%) és az akupunktúra (5,8%) volt. CD-ben a betegségtartam, az utolsó vizittől eltelt idő, az alacsonyabb iskolázottsági szint és a megelőző műtétek voltak a nonadherenciára hajlamosító tényezők. Az alternatív módszerek használata fiatalabb életkorban, magasabb iskolázottsági szint és immunszuppresszív szer szedése esetén volt jellemző. UC-ben ezenfelül a CAM igénybevétele gyakoribb volt nők és pszichiátriai/pszichológiai kezelés alatt állók körében. Következtetés: a nonadherencia és az alternatív gyógymódok igénybevétele gyakori IBD-ben. Az ellenőrző vizitek során különös figyelmet kell fordítani a hajlamosító tényezők feltárására, a betegek együttműködésének és az orvos–beteg kapcsolatnak a javítására.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: András Jánosi, Péter Ofner, Zoltán Kiss, Levente Kiss, Róbert Gábor Kiss, József Dinnyés, Zoltán Járai, Gergely Nagy, Gábor Veress, and Tamás Ferenci

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: A szerzők szívinfarktust túlélt betegek terápiahűségét (adherencia) vizsgálták a másodlagos prevenció szempontjából szóba jövő gyógyszerek esetén. Módszer: A Nemzeti Szívinfarktus Regiszterben 2013. január 1. és 2014. december 31. között regisztrált szívinfarktusos betegek közül azok kerültek a vizsgált betegcsoportba, akik a heveny myocardialis infarctust túlélték és a kórházi kezelést követően 180 napig nem volt újabb eseményük. Ezen kritériumoknak 14 843 beteg felelt meg, akiket egy évig követtek. Vizsgálták a sztatin, a béta-blokkoló, a thrombocytaaggregáció-gátló, valamint az angiotenzinkonvertáló enzim/angiotenzinreceptor-blokkoló kezeléshez való adherenciát. A „gyógyszerszedést” az Egészségbiztosító Pénztár gyógyszer-finanszírozási adatbázisa alapján követték. Az adherenciát az indexeseménytől a végpontig (vagy a cenzorálásig) eltelt idő és a kiváltott készítményekkel való ellátottsági idő hányadosaként határozták meg. Végpontnak a halált vagy az újabb infarktus előfordulását tekintették. Többváltozós modellel elemezték az adherenciát és a túlélést. Eredmények: Jó adherenciát (\>80%) találtak a klopidogrel, sztatin, béta-blokkoló, aszpirin és ACEI/ARB esetén a betegek 64,9%, 54,4%, 36,5%, 31,7% és 64,0%-ánál. Azoknál a betegeknél, akiknél az infarktus kezelésekor percutan intervenció történt, magasabb terápiahűséget találtak (p<0,01) minden gyógyszer esetén, kivéve a béta-blokkolókat (p = 0,484). A többváltozós elemzés során igazolták, hogy a sztatin, klopidogrel, ACEI/ARB adherencia 25 százalékpontos növekedése a végpontok bekövetkezésének 10,1%-kal (p<0,0001), 10,4%-kal (p = 0,0002), 15,8%-kal (p<0,0001) kisebb kockázatával járt együtt. Az aszpirin- és a béta-blokkoló kezelés esetén az adherencia nem függött össze a végpontok bekövetkezésének kockázatával. Következtetés: A sztatin, klopidogrel, ACEI/ARB kezelés esetén a magasabb adherencia jobb hosszú távú prognózissal járt együtt. Orv Hetil. 2017; 158(27): 1051–1057.

Restricted access

Absztrakt

A fejlődési rendellenesség klasszikus fogalma a születéskor észlelhető morfológiai rendellenességekre vonatkozott. Később a funkcionális teratogenitás is felismerésre és elfogadásra került, ami a születéssel záruló egyedfejlődés alatti ártalmak általi funkciókárosodásban nyilvánul meg és az élet bármely szakaszában jelentkezhet. Az egyedfejlődés azonban a születéssel nem zárul le, egyes szervrendszereink vagy szerveink a születés után hosszú ideig fejlődési állapotban vannak, és így különböző teratogén faktorok által befolyásolhatók. Különösen lényeges ebből a szempontból a perinatalis időszak, amikor a hormon- és receptorrendszer egymáshoz való beállítódása történik meg és létrejön a hormonális imprinting. Ha ez hibásan történik meg, életre szólóan befolyásolja a receptorok általi hormonkötést és mindazt, ami ennek következménye. A hibás hormonális imprinting tehát funkcionális teratogén és következménye egy fejlődési rendellenességgel egyenértékű zavar azzal súlyosbítva, hogy a hiba az utódgenerációkra is átöröklődik. Hibás imprintinget váltanak ki (állatkísérletekben és az emberi alkalmazáshoz arányosított dózisban is) a receptorszinten ható gyógyszerek, mint az oxitocin, a szteroidhormonok és analógjaik (terhességvédők, fogamzásgátlók, szurfaktánsok), a D- és A-vitamin, a környezetszennyező endokrin diszruptorok (benzpirén, bisphenol A, peszticidek, herbicidek) és egyes szójakomponensek stb. Ebben az értelmezésben mindezek (funkcionális) teratogének, amelyek elkerülése mind a prevenció, mind a terápia szempontjából alapvető jelentőségű. A fejlődési rendellenesség fogalmát tehát ki kell bővíteni azzal, hogy 1. keletkezése nemcsak születés előtt történhet, de perinatalisan, sőt annál később is; 2. az élet bármely időpontjában manifesztálódhat; 3. latens formában is jelen lehet, amit belső vagy külső környezeti faktorok aktiválhatnak; 4. a hibás hormonális imprinting teratogén tényező. Orv. Hetil., 2015, 156(28), 1120–1127.

Open access

A cardiovascularis prevencióban, a lipid célértékek elérésére törekedve megelégszünk a szérum-koleszterinszint mérésével, és keveset törődünk azzal, hogy ez milyen hatások eredményeként alakul ki. A koleszterin vérszintje a diétával elfogyasztott mennyiségen túl nagymértékben függ a bélbe történő felszívódás/kiválasztás és a szintézis egyensúlyától. A felszívódás és a szintézis arányának vizsgálata csak az utóbbi időben került az érdeklődés előterébe. Számos megfigyelés igazolja, hogy a ma legerősebbnek ismert koleszterincsökkentő gyógyszerek hatására, amellett, hogy a májban csökken a szintézis, akár 50%-ot meghaladó mértékben is nőhet a koleszterin felszívódása. Amikor egy statinkezelés hatékonyságát vizsgáljuk, a mindennapi gyakorlatban csak a végeredményt, a szérum-koleszterinszint csökkenését mérjük, és nem vizsgáljuk a szintézis és a felszívódás mértékének változását sem. Az, hogy a szervezetben mennyi koleszterin szintetizálódik, illetve szívódik fel – indirekt módon – a nem-koleszterin szterinek (fitoszterinek) mennyiségének mérésével állapítható meg. Az abszorpció markerei a kampeszterin, a szitoszterin, az avenaszterin, valamint a kolesztanol. A koleszterin bioszintézise a latoszterin, a kolesztenol, a dezmoszterin szintjével korrelál. A gyakorlatban a latoszterin vagy latoszterin/koleszterin-koncentráció a szintézis, a kampeszterin vagy kampeszterin/koleszterin-arány a felszívódás markereként értékelhető. Az újabb vizsgálati eredmények tehát azt igazolják, hogy a koleszterin szintézisét gátló statin adása mellett fokozódik a koleszterin felszívódása, és a felszívódást gátló ezetimib hatása pedig a szintézis erősödését eredményezi. A statinok okozta felszívódás emelkedését ezetimibbel kombinálva tudjuk csökkenteni, illetve kivédeni. Ezen adatok azt támasztják alá, hogy a statin és ezetimib kombinációja, a szintézis és felszívódás együttes gátlása biztosítja a leghatékonyabb és legkevesebb mellékhatással járó koleszterinszint-csökkenést.

Restricted access