Search Results
Az antitestmediált rejekció diagnosztikája és kezelése gyakorlatunkban
Management of antibody-mediated rejection after kidney transplantation in our clinical practice
recipients. Kidney Int Rep. 2020; 5: 1448–1458. 2 Viglietti D, Loupy A, Aubert O, et al. Dynamic prognostic score to predict kidney allograft survival in patients with
., Wolfe, R. A., et al.: Long-term survival in renal transplant recipients with graft function. Kidney Int., 2000, 57 (1), 307–313. 12 Lentine, K. L., Costa, S. P
transplant recipients: Update on epidemiology, risk factors, and management. Dermatol. Surg., 2012, 38 (10), 1622–1630. 7 Brin, L., Zubair, A. S., Brewer, J. D.: Optimal
Patel, R., Paya, C. V.: Infections in solid-organ transplant recipients. Clin. Microbiol. Rev., 1997, 10 , 86–124. Paya C. V
One Arabian and 5 Hungarian half-bred horses were used to study the macroscopic and microscopic survival of autologous osteochondral grafts in the weight-bearing surface of the medial femoral condyle (MFC). Grafts were harvested from the cranial surface of the medial femoral trochlea (MFT) under arthroscopic control. Three of them were transplanted into the weight-bearing surface of the contralateral MFC using an arthrotomy approach. Three months later this transplantation procedure was repeated on the opposite stifle joints in the same animals, but at that time transplantation was performed arthroscopically. Follow-up arthroscopy was carried out 12 months after the first operations, and biopsies were taken from both the recipient and the donor sites for histological examination. During follow-up arthroscopy, the transplanted areas looked congruent and smooth. Microscopically, the characteristics of hyaline cartilage were present in 5 out of the 10 biopsies examined; however, in the other half of biopsies glycosaminoglycan (GAG) loss and change in the architecture of the transplanted cartilage was observed. In a 16-year-old horse, all grafts broke during harvesting, and thus transplantation was not performed. No radiological signs of osteoarthritic changes were detected 9 to 12 months after the operations in the donor and recipient joints. Clinically, no lameness or effusion was present three months after the transplantations.
The EBV carrier state is almost general in men. The virus induces B lymphocyte proliferation in vitro, but this is counteracted in vivo by the immune response. Therefore, EBV-induced malignancies occur only when the immune response is impaired, e.g. in transplant recipients. The versatility of the viral gene expression strategy secures the consistent maintainance of the virus in healthy individuals. The viral proteins required for transformation render the cell immunogenic. Expression of the transforming genes leads to rejection, but these genes are not required for the maintenance of the viral genome. EBV is an important contributor for malignant transformation, even when it does not directly induce cell proliferation. Several mechanisms have been unravelled in EBV-associated tumors whereby the virus may modify the cellular phenotype and may influence the interaction of tumor cells with their microenvironment. The virus carrier state can lead to the evasion of apoptosis and can intensify the response to growth promoting signals, too.
Liver transplantation (LT) is the sole treatment modality of most of diffuse liver diseases. Simultaneous-pancreas-kidney (SPK) transplantation is also a life saving operation for IDDM patients. Both procedures are established treatment options in the European Community (EC) and in the US. These procedures are performed in a significantly smaller number in Hungary. Having a larger demand for LT than the supply of cadaver donors alternative solutions are sought to increase the number of transplantable livers. In Hungary partly the shortage of donors and the shortage of recipients are the factors rendering the number of LTs and SPKs low. These factors can be changed by better organisation and good survival data that make the two procedures accepted by the community of physicians.
Absztrakt:
Magyarországon az első tüdőtranszplantációt 2015. 12. 12-én végeztük el az Országos Onkológiai Intézet és a Semmelweis Egyetem együttműködésével. Cikkünkben az elmúlt két és fél év eredményeit összegezzük. 2018 augusztusáig 55 tüdőtranszplantációra került sor. Az adatfeldolgozást retrospektív módszerrel végeztük. A várólistára helyezés a Tüdő Transzplantációs Bizottság javaslatára történt. A donortüdők agyhalott donorokból származtak. A posztoperatív gondozás a Semmelweis Egyetemen folytatódott. 2015. 12. 12. és 2018. 07. 31. között 76 szervkivételen vettünk részt: 45 magyar, 23 Eurotransplant-, 8 Eurotransplanton kívüli országban, ezekből 54 kétoldali és 1 egyoldali tüdőtranszplantáció valósult meg. A műtéteket egyoldali (n = 1), kétoldali thoracotomiából (n = 1) vagy ’clamshell’ betolásból (n = 53), venoarterialis extrakorporális membránoxigenizáció-támogatással végeztük. Három esetben az extrakorporális membránoxigenizáció-támogatást a posztoperatív szakban prolongáltuk, másik két betegnél extrakorporális membránoxigenizáció-bridge terápiát követően végeztük el a transzplantációt. Egy kombinált tüdő-vese transzplantáció is történt. A recipiensek alapbetegsége krónikus obstruktív tüdőbetegség (n = 28); fibrotizáló tüdőbetegség (n = 8); cystás fibrosis (n = 12); elsődleges pulmonalis hypertonia (n = 2); histiocytosis-X (n = 1); bronchiectasia (n = 2); lymphangioleiomyomatosis (n = 1) és bronchiolitis obliterans szindróma miatti retranszplantáció (n = 1) volt. Átlagéletkoruk 47,5 ± 15,18 év volt. A legfiatalabb beteg 13 éves volt. A várólistán 12 beteg hunyt el. A betegek átlagosan 24,6 ± 18,18 napot töltöttek az intenzív osztályon. A korai posztoperatív időszakban 2 beteget vesztettünk el. Tartós lélegeztetési igény miatt tracheostomát 13 esetben készítettünk. A betegek 1 éves túlélése 82,96% volt. A hazai tüdőtranszplantációs programban gyorsan emelkednek az esetszámok, ami más centrumok indulásához képest kivételes eredmény. A szövődmények és halálozások aránya más, nagy esetszámú centrumok számainak megfelel. A jövőben a várólista bővítését, az esetszámok további növelését, és az ’ex vivo lung perfusion’ (EVLP-) rendszer használatának bevezetését szeretnénk megvalósítani. Orv Hetil. 2018; 159(46): 1859–1868.
Kauffman, H. M., Cherikh, W. S., McBride, M. A. és mtsai: Post-transplant de novo malignancies in renal transplant recipients: the past and present. Transpl. Int., 2006, 19 , 607
1994; 343: 749–753. 3 Prentice HG, Gluckman E, Powles RL, et al. Long-term survival in allogeneic bone marrow transplant recipients following acyclovir prophylaxis for CMV