Search Results
125 éve született dr. Bugyi István professzor, a magyar sebészet zseniális egyénisége
Professor István Bugyi, the brilliant Hungarian surgeon was born 125 years ago
Magy. Seb. 2001 54 227 229 Gaál Cs.: Sebészet. Medicina Könyvkiadó, Budapest
Absztrakt
Az elmúlt évek alapkutatásainak fejlődése, új tumorellenes gyógyszerek felfedezése volt az alapja, hogy a tüdőrák TNM-rendszerét is revízió alá vegyék. Alátámasztotta az a hiányosság is, hogy a 6. kiadású TNM-klasszifikáció alacsony adatbázisra épült. Az IASLC kezdeményezésére egy multicentrikus elemzést indítottak, és biostatisztikai kiértékelést végeztek. Összesen 100869 eset gyűlt össze, amelyből 81015 volt értékelhető a követés során (NSCLC: 67725, SCLC: 13290). A változtatás igényét mind a T, N és M vonatkozásában előre meghatározták. A változtatásra tett ajánlatuk nagy adatbázis és a túlélési elemzés támasztja alá. Várható, hogy ez a változtatás kedvezően befolyásolja a kezelési algoritmust, ezáltal a betegek túlélését is.
Bevezetés: A vastagbélrák Magyarországon a második leggyakoribb daganatos halálozási ok. Célkitűzés: A szerzők néhány tragikus sorsú fiatal beteg történetét ismerve az általuk operált betegek körében az 50 éven aluliak arányának, illetve további sorsának elemzését tűzték ki célul. Módszer: 2006. január 1. és 2012. június 15. között összesen 667 beteget operáltak colorectalis carcinoma miatt. Közülük 44 beteg (6,6%) volt 50 éven aluli. A műtétek 22,2%-át sürgősséggel végezték, míg 78,8%-a tervezett volt. Elemezték a műtétre került betegek műtéti megoldásait, a daganatok TNM-stádiumát, differenciáltsági fokát, a daganatok lokalizációját, az esetleges kedvezőtlen prognózisú szövettani típusokat. Az 50 éven aluli betegek kockázati tényezőinek felmérésére kérdőíveket küldtek ki. Eredmények: Mind az 50 év feletti, mind az 50 éven aluli korcsoportban az előrehaladott stádiumú esetek túlsúlyban voltak. A betegek együttműködési készsége csekély volt, mivel a kérdőívek alig több mint fele érkezett vissza. Következtetések: A követés korlátai miatt egyértelműen nem megválaszolható, hogy fiatal életkorban milyen kockázati tényezők játszhatnak szerepet a colorectalis carcinoma kialakulásában. Orv. Hetil., 2013, 154, 1345–1351.
Munkahelyünkön 2004–2014 között 273 elektív műtét történt benignus májelváltozás miatt. 83 esetben laparoszkópos (LAP) beavatkozásra került sor: cystafenestratio 52, májresectio 31 esetben történt. A LAP resectiókat hasonló demográfiai és klinikai jellemzőkkel bíró betegek nyitott műtéteivel összehasonlítva megállapítható, hogy a műtéti idő a LAP csoportban (113,7 perc) szignifikánsan hosszabb volt, mint a nyitott műtéteknél (89,5 perc), a kórházi ápolási idő viszont rövidebb (5,8 vs 9,1 nap). Posztoperatív szövődmény a LAP csoportban nem volt, nyitott műtétek után két sebgennyedés, egy UH-vezérelt drainezést igénylő epegyülem fordult elő. A nyitott csoportban 4, a LAP csoportban 3 beteg igényelt transzfúziót. Műtéti halálozás nem volt, reoperációra nem került sor. A közleményben részletezett műtéti technika biztonságos resectiót tesz lehetővé a máj nehezen hozzáférhető, 7–8. szegmentuma területén is. Az eredmények alapján a LAP májresectio megfelelő preoperatív vizsgálatok birtokában választható módszer májdaganatok sebészi kezelésére.
Elfogadott ténynek számít, hogy a nem metastaticus rectumtumorok egyedüli preoperatív sugárterápiájával a lokálrecidíva-ráta 50%-kal csökkenthető. Beteganyag és módszer: 1990 és 2001 között 181 rectumtumoros betegnél végeztünk preoperatív célú 36 Gy, illetve 40 Gy dózisú irradiációt. A stádiumba sorolást a módosított Astler–Coller patológiai staging szisztéma szerint végeztük. A sugárkezelést telekobalt-készülékkel, illetve nagyenergiájú fotonbesugárzóval végeztük számítógépes besugárzástervezést követően. Eredmény: A preoperatív sugárkezelés eredményességének legfontosabb fokmérője a lokálrecidíva-ráta, mely anyagunkban 21,56%-os volt. Szignifikánsan befolyásolta a túlélést a beteg kora és az alkalmazott dózis nagysága. Következtetés: Rectumtumoros beteganyagunk statisztikai analízise az egyedüli preoperatív sugárkezelés hatékonyságát vizsgálta. Az eredmények megfeleltek az erre vonatkozó közleményekben közöltekkel.
A duodenumra lokalizált Crohn-betegség az összes Crohn-betegség kb. 0,5–4%-át teszi ki. Leggyakoribb tünete a gyomorürülési zavar és a jelentős fogyás. Az endoszkópos biopszia eredménye gyakran bizonytalan, ami megnehezíti az egyéb benignus szűkületektől való elkülönítését. A műtétet igénylő megbetegedés kezelése tekintetében a betegséggel foglalkozó európai konszenzusos nyilatkozat sem ad pontos irányelveket. Beteganyag: Eredménytelen konzervatív kezelés miatt a Semmelweis Egyetem I. Sebészeti Klinikáján 2002–2007 között három betegnél a gyomorürülési panasz megoldására műtétre volt szükség. Mindegyik betegnek a műtét előtt jelentős súlyvesztése (13–30 kg) volt. Két esetben sikerült a gyulladt bélszakasz eltávolítása a duodenum parciális reszekciójával, és az emésztőtraktus Billroth-II. szerint végzett rekonstrukciójával, egy esetben a leszálló duodenum érintettsége miatt csak bypassműtétre (gastro-jejunostomia) nyílt lehetőség. Eredmények: A betegek a műtét óta eltelt 45/24/9 hónap óta panaszmentesek, műtét előtti súlyukat visszanyerték. Sem korai, sem késői szövődményt nem észleltünk. Következtetések: A konzervatív kezelésre tartósan nem reagáló, szűkületet okozó duodenalis Crohn-betegség műtéti javallatot képez, azonban a fennálló malnutritio a műtét előtt kezelést igényel. A műtét típusa előre nem tervezhető, a kellően előkészített patkóbél-Crohn-beteg gyógyhajlama nem rosszabb, mint egyéb lokalizációjú sorstársaié.
Absztrakt:
Bevezetés: Magyarországon az egészségügyi szakdolgozók viszonyulása a komplementer terápiás gyógymódokhoz még nem vizsgált téma. Célkitűzés: Célunk volt felmérni a Semmelweis Egyetem hat, perioperatív ellátást végző klinikáján az egészségügyi szakdolgozók ismeretét és véleményét a természetgyógyászattal kapcsolatban. Módszer: Anonim, papíralapú kérdőíves felmérést végeztünk. 82%-os válaszadási arány mellett összesen 119 kérdőív adatait dolgoztuk fel leíró statisztikai elemzéssel és χ2-próbával. Eredmények: A válaszadók mindössze 25,2%-a tartotta eléggé tájékozottnak magát, 68,1%-uk érdeklődött és 60,5%-uk tanulna a természetgyógyászatról. A napi munka során 70,6%-uk szívesen alkalmazna komplementer terápiás gyógymódokat, szignifikánsan gyakrabban azok, akik saját betegség esetén is igénybe veszik e gyógymódokat (p = 0,0027). A legnépszerűbb gyógymódok a homeopátia, az alternatív masszázs- és mozgásterápia, az akupunktúra és a manuálterápia voltak. Következtetés: A nemzetközi szakirodalommal egyezően idehaza is a vizsgálatunkban felmért szakdolgozók nyitottak és érdeklődőek a természetgyógyászattal kapcsolatban. Orv. Hetil., 2017, 158(10), 368–375.
