Search Results

You are looking at 11 - 20 of 31 items for :

  • Arts and Humanities x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All

Minden Pindaros-óda szembesít az egység mibenlétével, mely a Pindaros-kutatás talán legfontosabb kérdése. Ám minden költemény más és más módon egységes, s ez igaz a hatodik olympiai ódára is, melyet a költő egyik legnagyszerűbb versének szokás tartani. Jelen tanulmányban megmutatom, hogy az O. 6 egységét a költő (Pindaros) és a jós (Hagésias, a győztes és Iamos, a mondabeli ős) metaforikus párhuzama biztosítja, melynek alapja két, a költőre és a jósra egyaránt jellemző mozzanat: az isteni ihlet és kimondás-kifejezés pillanata. Ezek jelennek meg a jós (Iamos) elhivatásának leírásában (58–70), majd a költő saját tevékenységére reflektáló megnyilatkozásában (82–91), mely a vers legvitatottabb soraiban fogalmazódik meg. E magból sugárzanak szét a költő és a jós tevékenységének metaforái a győzelmi óda egészében.

Restricted access

A charis Pindaros költészetének s egyszersmind ars poeticá jának egyik központi fogalma. Jelen vizsgálat célja nem a személyes istennő vagy az elvont erő jelentésének meghatározása, sokkal inkább hatáskörének felderítése. A 14. és a 7. olympiai óda olyan metaforákkal jeleníti meg a Charist, melyek a virágzás (ΘΑΛ-), a szerelem (ΕΡΑ-) és a látás (ΙΔ-) képzetkörét idézik fel. E motívumok végigkísérik a Charisok pindarosi ábrázolását. Dolgozatom az állandó képi szemlélet változó formáit követi végig, kitér a Charisszal rokon Múzsa jellemzésére és bemutatja a tekintet motívumának központi jelentőségét.

Restricted access

A close look at the use of γελαν, αλλος and ετερος shows that none of the interpretation of Pi. I. 1,67-68 proposed by Farnell, Norwood, Bundy, Privitera and Most can be upheld. The alternative is either to adopt an interpretation close to Thummer's which is linguistically sound but makes little sense in the context, or to alter the text. A conjecture which is palaeographically close and makes good sense is to read γέλω in place of γελα.

Restricted access

This paper scrutinizes a textually controverted passage of the Pindaric corpus. Previous attempts to solve the problem are reviewed and their shortcomings pointed out. The interpunction of Rose (1939) is adopted, yet with a minor conjecture (ἔχει〈ς〉) and a new interpretation of the metaphor ὀφΘαλμός. Beyond the textual improvement my aim is to contribute to the understanding of this very motif of intriguing complexity: the eye of the king.

Restricted access

Ps.-Herodian’s treatise De barbarismo et soloecismo (Valckenaer/Villoison) cites theog. 321 ἦν τρεῖς ϰεϕαλαί as an example of the incorrect use of number as in this passage ἦν is accounted a third-person singular of εἶναι. This view is shared by several ancient and modern scholars, who regard the supposed incongruence as either a peculiarity of syntax or a figure (σχῆμα). In this paper I shall argue that there is morphological, dialectal, syntactical and stylistic evidence that theog. 321 ἦν is an original third-person plural of εἶναι. While discussing the plausibility of ἦν τρεῖς ϰεϕαλαί being a so-called σχῆμα Πινδαριϰόν I also suggest an old plural reading for Pind. fr. 78 Snell–Maehler.

Restricted access

In this paper I analyse two Pindaric poems in order to detect similarities in the imagery. The central motifs turn out to be strong optical metaphors that cluster around the extremes of light and darkness. Furthermore, these motifs support the same poetic message in both poems: The notion of victory bringing about harmony and equilibrium in the life of the victor. The artistic expression of this is the equinox in the Second, the new-moon ( synodos ) in the Third Olympian Ode. Therefore, the much controverted question of pythagorean-orphic influence in the Second seems to be futile, since the underlying system does not obey the rules of philosophy, but of poetry. Its meaningfulness is provided not by philosophic concepts, but by poetic vision.

Restricted access

The paper deals with some parts of the first, seventh, eighth and ninth book of the Pharsalia that focus either on Pompey or Caesar. The aim of the analysis of these passages is to show that Lucan alluded to Latin as well as Greek poets in order to place the characters of his heroes in a wider literary and mythical context.

Restricted access

A remények tekintete

Megjegyzések Pindaros 5. isthmosi ódájának 56-58. sorához

Antik Tanulmányok
Author: Zsolt Adorjáni

Az I. 5. 56-58. egyike Pindaros sokat vitatott helyeinek, bár a nehézség nem annyira szöveg-kritikai, mint inkább értelmezésbeli. A bizonytalanság gócpontja az oú]pij e>lpi/dwn kifejezés. Az interpretációs kísérletek áttekintése után a ritka és különleges oú]pij szó előfordulásait Homérostól kezdve közelebbről elemzem. A mögötte álló képzet olyan erőteljes látási metaforának bizonyul, amely Pindarosnál is értelmet nyerhet. Olvasatomat: nec labor ingens occaecatus est, nec tot sumptus, qui aciem spei excitaverunt igyekszem a költemény egészébe és e költészet látásszimbolikájába ágyazni.

Restricted access

Dolgozatomban Pindaros költészetének egyik legvitatottabb szöveghelyét elemzem. Jóllehet a kódexhagyomány teljesen egységes, a legtöbb kiadó a kérdéses helyet javítással látja tisztázandónak. Én ezzel szemben a kézirati hagyomány minél teljesebb megőrzése mellett érvelek. A sor általam ajánlott értelmezése - immo nuper delectat Neptunum ad gentem Pelei cognatam etiam nunc transgressum materterus tuus, Pythea - a nemeai óda és a pindarosi kardal jobb megértéséhez segíthet hozzá. Az új megközelítési mód mindemellett azzal a tanulsággal is szolgálhat, hogy a győzedelmi ódák szövegkritikainak látszó problémái mögött alkalmasint herméneutikai problémák rejlenek.

Restricted access

Anthropology and Spirit Possession: A Reconsideration of the Pythia's Role at Delphi . The Journal of Hellenic Studies CXV : 69 - 86 . Maslov , Boris 2015 Pindar and the Emergence of Literature . Cambridge : Cambridge University Press . Maurizio

Restricted access