Search Results

You are looking at 11 - 20 of 35 items for :

  • Refine by Access: All Content x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors:
Éva Zöllei
and
László Rudas

Absztrakt:

A perifériás pulzus tapintása évezredeken keresztül az orvosok egyetlen eszköze volt a keringés megítélésére. A pulzus frekvenciájának, amplitúdójának és mintázatának vizsgálata olyan megfigyeléseket tett lehetővé, melyeket a modern orvostudomány gyakran megerősít, és igyekszünk a kórfolyamatokat pontosan feltárni. A klasszikus megfigyelések egyike a paradox pulzus (PP), mely eltérő kórállapotokban potenciálisan életveszélyes állapotokra, asztmás rohamra, pericardialis tamponádra vagy súlyos hypovolaemiára hívhatja fel a figyelmet. Összefoglalónkban bemutatjuk a PP magyarázatát, és szemléltetjük azt is, hogy miként értelmezhető a jelenség a modern orvosi eszközök világában. Orv Hetil. 2020; 161(38): 1629–1635.

Open access

Az utóbbi évek kutatási eredményei alapján az indukált köpet vizsgálata a légúti gyulladás egyik noninvazív vizsgálómódszerévé vált az obstruktív tüdőbetegségekben. A köpetindukció biztonságos, a betegek által jól tolerált beavatkozás. A módszer metodikai standardizálása jelentősen növelte a köpetminták minőségét és a vizsgálatok reprodukálhatóságát. Klinikai szempontból a köpeteosinophilia kimutatásának van a legnagyobb jelentősége, mivel ez a betegek nagyobb szteroidérzékenységére utal. A köpet eozinofilsejt-számát is figyelembe vevő kezelési stratégia az asztmásokban az exacerbatiós ráta csökkenését eredményezi. A köpetfelülúszóban kimutatható gyulladásos mediátorok az asztma és a krónikus obstruktív tüdőbetegség patogenezisének pontosabb megismerését segítik elő. A spontán köpet sejtprofiljának meghatározása is értékes információt szolgáltat a gyulladásos folyamatokról a légutakban. A klinikai tanulmányok eredményei alapján a jövőben a köpet vizsgálata a klinikai gyakorlatban is elterjedhet. Orv. Hetil., 2012, 153, 1847–1854.

Restricted access

Az utóbbi 10 évben ugrásszerűen megnőtt az érdeklődés a kilégzett levegő és ezen keresztül a légúti gyulladás vizsgálata iránt a különböző tüdőbetegségekben. A gyulladás monitorozása segíthet e kórképek differenciáldiagnózisában, súlyosságuk megítélésében és a megfelelő terápia beállításában. Az új, noninvazív vizsgálómódszerek közül legismertebb a kilégzett levegő nitrogén-monoxid-koncentrációjának mérése, amely napjainkban nemzetközileg elfogadott ajánlások alapján a kereskedelmi forgalomban is kapható mérőműszerek segítségével történik. Az asztmás betegekben a kilégzett nitrogén-monoxid-koncentráció jelentősen emelkedett, és szoros összefüggést mutat a légutak eozinofilsejtes gyulladásával, a légúti hiperreaktivitás mértékével és a beteg panaszaival. E betegekben a kilégzett nitrogén-monoxid mérésén alapuló gyógyszeres beállítás a klasszikus kezelési stratégiákhoz képest jobb asztmakontrollt eredményezhet. Más tüdőbetegségekben, így például a krónikus obstruktív pulmonalis megbetegedésben a kilégzett nitrogén-monoxid mérése a szteroidra való válaszkészség megjósolásában segítheti a klinikust, míg tüdőtranszplantált betegekben rejtett infekciók vagy kilökődési reakciók indikátora lehet.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Alexandra Szabó
,
Györgyi Mezei
, and
Endre Cserháti

Célkitűzés: Gyermekkori asztmások körében vizsgáltuk a depresszió és a szorongás előfordulását, illetve az életminőség alakulását az életkor és az asztma súlyossága szerinti bontásban. Módszer: 108 beteg gyermek, átlagéletkor: 11,75 ± 3,10 (átlag ± SD) életév (fiúk 11,6 ± 2,8 életév és lányok 12,1 ± 3,7 életév) töltötte ki a Child Depression Inventory kérdőívet, a State Trait Anxiety Inventory for Children kérdőívet, a Pediatric Asthma Quality of Life kérdőívet, valamint egy tüneti skálát. Az első másodperc alatti forszírozott kilégzést szintén regisztráltuk. Eredmények: Az átlag első másodperc alatti forszírozott kilégzésszázalék 97,4 ± 12,8 volt. 23 beteg (21%) intermittáló asztmásnak, 40 beteg (37%) enyhe perzisztáló, 43 beteg (40%) középsúlyos perzisztáló, 2 beteg (2%) súlyos perzisztáló asztmásnak bizonyult. Gyermekkori asztmás betegeink pontszáma a depresszió-kérdőíveken 9,36 ± 5,57. Ugyanannyi depresszív tünetről számoltak be, mint a magyar populációs átlag, kisiskolás asztmásaink még az átlagnál is kevesebb depressziós tünetet említettek. Asztmás betegeink pontszáma a szorongáskérdőíven: 31,16 ± 4,61; (fiúk 30,64 ± 4,29, lányok 32,67 ± 5,27), azaz egészséges társaikéval megegyező szorongást mutattak. Az életminőség-kérdőíven betegeink pontszáma 6,18 ± 1,00 (2,87–7,00); a kamasz asztmás lányok eredménye lett a legrosszabb (5,62 ± 1,28). Az asztmás fiúk életminősége az életkor előrehaladtával egyre javul ( p = 0,02). A kamaszkorral a lányok életminősége csökkenő tendenciát mutat, bár ez statisztikailag nem szignifikáns. Az asztmás kamasz lányok rosszabb életminőségről számolnak be, mint az asztmás kamasz fiúk ( p = 0,013). A depresszió, szorongás és életminőség tekintetében nem volt különbség az intermittáló és perzisztáló asztmás csoport között. A vizsgálat idején tüneteket említők rosszabb életminőségről számoltak be. Depresszió és szorongás tekintetében nem volt különbség az aktuálisan tünetmentes és a tünetes asztmások között. Életkor szerinti bontásban nem volt szignifikáns különbség sem a depresszióban, sem a szorongásban, sem pedig az életminőségben. Következtetések: Asztmás betegeink pszichés státusza meglepően jónak bizonyult. Az asztmás kamasz lányok rosszabb életminősége azonban figyelmet érdemel. A jó gyermekkori asztmagondozás segít a betegség pszichés hatásainak kivédésében.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Kinga Belányi
,
István Gyene
,
Zsuzsa Bak
, and
Györgyi Mezei

Bevezetés: Napjainkban az orvosok nagy hangsúllyal ajánlanak testedzést az asztmás gyermekeknek, mert a fizikai tréning által elért edzettség jelentős lélektani, szociális változásokat okoz. Célkitűzés: A vizsgálat célja az asthma bronchialéban szenvedő, rendszeresen terápiás célú úszásedzésen részt vevő fiatalok, az ezen edzésprogramon részt nem vevő asztmások, valamint az egészséges, nem sportoló fiatalok futás-állóképességének összehasonlítása Cooper-teszttel. Módszer: A felmért 51, rendszeres úszásoktatásban részt vevő asztmást (9–22 év) a Gyene-féle úszásterápiás módszerrel oktatták. A nem úszó asztmások (n:28, 8–22 év) és az egészséges fiatalok (n:179, 9–22 év) az iskolai testnevelésórán fejlesztették állóképességüket. Eredmények: A futás-állóképességet a Cooper-teszt segítségével mérve, kornak, nemnek megfelelő normákhoz hasonlítva, azt találták, hogy az úszó asztmások futás-állóképessége szignifikánsan jobb a nem úszó asztmásokhoz, illetve az egészséges fiatalokhoz képest (úszó asztmás/nem úszó asztmás p = 0,01, úszó asztmás/egészséges p < 0,0001 Khi 2 -teszt). Az állóképességbeli különbség a 8–11 éves asztmásoknál a legkifejezettebb, feltételezhetően a hangsúlyozottabb motivációs háttérnek köszönhetően. Az asztmások körében nemi különbséget nem találtak az állóképességben, viszont az egészséges fiúknak szignifikánsan jobb az állóképességük, mint az egészséges lányoké. Következtetések: A nem úszó asztmásokhoz, valamint az egészséges fiatalokhoz képest is kifejezésre jut az úszás kedvező hatása. A rendszeres csoportos gyógyúszásnak még a futás-állóképesség alakításában is van szerepe.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
László Endre
,
Sarolta Láng
,
Adrienn Vámos
,
János Bobvos
,
Anna Páldy
,
Ildikó Farkas
,
Zsuzsa Collinsné Horváth
, and
Mihály János Varró

Bevezetés: A magyarországi asztma prevalencia a legutóbbi 15 évben egyenletesen nőtt, az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet nyilvántartása szerint 2004-ben elérte az 1,8%-ot. A gyermekkori asztma hazai gyakoriságára vonatkozóan csak szórványos felmérésekből származó adatok vannak. Célok: Szerzők célul tűzték ki a területet ellátó gyermekorvosoktól nyert adatok segítségével a budapesti gyermekek asztma prevalenciájának a felmérését 1995-ben, 1999-ben és 2003-ban. Megkísérelték az esetleges változás okát is felderíteni. Módszerek: Ennek érdekében kérdőíveket küldtek a 23 kerületi szakfelügyelő gyermekgyógyász főorvosnak, melyet ők a területet ellátó kollégáknak továbbítottak. Ebben csupán azt kérdezték, hány gyermek tartozik a körzetükbe és közülük hányról tudják biztosan, hogy asztmában szenved. Emellett Budapest 8 pontján folyamatosan mérték a levegő CO, NO 2 , SO 2 , O 3 és szálló por koncentrációját, valamint külön Pesten és Budán a pollenszámot. Eredmények : 1995-ben 11 kerületből 108 gyermekorvos válaszolt. Az általuk kezelt 104.060 gyermek közül 1962-ről tudták, hogy asztmában szenved, ami 1,88±0,87%-os prevalenciát jelent. 1999-ben 22 kerületből, 153 kollégától kaptak választ. A gondozásuk alatt álló 142.679 (0–18 év közötti) gyermek 2,26±0,94%-át asztmásként tartották nyilván (összesen 3228-at). 2003-ban már mind a 23 budapesti kerületből sikerült válaszhoz jutniuk. A 204 kolléga által ellátott 176.049 gyermek között minden eddiginél több (4712) az asztmában szenvedő, ami a prevalencia 2,68±1,31%-ra történő emelkedését jelenti. A növekedés üteme mind 1995 és 1999, mind 1999 és 2003 között szignifikáns (p < 0.0001). Ez a szignifikáns növekedés akkor is igazolható, ha csak azt a 11 kerületet hasonlítjuk össze a vizsgált években, amelyekből már 1995-ben is érkezett válasz. A mért légszennyező anyagok koncentrációja nem nőtt a vizsgált évek alatt és a leginkább allergizáló növények pollenszáma sem emelkedett. Következtetések: Jóval több mint 100 ezer gyermek vizsgálati adata alapján megállapítható, hogy 1995 és 2003 között az asztmás gyermekek aránya másfélszeresére nőtt Budapesten, miközben a légszennyezettség nem romlott és a pollenszám sem emelkedett.

Restricted access

Újraélesztés speciális körülmények között

Cardiopulmonary resuscitation in special circumstances

Orvosi Hetilap
Authors:
Petra Szvath
,
Eszter Tamáska
,
Bettina Nagy
,
Béla Merkely
,
János Gál
,
Endre Zima
, and
Enikő Kovács

Mind az alap-, mind az emelt szintű újraélesztés során találkozhatunk olyan helyzetekkel, amelyek nehezítik a standard újraélesztési algoritmus menetét. Az Európai Újraélesztési Tanács az elmúlt évtizedben egyre részletesebb ajánlásokat fogalmazott meg ezen szituációk diagnosztikájával és terápiájával kapcsolatban. Összefoglaló közleményünkben részletezzük azokat a legfontosabb irányelveket, amelyek e speciális körülmények ellátására vonatkoznak. Ezen helyzetek megoldásában kiemelten fontos az ellátók megfelelő képzettsége a nem technikai készségek és a helyes csapatmunka terén. Az egyes speciális újraélesztési körülmények megoldásában egyre nagyobb szerepet kapnak az extracorporalis keringés- és légzéstámogató eszközök, melyek körültekintően, megfelelő betegszelekció és időzítés mellett használhatók. Mindezek mellett közleményünkben részletezzük a keringésmegállás legfontosabb reverzibilis okaira vonatkozó ellátási lépéseket, valamint kitérünk arra, hogy bizonyos speciális helyszíneken (például újraélesztés általános és szívműtőben, katéterlaborban, dialízisállomáson, fogorvosi rendelőben), illetve bizonyos különleges betegcsoportokban (asztmás vagy COPD-s beteg, elhízott beteg, neurológiai kórkép miatt újraélesztett beteg, várandós nő) milyen diagnosztikus és terápiás lépésekkel szükséges kiegészíteni az újraélesztési és postresuscitatiós betegellátást. Orv Hetil. 2023; 164(13): 488–498.

Open access

Proc. Am. Thorac. Soc. 2006 3 461 465 Böszörményi Nagy G.: Asztma és COPD

Restricted access

Endre, L.: Occupational asthma in Hungary. [A foglalkozási asztma napjainkban Magyarországon.] Orv. Hetil., 2015, 156 (19), 769–778. [Hungarian] 9 Baena-Cagnani, C

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Anita Sejben
,
László Tiszlavicz
,
József Furák
,
Krisztina Boros
,
Zoltán Sápi
, and
Tamás Zombori

Absztrakt:

A pulmonalis arterialis intimalis sarcoma ritka, magas mortalitású daganat, mely lokalizációja miatt a pulmonalis embolia, valamint a tüdőgyulladás tünettanát utánozhatja. A diagnózis felállítása és a megfelelő kezelés kiválasztása körül számos kérdés merülhet fel. Egy 46 éves, korábban hereseminoma, pulmonalis embolia, asztma, valamint pollenallergia miatt kezelés alatt álló férfi kontroll mellkasi CT-felvételén bal oldalon a mediastinalis pleurát infiltráló, az arteria pulmonalist teljesen elzáró, összességében 7–8 cm-es térfoglaló folyamatot írtak le. A hörgőbiopsziás mintából orsósejtes tumor diagnózisa született, illetve leiomyoma, leiomyomatosus hyperplasia, illetve leiomyosarcoma lehetőségét vetették fel. A fennálló obstrukció miatt a beteg bal oldali tüdőeltávolításon esett át. A szövettani vizsgálat a pulmonalis artériákban terjedő, orsósejtes daganatot kórismézett, immunhisztokémiailag diffúz SMA- és fokális MDM2-pozitivitással, valamint magas proliferációs aktivitással. A h-caldesmon, az S100 protein, az ERG, valamint a pancitokeratin-immunfestések negatívnak bizonyultak. Fluoreszcens in situ hibridizációval a tumorsejtek mintegy 10%-ában polysomiát, illetve MDM2-amplifikációt lehetett igazolni, aminek alapján a „high-grade” pulmonalis arterialis intimalis sarcoma diagnózisa megerősítésre került. Féléves követés alatt a betegség nem újult ki. A pulmonalis arterialis intimalis sarcoma pontos incidenciája nem ismert. Egyes források szerint a krónikus pulmonalis hypertoniás betegek 1–4%-ánál fordul elő. A tünetek közül a fogyás kelti fel a leginkább a daganatos betegség gyanúját. A képalkotó és a kórszövettani vizsgálatoknak kulcsszerepük van a diagnózis felállításában. A daganat rossz kórjóslata miatt a minél korábbi felismerés és a kemoterápiával kombinált sebészi kezelés javíthatja a túlélési lehetőségeket. Orv Hetil. 2020; 161(6): 232–236.

Open access