Search Results

You are looking at 11 - 20 of 147 items for :

  • "concentration" x
  • Chemistry and Chemical Engineering x
  • Materials and Applied Sciences x
  • Earth and Environmental Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All
Agrokémia és Talajtan
Authors: G. Gelybó, E. Tóth, C. Farkas, Á. Horel, I. Kása, and Z. Bakacsi

. Jakab , G. , Szabó , J. , Szalai , Z. , Mészáros , E. , Madarász , B. CENTERI, CS. , Szabó , B. , Németh , T. & Sipos , P. 2016 . Changes in organic carbon concentration and organic matter compound of erosion

Restricted access

Growing NH4+ content of groundwater results in increasing exchangeable and fixed ammonium ion content of the soil. NH4+ bond in the soil may go again into solution parallel with the dilution of the soil solution but at a slower rate than fixing. This process influences significantly the NH4+ content of the soil. In settlements with no sewerage system the high NH4+ content of sewage flowing out of uninsulated septic tanks may increase the fixed NH4-N content of the soil that could have a significant effect on the quality of groundwater even after the potential disappearance of pollution sources.

In this study the effects of the fixed NH4-N content of the soil around an uninsulated residential septic tank on the purification processes of the groundwater were investigated. The septic tank in the study area was dismantled in 2014 after 27 years of operation as a sewerage system was constructed. When the tank was still in operation in 2012 and 2013, very high, 55–75 mg l-1 NH4+ content was measured in the water of the monitoring well 1 metre from the tank in the course of seasonal sampling. When sewage outflow was terminated in 2014 concentrations decreased right away but even 5 years after pollutant supply was stopped, concentrations (35–57 mg l-1) highly exceeding the pollution limit (0.5 mg l-1) were measured. Considering this very high concentration, it can be assumed that great amount of NH4+ is still released into the groundwater.

In order to prove this, the exchangeable and fixed NH4-N and NO3-N contents of the soil were determined by 20 cm down to a depth of 4 metres (2019). The measurements indicated the significant accumulation of exchangeable and fixed NH4-N in the zone between 220 and 400 cm. Highest fixed NH4-N concentrations of 457 mg l-1 were found between 220 and 240 cm suggesting that sewage outflow was most intense at this depth. Slow decrease in concentrations can be observed in deeper zones but concentrations higher than 350 mg l-1 were measured between 220 and 380 cm. Based on correlation analyses, the quantity of fixed NH4-N shows no correlation with the soil texture thus it can be stated that the vertical pattern of NH4-N content is determined dominantly by sewage outflow and its depth. In the unsaturated zone of the borehole a significant accumulation of NO3-N was also identified. The maximum of NO3-N was found in the zone between 100 and 140 cm. The peak nitrate calculated for NO3- ion with a value >1300 mg kg-1 is 2.5 times the limit set for the nitrate content of the geological medium.

Based on the results, exchangeable and fixed NH4-N contents in the soil are still very high, 5 years after sewage outflow was stopped. The continuous solution of this component still contributes to the high NH4+ content of the groundwater. As a result, the contaminated soil in the immediate environment of the septic tank is still a pollution source.

Open access

Szója tápláltsági állapotának vizsgálata tenyészedény-kísérletben

Evaluation of the nutrient status of soybeans in a pot experiment

Agrokémia és Talajtan
Authors: Balikó Krisztina and Sárdi Katalin

Kísérletünk során üvegházi körülmények között szójanövényeket neveltünk agyagbemosódásos barna erdőtalajon. Három különböző fejlődési stádiumban vizsgáltuk a N-, P- és K-koncentrációk, -arányok és a hajtásban akkumulált abszolút tápelemmennyiségek alakulását lépcsőzetesen növekvő adagú kezeléskombinációk hatására.

A N-, P- és -koncentrációk, -arányok, valamint a hajtásban akkumulált tápelemmennyiségek azt mutatták, hogy a kísérleti szójanövények a kijuttatott műtrágyahatóanyag mennyiségek arányában vették fel a tápelemeket.

Jól nyomon követhető volt a N–P antagonizmus, valamint a K–P szinergizmus tápelemfelvételt módosító hatása.

A trágyázatlan kontrollhoz viszonyítva a kezelések hatására szinte kivétel nélkül statisztikailag igazolható változást tapasztaltunk mind a tápelem-koncentrációkat és -arányokat, mind a tápelemek hajtásban akkumulált mennyiségét tekintve.

A szójahajtás N-koncentrációja 148–457, P-koncentrációja 102–248, K-koncentrációja akár 269%-kal nőtt a kontrollhoz képest. A N/P arány átlagosan 157%-kal nőtt, a N/K arány 152%-os átlagos növekedést mutatott, míg a K/P arány változása -44 és +54% között alakult. A hajtásban akkumulált tápelemek változása volt a legkifejezettebb, 14–840%-os növekedést tapasztaltunk fejlődési stádiumtól és kezeléstől függően.

A tápelem-ellátottságot jelző paraméterek jelentős változásokat mutattak a vegetációs periódus során.

Virágzás kezdetétől hüvelytelítődés kezdetére a tápelem-koncentrációk 0,5– 46%-kal csökkentek. Ettől számítva teljes érésig a N- és P-koncentráció 5–60%-kal esett vissza, míg a K-koncentráció 1–25%-kal csökkent, ill. emelkedett. Hüvelytelítődésig a N/P és N/K arányokban 108–164%-os növekedés, a K/P arányokban 8– 29%-os csökkenés következett be. Teljes érésre a N/K arány, valamint a kisebb adagú kezeléseknél kapott N/P arány 3–65%-kal csökkent, a K/P arány és a nagyobb adagú kezelések N/P aránya 4–108%-kal nőtt. A hajtásban akkumulált N- és P-mennyiség akár 83%-kal nőtt az első időszakban, a kálium abszolút mennyisége kezeléstől függően nőtt, ill. csökkent. A vegetációs időszak végére mindhárom vizsgált tápelem hajtásban akkumulált mennyisége csökkent 45–83%-kal. A növényi tápelem-koncentrációk és a hajtásban mért abszolút N-, P- és K-mennyiségek csökkenése a tenyészidő folyamán feltételezhetően a termésbe történő tápelemtranszporttal magyarázható.

A hajtás, valamint a teljes föld feletti rész szárazanyag-tartalma és a terméshozam alakulásából arra következtettünk, hogy a szója számára a N0,5P0,5K0,5- és a N1P0,5K1-kezelések a legkedvezőbbek a műtrágyázási költség szempontjából. Szabadföldi kísérletek eredményeiből megállapítható lesz, hogy a szója számára indo-kolt lehet-e a kijuttatott műtrágya-hatóanyag mennyiségek csökkentése.

Kísérletünkben a kielégítőnek tartott N1P1K1-, valamint a kiemelkedő eredményt produkáló N0,5P0,5K0,5- és N1P0,5K1-kezeléseknél kapott koncentrációkat szakirodalmi adatokkal összehasonlítva megállapítottuk, hogy az általunk vizsgált fejlődési stádiumokra vonatkozóan a hazai és nemzetközi adatbázis hiánypótlásra és pontosításra szorul. A meglévő adatsorok közül KURNIK (1976), valamint KÁDÁR és MÁRTON (1999) adataival összevetve a koncentrációváltozás tendenciája tápelemtől és fejlődési stádiumtól függően ugyan eltér, ám többnyire az általuk leírtakhoz hasonló.

A produkciós mutatók kísérletünkben kapott értékeinek hazai és nemzetközi szakirodalmi adatokkal való összehasonlítása alapján azok tápelem-ellátottsági kategóriákba sorolása kérdéses. Bízunk azonban abban, hogy kísérleteinkkel hozzá tudunk járulni a szója tápelem-ellátottsági kategóriáinak hazai kísérleti adatokra épülő, megbízható meghatározásához.

Soybean plants were grown under greenhouse conditions in a lessivated brown forest soil (Luvic phaeosem according to the FAO taxonomy) from Nagyrécse (Zala county, W. Hungary). The soil properties were as follows: humus (level of N supply): 3.06% (good); AL-P2O5 (level of P supply): 31.67 mg/kg (poor); AL-K2O (level of K supply): 134 mg/kg (poor); KA (soil plasticity index): 48; CaCO3: 0.34%; WHC (water holding capacity): 41.71%; pH(H2O): 6.6. The NPK concentrations and ratios, and the absolute nutrient quantities accumulated in shoots were recorded at three growth stages (beginning of flowering, beginning of pod filling and full maturity) in response to ten fertilizer combinations.

The NPK concentrations and ratios and the absolute nutrient quantities accumulated in shoots indicated that the nutrient uptake of soybean plants was proportional to the rates of fertilizers applied. The modifying effect of N–P antagonism and K–P synergism on nutrient uptake could be clearly observed.

Compared with the unfertilized control, significant changes were found for all the treatments in terms of both the concentrations and ratios of nutrients and the quantities of nutrients accumulated in shoots.

Increases in nutrient concentrations in soybean shoots ranged between 148–457% for N, 102–248% for P and up to 269% for K. The average increase in the nutrient ratios was 157% for N/P and 152% for N/K, while the change in the K/P ratio ranged from -44 to +54%. The change in the quantity of nutrients accumulated in shoots was the most pronounced, with increases of 14–840%, depending on the growth stage and treatment.

Parameters characterizing nutrient status showed considerable changes during the vegetation period. Nutrient concentrations declined by 0.5–46% from the beginning of flowering to the beginning of pod filling. The N and P concentrations decreased by a further 5–60% up to full maturity, while the K concentration decreased or increased by 1–25%. Up to the beginning of pod filling the N/P and N/K ratios increased by 108– 164%, while the K/P ratio decreased by 8–29%. By full maturity there was a drop of 3– 65% in the N/K ratio and in the N/P ratio recorded for low fertilizer rates, while the K/P ratio and the N/P ratio for the higher rates of fertilizers increased by 4–108%. The N and P quantities accumulated in the shoots rose by up to 83% during the first period, while the absolute quantity of potassium increased or decreased, depending on the treatment combination. By the end of the vegetation period the quantity of all three macronutrients accumulated in the shoots had declined by 45–83%. This decline in the plant nutrient concentrations and in the absolute N, P and K quantities recorded in the shoot can be attributed to the nutrient transport towards the seed at the final part of the vegetation period.

It can be concluded from the dry matter content (shoot and whole aboveground parts) and the yield that the N0.5P0.5K0.5 and N1P0.5K1 treatments were the most favourable from the economical aspect. Field experiments will be required to establish the reasonable reduction of fertilizer rates to be applied for soybeans.

A comparison of data from the literature and the concentrations recorded for the N1P1K1 treatment, considered as a satisfactory level, and for the N0.5P0.5K0.5 and N1P0.5K1 treatments, which gave the best results, revealed that, for the growth stages investigated, the databases available in Hungary and in international literature should be complemented and revised. Among the data series available, those of KURNIK (1976) and KÁDÁR and MÁRTON (1999) revealed similar tendencies in nutrient concentrations, despite certain differences occurring depending on the nutrient and growth stage.

Yield parameters studied in our present experiment and their comparison with data from Hungarian and international literature suggest that the nutrient supply categories need to be revised. The present results may contribute to the determination of nutrient supply categories for soybeans, based on the data of experiments carried out in Hungary.

Restricted access
Agrokémia és Talajtan
Authors: László Simon, Marianna Makádi, György Vincze, Zsuzsanna Uri, Katalin Irinyiné Oláh, László Zsombik, Szabolcs Vígh, and Béla Szabó

A small-plot long-term field fertilization experiment was set up in 2011 with willow (Salix triandra x Salix viminalis ’Inger’) grown as an energy crop in Nyíregyháza, Hungary. The brown forest soil was treated three times (in June 2011, May 2013, May 2016) with municipal biocompost (MBC), municipal sewage sludge compost (MSSC) or willow ash (WA), and twice (June 2011, May 2013) with rhyolite tuff (RT). In late May – early June 2016 urea (U) and sulphuric urea (SU) fertilizers were also applied to the soil as top-dressing (TD). These fertilizers and amendments were also applied to the soil in 2016 in the combinations; MBC+SU, RT+SU, WA+SU and MSSC+WA. All the treatments were repeated four times. In July 2016 the highest nitrogen concentrations in willow leaves were measured in the U (3.47 m/m%) and SU (3.01 m/m%) treatments, and these values were significantly higher than the control (2.46 m/m%). An excess of nitrogen considerably reduced the Zn uptake of the leaves, with values of 39.5 μg g-1 in the U treatment, 53.4 μg g-1 in the SU treatment, and 63.5 μg g-1 in the control. All other amendments or TDs, except for WA, enhanced the specific potassium concentrations in willow leaves compared to the control. No significant quantities of toxic elements (As, Ba, Cd, Pb) were transported from soil amendments or TDs to the willow leaves. In July 2016 the most intensive leaf chlorophyll fluorescence was observed in the MSSC and MSSC+WA treatments.

Restricted access

A talajok sav-bázis pufferkapacitásának értékelésére alkalmas módszer vizsgálata

Method for evaluating the acid-base buffering capacity of soils

Agrokémia és Talajtan
Authors: Rékási Márk and Filep Tibor

– 126 . Van Slyke D. D . , 1922 . On The Measurement Of Buffer Values And On The Relationship Of Buffer Value To The Dissociation Constant Of The Buffer And The Concentration And Reaction Of Buffer Solution . J. Biol Chem . 52 . 525 – 570

Restricted access

Kutatásunkban arra kerestük a választ, hogy az antropogén tevékenységek milyen hatást gyakorolnak a városi talajokra. Sopron és Szombathely város területén és környékén összesen 192 ponton gyűjtöttünk talajmintákat 0–10 cm és 10–20 cm- es mélységben. A kémiai és fizikai talajtulajdonságok laboratóriumi meghatározása után, az oldható toxikus elemek mennyiségének méréséhez (ICP-OES) Lakanen-Erviö-féle kivonatot (Lakenen & Erviö, 1971) készítettünk.

A terepi és a laboratóriumi mérési eredményeket térinformatikai módszerekkel dolgoztuk fel (DigiTerraMap), majd következtetéseket vontunk le a helyszíni adatok, a laboratóriumi értékek és a készített tematikus térképek alapján. A mérések során hat elemet (Co, Cd, Ni, Cu, Zn, Pb) emeltünk ki, melyek kiemelkedő fontosságúak a városi talajokban. A talajminták eredményeinek kiértékelését a Magyarországon hatályos rendeletek határértékei és a Kádár (1998) által javasolt határértékek alapján végeztük.

A szombathelyi talajok kémhatása semleges (pH = 6,9), és a toxikus elemek előfordulása magasabb koncentrációban csak néhány esetben volt jellemző. A minták fele nem tartalmazott kalcium-karbonátot. A városközpont felé haladva folyamatosan nőtt a karbonáttartalom, mely erős összefüggést mutatott a kémhatással (felső rétegben: R2 = 0,75; alsó rétegben: R2 = 0,78). A talajok fizikai félesége mindkét rétegben agyagos vályog volt.

A nehézfémtartalom alapján jelentős eltérés nincs az egy ponton mért egymás feletti rétegek között. A felső rétegben több pont mutat szennyezettségi határértéket meghaladó értéket. Az alsó rétegben, ugyan kevesebb mintavételi ponton, de magasabbak, sőt bizonyos helyen kiugróak a mért nehézfém értékek.

A természetes háttérkoncentrációt nem haladta meg Cd-, Co- és a Ni-tartalom. A Cu-tartalom több esetben nagyobb, mint a természetes háttérkoncentráció, de a szennyezettségi határértéket (40 mg Cu·kg−1) nem érte el.

A forgalmas — elsősorban belvárosi — utak mellől gyűjtött talajok a folyamatos terhelés miatt ólommal szennyezettek. Ez a terhelés a külváros felé haladva mérséklődhet, csökkenhet az Pb-tartalom, de a külvárosi savanyú kémhatású területek felé haladva a kisebb forgalomból származó ólomterhelés is veszélyes lehet, az ólom mozgékonyságának növekedésével. Cinkre nézve 14 db minta az első intézkedési határértéket, kettő pedig a 80 mg Zn·kg−1-ot is meghaladta; mely értékeket a Gyöngyös patak parti mintákban találtunk.

Összefoglalva úgy véljük, hogy a jövőben a patakparti minták további részletes vizsgálatára kell hangsúlyt fektetni. Ezen felül a városi növények elemzésére is sor kerülhet, mivel a patak mentén parkok, sétányok és pihenőövezetek vannak, tehát a talajszennyezés hatással lehet az emberi egészségre. Az összes elemre nézve a leg-magasabb összterhelést a belvárosi parkok talajának két rétegében mértük. A leve-gőből származó szennyeződések megkötődnek a város zöldfelületein, és bemosód-hatnak a parkosított patakpartok talajába.

Restricted access
Agrokémia és Talajtan
Authors: Tibor József Novák, Árpád Csámer, József Incze, István Papp, and Péter Rózsa

The forms and stocks of secondary carbonate accumulations and the distribution of secondary carbonate content were investigated in 20 soil profiles from Nagy-hegy, Tokaj. The secondary carbonate content varied to a great extent under different lithological conditions. The frequency of carbonate crusts coating the coarse fragments to a thickness of 1–7 mm was especially conspicuous. In selected profiles the amount of secondary carbonates was analysed separately for three carbonate pools: in the fine earth (<2 mm), in carbonate crusts and other concentrations, and in the skeletal part of the soils (dominantly dacite blocks and boulders). In one profile a calculation was made of the calcium carbonate stocks (in kg m−2) in the separate fractions of the fine earth, the skeletal fraction and the carbonate crusts and concentrations. The values obtained for the distinct soil horizons were then summed for the whole profile above the continuous hard rock.

The loess deposits can be regarded as the primary source of calcium carbonate, but many types of secondary carbonate accumulations occurred in places where the loess deposits were completely eroded or the original surface of the soil was only preserved on terraces with retaining walls. The results suggest that the highest accumulation of calcium carbonate occurs in profiles where loess, redeposited loess or colluvial deposit covers weathered volcanic rocks (pyroxene dacite), resulting in lithological discontinuity.

The carbonate crusts consisted of 55–96 % (m/m) CaCO3, and the coarse fraction (dacite boulders and blocks) also had a higher calcium carbonate content (5–10 % m/m) than the non-weathered pyroxene dacite. The calcium carbonate stocks in Calcic accumulation horizons proved to be 2.5 times higher than in the overlying soil horizons.

The accumulation forms of carbonates in the soil profiles and the lack of loess deposits on the top of the soil profiles suggest that the calcium carbonate was accumulated in the transitional zone between the loess and the weathered volcanic rocks. This appears to have taken place under humid climatic conditions, unlike the recent climate, and can thus be regarded at least partially as the result of paleoecological processes.

Restricted access
Agrokémia és Talajtan
Authors: I. Potyó, I. Kása, Cs. Farkas, Gy. Gelybó, Zs. Bakacsi, M. Dencső, E. Tóth, and Á. Horel

, P.A. & Schoellhamer , D. 1998 . Summary of suspended-solids concentration data, San Francisco Bay, California, Water Year 1996: U.S . Geological Survey Open-File Report 98-175 . 59

Restricted access

A talajfelszínen a csapadékvízzel elmozduló és algásodást okozó foszfor mérésére, bár számos módszer áll rendelkezésre, értelemszerűen mégis az algatesztek a legalkalmasabbak. Kérdés az, hogy van-e összefüggés a talajtanban használatos kémiai és biológiai módszerekkel mért mobilizálható/hozzáférhető foszfor és az algateszttel nyert BAP (BioAvailable Phosphorus) értékek között? Helyettesíthetők-e a hosszadalmas algatesztek valamely eddig használt eljárással? A kérdés eldöntésére különböző P-tartalmú, 20 talaj- és 3 balatoni mederüledék- mintán végeztünk összehasonlító vizsgálatokat. A minták alapvizsgálati adatait és összes-P koncentrációját az 1. táblázatban foglaltuk össze. Mértük a minták összes-P és ammónium-laktát oldható P-tartalmát (DI GLÉRIA, 1962), a forró vízzel mobilizálható P-koncentrációt (FÜLEKY & CZINKOTA, 1998), valamint a vas-oxid-papírral kimutatható foszfort (SHARPLEY, 1993a). Elvégeztük a Neubauer- és az Aspergillus-tesztet (BALLENEGGER, 1944), az Olsen-féle Pvizsgálatot (OLSEN & DEAN, 1965), továbbá két szervezettel háromféle algatesztet (ÖRDÖG & DOBOLYI, 1997).

Az 1. ábrán a talajminták ammónium-laktáttal (AL), a NaHCO3-tal (Ols.), vas-oxid-papírral (V.ox.) és forró vízzel mobilizálható foszfor koncentrációját mutatjuk be, ill. ugyanezen P formák arányát az összes foszforon belül. A 2. ábra a Neubauer módszerrel (Neub.), a N-mentes (C.-N) és N-tartalmú (C.+N) BG-11 tápoldatban Cylindrospermopsis raciborskii-val, valamint a Scenedesmus subspicatus-szal (Sc.) mérhető hozzáférhető foszfor koncentrációját mutatja, ill. ugyanezen P formák összes foszforon belüli arányát. A 3. ábrán a „C.-N” algateszt és az Aspergillus niger teszt, a 4. ábrán pedig a „C.-N” algateszt és az AL-P eredményeit hasonlítjuk össze.

Az eredményekből megállapítható, hogy az ammónium-laktátos és az Olsenféle módszerrel mért értékek között statisztikailag szoros összefüggés állapítható meg, tehát egymással helyettesíthetők.

A talajtanban használatos kémiai és biológiai módszerekkel mérhető hozzáférhető/mobilizálható foszfor egyike sem mutat statisztikailag igazolható összefüggést az algatesztekkel. Talajtani módszerekkel tehát nem helyettesíthetők az algatesztek, másrészről azoknak a jelen dolgozatban bemutatott módszerei és teszt szervezetei nem alkalmasak a címben jelzett klasszikus talajtani kérdés megválaszolására.

Restricted access

Dohánytermő területek talajtani–agrokémiai felmérése 1990. és 1991. években

Pedological and agrochemical survey of tobacco-growing areas in 1990 and 1991

Agrokémia és Talajtan
Authors: Kádár Imre and Gondola István

Nutzpflanzen. Paul Parey Verlag . Berlin . Bell , P. F . et al . , 1988 . Residual Effects Of Land Applied Municipal Sludge On Tobacco. I. Effects On Heavy Metal Concentrations In Soils And Plants . Tobacco Sci . 32 . 33 – 38 . Borsos J . (szerk

Restricted access