Search Results

You are looking at 11 - 20 of 51 items for :

  • "eszközök" x
  • Behavioral Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All
Magyar Pszichológiai Szemle
Authors: Dávid Mária, Taskó Tünde, Héjja-Nagy Katalin, Mester Dolli, Dorner László, and Estefánné Varga Magdolna

Háttér és célok: Új típusú pedagógiai problémákat vet fel az infokommunikációs technológiák elterjedésével általánossá váló önálló információkeresés és feldolgozás. A tanuló oldaláról feltételezi az önálló tanulást, az információk hatékony feldolgozását, megértését. A tanár oldaláról pedig a tudásátadó szerep helyett a tanulásirányító szerep hangsúlyosabbá válását (Molnár, 2011). Az élethosszig tartó tanulás iránti társadalmi igény az önszabályozó tanulási készség fejlődése nélkül nem teljesülhet. Ugyanakkor a tanulók önreflektív és önszabályozó képessége a tanulás, tanítás folyamatában még kiaknázatlan (Molnár, 2002). A cikkben bemutatjuk egy keresztmetszeti összehasonlító kutatás eredményeit, melynek célja a tanulás eredményessége, az infokommunikációs eszközök használatának sajátosságai és az önszabályozó tanulás fejlettsége közötti összefüggések feltárása.

Módszer: 2015 novemberében lezárult keresztmetszeti kutatásunkban a 10–14–18 és 22 éves korosztályban összesen 1257 fős mintán vizsgáltuk az önszabályozó tanulás fejlődését. Vizsgálatunkban a kutatócsoport által kifejlesztett önszabályozó tanulás kérdőívet használtuk, mely 59 itemet tartalmaz, valamint összegyűjtöttük a tanulmányi eredményeket és a matematika és szövegértés kompetenciamérések adatait.

Eredmények: A korcsoportok között szignifikáns különbségek vannak az önszabályozó tanulás fejlettsége szempontjából. Az életkor előrehaladtával az eredmények javulnak, de a kérdőív faktoraiban szinte minden korosztályban alacsony átlagértékeket kaptunk. Az önszabályozó tanulás fejlettségi szintje mérsékelt, de szignifikáns pozitív korrelációt mutat mind a tanulmányi eredményekkel, mind a kompetenciamérés eredményeivel Az infokommunikációs eszközök átlagnál gyakoribb használata az önszabályozó tanulás alacsonyabb szintjével jár együtt.

Következtetések: Az adatok azt mutatják, hogy az önszabályozó tanulás fejlesztésére minden korosztályban szükség van. Törekedni kell arra, hogy az infokommunikációs eszközök használata a tanulóknál ne haladja meg az átlagos mértéket.

Restricted access

Theoretical background

MIDI (Musical Instrument Digital Interface) is a connectivity standard that musicians use to hook together musical instruments (such as keyboards and synthesizers) and computer equipment. By applying MIDI-technology the experience induced by different types of software can create an inner motivation for stroke patients to go on the successful healing process.

Aim of the review

The aim of writing the review is to determine the relevance and importance of applying MIDI applications in treatment of stroke patients. The research questions were: 1. What kind of interventions can be accomplished by using MIDI applications in treatment of strokes patients? 2. What are the outcome and result of applying MIDI instruments during the treatment of stroke patients? 3. What type of MIDI applications proved to be effective in the treatment of stroke patients?

Material and Methods

Three databases (PubMed, Scopus, Web of Science) were systematically searched for relevant data. The papers were selected by focusing on key words: midi, musical instrument digital interface, stroke, cerebral accident, seizure.

Results

Finally ten articles were selected and represented by focusing mainly on the type of intervention, treatment duration, outcomes and instruments used with a total of N = 219 treatment and N = 147 control patients.

Conclusions

The conclusion is that the range of possible improvements provided by proper application of MIDI instruments is rather wide: from hand rehabilitation through limb and gait movement optimization till improving overall quality of life of patients. MIDI technology can be suggested because of two main reasons: 1. adjustability and flexibility of instruments, 2. it can improve the motivation of patients by gamifying the treatments. Further research is needed to discover more possibilities by applying the opportunities offered by the wide range of MIDI applications. The suggested name for such intervention is Midicine.

Restricted access

Háttér és célkitűzés

A kiégés a segítő foglalkozásúak gyakori szindrómája, mely az egyéni terheken túl az egészségügyi ellátó rendszer nehézségeihez vezet. Megelőzése alapvető fontosságú egyéni és szervezeti szinten egyaránt. Áttekintő tanulmányunkban a kiégés megelőzésének újabb módszereit összegezzük.

Módszer

Az utóbbi évtized irodalmi adatainak áttekintése. Elsősorban az újabb eljárásokat bemutató és hatékonyságot elemző kutatásokra támaszkodtunk (például az „e-mental health” terén végzett vizsgálatokra).

Eredmények

Az elsődleges, másodlagos és harmadlagos prevencióban gyakran alkalmaznak hagyományos módszereket (például relaxációkat, kognitív-viselkedésterápiás elemeket). Az újabb eljárások között említendők a stresszmenedzsment programjai, a mindfulness alkalmazása. A legmodernebb eszközök az új információs technológiák, amelyekkel egyre több prevenciós program él. Az új prevenciós stratégiák között ki kell emelni a prevenciós eszközök személyre szabott alkalmazását, valamint a szervezeti kultúra fejlesztését célzó programokat, amelyek egészségpolitikai lépések szükségességére is felhívják a figyelmet.

Következtetés

A kiégés megelőzése a munkalélektanban és a segítő foglalkozások terén lényeges feladat a szakemberek védelme és az ellátás minősége, valamint az egészségügyi gazdaságosság szempontjából. A prevenciót szolgáló programok hatékonysága jó, bár még kevés randomizált, kontrollált vizsgálat készült.

Restricted access

A katasztrófák kezelése és a pszichológia tudománya sok közös ponton találkozhat egymással. Mind az akadémikus pszichológia elméleti kérdései, kutatási szempontjai, mind pedig az alkalmazott területek módszerei komoly segítséget nyújthatnak a katasztrófaelhárítással foglalkozók számára. A súlyos válság­helyzetekben tapasztalható jelenségek széles skálája - krízisreakciók, döntéshozatal és kockázatbecslés, csoportgondolkodás, speciális kockázati csoportok, egyéni és kollektív pánikreakciók, klinikai tünetek, ka­tasztrófák médiareprezentációja stb. - adhat pótolhatatlan és megismételhetetlen tapasztalatokat a pszi­chológia számára. Az alkalmazott pszichológia a lakosság, illetve a hivatásos segítok számára nyújtott prevenció, az akut beavatkozás és válságkezelés, krízisintervenció, valamint a rehabilitáció területein segítheti hatékonyan a katasztrófa sújtotta áldozatokat és a védekezéssel foglalkozó szakembereket. A szerencsétlenségek eseményláncolatában olyan környezeti változásoknak van kitéve az egyén és a közösség, amelyben fizikai és pszichológiai keretek, törvényszeruségek borulnak fel. Azok a - megszokott környezetben lévo - eszközök, amelyek biztonságot, védelmet és kényelmet nyújtanak, a hirtelen és eroteljes környezeti változás következtében (legyen az természeti, technogén vagy társadalmi katasztrófa) veszélyforrássá válnak. Az alkalmazkodás az új feltételekhez, illetve az eredeti vagy egy új biztonságot adó környezet megteremtése súlyos - sokszor segítséget igénylo - próbát jelent. A civil kezdeményezésu Pszichológiai Krízisszolgálat három éves árvízi tapasztalatai alapján vázoljuk fel a hazai katasztrófapszichológia helyzetét, elso lépéseit és lehetoségeit, bemutatva a lakosság, illetve más segíto szakemberek számára szolgáló segítségnyújtás eddigi módszereit.

Restricted access

Háttér és célkitűzések

A halogató viselkedés kutatásában egyre hangsúlyosabb szerepet kap a maladaptív passzív halogatás és a hatékony stratégiaként alkalmazható aktív halogatás elkülönítése. Tanulmányunk célja a Choi és Moran (2009) által kidolgozott Aktív-Passzív Halogatás Kérdőív magyar változatának (Szabó, 2012) pszichometriai tesztelése volt. Módszer: Magyar egyetemi hallgatókból álló mintán (N = 843) ellenőriztük a kérdőív struktúráját, reliabilitását és kapcsolatát más pszichológiai tényezőkkel.

Eredmények

A feltáró és megerősítő faktorelemzések alapján egy passzív és egy aktív halogatás alskála jelenik meg a korábbiakban használt ötfaktoros struktúrával szemben. Az alskálák belső megbízhatósága jónak tekinthető. Az aktív halogatás pozitív, míg a passzív halogatás negatív kapcsolatban áll az önértékeléssel és a tanulási énhatékonysággal. Az időperspektívát tekintve a passzív halogatás a múlt-negatív orientációval pozitív, míg a jövőorientációval negatív együtt járást mutat. A halogatásfaktorokon alapuló klaszterelemzés szerint kialakított csoportok között különbség van a tanulási eredmény tekintetében. A legeredményesebbek a nem halogatók csoportjába tartozók, őket követik az aktív és a passzív halogatók.

Következtetések

Az eredmények alapján kapott nyolcitemes kérdőív alkalmas a klasszikus passzív halogatás, illetve az időnyomás-preferencia kapcsán kialakuló aktív halogatás elkülönítésére. Azonban az eredeti modellben használt további aktívhalogatás-típusok feltárására más eszközök kidolgozása szükséges.

Open access

A virtuális valóságban (VR) végzett gyógyászati és oktatási tevékenység iránt megnövekedett érdeklődés szükségessé teszi a VR-re vonatkozó pszichológiai értelmezési keretek egy csoportjának bemutatását. Az összefoglalóban – szakirodalmi ismeretekre hagyatkozva – a belemerülés (immersion), valamint a jelenlét (presence) fogalmak rövid bemutatását követően a virtuális valóság mentális modelljei közül elsősorban a téri reprezentációra vonatkozó komponenseket fogom bemutatni. Az áttekintés a VR-ben megjelenő multiszenzoros koherencia, tudatos jelenlét, kapcsolat és leválás, átmeneti jelenlét és a különböző affordanciák szerepének ismertetésére koncentrál. Az alkalmazások fejezetrészben pedig néhány, az egészségügyben és az oktatásügyben alkalmazott, és várhatóan az eddigi gyakorlathoz viszonyítva szélesebb körben hazánkban is alkalmazandó VR-alapú eljárások ismertetésére kerül sor. A digitális oktatás és a pszichoterápiás ellátás iránti érdeklődés ellentmondásos. Sokan a klienssel vagy a tanulóval való személyes kapcsolat elvesztésének fenyegető veszélyétől féltik az orvosokat és a pedagógusokat. A betegek és a diákok részéről azonban egyre sürgetőbb az igény a VR-hez kötődő módszerek bevezetésére. A bemutatott összefoglaló tovább erősíti az új digitális eszközök alkalmazásával kapcsolatos igényeket, de ugyanakkor felhívja a figyelmet, hogy szükség van olyan technikai és szaktudományi infrastruktúra megteremtésére, amely kritikus elemzést követően képes elősegíteni a jelenlegi, konfliktusokkal terhes ellátási és oktatási formák fejlődését. Az új VR-módszerek bevezetése a tudomány és a gyakorlat közös feladata.

Open access
Magyar Pszichológiai Szemle
Authors: Kvaszingerné Prantner Csilla, Soltész Péter, Faragó Boglárka, Pléh Csaba, and Soltész-Várhelyi Klára

Háttér és célok: A modern információs és kommunikációtechnikai (IKT) eszközök alkalmazásának alapvető jellemzője a multitasking jellegű használat, vagyis a több információforrás párhuzamos futtatása. A tanulás kontextusában ez azt jelenti, hogy az IKT-eszközök minimális viselkedéses befektetés ellenében megkönnyítik a tanulási célunknál jutalmazóbb figyelmi folyamatok működtetését. Vizsgálatunk célja, hogy az átlagos IKT-környezetben zajló tanulási folyamatot modellezzük laboratóriumi körülmények között, ezáltal vizsgálva a multitasking hatását a személyek feladatvégzésére.

Módszer: A vizsgálatban alkalmazott főfeladat a Flanker-teszt volt, mely az egyik leggyakrabban alkalmazott figyelmi és gátlási feladat. A főfeladat végzését ugyanakkor időről időre megzavarták bizonyos (villogó vagy egyéb módon jelző) disztraktorok, amelyek lehetővé tették, hogy a főfeladatról a vizsgálati személyek átváltsanak rájuk, és korlátlan mennyiséget „fogyasszanak” belőlük. A vizsgálatot 91 diákkal végeztük el az Eszterházy Károly Főiskoláról. Célunk a disztraktorokkal eltöltött pihenések hosszának, illetve számának főfeladatban nyújtott teljesítményre gyakorolt hatásának felmérése volt.

Eredmények: A pihenések hossza és száma, valamint a reakcióidő között nem találtunk összefüggést. Míg a pihenés hossza és a teljesítmény között erős negatív korreláció volt kimutatható, a sok megszakítás nem mutatott kapcsolatot a teljesítménnyel. Közvetlenül a pihenés után a személyek reakcióideje átlagosan javult. A több feladatot végző személyek arányaiban jobb válaszokat adtak.

Konklúzió/következtetések: Eredményeink a pesszimista multitasking metahipotézist támasztották alá, vagyis azt találtuk, hogy a többet pihenő személyek túlbecsülik a pihenés teljesítményükre gyakorolt hatását, hiszen valójában a több pihenés rosszabb teljesítménnyel járt együtt. Viszont ha a vizsgálati személy képes korlátozni a pihenések hosszát, vagyis a disztraktív ingerek hosszú távra nem vonják el a figyelmét a főfeladatról, ezek a rövid pihenők pozitívan befolyásolják a teljesítményt.

Restricted access

A magyar népesség kedvezőtlen egészségi állapota, azon belül is a mentális betegségek növekvő prevalenciája, valamint az ennek következményeként növekvő társadalmi terhek hazánkban is egyre sürgetőbbé teszik az egészségi állapotot meghatározó tényezők minél átfogóbb vizsgálatát. E tényezők feltárásához megfelelő eszközök, többek között egészségfelmérésekben alkalmazható kérdőívek magyar nyelven is elérhető, minél szélesebb tárházára van szükség. A jelen vizsgálat keretében az eddig 33 nyelvre lefordított, Antonovsky-féle rövidített koherencia-kérdőív magyar nyelvű változatának validálása történt meg. A validáláshoz a lelki egészség kérdőívnek (GHQ-12) és a vélt egészséget minősítő kérdésnek a 2003-as Országos Lakossági Egészségfelmérésben (OLEF) alkalmazott változatait, valamint a rövidített Beck-féle depresszióskálát alkalmaztuk. A kérdőív kipróbálására egy olyan 128 fős eseti mintán került sor, amelyet öt különböző korcsoportba tartozó, eltérő iskolázottságú és foglalkozású önkéntes válaszadó alkotott: középiskolai tanárok, felsőoktatásban tanulók, adminisztratív dolgozók, nyugdíjasok, valamint egy alacsony iskolázottságú, hátrányos helyzetű csoport. Az Antonovsky-kérdőív kérdéseire adott válaszok belső konzisztenciáját jellemző Cronbach-alfa érték vizsgálatunkban 0,82 volt. Az egészséget jellemző koherencia-érzés, Beck-pontszám, GHQ-pontszám, valamint a vélt egészség kérdésre adott válaszok közötti összefüggést a változók típusától függően lineáris, illetve ordinális logisztikus regresszióval vizsgáltuk. A megbízhatóságot a kérdőív újrafelvételével (ún. test-retest módszerrel) ellenőriztük. Eredményeink szerint a koherencia-érzés kérdőívnek mind a kritérium-, mind a konstrukt validitása, valamint a megbízhatósága is nagyon jó. A koherencia-érzés a vélt egészséggel, a lelki egészséggel (GHQ12) és a Beck-depresszió-skálán mért értékkel is a várt irányú, szignifikáns összefüggést mutatta. A hiteles magyar nyelvű kérdőív bővíti az egészséget meghatározó tényezők vizsgálatára megbízhatóan alkalmas, magyarul is elérhető felmérési eszközök körét.

Restricted access

Elkövetőből áldozat – a csoportközi konfliktusok narratív konstrukciójának percepciója*

From Perpetrator to Victim – The Perception Of Intergroup Conflicts’ Narrative Construction

Magyar Pszichológiai Szemle
Authors: Jenei Dániel Ferenc, Csertő István, and Vincze Orsolya

Háttér és célkitűzések:

Tanulmányunkban azokat a narratív eseménykonstrukciós eszközöket vizsgáljuk, amelyek összefüggésbe hozhatók a kollektív áldozati tudat (Bar-Tal, Chernyak-Hai, Schori és Gundar, 2009) közvetítésével és fenntartásával. Igazolni kívánjuk, hogy a László (2012) által felvázolt áldozati narratív kompozíciós eszközök (nyelvi ágencia, értékelés, és pszichológiai perspektíva csoportelfogult használata) révén közvetíthető egy csoport áldozati pozíciója. Továbbá megvizsgáljuk, hogy egy csoport konfl iktustörténetének percepcióját képes-e megváltoztatni a narratív kompozíció kísérleti úton történő manipulálása: lehetséges-e elkövetőből áldozatot kreálni pusztán a nyelvi megszerkesztettség útján?

Módszer:

A társas észlelési paradigmára épülő vizsgálatban nemzeti csoportok áldozati történeteinek szisztematikus nyelvi manipulációján keresztül kialakított elfogult és elfogulatlan változatát megítélve, kérdőíves módszerrel (Egyéni és Csoportvélekedés Skála, Eidelson, 2009) mértük fel a narratív kompozíciós eszközök észlelésre gyakorolt hatását.

Eredmények:

Az áldozati narratívum kompozíciós eszközei statisztikai értelemben is hatással voltak a bemutatott csoportok áldozati pozíciójának észlelésére. A csoportok megítélése attól függően változott, hogy a résztvevők melyik szövegváltozatot olvasták: az elfogulatlan eseményleírás esetén az „áldozati” csoport, az elfogult változat esetén az „agresszor” észlelt áldozati pozíciója válik hangsúlyosabbá. Egyúttal azt is sikerült bizonyítani, hogy pusztán a nyelvi megszerkesztettség útján megváltoztatható egy agresszor csoport észlelése, és áldozati színezettel is bemutathatók tetteik.

Következtetések:

A László és munkatársai által leírt narratív kompozíció közvetíti az áldozati tudattal összefüggő hiedelmeket, és a csoport szemantikus szerepe képes felülírni az objektíven meghatározott cselekményszerepeket.

Background and goals:

In this paper we explore the narrative event-constructional devices that can be linked to the transmission and sustainment of collective victim consciousness (Bar-Tal, Chernyak-Hai, Schori, and Gundar, 2009). Our goal is to verify that with the narrative compositional devices (linguistic agency, evaluation, group-biased use of psychological perspective) described by László (2012), a group’s victim position can be transmitted. It is further explored, if the perception of a group’s confl ict-story can be altered by the experimental manipulation of the narrative composition: is it possible to create a victim from a perpetrator by just the linguistic composition?

Method:

The study is based on the social perception paradigm, in which biased and unbiased variants of national groups’ victimhood stories were created through systematic linguistic manipulation. The effect of the narrative compositional devices on the perception of the stories was evaluated with a questionnaire (Individual- and Group Beliefs Scale, Eidelson, 2009).

Results:

The narrative compositional devices of the victimhood narrative had a statistically signifi cant effect on the perception of the introduced groups’ victimhood position. The evaluation of the groups changed according to which variant of the story was introduced: in the case of the unbiased event-description, the „victim” group’s victim position is salient; and in the case of the biased event-description, the „perpetrator” group’s victim position becomes more salient. In addition, it is demonstrated that the perception of a perpetrator group can be changed by only the narrative construction and their actions can acquire a „victim tone”.

Conclusion:

The narrative compositional devices described by László et al. transmit the beliefs linked to victimhood consciousness, and the group’s semantic role can overwrite the objectively defi ned roles.

Open access

Empirikus munkám célja - eloször szülo kismamák beszámolói alapján - egy komplex magyarázó modell felállítása volt a várandósság, a szülés és a nagyon korai gondozói kapcsolat idoszakára vonatkozóan. Központi kérdésem az volt, hogy vajon a prenatális idoszak személyiség- (például alkati szorongás) és pszichoszociális tényezoi (például a saját gyermekkor, a szociális noi nemi és anyaszerep vállalása, a partneri támogatás, a gyermek iránti vágy) képesek-e elore jelezni közvetlen, illetve - a terhességi szorongáson és attitudön, valamint a szülés változóin keresztül - közvetett utakon a korai posztnatális kapcsolat bizonyos interaktív jellemzoit. E kérdés vizsgálatára az útelemzés módszerét használtam. Mivel az adatokat egy 78 fos, eloször szülo anyákból álló homogén minta követéses, kérdoíves vizsgálata során nyertem, az általánosításra korlátozott a lehetoség. A modell 13 végleges változóját saját szerkesztésu kérdoívek fokomponens-analízisével, standardizált vagy már más kutatásokban használt eszközök (STAI, PAS, MABS) alskáláinak felhasználásával, valamint indokolt esetben ezek változócsoportokká való redukálásával nyertem. Statisztikai alapként a két forduló (26-36. terhességi hét és 2. posztnatális hét) változóinak összefüggései szolgáltak. A modell kiinduló változóiként a fentiekben vázolt személyiség- és pszichoszociális faktorok szerepelnek. A második szint a terhességi szorongást és a globális terhességi attitudöt, míg a harmadik a szülés komplex élményét és a szülés után közvetlenül aktiválódó diádikus kontaktust leíró változókat tartalmazza. Végso kimenetként a baba irritabilitását és szocialitását, a gondozó magabiztosságát és a szülés után megváltozott életvitellel való elégedettséget leíró faktorok szerepelnek. Minden változó az anyai percepción és önbeszámolón alapszik. Számos útvonal részletezésétol eltekintve a modell paraméterei (a jó illeszkedés-mutatók, a szignifikáns útvonalak, a változók megmagyarázott varianciaértékei) alátámasztják azt a fo predikciónkat, miszerint a korai gondozói magabiztosságot nemcsak a gyermek anya által percipiált irritabilitása jósolja be közvetlenül, hanem a prenatális faktorok kapcsolatrendszerén keresztül a terhességi attitud is. Ez az összefüggés a prenatális dimenziók protektív jellegét fejezheti ki a negativisztikus gyermeki sajátosságok kapcsolati rizikója mellett.

Restricted access