Search Results

You are looking at 11 - 20 of 134 items for :

  • "gyulladás" x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All

Absztrakt

Selye János (Hans Selye) nevét főleg a biológiai stresszreakcióval kapcsolatban ismerik világszerte, és még szakmai körökben is kevesen tudják, hogy Selye sok más felfedezést is tett: Selyét a szteroidok a stresszreakció miatt foglalkoztatták, hiszen tudta, hogy az adaptációs folyamatban a mellékvesekéreg hormonjai kulcsszerepet játszanak. Selye állította fel körülbelül 70 éve a szteroidok máig is ismert csoportosítását három tény alapján: a) a csoportnevek a szteroidokat termelő szervektől származnak (például a kortikoidok a mellékvesekéreg ’cortex’-ből, a tesztoid/anabolikus szteroidok a tesztiszből); b) logikus molekulaszerkezeti képleteken alapultak (például az összes kortikoid 21 szénatomos pregnanszármazék); c) élettani hatásuk csoporton belül azonos. Külön hangsúlyozzuk, hogy a glükokortikoid és mineralokortikoid neveket is Selye vezette be a tudományos irodalomban, és ő fedezte fel ezek gátló hatását a gyulladás kialakulására állatmodellekben, körülbelül 8–10 évvel korábban, mint ezek klinikai alkalmazásáért egy gyakorló orvos megkapta a Nobel-díjat. Selye másik nagy, mintegy 70 éves felfedezése az emberi stresszfekélyek felismerése az akkor megjelenő klinikai esetek statisztikai értékelése alapján, például a rakétatámadások után, egy-két nap alatt nagyon megnőtt a fekélybetegek száma, és a londoni kórházakba perforált gyomor- vagy nyombélfekély miatt felvett betegek száma megsokszorozódott a második világháború alatt. Részben Selye-diákok és munkatársai kutatási eredményeiből tudjuk, hogy a dopamin nyombélfekély-kialakulás ellen véd, míg a TRH-nak és endogén opioidoknak centrális gasztroprotektív hatása van. Tehát Selye János sokkal többet tett az orvostudományért és gyakorlatért, mint „csak” a stressz felfedezője. Orv. Hetil., 2015, 156(35), 1406–1414.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Leonóra Himer
,
Attila Balog
,
Beáta Szebeni
,
Dorottya Nagy Szakál
,
Erna Sziksz
,
György Reusz
,
Tivadar Tulassay
, and
Ádám Vannay

A T helper 17 (Th17) populáció a CD4 + T-lymphocyták újonnan felfedezett csoportja. Az aktivált Th17 sejtek az őket leginkább jellemző interleukin (IL) -17A mellett számos más proinflammatorikus citokint is termelnek. Az IL-17A epithel- és endothelsejteken, fibroblastokon és a leukocytákon található sejtfelszíni receptorán keresztül további gyulladásos mediátorok felszabadításával és neutrophil granulocyták aktiválásával vesz részt az immunválasz szabályozásában. Az immunreguláció érzékeny egyensúlyának megbomlása gyulladásos és autoimmun betegségekhez vezet. A Th17 sejtek és az általuk termelt citokinek kiemelt szerepét számos humán autoimmun kórképben, köztük a rheumatoid arthritisben is igazolták. Terápiás célpontként való felhasználásuk napjaink immunológiai kutatásainak egyik ígéretes területe.

Open access
Magyar Sebészet
Authors:
István Tas Gurdon
,
Erika Ligeti
,
György Réti
,
Myroslav Horzov
,
Gábor Bognár
,
Tamás Kovács
,
Csaba Berki
,
Zoltán Jánó
,
József Mohay
,
Erzsébet Krisztina Bene
,
Petra Mohos
,
Gábor Tornai
,
Gábor Sándor
,
Péter Szenkovits
,
Tibor Sándor Nagy
,
Csaba Orbán
,
Vivien Herpai
, and
Elemér Mohos

Absztrakt:

Bevezetés: Osztályunkon 2017-ben két esetben is a végleges szövettani feldolgozást követően idiopátiás granulomatózus mastitis diagnózisa született. Az idiopátiás granulomatózus mastitis az emlő ritka, jóindulatú, gyulladásos elváltozása, mely klinikai képében malignitást utánozhat.

Osztályunkon előforduló esetek kapcsán szeretnénk felhívni a figyelmet erre a differenciáldiagnosztikai problémát jelentő kórképre.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Ferenc Sztanek
,
Ágnes Molnárné Molnár
, and
Zoltán Balogh

Absztrakt

A diabeteses neuropathia egyik leggyakoribb és súlyos szövődmény lehet diabetes mellitusban. Az oxidatív stressz fontos szerepet játszik a cukorbetegség microvascularis komplikációinak progressziójában. A fokozott oxidatív stressz elősegíti bizonyos kóros metabolikus útvonalak, mint a poliol- és hexózamin-útvonal, az előrehaladott glikációs végtermékek, a poli-ADP-ribóz polimeráz és a proteinkináz-C aktivációját. Jelen összefoglalóban a szerzők áttekintik az oxidatív stressz és a cukorbetegség kapcsolatának legfrissebb ismereteit és összegzik a fokozott oxidatív stressz patofiziológiai hatásait a diabeteses neuropathia kialakulásában. A diabeteses neuropathia kezelésében alkalmazott modern gyógyszerek vizsgálatában még intenzív, hosszú távú összehasonlító vizsgálatokra van szükség a közeljövőben. Orv. Hetil., 2016, 157(49), 1939–1946.

Restricted access

Absztrakt

A hipnózis moduláló hatása immun- és gyulladásos folyamatokban már számos kutatással alátámasztott. Ismert, hogy terápiás lehetőséget nyújthat számos inflammatorikus patogenezisű kórképben. Esettanulmányukban a szerzők beszámolnak egy gyógyszeres terápiára csupán minimálisan reagáló, felnőttkori, kiterjedt atopiás dermatitises férfi hipnoterápiás kezeléséről. Tizenöt üléses hipnoterápia során párhuzamosan használtak direkt tünetorientált szuggesztív technikákat, valamint a komorbid pszichés működéseket feltáró és módosító hipnoterápiás elemeket. A kezelés hatásának követésére páciensnaplókat (alvás és fájdalom), valamint ismételten felvett pszichometrikus teszteket alkalmaztak. A terápiás munka végére mind klinikailag, mind a mérhető mutatók alapján nagyfokú javulást értek el az összes vizsgált dimenzióban (viszketés, fájdalom, alvászavar, aktivitás, szorongás és hangulati állapot). A szerzők következtetése szerint a hipnoterápia hatékony kiegészítője lehet atopiás dermatitises páciensek farmakoterápiájának, valamint mentő terápiát jelenthet egyes, terápiás kudarcnak tűnő esetekben. Orv. Hetil., 2016, 157(3), 111–115.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Cecília Czakó
,
Róbert Gergely
,
Hajnalka Horváth
,
Judit Dohán
,
Illés Kovács
,
Zoltán Zsolt Nagy
, and
Zsuzsanna Szepessy

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Szisztémás fertőzésekhez társuló placoid chorioretinopathiák két esetének bemutatásán keresztül áttekinteni a szifilisz és a tuberkulózis szemészeti tüneteit, terápiás lehetőségeit, valamint felhívni a figyelmet az interdiszciplináris összefogásra ezen két betegség diagnosztikája és terápiája terén. Módszer: Első esetünkben a 38 éves, második esetünkben a 47 éves nőbeteg bal szem látásromlása miatt jelentkezett intézményünkben. Mindkét betegnél a szemfenéki vizsgálat során macula luteát magában foglaló, a teljes hátsó pólust érintő placoid elváltozás volt látható. Az első betegnél az infektológiai szerológiai vizsgálat során Treponema pallidum-IgM-pozitivitás, a második beteg esetében QuantiFERON-pozitivitás igazolódott. Eredmények: Az anamnesztikus adatok, a jellegzetes klinikai kép, a pozitív laboratóriumi vizsgálatok és a terápiára adott kedvező válasz alapján első esetünkben ocularis szifilisz, második esetünkben ocularis tuberkulózis diagnózisát állapítottuk meg. Mindkét esetben az adekvát terápia hatására a gyulladásos tünetek csökkentek, és a betegek látóélessége javult. Következtetés: A szemfenéki placoid laesiók szisztémás fertőzések első tünetei lehetnek, így a szemészeti panaszok is fontos anamnesztikus adatként szolgálhatnak. A placoid chorioretinopathiák differenciáldiagnosztikája szempontjából döntő a fertőző szisztémás betegségek kimutatása vagy kizárása a betegségek eltérő terápiája miatt, amihez nélkülözhetetlen a szemészek szoros együttműködése a társszakmák orvosaival. Orv Hetil. 2018; 159(22): 863–869.

Open access
Magyar Sebészet
Authors:
Gabriella Varga
,
Dániel Érces
,
Eszter Tuboly
,
József Kaszaki
,
Miklós Ghyczy
, and
Mihály Boros

Absztrakt

Bevezetés: A gastrointestinalis metántermelődés élettani és kórélettani jelentősége nem világos. Célunk az exogén metán hatásainak vizsgálata volt a reoxigenizációt követő gyulladásos folyamat során, mesenterialis ischaemia-reperfusio (I/R) modellkísérletében. Anyag és módszer: Na-pentobarbitállal altatott beagle kutyák (n = 18) egyedeit álműtött és I/R csoportokba osztottuk. Az arteria mesenterica superiort 1 órán keresztül elzártuk, majd az ischaemiát 3 órás reperfusio követte. Az ischaemia vége előtt 5 perccel kezdtük az állatok lélegeztetését normoxiás levegővel vagy normoxiás, 2,5% metánt tartalmazó gázkeverékkel. Monitoroztuk a macrohaemodynamica és a vékonybél-mikrokeringés (pCO2-gap) változásait, vékonybél-biopsziából szöveti szuperoxid- és nitrotirozin-szintet, valamint mieloperoxidáz enzimaktivitás-változást mértünk; a strukturális nyálkahártya-károsodást fénymikroszkópos szövettani vizsgálattal (HE-festés) jellemeztük. Eredmények: A normoxiás metáninhaláció javította a macrohaemodynamicai változásokat, szignifikánsan csökkentette a pCO2-gap és a szövetkárosodás mértékét a reperfusiót követően. A vékonybél leukocyta-akkumulációt jelző mieloperoxidáz-aktivitása, a szuperoxid- és a nitrotirozin-szint csökkent. Konklúzió: Adataink a metán gyulladáscsökkentő hatását bizonyítják. Exogén normoxiás metán alkalmazásával a leukocyta-aktiváció modulálható, és az I/R által okozott oxidatív és nitrozatív stressz kóros következményei hatékonyan befolyásolhatók.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Balázs Liktor
,
Andor Hirschberg
, and
Tamás Karosi

Absztrakt:

Az otosclerosis egy jelenleg is ismeretlen etiológiájú megbetegedés, mely kizárólagosan az emberi temporalis csont oticus kapszulájában mutatható ki. Az elmúlt évtizedekben számtalan etiopatogenetikai faktor lehetséges szerepe merült fel, azonban a legtöbb kísérletet klinikai tünetek alapján diagnosztizált otosclerosisos beteganyagon végezték, amelynek nagyjából egyharmada nem is otosclerosisos eredetű stapesfixáció. Kísérletsorozatainkban szövettani vizsgálat alapján diagnosztizáltuk és stadizáltuk az otosclerosisos betegcsoportot, és ezúton vizsgáltuk a lehetséges patogenetikai tényezőket. Kísérletes munkánknak köszönhetően mára egyértelmű etiológiai tényezőként tartják számon a kanyaróvírus-fertőzést és a transzformáló növekedési faktor-béta-1 (TGFβ1)-gén rs1800472-SNP-jét, melyeknek ez idáig még nincs terápiás konzekvenciájuk. Továbbá a jelen tanulmányban végigkövetjük az irodalomban fellelhető genetikai és környezeti tényezőket, melyek alapvető szerepet játszhatnak az otosclerosis patogenezisében. Orv Hetil. 2018; 159(30): 1215–1220.

Restricted access

Absztrakt:

A progranulin egy újonnan felfedezett multifunkcionális glikoprotein, amely összefüggésben van az elhízás és a cukorbetegség kialakulásával. A progranulin a tumornekrózisfaktor-α endogén antagonistája, kompetitíven kötődik annak receptorához, így antiinflammatoricus aktivitással rendelkezik. Érdekes módon korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a progranulin szérumszintje emelkedett a cukorbetegekben, és összefüggésbe hozták a cukorbetegség bizonyos komplikációival, beleértve a micro- és macroangiopathiát, a macroalbuminuriát és a csökkent vesefunkciót. Továbbá a hyperprogranulinaemia közrejátszhat az elhízáshoz társuló inzulinrezisztencia patogenezisében. A cikkben összefoglaljuk a jelenleg elérhető adatokat a progranulinnak – mint új markernek – a szénhidrát-metabolizmusban és a gyulladásban betöltött szerepére vonatkozóan. Orv Hetil. 2019; 160(25): 973–979.

Open access

Absztrakt:

Az utóbbi évtizedekben elismertté vált a 18F-FDG-PET/CT nélkülözhetetlen szerepe a daganatos betegségek diagnosztikájában, stádiumbesorolásában és azok terápiára adott válaszának utánkövetésében. Ezen modern funkcionális és morfológiai képalkotást kombináló módszer használatának nemcsak onkológiai, hanem egyes kardiológiai kórképekben is vannak elfogadott evidenciái. Összefoglaló közleményünkben ismertetjük az optimalizált kardiológiai 18F-FDG-PET/CT vizsgálati protokollt és az ehhez szükséges beteg-előkészítés módszereit. Néhány esetben saját eredményekkel is illusztrálva áttekintjük az irodalmát a jól ismert „gold standard” myocardiumviabilitás és onkokardiológiai vizsgálatoknak, melyek mellett különös figyelmet fordítunk a szív gyulladásos megbetegedéseire. Ez a relatív újabb indikációs kör olyan betegségeket foglal magában, mint az infektív műbillentyű-endocarditis, cardialis implantált elektromos eszköz infekciója és a myocardium különböző eredetű gyulladásos megbetegedései, mint a sarcoidosis, amelyekben a 18F-FDG-PET/CT vizsgálatnak kitüntetett szerepe van, különösen a bizonytalan esetek differenciáldiagnosztikájában. Orv Hetil. 2019; 160(26): 1015–1024.

Open access