Search Results

You are looking at 11 - 20 of 462 items for :

  • Refine by Access: All Content x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: Péter Kelemen, Mihály Újhelyi, Dávid Pukancsik, Ákos Sávolt, Eszter Kovács, Zoltán Zaka, Zsuzsa Sándor, and Zoltán Mátrai

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: A szerzők a Regnault „B” típusú emlőfelvarrás sebészi technikájának módosításával végzett onkoplasztikus műtéti technikát és az új emlősebészeti módszer alkalmazásához kapcsolódó retrospektív klinikopatológiai vizsgálat eredményeit mutatják be. Módszer: 2012. április és 2018. október között, emlőrák miatt, módosított Regnault „B” technikával operált 215 nőbeteg klinikopatológiai adatait prospektíven vezetett adatbázis alapján retrospektív módon vizsgáltuk. A betegek életminőségét validált kérdőív segítségével mértük fel, míg a műtétek esztétikai eredményét a szintén validált Breast Cancer Conservative Treatment (BCCT.core) számítógépes program és az 5 pontos Likert-skála alapján értékeltük. Eredmények: A betegek átlagéletkora 53 év (szórás: 29–81 év) volt. A medián utánkövetési idő 47 hónap (szórás: 7–85 hónap) volt. Az átlag műtéti idő 47 perc (szórás: 35–85 perc) volt, míg a patológiai tumorméret átlagosan 33 mm-nek (szórás: 18–58 mm) bizonyult. Pozitív sebészi szél miatt 13 (6%) esetben irányított reexcisióra, míg 3 (1,4%) esetben mastectomiára kényszerültünk. Az összesített szövődményarány 7,4% (n = 16) volt. Az esztétikai eredmények Likert-skála szerinti átlagértéke 4,2 (szórás: 2–5), míg a BCCT.core program alapján 1,3 pont (szórás: 1–4 pont) volt. Az életminőséggel kapcsolatos kérdőívek eredményei magas betegelégedettséget igazoltak. Következtetés: A módosított Regnault „B” emlőmegtartó technika biztonságos és hatékony standard ’level II.’ onkoplasztikus emlősebészeti technika. A műtét magas betegelégedettséggel, illetve kozmetikai eredménnyel képes a közepes vagy nagyobb térfogatú emlők külső, illetve külső-felső negyedeinek T1–T3-as tumorai miatt az emlők akár 20–50%-ának eltávolítására, majd egyidejű parenchymaáthelyezéssel történő rekonstrukciójára. A módszer előnye, hogy nem igényel ellenoldali szimmetrizációs műtétet, míg hátránya, hogy az emlő bőrpalástján vezetett metszések komplettáló mastectomia esetén az azonnali rekonstrukciót nehezítik. Orv Hetil. 2020; 161(24): 1002–1011.

Restricted access

Abstract

Objectives: Database review to analyse age and sex differences in complication and conversion rates and influence on return to normal daily activities and work after laparoscopic cholecystectomy (LC). Methods: 658 patients had a laparoscopic cholecystectomy for proven gallstones between 9/4/2001 and 15/2/2006 under the care of one surgeon (F. H.) at Benenden hospital, Kent, UK. Results: We had a 65.5% response rate with 431 replies at a mean follow up of 22.4 months (2.3–52.8). There was a male to female ratio of 5:23 with a mean age of 54.2 years (22–83). Using linear regression we found no significant correlation with operative time and variables of age and sex (df = 2, 251, R 2 = 0.03, F = 0.574, p < 0.564). No significant correlation with number of complications and age or sex (df = 2, 334, R 2 = 0.004, F = 1.615, p < 0.200). Age (Exp(B) = 1.040, p < 0.51) and sex (Exp(B) = 0.863, p < 0.855) had no effect on conversion. No difference was found in relation to age and sex with return to normal daily activities (df = 2, 307, F = 0.904, p < 0.406). Age was a non-significant predictor of return to work (Beta = 0.040, p < 0.572) however men return to work significantly sooner (Beta = 0.191, p < 0.007). Conclusions: Operative time, number of complications, conversion to open and return to normal daily activities may not be affected by age or sex of patients. Hospital stay may be longer in older patients. Men appear to return to work sooner. Further analysis with validated questionnaires are required.

Restricted access

72 1056 1063 Fodor J., Gulyás G., Polgár Cs. és mtsai: Sugárterápia és emlőhelyreállító műtét: az összeférhetőség kérdése. Orv. Hetil

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: Az endometriosis miatt kezelt betegek száma az utóbbi évtizedekben nőtt és az esetek is előrehaladottabbak. A belet infiltráló endometriosis legsúlyosabb szövődménye a vastagbélileus. A betegség ezen szövődményéről napjainkig 16 angol nyelvű, a betegek anamnézisét, kivizsgálását leíró esetismertetés jelent meg. Betegek: 2009 óta az I. Nőgyógyászati Klinikán endometriosissal kezelt 535 beteg közül három esetében korábban vastagbél-elzáródás miatt akut sebészeti beavatkozás történt. Eredmények: A betegek (13/21) 59%-ának anamnézisében endometriosisra utaló tünetek vagy endometriosis miatti korábbi kezelés szerepelt. A képalkotó vizsgálatok (ultrahangvizsgálat, komputertomográfia, mágneses rezonanciás vizsgálat) csak egy esetben vetették fel endometriosis gyanúját. Az esetek 61%-ában (13/21) a primer műtét előtt, 24%-ában (5/21) a műtét után történt kolonoszkópia, de egyetlen esetben sem merült fel endometriosis lehetősége. Bár minden esetben ileus alakult ki, a mucosa csupán 5%-ban (1/19) volt infiltrált. Következtetések: Fiatal nőbeteg ileusa hátterében endometriosis is állhat. A másodlagos kolonoszkópos jelek (falmerevség, megtöretés, benyomat) felismerésével a gasztroenterológus segítheti a preoperatív diagnózist, így megelőzhető a műtét felesleges kiterjesztése. Javasolt nőgyógyász bevonása a műtétbe. Orv. Hetil., 2016, 157(49), 1960–1966.

Open access

A petefészekrákos betegek kezelésében az elsődleges műtét nagy jelentőségű. Az optimális eredménnyel operált betegek túlélése jobb, mint azoké, akikben a műtétet követően még marad vissza daganat. A nőgyógyász-onkológusok végezte műtétekben gyakoribb az optimális eredmény, mint az általános nőgyógyászok vagy sebészek végezte beavatkozásokban. Célkitűzés: A szerzők az Országos Onkológiai Intézet Nőgyógyászati Osztályán 2000 és 2002 között első vonalú paclitaxel-carboplatin kezelésben részesített 83 hámeredetű petefészekrákos beteg adatait értékelték 35 hónapos követési időszakban. Anyag és módszer: A betegek átlagos életkora a kezelés elején 53,9 ± 9,8 év volt. Elsődlegesen optimális műtét 45, nem optimális műtét pedig 38 betegben történt. A két betegcsoportban a stádium megoszlása hasonló volt. A progressziómentes túlélés statisztikai értékelése a Kaplan- és Meier-féle produktlimit-eljárás szerint történt. Eredmények: Az optimális és nem optimális eredményességű első műtét szerint 35-35 hónapos, a radikális sebészetben gyakorlott és a kevésbé jártas nőgyógyász szakorvos által végzett elsődleges műtétek szerint pedig 36 és 35 hónapos progressziómentes túlélést figyeltek meg. A nőgyógyász-onkológus gyakorlattal rendelkező operatőrök 76%-ban optimális eredményű elsődleges műtétet végeztek, szemben a másik csoporttal, ahol ez csak 43% volt. Az intervallum-laparotómián átesett betegek között az optimálisan daganatmentessé operált betegekben nagyobb volt a progressziómentes túlélés ideje, mint azokban a betegekben, akikben ezt az eredményt nem sikerült elérni (36 vs. 25 hónap), bár a különbség statisztikailag nem bizonyult szignifikánsnak. Következtetés: A szerzők feltételezése szerint a hasonló progressziómentes túlélési adatokat részben a rövid követési időszak (35 hónap) és a betegcsoportok kicsiny száma magyarázhatja, de szerepet játszhat benne az is, hogy a szerzők által operáltak között nagyobb arányban (23/29 = 80%) szerepeltek a rosszabb túlélési eséllyel rendelkező, előrehaladott, III–IV. stádiumú betegek, mint a beküldő kórházakban (33/54 = 61%). A radikális műtétek eredményesebb voltának igazolására a felmérést folytatják.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Béla Gyarmati, Eszter Szabó, Balázs Szalay, Áron Cseh, Noémi Czuczy, Gergely Toldi, Barna Vásárhelyi, and Zoltán Takáts

A hepcidin a vasfelszívódást és a plazmavasszintet közvetlenül csökkentő endogén vegyület. Technikai okok miatt meghatározása nem terjedt el, klinikai jelentőségére vonatkozóan korlátozottak az adatok. Munkánk során nő gyógyászati műtétek kapcsán elemeztük a bekövetkező hepcidinszint-változást. Vizsgálatunk során 17 nőgyógyá szati műtéten átesett nő esetében a műtét előtt közvetlenül, majd azt követően 3 nappal vett vérmintában határoztuk meg tömegspektrometriával a hepcidinszintet, valamint ELISA-módszerrel a legfontosabb hepcidininduktor, az interleukin-6 szintjét. A műtét után csökkent a szérumvasszint [medián, interkvartilis (17,85 [15,25–24,9] versus 10,1 [7,6–15,0] μmol/L, p<0,01)] és transzferrinszint [60,3 (55,93–67,18) versus 53,1 (49,7–60,0) μmol/L, p<0,01], míg nőtt a hepcidinszint [2,75 (2,24–3,51) versus 8,01 (6,8–9,67) μg/L, p<0,01) és az interleukin-6-szint (ND – nem detektálható) [ND [ND – 2.2] versus 8,15 (2,31–12,86), p<0,01]. Következtetés: A műtétet követő vasanyagcsere-változásokkal egyidejűleg a hepcidinszint – hasonlóan más akutfázis-fehérjékhez – gyorsan emelkedik. Eredményeink alapján a hepcidinszint emelkedése és a vasszint csökkenése közötti ok-okozati kapcsolat valószínűsíthető. A hepcidinszint mérésének a mindennapos gyakorlatban a műtétet követő vasanyagcsere-változás monitorozásában, esetleges előrejelzésében lehet szerepe. Elterjedése azonban rutin laboratóriumi tesztek hiányában egyelőre nem valószínű. Orv. Hetil., 2010, 43, 1790–1794.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Géza Papp, Balázs Bánky, Miklós Lakatos, Imre Svastics, Ákos Burány, and Attila Bursics

Absztrakt:

Bevezetés: Hazánkban a colorectalis carcinoma a második leggyakoribb daganatos halálozási ok. Legfontosabb prognosztikai tényező a teljes túlélés szempontjából az operabilitás, valamint a műtét technikai minősége. A végbélrák műtéti „gold standardja” a teljes mesorectum excisio, mely a betegek egy részénél alkati sajátságokból és anatómiai viszonyokból adódóan laparoszkópos módszerrel gyakran nehezen vagy inkomplett módon kivitelezhető. Egy új műtéti koncepció, a transanalis teljes mesorectum excisio (TaTME) azonban megoldást jelenthet erre a problémára, felhasználva a legmodernebb sebészeti technika nyújtotta lehetőségeket. Célkitűzés: Az új műtéti technika hazai bevezetésének, kezdeti tapasztalatainak bemutatása. Módszer: Az új eljárást Magyarországon az elsők között két munkacsoport alkalmazta. Egyéves esetsorozatuk tapasztalatait retrospektíve elemeztük. Eredmények: A szerzői munkacsoportok összesen 17 transanalis teljes mesorectum excisio (TaTME) műtétet végeztek. Súlyos intra- vagy posztoperatív szövődmény 2 esetben fordult elő. Perioperatív halálozás nem történt. Végleges colostoma képzésére 3 esetben került sor. Következtetés: Közleményünk az alsó és középső harmadi végbéldaganatok transanalis teljes mesorectalis excisiójával szerzett első hazai tapasztalatokat ismerteti. A korai klinikai eredmények a rectumcarcinoma sebészetének egy forradalmian új korszakát vetítik előre. Orv Hetil. 2018; 159(1): 16–22.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Kinga Jakab-Péter, Arnold Tóth, Márta Andrea Barabás, Imre Gerlinger, and László Lujber

Absztrakt:

Az esetismertetésben bemutatott betegünket több mint egy évtizeden át kezelték nem specifikus fejfájással. A bal oldali halántéklebenyben évekkel korábban arachnoidealis cystát diagnosztizáltak, de ezt a fejfájás etiológiájából többször is kizárták. A beteg purulens fülváladékozással került intézetünkbe, ahol krónikus gennyes középfülgyulladást és az antrumot kitöltő, a piramiscsont tegmenét destruáló és a középső koponyagödörbe törő koleszteringranulomát állapítottunk meg, elvetve a korábbi arachnoidealis cysta kórisméjét. Esetünk kapcsán a koleszteringranuloma kórképét, műtéti megoldását, differenciáldiagnosztikai problémáit és a kapcsolódó nemzetközi irodalmat ismertetjük. A beteg krónikus középfülgyulladását tympanoplastica során szanáltuk, a koleszteringranuloma intra- és extracranialis részét is transmastoidalis feltárás során két ülésben eltávolítottuk, és a sziklacsont tegmenjének csontos hiányát septumporc segítségével állítottuk helyre, így a másodlagosan kialakult iatrogén meningoencephalicus herniát megszüntettük. A beteg fejfájása a műtétet követően azonnal megszűnt. Krónikus gennyes középfülgyulladása szanálódott. Agyszövet hernializálódása, agyvízcsorgás, illetve meningitis nem alakult ki. Két évvel a műtét után teljesen panaszmentes a beteg. A nagy kiterjedésű, a középső koponyagödörben növekvő koleszteringranuloma súlyos komplikációkat okozhat, emiatt fokozott figyelmet és egyénre szabott műtéti megoldást, ellátást igényel. Orv Hetil. 2019; 160(52): 2067–2072.

Open access

Absztrakt:

A vékonybél daganatai ritkák, az egész béltraktus daganatainak 1–5%-át képezik. A vékonybél leggyakoribb malignus daganatai az adenocarcinoma, lymphoma és a neuroendokrin tumorok. Ritkábban előforduló daganatok közé tartoznak a gastrointestinalis stromalis tumorok (GIST), a leiomyosarcoma és a leiomyoma. A leiomyoma leggyakrabban a jejunumban fordul elő, ezt követi az ileum és a duodenum. A legtöbb esetben ezen tumorok diagnózisát műtét előtt nagyon nehéz felállítani. A műtéti kezelés lehetőségei duodenalis tumorok esetén lokális excisio, szegmentális duodenumreszekció és pancreaticoduodenectomia. Ezen jól differenciált tumorok prognózisa relatíve jó. A szerzők egy 61 éves férfi esetét tárgyalják, aki duodenalis tumor miatt került felvételre. Panaszai három hónappal felvétele előtt kezdődtek, amelyek periodikusan jelentkező epigastrialis tompa fájdalom és hányás volt. A benignus duodenalis tumor excisiójára került sor, és a beteg a műtétet követő hetedik napon hagyta el a kórházat panaszmentesen. A szerzők a duodenalis leiomyomáról közölt irodalmi adatokat is áttekintik.

Restricted access
Magyar Onkológia
Authors: András Petri, József Hőhn, Ádám Balogh, Kornél Kovách, László Andrási, and György Lázár

Absztrakt

A máj daganatos áttéteinek kezelése nagy kihívást jelent. Mai ismereteink szerint a colorectalis carcinoma májáttéteinek leghatásosabb kezelési módja a metastasisok sebészi eltávolítása. Összehasonlítottuk a szinkron májmetastasis miatt egyidejű vastagbél- és májreszekción átesett betegek adatait a kétüléses beavatkozásokéval. Dolgozatunkban a szegedi Sebészeti Klinikán 1999. január 1. és 2008. december 31. között vastagbélrák miatt kezelt 1597 beteg adatait retrospektíven dolgoztuk fel. A kezelés eredményét 152 betegen külön vizsgáltuk, akiknek májáttéte volt. A májáttétek aránya 9,52% volt. Az áttétek 40,8%-ban a rectumból és 31,8%-ban a szigmabélből származtak. A 152 májáttétes betegből 109 (71,7%) irreszekábilisnek bizonyult. Szinkron májáttét miatt szimultán májreszekciót 14 (32,6%), kétüléses műtétet 29 esetben (67,4%) végeztünk. Szimultán műtét esetén csak ún. kis májreszekciót végeztünk. Az áttétek átmérője a szimultán műtétek esetében 2,6 cm, a kétüléses műtéteknél 4,6 cm volt. A transzfundált vér mennyisége 0,3 U/beteg volt. A szimultán operáltak esetében csak ún. kis szövődményeket észleltünk. A hospitalizáció 13,1 nap volt a szimultán, és 11,7 nap a kétüléses műtétek esetében. Az átlagos túlélés 37,3, illetve 47,9 hónap volt (p<0,005). A szimultán májreszekció alkalmas módszer a kis, de akár többszörös szinkron májáttétek eltávolítására. Úgy gondoljuk azonban, hogy a betegek szelekciójának kritériumai sem a szinkron, sem az elektív májműtétekre vonatkozóan nem kellően kidolgozottak.

Restricted access