Search Results

You are looking at 11 - 20 of 94 items for :

  • Refine by Access: All Content x
Clear All

The first-person narrator of Prévost abbé's "Histoire d'une Grecque moderne" tells the story of his relationship with a beautiful Greek woman. The relation starts with a dialogue realized in a seraglio and this type of reported communication will dominate the whole narration. Most of these dialogues take place as part of a persuasion process: the actors try to persuade each other, and on his turn, the narrator tries to persuade the reader. The letter - the written communication par excellence - substitutes the dialogue between the actors only once, at a crucial moment of the story. This situation emphasizes one of the central problems raised by the novel: the failure of self-expression and mutual understanding.

Restricted access

There are three unfinished novels written by Borisav Stanković (Pevci, Gazda Mladen, Nastup). All three have an autobiographical base. Nastup’s protagonist is a talented young man, who came from a small rural town to the Serbian capital to study law. A fragment from this novel shows his social career and his moral corruption. Some parallels can be found in Western European realist novels and in Serbian literature (Fielding, Thackeray, Stendhal, Balzac, Maupassant, Radičević, Ignjatović). Nastup applies two types of narrations: the novel has internal and external narrators as well.

Restricted access

Résumé  

S’il a fait l’objet de nombreuses études critiques, le roman La vie sexuelle de Catherine M. a plus rarement attiré l’attention des traductologues. Traduit pourtant en plus d’une vingtaine de langues dont l’anglais et le polonais, le roman de Catherine Millet pose nombre de défis aux traducteurs. Le premier de ces défis est stylistique : il consiste à apercevoir les stratégies scénographiques de figuration de la sexualité au-delà de l’obscénité aveuglante du texte lui-même. Le second de ces défis consiste à conserver la neutralité de ton de la narratrice, laquelle recourt très souvent à une terminologie technique pour décrire ses pratiques sexuelles. Dans le cadre de cet article, nous verrons quelles solutions les traducteurs anglais et polonais de La vie sexuelle de Catherine M. ont proposé pour faire face à ces deux défis. Nous serons également attentifs à la façon dont ils adaptent le texte à leurs contextes culturels respectifs.

Restricted access

Történetszerkezet és érzelmi intenzitás

Story structure and emotional intensity

Pszichológia
Authors:
Tibor Pólya
and
Ildikó Kovács

Absztrakt

Tanulmányunkban azt kívánjuk bemutatni, hogy a narratív pszichológiai megközelítés az érzelmek kutatásában is alkalmazható. Feltevésünk szerint az érzelmi epizódok, illetve történetek szerkezetének vannak közös pontjai (idői szerkezet, cél alapú gondolkodás és reflexivitás). Vizsgálatunkban 36 személy mesélt történeteket múltbeli érzelmi élményeiről. A történetek 3 szerkezeti jellemzőjét (időbeli kibomlás, narratív értékelés és téri-idői perspektíva) automatikus szövegelemzési eljárásokkal elemeztük. A személyek érzelmi állapotának minőségére kérdőíves eljárás adataiból, illetve fiziológiai mutatók méréséből következtettünk. Elemzésünkben összefüggést találtunk a történet szerkezete és az elbeszélő személy aktuális érzelmi állapotának intenzitása között. Eredményeinket az érzelmek narratív megközelítésének keretében értelmezzük.

Restricted access

The present article examines the concept of a malicious fatum as evolved by the narrator of Lucan's Bellum civile and especially the subjective attitudes adopted by the protagonists Caesar, Pompey and Cato towards this destructive force. Since Lucan's fatum is not benevolent but malicious and hence contrary to the Stoic doctrine, the ethical value of the protagonists is not measured by their readiness to follow fate (as Stoics would have done), but by the degree of their intellectual resistance to fate: Caesar follows fate unhesitatingly; Pompey sometimes seems to believe, mistakenly, in its benevolence, but in crucial and decisive situations he recognizes its malignity; Cato is the only one who, from the very beginning, internalizes the intrinsic moral corruption of fate. The last section in this article deals with a totally different concept of fate, which is recognizeable in some passages of the tenth book of Bellum civile.

Restricted access

The autobiography of Sartre proposes two layers of interpretation. In the first layer of the interpretation the autobiography is conform to the traditions of the genre as the have been established by Rousseau and Gide, while the second layer destroys the text as an autobiography: the narrator keeps a certain distance from the child he used to be and thus demystifies his childhood memories. Traditionally, the autobiography is supposed to present the intellectual and moral genesis of a person. The Words satisfies this criterion: the mental development of the child and the birth of the young man's vocation are described retrospectively, in a chronological order. Ms Bors emphasizes the possibility to interpret The Words as an ideological parody of autobiography and suggests that the project of Sartre was an important contribution to the rebirth of the genre.

Restricted access

The present paper deals with the work of Albert Cohen and how it is influenced by orality. Albert Cohen was inspired by the style of the stories in the "The Book of Thousand Nights and One Night" in a way that we can call his technique ``orientalizing''. After a methodological introduction concerning the conception of orality, we discuss the indications of orality at the various structure levels of Cohen's text: the extradiegetic narrator (Cohen dictated his texts to ``the women of his life'' and used the method of improvisation), the elocutio (characters are differentiated on the basis of their utterances; the style demonstrates clichés and idiomatic expressions), the construction of the plot (the hero follows the traditional journey), and the alternation of the narrative levels (extradiegetic and diegetic). Finally, we determine the functions of orality in Cohen\'s work and the author's intention.

Restricted access

Archilochos első kölni epódosa (196a W) a bevett értelmezés szerint egy bosszú-csábítást beszél el. A narrátor Neobulé visszautasított kérőjeként alattomosan elcsábítja annak húgát, e célját pedig egy hamis házassági ígérettel és egy közönséges ajánlattal éri el. Valójában a szöveg nem tartalmaz kényszerítő okot a feltételezéshez, hogy a férfi házassággal áltatta volna a lányt. A szerelmi ajánlat (21-24. s.) pedig finom humorú, kétszólamú szövegnek tekinthető, amit a lány ártalmatlan, beszélgetésre szóló invitálásként érthetett, s erotikus metaforaként csupán a vers (férfi-) hallgatósága számára nyerhette el valódi értelmét. Az említett megfigyelések, továbbá pszichológiai és recepcióesztétikai megfontolások valószínűvé teszik, hogy a vers egy vágytól - nem: bosszútól - fűtött férfi és egy ismeretlen szűz - vagyis aligha Neobulé húga - találkozását örökíti meg.

Restricted access

The present paper dwells upon the subject and the conception of freedom in the novel Jerusalem (2005) written by the Russian-Israeli writer, poet and scholar Dennis Sobolev. According to this conception, the fragmentariness of the being serves as the foundation for the search for freedom. This search consists of renunciation of the world of absolute power. The renunciation enables apprehension of freedom as a possibility in the splits between the fragments of the being. In the novel, this search for the real order of freedom beyond the imagined chaos of history unfolds within the symbolic order of Jerusalem – the earthly, political, and mystical city, which is presented through the eyes of seven narrators in seven separate and united stories. Dennis Sobolev’s work thus reveals as a dissipative novel-myth about the disparate attempts to constitute the realistic and skeptical, and at the same time spiritual and playful, ontology.

Restricted access

Absztrakt

A tanulmány alapvetően két kérdést vizsgál empirikusan: mennyiben olvassuk bele magunkat — a személyiségstruktúrát tekintve — olvasmányainkba? Illetve, tetten érhető-e az identitásállapotokra érzékeny élettörténeti epizódok szövegjellemzőiben a transzformatív esztétikai élmény? A munka elméleti és módszertani alapját a narratív pszichológia adja, melynek keretén belül arra teszek kísérletet, hogy az elbeszélő személyiségének integráltságát többfajta szövegtípusban azonosítsam: élettörténeti epizódokban és az identitás problémáját artikuláló művészeti alkotások befogadási jegyzőkönyveiben. Az önéletrajzi epizódok koherenciájának és az elbeszélő én integráltságának összefüggése mára a narratív pszichológia közhelyének számít (ld. Erős és Ehmann, 1996; Pléh, 1998), aművészetbefogadásban pedig Holland tranzaktív elmélete (1975) nyitotta meg a lehetőségét annak, hogy az esztétikai válaszokat az identitás lenyomataként kezeljük. Módszertanilag a szövegfeldolgozás kognitív elméletei nyújtják a legbiztosabb bázist a műalkotásról létrehozott koherens reprezentáció elemzéséhez, így 19 egyetemi hallgató befogadási jegyzőkönyveinek és élettörténeteinek empirikus vizsgálatában a Trabasso és van den Broek (1985) által kidolgozott kauzalitás tipológiát, illetve Graesser, Singer és Trabasso (1994) narratív szövegek megértéséhez szükséges következtetési kategóriáit adaptáltuk. Az eredmények azt mutatják, hogy a legmarkánsabb összefüggést a személyes történetek cél- és következménystruktúrája mutatja az értelmezések azonos szövegjellemzőivel. Az alkalmazott módszertan egyben példa arra, hogyan lehet újszerűen adaptálni a narratív élettörténeti kutatásokat mint az én- és identitásállapotok megközelítését és mérését a művészeti befogadás vizsgálatába.

Restricted access