Search Results

You are looking at 11 - 20 of 20 items for :

  • "neuroendokrin daganatok" x
  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All

P. Somatostatinanalogues in the treatment of neuroendocrine tumours. [A neuroendokrin daganatok kezelése szomatosztatinanalógokkal.] Magy Belorv Arch. 2015; 68, 317–322. [Hungarian]

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: László Herszényi, Emese Mihály, and Zsolt Tulassay

A szomatosztatin az emésztőrendszerre sokrétűen hat. Gátolja az emésztőrendszeri hormonok felszabadulását, a gyomor, a hasnyálmirigy és az epe exokrin működését, csökkenti a motilitást és befolyásolja egyes tápanyagok felszívódását is. E sokirányú hatás alapján fokozott várakozás előzte meg a szomatosztatinkezelés eredményességét különböző emésztőrendszeri betegségekben. A szomatosztatinkezelés realitását az elhúzódó hatású analógok (octreotid, lanreotid) kialakítása teremtette meg. Az elmúlt negyed században kiterjedt vizsgálatok tisztázták a szomatosztatinanalógok eredményességét és helyét különböző emésztőrendszeri betegségek kezelésében. A tanulmány az eredmények rövid összefoglalására és értékelésére tesz kísérletet. A kezelés az emésztőrendszer számos kóros állapotában hatékony, a klinikai gyakorlat részévé azonban csak a neuroendokrin daganatok elsődleges konzervatív, valamint a nyelőcsővisszér-vérzések és a hasnyálmirigysipolyok kiegészítő kezelésében vált. Orv. Hetil., 2013, 154, 1535–1540.

Open access

Az emésztőszervi neuroendokrin daganatok igen változatos klinikai képet okozhatnak. Egyrészt a tumorok által elválasztott biogén aminok, peptidek, hormonok hatására paraneoplasztikus szindrómák alakulhatnak ki, másrészt a hormonálisan inaktív daganatok növekedésükkel okozhatnak igen szerteágazó lokális tüneteket. A tumorok hosszú ideig teljesen tünetmentesek lehetnek, vagy atípusos, gyakran átmeneti tüneteket okozva éveken keresztül nem kerülnek felismerésre, vagy félrediagnosztizálják őket. A döntően pancreaseredetű speciális hormontermelő daganatok klinikai képe jellegzetes, miképpen a betegek 10–18%-ában fellépő carcinoidszindróma is. E tanulmányban a klinikai tünetek tárgyalásán túl a laborvizsgálatok és a képalkotó vizsgálatok is kritikus értékelésre kerülnek. Az utóbbi években ezen a területen a szérum kromogranin-A-meghatározás bevezetése, új vékonybél-vizsgálati módszerek megjelenése jelentette a fejlődés irányát. A kapszulaendoszkópia és a ballonos enteroszkópia számos esetben jóval koraibb diagnózis lehetőségét nyújtja, mint arra korábban mód volt. Az endoszkópos ultrahangvizsgálat és a tűbiopszia elterjedése pedig döntően a pancreas neuroendokrin daganatainak felismerését, pontosabb lokalizálását teszi lehetővé. Orv. Hetil., 2011, 152, 371–378.

Restricted access

A neuroendokrin daganatok ritkák; klinikai jelentőségüket alacsony incidenciájuk ellenére magas prevalenciájuk mutatja. A korai felismerés és a megfelelően megválasztott terápia jelentőségére utal, hogy metasztatikus esetekben a betegek túlélési mutatói egyéb előrehaladt daganatos betegségek túlélési adataival megegyeznek. Osztályozásuk jelenleg patológiai jellemzők, a WHO 2010-es javaslata alapján történik. Megkülönböztetünk nem funkcionáló, valamint klinikai szindrómákat okozó, funkcionálisan aktív daganatokat. A nem funkcionáló daganatok növekedésükből származó helyi tüneteket okoznak. A funkcionáló daganatok esetében ezekhez jól meghatározott endokrin szindrómák is társulhatnak. A laboratóriumi vizsgálatok közül alapvető jelentőségű a szérum-kromogranin-A mint biomarker meghatározása. A daganatok lokalizációjában a hagyományos képalkotó és endoszkópos vizsgálatok mellett a funkcionális leképezésnek, izotópvizsgálatoknak van fontos szerepe. A terápia során elsődleges a primer tumor eltávolítása. Előrehaladt betegség kezelésekor metastasectomia, intervenciós radiológiai módszerek, gyógyszeres kezelés és endoradioterápia egyaránt alkalmazható. Jelen összefoglaló célja a neuroendokrin tumorok tüneteinek, diagnosztikus lehetőségeinek áttekintése, valamint a rendelkezésre álló terápiás lehetőségek bemutatása. Orv. Hetil., 2013, 154, 1549–1555.

Restricted access

A kromogranin-A a granincsaládba tartozó fehérje, amelyet neuroendokrin sejtek termelnek és ezek szekréciós granulumaiból származik. A kromogranin-A-ból számos, mind ez idáig kevésbé tisztázott funkciójú fehérje képződik. Jelenleg a kromogranin-A vérben mérhető szintjének meghatározását elsősorban neuroendokrin daganatok laboratóriumi diagnosztikájában használják. A legfrissebb kutatások alapján azonban úgy tűnik, a kromogranin-A-ból származó WE-14 nevű fehérjének szerepe lehet az 1-es típusú cukorbetegség kialakulásában is. A WE-14 fehérje autoantigénként viselkedik a β-sejtek elpusztításában részt vevő T-sejtek számára. Ezt a mechanizmust eddig specifikusan a nem obes diabetogén egerekben figyelték meg. Újabb eredmények alapján a WE-14 a diabeteses egerek mellett az újonnan diagnosztizált 1-es típusú cukorbetegeknél is az autoreaktív sejtek célpontjaként szolgál, amely reakció szöveti transzglutamináz enzimmel fokozható. A szerzők jelen összefoglalójukban áttekintik a kromogranin-A bioszintézisét, biokémiai jellegzetességeit, szervezetbeli funkcióit, valamint ismertetik a cukorbetegség patomechanizmusában betöltött szerepére vonatkozó jelen ismereteket. Orv. Hetil., 2015, 156(5), 163–170.

Open access

A vérben keringő, illetve a vizelettel ürülő neuroendokrin tumormarkerek vizsgálata kiemelt fontosságú diagnosztikai eszköz a neuroendokrin daganatok kórisméjének felállításában. Az általános neuroendokrin tumormarkerek olyan biológiailag aktív fehérjék, amelyek szintézisére minden neuroendokrin differenciálódást mutató sejt képes, ezért vizsgálatuk megfelelően érzékeny módszernek bizonyult e daganatok felismeréséhez. Az általános neuroendokrin tumormarkerek közül a legszélesebb körben a chromogranin A vizsgálata terjedt el. A legújabb eredmények szerint a chromogranin A szérumkoncentrációjának vizsgálata a kórjóslat megállapításában, a daganatellenes terápia hatékonyságának előrejelzésében, továbbá a daganatkiújulás észlelésében is fontos eszközként szolgál. Az általános tumormarker mellett a sejtspecifikus markerek is komoly jelentőséggel bírnak. Jelen közleményben a szerzők áttekintik a neuroendokrin tumormarkerek szerepét a daganatok diagnosztikájában, illetve a betegek kezelése és utánkövetése során. Orv. Hetil., 2014, 155(45), 1775–1782.

Open access

A carcinoid daganatok jelentős hányada hormonálisan inaktív. E daganatok diagnózisára és követésére a klasszikusan alkalmazott biokémiai, illetőleg hormonvizsgálatok nem alkalmasak, de a neuroendokrin daganatok többségére jellemző tumormarkert, a chromogranin-A-t a hormontúltermeléssel nem járó carcinoid daganatok is termelhetik. A hormonálisan inaktív carcinoidokra is jellemző a somatostatin-receptorok expressziója, ami mind a képalkotó diagnózis, mind a kezelés terén nagy jelentőségű. Esetismertetés: A szerzők egy bronchialis kiindulású, többszörös májáttéteket adó, hormonálisan inaktív carcinoid daganatban szenvedő beteg kórtörténetét ismertetik. A bronchus carcinoid műtéti eltávolítását követően kialakult májáttétek somatostatinreceptor-expressziójára alapozva, tartós hatású octreotidkezelést, valamint ittriumizotóppal kapcsolt somatostatin-analóg terápiát alkalmaztak. A kezelés megkezdése előtt jelentősen megnövekedett szérum-chromogranin-A-szint a kezelések hatására fokozatosan csökkent. A 19 hónapos észlelés időtartama alatt a májáttétek mérete és száma nem növekedett. Következtetés: A szérum-chromogranin-A hatékonyan alkalmazható a hormonálisan inaktív carcinoid daganatok klinikai követésére. A somatostatin-analógok nemcsak a hormontúltermeléssel járó, hanem a hormonálisan inaktív carcinoidok esetében is gátolhatják a daganat progresszióját.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: István Pregun, György Bodoky, Károly Rácz, and Zsolt Tulassay

A szerzők a carcinoid tumorokkal kapcsolatos legfontosabb klinikai gyakorlati ismeretekről adnak áttekintést. A carcinoid daganatok neuroendokrin sejtekből származó, többségében lassan növekvő ritka tumorok, azonban gyorsan metasztatizáló, agresszív formában is jelentkezhetnek. Epidemiológiai adatok szerint gyakoriságuk nő, amit részben a diagnosztikus módszerek fejlődése okozhat. A daganatok gyakran tünetmentesek, máskor carcinoid szindróma vagy egyéb endokrin szindrómák tünetei lehetnek jelen. A korai diagnózist biokémiai markerek (szérum-kromogranin-A, vizelet-5-hidroxi-indolecetsav) és speciális képalkotó módszerek segítik. A daganatok jelentős részét a betegség előrehaladott stádiumában ismerik fel; ezekben az esetekben sebészi módszerekkel nem érhető el teljes gyógyulás, bár a daganat megkisebbítésének sebészi vagy intervenciós radiológiai lehetőségeit ilyenkor is számításba kell venni. A carcinoid tumorokhoz társuló klinikai tünetek kezelésének jelenleg leghatásosabb eszközei a szomatosztatin-analóg készítmények, amelyek a tünetek megszüntetésén/enyhítésén kívül tumorgátló hatásuk révén akár hosszú éveken keresztül kivédhetik a daganatok növekedését vagy ritkán daganatregressziót válthatnak ki. A kemoterápiás készítményeket elsősorban metasztatikus, agresszív, gyorsan növekvő, illetve pancreas neuroendokrin daganatok esetén alkalmaznak, klinikai vizsgálatokban új kemoterápiás lehetőségként a temozolomid és a thalidomid adásával szereztek kedvező kezdeti tapasztalatokat. Progresszív, előrehaladt stádiumú daganatban szenvedő betegek részére hatékony új terápiás lehetőség a 131 I-MIBG, 90 Y-DOTA-TOC és 177 Lu-DOTA-TOC radionuklid kezelés. Kezdeti tapasztalatok állnak rendelkezésre a tirozinkináz-gátlók, tirozinkináz-ellenes antitestek és a „mammalian target of rapamycin” (mTOR) gátlók alkalmazásáról, amelyek közül a hatékonynak bizonyuló készítmények a jövőben szélesebb körű alkalmazást nyerhetnek. Orv. Hetil., 2010, 46, 1885–1894.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Beatrice Balog, Judit Tőke, Kálmán Róna, Nikolette Szücs, Péter Igaz, Péter Pusztai, Beatrix Sármán, Edit Gláz, Róbert Kiss, Attila Patócs, Károly Rácz, and Miklós Tóth

patients. [Biokémiai markerek jelentősége a neuroendokrin daganatok felismerésében és a betegek követésében.] Orv. Hetil., 2014, 155 (45), 1775–1782. [Hungarian] Patócs, A., Karádi, E., Tóth, M., et al.: Clinical and

Open access

.: Tumor derived vasculogenesis in von Hippel-Lindau disease-associated tumors. Sci. Rep., 2014, 4, 4102. Igaz, P.: Genetics of neuroendocrine tumours, hereditary tumour syndromes. [A neuroendokrin daganatok

Restricted access